Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-05-09 / 19. szám
Szatmár, 1899. május 9. ■ 6V ■ _________________ ___________________ TÁ RSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Meójelenil^ minden kedden, ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megnyitó beszéd. Tartotta dr. Chorin Ferencz orsz. gyűl. képviselő a Nemzeti szövetség szatmári alakuló gyűlésén. Tisztelt Uraim ! Nehány év előtt te bb fővárosi lelkes férfiú azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy a magyar társadalom előmozdítására szövetséget létesítenek. Ügyüknek sikerült több,;a közélet és a tudomány terén működő férfiút megnyerni, a kik odaadással s lankadatlan tevékenységgel fáradoztak a szövetség eszméjének terjesztése körül. Kezdetben kétkedve fogadták a nemzeti szövetség eszméjét, hisz ismeretes, hogy hazánkban minden társadalmi kezdeményezés mily nagy nehézséggel kénytelen megküzdeni. Egységes társadalom oly co s; ágban, melyben annyi a nemzetiség és felekezet, oly feladatnak tűnt fel, melynek elérésére has .tálán törekedtek hazánk legjobbjai, közöttük egy Széchényi István, egy Kossuth Lajos. Ellenvetették, hogy előbb meg kell teremtenünk az egységes magyar államot intézményekben és törvényekben s csak akkor, midőn ezt létesítettük, alkothatjuk meg az egységes magyar társadalmat. Vagy talán még akkor sem, mert társadalmunk hazafias érzésű, a neiriesb eszmék iránt lángoló, de minden, csak egységre nem törekvő. Az ország régi vezérlő eleme a földbirtokos osztály, mely a 48-i.ti nagy átalakulást létesítette, a hosszú küzdelmekben kimerüli. a lelfentartás gondjaival van elfoglalva s 'gy nagyobb társadalmi tevékenységre sem nein képes, sem nem hajlandó. Teremtsünk előbb hatalmas és vagyonos kereskedelmi és iparososztályt, mely a középosztály többi elemeivel, a földbirtokosokkal és az értelmiséggel összeforrva uj erőtényezőt szolgáltat nemzetünknek s ha ez megtörtént, akkor foghatunk hozzá az ».egységes magyar társadalom« megalkotásához. Ezen ellenvetések daczára azok, kik a nemzeti szövetség Bölcsőjénél virradtak, nem riadtak Vissza azon nehézségektől, melyek az eszme megvalósításának útjába állanak. Reá utaltak arra, hogy sokkal kisebb és elmaradottabb nemzetek mily nagy tevékenységet fejtenek ki a társadalmi erők egyesítése körül, hogy a mi társadalmunk eddig úgyszólván semmit sem tett, hogy a kebelében szunnyadó nemzeti erőket életre keltse. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Egyleti életünk eléggé fejlett ugyan, de az irányzat inkább az erőit sz tforgácsolását,' mint azoknak egy közös czélra való egyesítését tünteti fel. Alakítottunk számos egyletet, melyek jótékonysággal, az emberiség nyomorának enyhítésével, a nemzeti nyelv és cultura terjesztésével foglalkoznak, de egyetlenegy nemzeti alakulat sem létezik,, mely a különböző térén működő erőkés törekvések egyesítését és összhangba hozatalát 'űzte volna ki feladatul, mely azt az öntudatot költse tel a társadalom különböző tényezőiben, , hogy bármely foglalkozásnak szenteljék erejöket, egy nagy eszmének k-ell, liogy szolgálatába álljanak, mely eszme erősebb ,t. széthúzó érdekeknél, múló pártküzdelmeknél s ezen eszme: az egységes magyar állam kiépítése. > Tisztelt közönség ! Egyesületünk bizik abban, hogy van egy közös érzés és közös gondolat, mely minden hű hazafi szivében mélyen be van vésve, mely gondolatot és érzést sem a múltak szenvedései, sem a nemzetre a múltban rakott bilincsek soha kiirtani nem tudták, melynek varázsa megszünteti a pártoskodást cs uj erőmeg- feszitésre és munkára birta mindig a küzdelemben ellankadt nemzetet, ezen közös érzés és kíirtlia- tatlan eszmény: az egységes magyar nemzeti állam megteremtése. Ezen eszme megvalósítása a társadalomban lüktető erők életre költése cs egységes szervezetté tömörítése nélkül nem képzelhető. E czélra alakult meg a nemzeti szövetsig, mely minden nehézség daczára gyorsan újított tért az ország különböző részeiben s melynek első alapítója dicsőségesen uralkodó Felséges Királyunk, világos jeléül annak, hogy törekvésünk legmagasabb helyen is méltatásra talált. Szövetségünk czélja tehát felkelteni a társadalomban rejlő erőket s azokat egy nagy nemzeti czél elérésére egyesíteni. Az eszközök, melyekkel e czél elérésére törekszik, különbözők. Lerombolni törekszik azon válaszfalakat, melyeket fele- kezet és nemzetiség emel a hon polgárai között ; szövetségeseket leeres a hazánkban lakó, nem magyar ajkú polgárok között; megnyerni iparkodik őket a szeretet és becsülés kötelékei által, — érintkezést keres s talált már eddig is a hazai munkásokkal, jogos sérelmeit orvosolni, jogtalan állam- s társndalombontó törekvéseik káros voltáról meggyőzni iparkodik őket, szóval a társaHIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. BÉLYEGDIJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok ntm adatnak vissza. dalmi alakulást békés utón akarja előkészíteni és a munkásmozgalom vezetésénél a hazafias értelmiségnek irányitó befolyást törekszik biztosítani. Két nagy eszmén, mint két nagy pilléren éptilt fel a nemzeti szövetség. A társadalom különböző irányzatait egymáshoz közelebb akarja hozni, egységes szervezetté tömöríteni és ezt a szervezetet a »nemzeti politika« czéljainak szolgálatába bocsátani. A szövetkezet nemzetiségi osztálya feladatául tűzte a társadalmi érintkezés utján meggyőzni a nem magyar ajkú polgárokat, hogy a magyar alkotmány oly szabadságot biztosított a különböző nemzetiségeknek, a minőket másutt nem találhatni, hogy a magyar állam és nemzet egysége erőforrás reájuk nézve is. Senki sem törekszik a Magyar- országban lakó különböző nemzetiségek beolvasztására vagy elnyomására, a mit az ország tőlük vár és kíván, csak annyi, hogy minden aspirálójuk az ország határain belül maradjon, hogv po litikai törekvésük a haza érdekeinek és czéljainak szolgáljanak. Nemzeti consolidatiónk mulhatlanul követeli a nemzetiségek törekvéseinek összhangba hozatalát a magyar nemzeti állam érdekeivel és ezen nagy czél eléréséhez nemcsak a törvényhozásnak, hanem a magyar társadalomnak erőmeg- feszitésére is szükkége van. Nagy feladat vár e téren a magyar nőkre, hozzájuk fordul és az ő közreműködésükért esedezik a nemzeti szövetség. A magyar nő képezi társadalmunk központját s ezért az elválasztó korlátok ledöntésére még többet tehet a férfiaknál. A magyar nő kiváló tulajdonainál fogva hatalmasan előmozdíthatja a társadalmi egységet, ha érintkezést keres más nemzetiségű és ajkú nőkkel, ha bevonja őket a társadalmi es egyleti élet nemes szórakozásaiba és kötelességeibe, ha meggyőzi a más nemzetiségüeket, hogy az országban mindenki számíthat becsülésre és elismerésre, ki annak érdekei iránt szeretettel és fogékonysággal viseltetik, különösen fontos ez a vidéki városokban, hol a lakosság különböző rétegei sokkal jobban vannak egymásra utalva, s a mellőzött társadalmi érdek kétszeresen érzi fájós clszigetelt- ségét. Hányszor tapasztaltuk azt, hogy társadalmi mellőzésből keletkezett ellenszenv és gyűlölet a magyar állam, a magyar nemzet irányában még olyanokban is, kik a magyar faj vonzó ereje folyTÁRCZA. Telepathia. A nagy világ egy kis zugában Tudom, hogy él egy női lény, Ki, bár nem látott s én se láttam, Képein ringatja hű szivén. Mit tudom én, gazdag, szegény-e? Selyem-e, rongy-c köntöse? Hő, nyári nap gyúl-e szemébe’ Vagy elborítja ősz köde? Mit tudom én, milyen a hangja ? Vidám kacaj vagy bus dana ? Csak azt tudom, hogy ébren, alva Utánam szállong sóhaja. Mert ő is érzi, hogy a földnek Egy kis zugában valaki Érette ont keserves könyet S vágyát nem tudja oltani. A nagy világ egy kis zugában Tudom, hogy él egy női lény, Kinek képét keblembe zártam, Ki képem őrzi hű szivén. Azt is tudom, ha évek mnltán A végzet összehozna véle, Némán, könyünk patakja hullván, Borulnánk egymás kebelére Mert éreznők hajh 1 mind a ketten Hogy igy egymásra rátalálva, Holtunkig sujtna menthetetlen A teljesült vágy régi átka . . . Szabados Ede. Szegény vagy . . . „Oh szív édes álma, ha álom nem volnál" Baranyai Zoltán szép férfias fejét kezére hajtva busán né', maga elé, jobban mondva ifjú nőt ábrázoló arczképre. Ovál arcz, mosolygó kis száj, ábrándos szemek, dús szőke . fürtök, magas sima homlok. Zoltán barátunk elmerül a kép szemlélé- lésébe. Isten tudja milyen gondolatai lehetnek . . . nem valami vigak, mert köny perdül szeméből s egyenesen a képre hull. Férfiatlan dolog, de úgy van, sir, igazán sir! de- miért szégyenlené bevallani, hogy neki is vannak könyei melyeket nagy fájdalmak oltására megtakarított? Ott fekszik előtte egy levélke, rövid a tartalma, de elég arra, hogy irTegiuulassa rémes világításban való szinét a reá váró élet jelenének s íojTó vak sötét az^ irgalmatlan jövőnek. Szerették egymást hosszú időn át lángoló szerelemmel s most az imádott leány egyet csókol a szép férfias homlokán és sarkon fordulva azt mondja: „Isten veled, nem lehetek tied, szegény vagy !“ A darabnak vége, a függöny legördül, a hősnő kibontakozik az ölelő karokból és siet vacsorázni! Isten veled, van helyetted más, gazdag, előkelő, legyen neked is! Lehet ezt mondani, de lehet-e ezt megtenni, ha már egyszer éreztük, hogy megtaláltuk az igazit, az „enyémet“ — ■ lehet-e az a helyettesitő „más“ egész lényének I minden szálacskájában annyira megegyező, hogy j mindig csak -‘az „enyémet“ lássam benne, s I eszembe ne jusson a „nem enyém,“ kinek még le- hehető fogyatkozásai a „más“ erényét megérezhe- tetlenné teszik! Szegény.vagy 1 — Hát minden esetre szép dolog az a józan gondolkozás. Az ideális gondolkodás tulajdonosának csak töviseket terem, melyek élet-utjain szanaszét szóródva megsebzik, vérig csapkodják testét lelkét, mig végre foszlánynyá rongyolódva, kétségbe-eséssel, önmegtagadással eltompulva minden iránt, tűnik el, gyászosan a nagy semmiségbe, nyomot sem hagyva maga után. Ellenben a praktikus gondolkozást!, ki minden körülmények között megtud alkudni a helyzettel, nem rontja agyát holmi ideális eszmékkel, holmi képzeletbeli dolgokkal, a melyek csak messze fenn, a magasban függenek láthatatlanul, hanem megragadja a meglevőt úgy, a mennyire a saját élet- czéljának megfelel s lassan, de biztosan evezik a hir, dicsőség kikötőjébe. Isten veled örökre . . . örökre . . aztán szétválunk . . . sírunk . . . aztán mosolygunk ... ölelünk, csókolunk és . . . felejtünk! Felejtünk! vájjon lehetséges-ez ? ... Ha majd a homlok redőkbe temetkezik, a haj megfehérül, csak anynyit érezőnk, hogy a lélekből hiányzik »valami«. Uj kör, uj arezok, uj munka egy-egy leplet húznak a régi fölé, hidegebb lesz a szív is, a világ is. De azt a »valamit« nem lehet bele oltani a lélekbe. Egy ma„unkba nézésnél bús őszi estén, fergeteg éjen kimélyitő magányban, utána iramodik lelkünk az emlékezet bo’ygó tüzének s kergetjük, üzzük azt a »valamit.« Ez a szenvedélyes rohanás leolvasztja
