Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-11 / 15. szám
IL TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Meójelenilj minden, kedden, Szatmár, 1899. április ll. ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Tabajdi Lajos 1841-1899. _ . . . Talár. Isten csapásaT^jtteLoM^ja nehezedett e városra. Megdöbbentő az a • hirtelenség, az a gyors egymásután, melylyel legjelesebb fiait sorra veszti el. Fentjár nagyon a halál kaszája s a köznapiság egyenlőségéből kiemelkedett egyéneket, a legkiválóbb főket csap- dossa le. Mint a hogy a villámcsapás is a magas tölgyre sújt s a törpe bokrokat elkerüli. Talán sokan vannak a jelesek a nagyok ? Nem ! De a vihar ereje, mint az égbe meredő szikla-csúcsokat, őket éri, mig lábaiknál lent a völgyben szépen diszlik a gyönge kis virág. Kevesen vannak a jelesek, a nagyok. Egygyel ismét kevesebb lett számuk. Nem hittük . . . nem hihettük . . . nem tudtuk elhinni. Szombaton délben történt. Hazasiető emberek adták szájról-szájra ahirt: Tabajdi meghalt! Az utczákon kisebb csoportok verődtek össze. Egyik a másikától várta a szomorú hir czáfolatát. Egy fémes álomnak tetszett az egész. Hiszen még pár perczczel előbb láttam, beszéltem vele, mondá ez is, az is. Nem, nem igaz! . . . És egyszer csak déli 1 óra tájban megkondul a lánczos templom nagy harangja. Halottak elsiratására hivatott rémes, komor hangja felébresztett az alomból. Ily rendkívüli időben csakis egy rend kiT Á R C Z A. Egy furcsa történet. Nem volt boldog házas-életűk. Mindenik magának élt. A gróf nem szerette a zajos mulatságokat. O egy boldog, csendes családikört vélt alapítani, midőn a szép Zádorszky Szidónia bárónőt nőül vette. De másként volt megírva a sors könyvében. Eleinte bár kényszerűségből, de nem minden jó kedv nélkül vett részt a neje által rendezett estélyeken, mert nagyon szerette őt. Később kivonta magát s csak családjának élt. Neje egy gyönyörű leánygyermekkel ajándékozz meg. Boldogsága teljes volt. A szép Szidónia, mert már csak igy hívták őt, az általánosan ismert, a zajos életet szerető hölgyet, nem szűnt meg továbbra is a régi változatos életmódot folytatni. Udvaroltalott magának. A férj nem bánta. Sokkal inkább meg volt győződve Szidónia hűségéről, semhogy kétely támadhatott volna lelkében. Hiszen megvolt már az össsekötő kapocs a szépen fejlődő Margit grófnőben. Teljesen az anyja volt. Megvolt ő benne is a mulatni, élni vágyás. Módfölött szerette atyját. Sokszor nagy önmegtagadásába került, hogy a szép napos délutánokon vele maradjon, kit még a ragyogó nap Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű'dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. vüli embernek halálát hirdetheti. Való tehát, keserű való, meghalt! . . . Dolgozó szobájában érte a halál. A legméltóbb helyen. Hiszen a munka embere volt. Bámulatos az a tevékenység, melyet a közügy minden terén, erejét nem kiméivé, kifejtett. Majdnem egy negyedszázada, hogy lelkészi állását elfoglalván városunk polgárává lett. E negyedszázad a szakadatlan, lankadást nem ismerő tevékeység lánczolata. A kitüntető bizalomért, mely őt a szatmári ev. ref. egyház díszes lelkészi állásába szólitá, örök-adósnak érezte, tudta magát ez egyház, e város iránt. Érezte, hogy sokat várnak tőle. Érezte, minden büszkeség nélkül, magában is, hogy nagy talentumok bízattak rá. Igyekezett a várakozásnak megfelelni. És most, a negyedszázados életpályán visz- szatekintve, elmondhatjuk, hogy a várakozásnak, a melyet munkásságához, tehetségeihez az egyház, az iskola, az emberbaráti intézmények, e város társadalma fűzött, fényesen megfelelt. Sőt többet tett, mint a mennyi tőle, ■ hiszen csak egy ember volt — várható, remélhető, követelhető volt. Egyháza ügyeit fáradhatatlan gonddal vezette. Mint páratlan ékesszólásu pap nemcsak városunkban, de messze vidéken hires volt. Magvas beszédei inkább az értelemhez szólották, került azokban minden fe- lesleges frázist. Es páratlan volt az a lebilincselő modor, melylyel azokat előadta. A szónoki hatás legnagyobb eszközének, a mit a szónok és hallgatóság együttérzésének nevezünk, a midőn mintegy delejes áram köti össze a szónokot és hallgatót, ő a legnagyobb mértékben birtokában volt, sem tudott kicsal ni kedvencz odújából. A gróf szobatudós volt. Nejével ritkán érintkezett, egy hónapban alig látták egymást egyszer-kétszer. Lassanként hidegülni kezdett iránta s már csak Margit grófnő tartá őket össze. Az atya csak lányában találta boldogságát. Nélküle talán élni sem tudott volna már. Szidónia, a szép, élt, mulatott. Szalonját az egész előkelő világ ismerte. Úgyszólván a leglátogatottabb volt. Szeretett ragyogni. Ez volt a hibája. O a megtestesült szépség, és kellem, központja volt a hódolatnak. Körüldongták, hízelegtek, tömjéneztek neki. Szóval ő volt akkor a boldog, mindenki által irigyelt, csodált csillaga az az előkelő világnak. Már jó ideje, hogy fiatal asszony volt. A bájos Margit már a tizenhatodik tavaszt elérte. Szépségében, szellemben anyja mása. Itt volt az az idő is, midőn kilép a világ elé, Egy váratlan esemény azonban egyidőre még visszatartá ettől. A gróf egyszer meghütötte magát. Nem volt edzett ember, hamar elbánt vele az, ki egyaránt felkeresi a kunyhót, a palotát. Gyászba borult az ősi kastély, Ravatalon feküdt Kőhalmi Arthur gróf. Most is változatlan aristokratikus arcz. A grófnő nem sírta veresre szemeit. Bánatos volt arcza, mert talán jól illett neki. A bájos Margit grófnő egy megtört liliomszál. Bánatos arczához oly jól illett a gyászruba. Aztán eltemették a grófot. Meggyászolták. S HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nem adatnak vissza. mint meggyőző és lelkesítő szónok ritkította párját. A hol egyházát képviselni kellett, nem kiméivé pénzt, időt, nyugalmat, fényesen, nagy egyháza méltóságához illően tette azt. A hol egyházának érdekeit védeni kellett, megtette azt bátran, egyenesen, emelt fővel, igazsága lelkes védésével, diadalra juttatásával. És olyan nagy lelki műveltségre valló modorban, hogy soha sem sértett senkit. Városunk két^hatalmas felekezete között a jó béke és egyetétés, az ő negyedszázados lelkészi működése alatt, bár a harezot nem kerülte, soha megzavarva nem volt. Még nagyobb arányú tevékenységet fejtett ki az iskolaügy terén. Hogy hat osztályú ev. ref. gymnázio- munk nyolez-osztályú fogymnáziummá fejlődött, abból az oroszlánrész őt illeti. 0 volt a mozgalom megindítója. „Kiáltó szó“-t intézett, adakozásra híva fel e szent czél- ra a város, a vidék, az ország közönségét, a magyar haza prot. közönségéhez. 0 volt az alapgyüjtő-bizottság elnöke, úgy szólván az egész bizottság. A városnál kieszközölte egy tanszék javadalmát. A szomszédos egyházmegyéknél az egy krajczá.'os adót, őszi-termény gyűjtést. 50—60 < zer Ft felé jár azaz összeg, a mit e szent cztlra összegyűjtött. Utolsó nyilvános tevékenysége is szeretett főgymnáziuma érdekélten történt. A f. hó 6-án tartott egyházmegyei gyűlésen egy lelkes, elragadó beszédet tartott, mire az egyházmegye egyhangúlag megszavazta a gymn. tápintézet ezéijaira továbbra is a krajezáros adózást. Ha egyéb nem, e főgymnázium századokon át hirdeti az ő dicső emlékezetét. E két munkakör egy ember tevékenységének lefoglalására maga is elég. a szép, szabad Szidónia grófnő már talán el is feledte................. Csak Margit nem tudta feledni. Igazi szeretet lakott az ő szivében. A bánat még szebbé tette arezát. Még inkább hódított, mert már ő is be volt vezetve abba a hóditó légkörbe, melyben anyja vitte a főszerepet. Talán szebb is volt, mint az anyja, de nem oly hóditó. A szép Szidónia most átengedte a tért lányának, de azért távolról sem azzal a gondolattal, hogy teljesen visszalép a hódítás színteréről. Margit grófnőnek lassanként megtetszett ez az élet. Hiszen anyja lánya volt Udvaroltak, körüldongták őt is, mint az anyját. Közönyösen fogadta. Annyira megszokott dolog leti előtte, hogy rosszul érezte magát, hacsak egy napig i; nélkülöznie kellett ezt a köny- nyed, hízelgő társalgást, melyet ^udvarlásnak neveznek s mely alól nem ismert kivételt eddig. Egy bál alkalmával bemutatták neki Rom- hányi( Elemér grófot. O mindenkinek feltűnt, komoly, majdnem hideg arczával és igazi férfias viselkedésével. Gyönyörű férfi ! Valóságos Adonis. Társalgása mulattató, de nem az a könnyed léhaságba csapó. Kiválóan ez volt az, miért any- nyira kedvelték. Nem tüntetett ki egyetlen nőt sem. A hóditó Szidónia grófnővel ép úgy s ép annyit társalgott. mint mással. Ez eleinte bősz-
