Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-04 / 14. szám
Síátmár, 1899. SZATMAR-NEMETI. Április 4. vetkeztében, ismét országgyűlési képviselővé választották. Örvendetesnek tartja ez eseményt különösen a függetlenségi pártra nézve, melytől ez uj erőt nyerend a nehéz küzdelemre. Ezután az Ugrón megválasztatását lelkes »éljen«-ekkel kisérő közönségnek tudtára adja. hogy: miután a pártvezetőség megbízatása lejárt és a mennyiben a helybeli függetlenségi érzelmű polgárok elvük mellett híven kitartva, a párt további fcnállását szükségesnek tartják és azt akarják, áldozó csütörtökön, d. e. fél 11 órakor a Vigadó nagytermében jelenjenek meg, hogy a párt vezetőségét, legjobb belátásuk szerint, megalakítsák, esetleg újjá szervezzék. A párt-közgyülés Csomay Imre párt-alelnök indítványát egyhangúan magáévá tévén, a gyűlést, miután szólásra senki sem jelentkezett, sem indítvány be nem adatott, Dr. Farkas Antal elnök zárta be, örömének és köszönetének adván kifejezést, hogy a gyűlés tartama alatt a választó polgárok oly példás figyelemmel voltak jelen. Ezzel a párt-közgyülés pont déli 12 órakor szétoszlott. — Géresi Márton elhalálozásával megüresedett tanitói állásra a szatmári ev. ref. egyház Veres Lajos kántortanitót alkalmazta. Minthogy a j férj teljes fizetése az elhalálozás napjától számitolt féléven át az J 868. évi XXXVIII. t.-cz. 141. §-a szerint az özvegyet illeti, az egyháztanács folyamodott a városhoz, hogy ezen félévre Veres Lajos részére havi 30 frt tiszteletdijat folyósítson. A gazdasági szakosztály közelebb foglalkozott ez ügygyei s a kérelem megtagadását javasolja a közgyűlésnek. A törvény, igaz, az iskolafentartót kötelezi az özvegyi felévre a helyettes tanitó díjazásról gondoskodásra. De városunkban az a sajátságos helyzet áll fent, hogy bár a felekezetek a tulaj do nképeni iskola-fentartók, az összes személyi kiadásokat a város fedezi. Tehát a város, a tanitói fizetések, lakbérek, nyugdij-fentartói dijak kiszolgáltatása mellett bátran nevezhető társ- fentaitónak. E körülményből a logika szerint következik, hogy a melyik fentartó gondoskodik a személyi kiadásokról, az köteles viselni minden e j nemű terhet. Az ilyen helyettes díjazást teljesítette is a város mindig. Nem értjük azért a gazdasági szakosztály okoskodását. A város azon határozata, hogy felekezeti iskolák czéljaira több áldozatot nem hoz, csak azon esetre alkalmazható, ha valamelyik felekezet uj tanitói állást rendszeresítene s annak fizetését kérné a várostól. De nem a jelen esetre, midőn olyan ideiglenes kiadásró' van szó, mely a jelenleg fentálló s a város által elvállalt kötelezettségből következik. Reméljük, hogy a kö-.gyülés e helyes és méltányos álláspontra helyezkedik s a szakosztály véleményével szemben a kérelmet teljesíteni fogja. Fe- lebbezés esetén a közigazgatási bizottság és a vallásügyi miniszter, hisszük, kötelezné a várost a kérelem teljesítésére. Küszöbön az államosítás, a mikor a jelen állapot úgyis megszűnik, e kis időre kár lenne a jó békességet a város és felekezetek között ily kicsinyes dolgokkal megbontani. — Az „Ezres“ javára rendezett szini-előadás tiszta jövedelméül Kunhegyi igazgató 3 frtot küldött az »Ezres« pénztárának. Mint Írja, ezt is a sajátjából. Az est jövedelme 43 frt volt, a mi a napi kiadást sem fedezte. — Gyaszhir. Brán Gusztáv kir. törvszéki biró, ki a helybeli kir. törvényszéknél szolgált rövid ideig, azután pedig betegsége miatt szabadságra ment, pénteken elhalt. Nyugodjék békével. — A n.-bányai festő-iskola tagjai, kik a telet Münchenben töltötték, f. hó 26-án utaznak le a nyári idényre, mintegy 60-an, Hollósy Simon tanáruk kíséretében, N.-Bányára — Az országos képezdei tanárkar mozgalmat inditott a képezdei tanárok fizetés- és nyugdíjügyének rendezése végett. A mozgalomhoz a helybeli tanárkar is csatlakozott s e tárgyban egy terjedelmes memorandumot intézett a püspökséghez. Teljesen méltányoljuk a mozgalmat s erősen hiszszük, hogy a felettes hatóságok nem zárkóznak el a méltányos kérelem teljesítése elől. — Oravecz János nyug. gazdasági tanácsos O felségéhez folyamodott nyugdijának teljes ösz- szegben engedélyezése iránt. A felségfolyamodvány azonban minden megjegyzés nélkül érkezett le a kabinet-irodától, a mi azt jelenti, hogy legmagasabb helyen a kérelem teljesilhetőnek nem találtatott. — Viráflh Mihály erdődi kir. járásbiró temetése szerdán délután ment végbe, a közönség impozáns részvéte mellett. A boldogult városunk szülötte volt. Egyszerű, jobb módú németi polgárcsalád gyermeke. Jogi tanulmányainak elvégzése után a helybeli kir. törvényszéknél szolgált mint törvényszéki jegyző s albiró. Mintegy 15 éve, hogy Erdődre neveztetett ki kir. jbírónak. Hivatali teendői mellett vallásos lelkének egész melegével karolta fel itt azt az eszmét, hogy Erdődön, a hol az első protestáns zsinat tartatott Magyarországon 1545-ben, a hol a reformátió mindjárt a mohácsi vész után elterjedt s megszilárdult a Drágffyak és Drugettek pártfogása alatt, de a hol a XVIII. századbeli ellenreformátiój mint annyi sok más helyen megsemmisítette az ev. ref. egyházat, s a gróf Károlyiak a magyar kálvinista lakosok elűzésével kath. svábokat telepítettek le s németté tették a virágzó magyar községet, az ev. ref. egyházat uj életre támassza. Hirlapilag propagálta az es ét. Gyűjtéseket rendezett, bálokat tartott, egyes ~ •»- levélben kért és ostromolt az ügy támogatásért fáradhatatlan tevékenységének meg is lett a sikere. A híveket összeszeszedte, egyházzá tömöritette. A kisded leány-egyháznak, mely a:fe. í|f árhegyi anyaegyházhoz tartozik, ő lett a fögondnoka. Imaházat építtetett, hogy legyen, a hol a maroknyi refor- mátosság dicsérhesse az Urat. Legfőbb vágya, úgy mondhatjuk, élet czélja volt, hogy kisded egyházát anyásitsa s a lelkészi állást szervezze, iskolát nyisson. Tervét meg nem valósíthatta, a megkezdett mü az ő hirtelen s váratlan halálával bevé- gezetlenül, csonkán maradt. Nyugodjanak csendesen az Ur szőlőjébe hiven munkálkodott féfiu por részei a szülőföld édesanyai ölén. Az erdődi kisded egyház felett lvőrködjék az ő szelleme s példája hassa át a hiveket s teremtsen egy másik lelkes főgondnokot, a ki betetőzze a félben maradt épületet, teremtsen számos ily vallásos lelkű, egyházuk javát lelkesen munkáló, világiakat az ev. ref. egyháznak. Áldás legyen az elhunyt emlékezetén. — Dr. Biró -Elemér városatyai mandátumát Barta Kálmán ismét megfelebbezte. Az ügy végAz pedig, hogy a lefolyt idény alatt legtöbbször félhelyáras előadás volt, annak a természetes igazságnak ad helyet, hogy Szatmáron egy és ugyanaz mindig a színház közönsége, tehát le kell számtani a helyárakat, mert azt nem bírjuk ki, hogy mindennap menjünk színházba. A színésznek is legyen pihenő napja és ezzel a közönség zsebe is szüneteljen a kiadásoktól! A színigazgatónak napi 120—150 frtnyi bevétele, leszállított hely árak mellett, czélra- vezetőbben biztos existantiát nyújt, mint a szokásos helyárakkal üres ház vagy kis közönség. »Jobb a sürü garas, mint a ritka forint«. A szinügyi bizottságnak pedig a színi kerületek megalkotására szolgáló törekvése és ennek biztosítása, a vidéki városok szin- ügyót lévén hivatva biztossá tenni és ezzel emelni, szeretnénk, ha szinügyi bizottságunk törekvése lenne lankadhatatlanul vezető ez ügyben is. Szatmár-Németi szab. kir. városnak a javára, a szinügy terén, már a múlt század derekától sok derék dolog, lelkesedés és áldozatkészség van Írva, csak régi, szép nevű múltjához lenne a város méltó, ha a jövő nemzedék szinügyét a színi kerületek kivívásával fejlesztené, biztosítaná. HÍREK. — Széli Kálmán miniszterelnök, a Széchenyi Társulat üdvözlő sürgönyére Br. Vécsey József társulati elnökhöz a következő levelet intézte : „Budapest, 1899. évi márczius hó 5-én. Méltósá- gos Báró Ur ! O császári és apostoli Felsége által miniszterelnökké történt kineveztetésem alkalmából a Széchenyi Társulatnak Méltóságod által tolmácsolt üdvkivánataiért őszinte köszönetét mondva, sietek kifejezést adni azon legőszintébb kívánságomnak, hogy a közművelődési társulatoknak összhangzó és vállvetett munka által sikerüljön fajunk kulturális fölényét hosszú századokra biztosítani és térhódítását elősegíteni. Hazafias üdvözlettel Széli.“ — Eljegyzés. Ilnitzky Szidor téesői adótiszt -jegyet váltott özv. Dr. Rudi Mihályné kedves leányával, Mariskával. Boldogság kisérje frigyöket. — Pártgyülés. Husvét másodnapján d. e. fél 11 órakor a helybei függetlenségi párt, a „Vigadó“ nagytermében, pártközgyülést tartott. A szép számú gyűlést a párt ez idő szerinti elnöke Id. dr. Farkas Antal nyitotta meg, majd átadta a szót Csomay Imre alelnöknek, a ki a legutóbbi (1896.) választás eredményétől, napjainkig, néhány futó pillantásban ismertetvén a politikai viszonyokat, különösen a közelmúlt eseményeket, örvendetesen jelentette ki, hogy Ugrón Gábort, a szatmári függetlenségi pártnak 1896-ban elbukott képviselő- jelöltjét, Sz.-Somlyón, br. Bánffy lemondása kötudományszomjjal a tudós — ezer aggodalommal az asszony — nagy aggodalommal az uráért, a párjáért, ki a nappali munkát éjszakaival toldta meg és búvárkodott szüntelen. Egyszer csak mintha homályosabbak lennének a betűk, vagy az ernyős lámpa nem ad már elég világot? És napról-napra mindjobban elmosódnak, összefutnak a sorok, nem látt többé a bölcs, nem látja a kedves könyveket, mik sovár- szomjas leikéhez hozzá voltak ölelve —- nemlát semmit, sem feleségét, sem gyermekét, csak a tárgyak halovány körvonalait, melyek elvesznek j az egyhangú szürkeségben. De mégis, egy sugár vetődik a sötétségbe, egy ezüstfehér csillogó sugár, mint a hold, ha j tiszta csendes éjszakán bevilágít sötét börtönbe zárt rab czellájának tenyérnyi ablakán. Egy szűzies fiatal lány, érintetlen, hamvas j gyermek, ki but, bánatost sohasem ismert még, [ csak csicsergett, mint a kicsi madár, a mely szál- lani próbálgat a fészek széléről és örül mindennek, a repkedő fényes bogárkáknak és dalol, ha kis lénye tengernyi boldogságtól elfogódik. így a gyermek, a tiszta kedves fehér lelkű leány, de a bánat beköszönt és a formás szá- jacska, nem tud már csicseregni, mosolyogni. És gondol egyet. Okos fejecske, jó szándék és min- denekfelett erős akarat és kitartás aegiték meg munkájában. A kis leány pedig tanul rengeteg sokat. Ott j találja a késő éjfél, a korai hajnal kettőjüket. A világtalan agg és a szőke bodrosfejü leány együtt ülnek nagy asztal mellett, temérdek bőrbe kötött ócska könyv és beirt papírlap társaságában, a tudós magyaráz, a lány figyelmesen halgat. és ir, fehér kezeivel irogat nagy szegletes betűket. Sem | unalom, sem fáradság nemlátszik szép kis arczán, j csak végtelen szelídség, végtelen türelem. Eredetiből fordítják a bibliát. Nem is nagyon unalmas munka, mily szépen, lágyan esengenek a sorok az »Énekek-éneke« héber eredetije után : »Titeket lánykák kérve-kérlek én A pusztai zergékre és dámvadakra, Erővel oh ne költsétek fel a szerelmet Magától ébred a !« így segiti gyámolitja sok időkön keresztül munkjában, a szőke gyönge lány öreg apját, tudó» apját. Pedig, mialatt vastag biblia sáiga leveleit lapozgatja kis kezével, mialatt görög bölcsék antik bölcseletével űzi el a munkához szokott öreg kínzó unalmát s hősies önmegtagadással némit el egy lázongó gondolatot, csitilgat egy sovárgó vágyat ; gondolata Sophokles tragédiáinak fátu- mos hőseiről, az ő kicsi életének drámájára irányul, hol a végzet olyan kegyetlenül ellene támad, eltiltva fiatal életétől, vágyat, életczélt, szerelmet. A világtalanok tulfinomult idegrendszerével megérezte ezt az agg, bántotta, elkeserítette, vagy beteg is lett bele. Es csendes, egyenletes lépteivel nem kopogott többet a főiskola köves folyosóin. Vége lett mindennek. Le mondott a könyvekről, a kedves, néma barátokról. Számára tudomány, mi rejtve volt vastag kopott Írások érdes lapjain, ragyogó napsugár és tarka virág, de mit ki csal a tavasz éltető melege, minden, minden, a mi éltet, vigasztal s gyönyört ad, számára minden megsemmisül e végnélküli feketeségbe, örökös éjszakába. Szegény, szegény ember. Ott kell hagyni a házat is. Igen a kicsi házat, mely bolthajtásos, fehérre meszelt és igénytelen. De mikor az olyan kedves volt minkettő- jüknek, mikor annyi örömteljes boldog óra emléke szól marasztalólag sima fehér falak közül. A főiskola rideg háziúr, hiába mondod szépen panaszos szódat: dolgoztam erőm felett, dolgoztam neked édes gazdám, hagyj hát engem ittmeghalni e kicsi házba, ahol éltem, ott, hol oly soká boldog voltam. Szigorúan szól rád a kérlelhetetlen házi gazda ; nem lehet, tiltja a paragrafus. Tiltja a paragrafus. És neked öreg ember ki kell költöznöd a megszokott, nagyon megszeretett házból, hol leélted élted legjavát, jís hiába sir asszonyod, ki beteges ragaszkodással csügg e fészken, ki kell költöznétek. Mentek-mendegéltsk, uj tűzhelyet kerestek, öreg ember, beteg asszony. Találtak is szebbet is, jobbat is, az uj hajlékukba, a magok vagyonába, mégis csak sóhajtanak és könyük meg- megered : Csak az volt a kedves, az a régi. Harmadnapra megcsendül a gyászének az uj ház udvarán, viszik a beteg asszonyt, kinek szive megyógyult és nem fáj már nagyon azért a régi fehér kicsi házért. Azóta jársz te igy megtörve, lesújtva szegény ember, öreg ember 1 A magasban még mindig zug a harang ércznyelve, tovább regél, ki érti meg, ki tudja miről, az utcza túlsó oldalán pedig roskadozó léptekkel megy egy megtört ember, fekete szemüveges zöld selyem szemellenzőt visel. Búgó harang, melynek hangját messze hordja a langyos, siető szellő, nem e történetet mesélted-e ?
