Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-21 / 12. szám
III. év. Szaftnál*, 1899. márczius 21. / .\y . / / T rfcó .-í * ' ^ ' | C| t \ ' ' N 12. siám.----------------- ^ C- ^ ' \T \i\H\i; TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjeleni!^ minden kedden, ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. H TÁRCZ A. Az ördögvölgye. Nem tudom néha mi jut hozzám, de kegyetlenül megszáll a kóborlási vágy, Ilyenkor nincs maradásom, mintha láthatatlan kezek hívogatnának. Hejh, sok szidást kaptam én ezért a czigány- természetemért az én nagybátyámtól 1 de mind hasztalan. A hajnali óra soha sem talált engem az ágyban ; hanem kint a harmatos üde fűben, hallgattam a madarak ébresztő dalát Nem szólt énhozzám senki, mégis beszéltem valakivel, valami láthatatlan alakok vettek körül a természet nagy panorámájában. Nem is csoda, hiszen minden fűszálnak, minden kis virágnak meg van a maga regéje. A természet újabb és újabb képet varázsol elé, mely élő poézisként tárul szét a szemlélő előtt, melytől megtelik a szív, megitta- sul a lélek 1 Az én bátyám birtokát körülvevő erdőségek, virágos mezők, hullámzó arany kalászos térségek, nagyon is alkalmasak voltak az én poetikus természetemhez. Órákig eltudtam csatangolni az erdőben, hallgatva az összeboruló lombok lassú suttogását. Egy szép őszi hajnalon hosszas kóborlás után, ledőltem a sárguló fűre s hallgattam a folyton lepergő levelek lassú zörrenését. Nagyon ellehettem merülve gondolataimban, mert észre sem vettem a közelgő léptek zaját, csak arra rettentem fel, midőn valaki halk reszkető hangon jó reggelt kívánt A mi pásztorunk volt, a Sándor. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinbergér-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Bolondos jó fiú volt ez. Igen kuruez ember volt az én bátyám, de egyszer sem emlékeztem reá, hogy szidást kapott volna. Úgy tudom a pásztor emberben van egy kis melancholia, de a mi emberünkben jóval több volt a kelletténél. A dohányosunknak volt egy igen szép sugár, barna lánya, a Czipra, az után bolondult. Egyszer véletlenül tanúja voltam beszélgetésüknek. Valami sok—sok pénzről beszélt a lánynak, palotáról, csillogó ruhákról, meg Isten tudja mi-mit nem igéi t neki. Aztán olyan meleghangon beszélt, soha el nem fogyó szerelemről, boldogságról, olyan rajongással, hogy szinte megdöbbentem. Hol vette ez az egyszerű természet gyermeke ezt a hangot, ezeket a szavakat. Én a szerelmet csak frázisnak tartottam, mit az emberek különféle alakban adnak elő, de megvallva, e perezben, megczáfolva éreztem magamat, mert igenis beláttam, hogy a szerelem csakugyan nem frázis, de — sötét verems De vájjon micsoda pénzről beszélt a bolondos fiú? azt sehogy sem tudtam megfejteni magam, nak. Talán gonosz szándékon töri a fejét? Ettől a percztől fogva mindig tartottam tőle, Engem rendkívül szeretett, de később észrevette, hogy szemmel tartom, ez rosszul esett neki. Volt az én bátyám birtokán egy darab hely, hol semmiféle növény nem maradt meg, csak a lícium vert tanyát, buján összefutó ágaival valóságos vadont képezett. Sok babonát hallottam'én erről a helyről, különösen a cselédek ajakáról, A többek közt, az az általános hiedelom volt elterjedve, hogy a ki azon a helyen fekszik, galambősz lesz a haja egy éjszaka. Nem is mert volna ott aludni senki a cselédek közzü. Ez a hely volt az, hol a Sándort gyakran láttam ólálkodni. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nem adatnak vissza. erről a reformról, de azt az egyet el kell ismernie mindenkinek, hogy a vidéki köz- igazgatás mai stádiumában meg nem hagyható s feltétlenül szükséges a reform. A legközelebbi idők feladatai közé tartozik, véget vetni a jelenlegi k ózigazgatási rendszernek, melyből kinőtt, Magyarország, mint az itju a gyerek-ruhából. Olyan belső szervezetet kell adni most Magyarországnak, mely megmaradását és fejlődését biztosítsa a kultúra minden vívmányaival haladó európai nemzetek között. Megoldásra vár a munkáskérdés, első sorban a mezei munkások kérdése is. A mezei munkás-törvényt, mely tavaly lépett életbe, nem tekinthetjük másnak, mint szükség-törvénynek,. milyet rendkívüli állapotokkal szemben alkalmaztak, Ez a törvény ideig-óráig rendet teremtett ugyan, de tul- szigoru és a gyakorlati életnek nem mindenben megfelelő intézkedései bizonyára káros visszahatást szülhetnek. Csakis jó, humánus törvénynyei oldhatjuk meg a mind jobban fenyegető munkáskérdést. Haladjunk tehát, a természet rendje szerint ennek ellenében, sem el ne maradjunk, sem pedig iái telén túl ne kapaszkodjunk ; vegyünk példát az újjá ébredő természettől, melyben a legkisebb fü szál is a nagy alkotó bölcs intézkedése szerint, mintegy észrevétlenül nö fel. Társadalmaink fejlődésében épen azt a hibát konstatálhatjuk, hogy egyes dolgokhoz a közönség nagy hévvel fog hozzá, azután lelankad a lelkesedése; a vezető köröknek, egyéneknek kellene arra kiváló gondot fordítani, hogy minden tovább fejlesztendő dolgot, úgy szólván lépésről- lépésre ismertessenek meg a közönséggel, Tudom, hogy haragszik rám, szólt félénk, bátortalan hangon, amint most elibem lépett. Régen nem beszéltem már vele, annal nagyobb volt tehát meglepetésem most, midőn itt az erdőben hirtelen megjelenni láttam. Meglepetésem eltitkolva, barátságosan fordultam felé. — Nem érdemiem én a haragját, — folytatá. — Nem vétettem én soha egy szóval sem ellene, sőt ha életemmel kellene megmentenem valaha, azt is szi* vesen tenném. Úgy látszott, hogy igazán mondja, olyan kérőn függesztette rám tekintetét, hogy minden gyanúm eloszlott. Nem haragszom én Sándor, mondám, miért haragudnám ? aztán hirtelen megbánva szavaimat, másra akartam fordítani a beszédemet, de úgy kapott az alkalmon, hogy szinte megijedtem tőle. — Hiszen a végett kerestem fel. Nagy kérésem van nekem nagyon, folytatá hévvel, nincs maradásom, mig bizoivyost nem tudok. Tetszik tudni hol van itt az elátkozott hely? s halk hangon folytatá, elébb azonban óvatosan körül tekintett, — sok. . . sok pénz van ott, nagyon sok pénz 1 — Úgy villogott a szeme enr ek a bolond fiúnak e szavaknál. — Azt szeretném felásni, mert tetszik tudni, tudom már a módját, utána jártam. Mindig fekete barátok őrzik azt a kincset, esalc minden kilenczedik pénteken nem, mert akkor a barátok imádkosni vannak. Sok ... sok kincs van ott nagyon. Aztán meg — folytatá elmélázva —- a Cziprát is elvehetném, boldogok lehetnénk, meg a szegény édes anyám is, a kit most keserves kenyerei!, kell tartanom. — És mit tehetnék én magáért ? — kérdem A természet ébredése. A természet rendjében nincs ugrás, de nincs megállás sem. Vele kell tehát nekünk is haladnunk. A ki megáll, vesztegel, az elmarad. Itt a tavasz, az újjá alakulás, a rendes tovább haladás, vele kell haladnia az emberiségnek is! Épen a természet újjáalakulása erősiti meg bennünk a reményt, hogy el fog jönni az idő, mely magával hozza az emberiség újjáalakulását is. Hogyan, miképen ? Ki tudna erre csak az igazságot megközelítő választ is adni ? Nincs bölcs, ki sejtené, hogy milyen uj irány fogja megadni az emberiségnek az erőt arra, hogy az ember életét jobbá és szebbé alakítaná át. Vakon megyünk előre a világ göröngyös utain, űzve a saját kicsiny és önző czélunkat, megfeledkezve a múlt tanításairól és nem gondolva a jövővel. De jön a természet föltámadása és a nagyszerű átalakulás hatása alól nincs ember, aki ki tudná magát vonni. Megérezzük az örök változás törvényét és öntudatlan tölti el szivünket az emberiség reménye a jövőben. A természetnek minden évben van tavasza, csak nekünk ne lenne tavaszunk, akik a természetből élünk ! Lesz tavaszunk nekünk is ! S ez az idei tavasz olyan, hogy nemcsak a messze jövő reményét érezzük magunkban föltámadni, de bizodalommal nézünk a közel jövendő eseményei elé is. Közel negyedszázadig tartó ádáz pártküzdelem ért most véget Magyarországon, mely úgy a a törvényhozásban, mint a polgárság között a visszavonásnak, gyűlölködésnek és a köz károsodásnak kútfeje volt. Hogy mit ártott és mit használt a küzdelem a hazának, azt igazán nehéz megmondani, de a kibékülés előnyei oly szembetünőek, oly biztatók minden irányban, hogy tiszta örömmel tölt el bennünket a béke, ami után negyedszázadon keresztül sóvárgott a lelkünk: békés munkával teljes haladás a haza boldogulása, a törvény, jog és igazság uralma felé, melyet most már a pártok szenvedélyes tusájának befejeztével biztosítottnak látunk. Ez a tavasz a közéle! javulásának tavasza. És most fel a munkára, együtt, egymásért és a hazáért! Annyi a mulasztás és a kár, hogy beletelik nagy idő, mig megfeszített buzgalommal és kölcsönös jóakarattal helyre tudjuk hozni. Itt van első sorban a gazdasági kiegyezés a testvér államai. Ha valaha szükség volt a magyarság összetartására és egyöntetű cselekvésre, úgy most van annak ideje. Gazdasági életünk csaknem összes ágainak megmaradása, versenyképessége és fejlüdése e kiegyezéstől van függővé téve. Szerencsére most abban a helyzetben vagyunk, hogy bizalommal nézhetünk azok működése elé, kik a kiegyezés magyar részről való elintézésére hivatva vannak. Itt van azutan a kúriai bíráskodás törvénye, melyet úgy kell megalkotni, hogy a polgárság legszebb joga a választás semmiféle módon meghamisítható ne legyen. Ha ilyen törvény fog életbe lépni, a pártok harcza sehol el nem érheti a szenvedélyes- kedésnek azt a fokát, melyet — sajnos — eddigelé tapasztalnunk kellett. Tiszta választásokat, az elvek harczát várjuk a kúriai bíráskodástól. Itt van a közigazgatás rendezése, illetve államosítása, mely századokra kiható óriási horderejű reform. Bár eltérők a nézetek c,ao>’
