Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-07 / 10. szám
III. év. Szatmár, 1899. márczius 7. ÁRSADAIAÍL«ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. a'Si Megjelenik; minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eöívös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű d jak Szatmgcon, a iadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissz«. Újabb kisajátítások a Kössuth-kert rende/éseböl kifolyólag. Még ugyszólva csak az imént történt, hogy a törvényhatóság egy rendszeres, szép kivitelű kerthelyiséget alkotandó, kimondta a népkert kibővítését s azt, a Papp J.-féle és a Lóvéidé összecsatolásával keresztül is vitte s ma az egyesitett terület, ,,Kossuth- park“ czimen, rendezés, jobban mondva teljes újjá szervezés alatt van. És mig az újjá szervezési munka szorgosan folyik, felmerül egy fontos k rdés, mely úgy a város gazdálkodási rendszerét, mint a tervbe vett Kossuth-park újjászervezését ilietó'leg, közelről érinti. A fontos kérdés igy hangzik : a rendezés alatt levő Kossuth-park kiegészítéséhez vegye meg a törvényhatóság a Papp János és Lóvéidé végében elterülő földeket is. Mi ámbár elismertük és ma is elismerjük, hogy a közegészségi ügyek javítását czélozzák, illetőleg eszközük, a városokban elhelyezett befásitott területek, mind a mellett miután a városnak nyomasztó anyagi helyzete annak idején ellene szólt az ilyes beruházásoknak, a magunk részéről elleneztük a népkert újjászervezését. Az ujjászervezési rendszernek pedig azt a módozatát, hogy az újonnan alakítandó Kossuth-kerttel, se régi se uj népkert, épen- séggel kifogásoltuk és helyesebbnek tartottuk volna, ha először az uj üres telkeken vitetik keresztül a rendezés ós csak mikor lát már valamit a város lakossága az uj népkertből, akkor rendeztettük volna az uj park-részhez a régi népkertet. Node ezek ma már túlhaladott álláspontok ! Most a dolog igy áll : a régi népkert s az uj üres terület együtt rendeztetik, vagyis: a rendezés letarolja a befásitott területet, az újból pedig — az Isten tudja mikor fogunk valamit látni és e közben merül föl az eszme : hogy az egyesitett területhez vásároljunk még hozzá egy pár darab földet. Régebbi elvi álláspontunkra helyezkedve, melyszerint mi mindig azt mondtuk, a hogy megvalósítandó ügyek közül ki kell a legfontosabbakat válogatni és azt vagy azokat kell megvalósítani a kevésbé fontosak pedig várjanak egy más időre, esetleg egy jobb időre, ma sem mondhatnánk egyebet. A város anyagi helyzete azóta, hogy e népkert rendezésének kérdése felszínre került, épen nem mutat emelkedést, sőt tálán inkább esést. A mily joggal és őszinte beismeréssel elmondtuk tehát annak idején, hogy városunk anyagi ereje nem engedi meg az ilyes befektetéseket, sőt ha megengedné is, vannak előbbre való kérdéseink, melyek megvalósításra várnak és igy ezt nem helyeseljük épen úgy elmondhatnánk ezt a mai kibővítési kérdéssel szemben is — ha nem állana ennek a kérdésnek a háta megett pgv igen fontos dolog. Mert, a mi felfogásunk értelmében nem az a fő e kérdés elbírálásánál, hogy a kisajátítandó területekkel t Kossuth-park egy rendszeres egészszé igazodik ki, mert hiszen ezen az alapon, a jelenben kiegészítés alatt levő terület csak úgy lenne teljesen egységes és impozáns terület, ha még hozzá kapcsoltatnának ott az összes szomszédos területek egész a Kovács-féle kertig, illetve kerttel; egy impozáns nagy négyszögben a vasút vonallal párhuzamosan, hanem az a fontosé dologban, hogy a népkerthez eddig hozzácsatolt részek rendbehozására föltétlenül szükségesek a tervbe vett és mai rendkívüli közgyűlés tárgyát képező kisajátítandó területek. Szükségesek pedig azért, már t. i. a mi felfogásunk szerint, mert máshonnan, az alfekvésü területeket, a kellő magasságig tölteni nem lehet, az a feltöltés pedig mely ez idő szerinti munkában mutatkozik, nem elégséges. Ha igy állanak a körülmények, akkor más elbírálás alá tartozik az ügy, mert ekkor azzal állunk szemben, hogy a városnak egy nagy költségű vállalata, illetőleg ennek sikerrel való keresztül vitele forog szóban és ez esetben kényszerhelyzetbe jutottunk. Ez a kényszerhelyzet pedig azt mondja és mellette szól a józan ész is, hogy ha már henne van a város egy nagy kiadásban, a Kossuth-park rendezésének nagy költségében, melyet mi ámbár annak idején nem javaltunk, most azonban tiltakozó fellépésünkkel, a már-már végefelé közelgő költséges munkálatot, melynek tengelye a kátyúba akadt, ott benn rekedni hagyni, sem helyesnek, sem illőnek, sem a városra gazdaságosnak nem tartjuk és nem is teszszük. Szerettük volna, ha ezen újabb költség elő nem áll, de úgy vagyunk vele, mint mondani szokás, nem tudjuk, hogy melyik ujjúnkat vágjuk meg, mert fáj, akármelyiket kelljen is megvágni. Nem helyeseljük a dolgot, de kénytelenek vagyunk be lémenni, mert e kisebb ügy el nem intézésével egy nagyobb, a városnak annyi kiadásába került nép kert rendezési ügyét elbuktatni nem akarjuk a város nagy kárára azt nem is akarhatjuk. A Kossuth-park rendezése következtében tehát szükségessé vált telkek kisajátításának a kérdésében az a véleményünk, hogy a szükség által parancsolt e kényszer- helyzet elől, ha csak a városnak kárt okc zni nem a; arunk, kitérnünk nem lehet. Szükségesnek tartjuk azonban a törvényhatósági testület részéről annak a kimondását, hogy ezzel a Kossuth-park rendezésének a kérdését befejezettnek tekinti, T Á R C Z A. Interwiew. Irta : Kende Paula. — A nagysága nem fogad. — De csak jelentsen be ! Ugyan mit akar már megint megtudni a nagyságától ? Erre a párbeszédre, mely egy ur és az én kissé konfidens szobaleá íyom közt folyt, lettem 1 figyelmes, és (ob, Éva !) kinyitom az ajtót s azzal magam szolgáltattam ki magam az interwiewo- lásnak, melytől jól oktatott szobaczicám megakart j óvni. Egy nem érdektelen kérdést vetett föl a j különben nagyon kedves és én ígéretemhez híven válaszolok. Hogyan lehet a férjek korcsmározását és kávéházbajárását megakadályozni ? Erre a fogas és komplikált kérdésre legjob- 1 ban csak asszonyok felelhetnek meg. Asszo- | nyolc mondom és nem pár éves menyecskék. ! Én tehát legfeljebb elmondhatom a véleményemet és hogy miként színezi ki fantáziám e kérdést, j — Nos tehát az én nézetem az, hogy ha I egy férj korcsmározó lesz, annak legtöbb esetben az asszony az oka. Kezdjük csak az elején. Ha megnősül egy férfi a legmegrögzöttebb korcs- mározóról sem tételezem fel, hogy házassága első hetében mindjárt visszaessen hibájába. Tehát ez az eset később áll be és annak oka, hogy a nő nem tudta megkedveltetni a férfiúval az otthont. Oh, tudom, hogy sok hölgy malicziózus mosolylyal ezt gondolja: »eh. egy leány, mit ért az hozzá ?!« Megengedem, hogy most nem értek hozzá még, de az én fejemet is bekötik egyszer, (remélhetőleg) cs ne 'higyjék, hogy én nem csináltam meg magamnak a házassági programmomat és a különféle pontok közé ez is föl van ám véve. Éhez a ponthoz pedig egy férfi nyilatkozata szolgált adatul, Az illető, kivel hasonló tárgyon vitatkoztunk, többek között ezt mondá: „azt válaszolám húgomnak — legyet fogathatsz velem, csak úgy, hogy észre ne vegyem!“ Vagyis : mindent ki lehet vívni egy férfitől, mindent el lehet nyerni, nagyon szépen lehet nevelni, — jósággal kedvességgel ; hidje mindig hogy ő az ur és minden úgy történik, a hogy ő kívánja. Hiába no, a gyengébb csellel dolgozik, s ebben a mi gyegeségünkben rejlik a mi legnagyobb erőnk. Sok nő azt hiszi, hogy az engedékenység megalázkodás és daczczal, makacssággal ki akarja tüntetni, hogy egyenjogú a férfiúval. De feledik azt, hogy amig gyenge, — a férfi mindig egy piedesztálra fogja állítani, mihelyt azonban há- zsártoskodni kezd, csak a czivódó társát látja benne és ezzel alázza meg magát igazán. Minden férfi papucs alatt van és nagyon jól érzi magát helyzetében ; daczára annak, hogy önönmagának nem akarja bevallani és igy a világnak még úgy se. Hagyjuk meg hát kedvét, és mosolyogjunk gyengesége felett. Végre is, nekünk is meg van a hiúságunk, a mit ha elnéznek, jól esik. A fő kelléke a fönt tett kérdésnek az: kedveltesse meg minden asszony az urával az otthont. Tudjon neki mindennap más puha helyet mutatni, a melyen jól esik a pihenés. Mivel pedig az otthon éltető lényé az asszony, legyen az mindig nyájas és jókedvű, fogadja édes csókkal és nem elsózott levessel az urát, ha az fáradtan jön haza. Ne verekedjen a férje előtt sohasem a cselédséggel, ne törje össze a tányérokat és ne kapjon mindjárt szivgörcsöt,. ha az ura nem akarja mindjárt a leguiabb lorgnonszalagot megvenni. De ez még nem elég, a túlságos engedékenység is unalmassá válik. Egy kis változatosság nem árt. Természetesen nem a tulságba vitt ér- telembep. Szóval, legyen a férjnek mindig uj, mindig más, mindig egy megoldásra váró rejtély! Ez egy szóban rejlik minden hatalma egy nőnek. Bizony, bizony nem könnyű dolog asszonynak lenni. Sokkal nehezebb, mint a hogy azt a legtöbb leány képzeli. Kétszer is megfontolandó, mig egy nő rálép erre a tövisekkel körülvett rózsás útra. Nagyon szép ut, de a legtöbbje hamar kifárad azon. Én is megfontoltam és arra az eredményre jutottam, hogy — mentül elébb férjhez megyek!
