Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-03 / 40. szám
Szatmár, 1899. SZATMAR-NEMETI Október 3. ragyogja körül nevüket, tetteiket és halálukat a dicsőségnek fénye s mint a hitnek és a bizalomnak szövétneke hadd világitsa be a honfiú kötelességnek s egy szebb jövőnek útját. Vértanúink szent emléke tanítsanak bennünket a mindent feláldozni kész haza- fiságra s emlékeztessen bennünket szüntelen arra, hogy imádott hazánknak mindenünkkel, még életünkkel is tartozunk. Imádkozzék október ö-ikán az egész nemzet s az imának lélekemelő szava a lelkesedés érzetét támaszsza fel szivünkben, élni a szabadságért, küzdeni nemzetünk függetlenségéért. Áldott legyen a vértanuk emléke!“ A magunk részéről, midőn az országos gyásznak, a nagy nap emlékéhez mérten minél inpozánsabbá tételét illetőleg a fentiekben közölt ,,szózat“-ot t. olvasóinknak tudomására hoztuk, nem tehetjük, hogy egyszersmint fájó megütközésünknek ne adjunk kifejezést. Azt mondja a fentebb közölt „szózat“, hogy „imádkozzunk a mi halottjainkért, imádkozzunk a vértanukért országszerte.“ A lélek benső megnyilatkozása az ima, mely Istenhez emeli az embert. Helyes! imádkozzunk a szent napon! . . . De vájjon a magyarok Istene nem olyan imát várna-e e napon, melybe fegyver csillogás, üdv-lövés is vegyül ? Vájjon a magyarok édes Istene nem haragvó Isten-e az aug. 12-ik szégyen nap miatt, midőn e drága hon egykori esküdt ellenének szobra előtt meghajtattak a honvédség zászlói és tiszteletre parancsoltalak a magyar ifjak fegyverei? Vájjon ha most az aradi gyásztérre a magyar katonaság kivezényeltetett volna, kisebb lett volna-e egy szemérnyit is az az ellenző hatalom ? Vagy az az aradi Golgotha egy kiengesztelő szent helylyé vált volna ? . . . a melyen most ötven éve elfolyt szent honfi vér-cseppek egy szebb, jobb viszonyoknak s függetlenebb Magyarországnak lettek volna megalkotói megszentelő! . . . Ezért fájóbb nekünk okt. 6-án az emlékezés, mert egy oly jogot látunk újra eltemetve, a melyet fel kellett * volna támasztani ! Lóverseny. Napirenden panaszkodunk, hogy milyen kevés az érintkezésünk nekünk városiaknak a megyével, mégsem igen van meg bennünk a komoly törekvés, hogy az olyan összehozó alkalmakat, minő városunkban a vasárnapi is volt, létre hozzuk, habár anyagi áldozatok árán is, mert elenyésző az az áldozat ahhoz az anyagi és szellemi nyereséghez, mely városunknak a megyével való kapcsolatos együtt érzéséből és együtt működéséből származik. Tudósítónk a sikerült vasárnapi lóversenyről a következőkben számol be: Vasárnap rendezte a „Szatmármegyei Gazd. Egyesület“ évi szokásos lóversenyét, mely gyönyörű időben nagyszámú közönség jelenléte mellett folyt le. Mindamellett, hogy az egyes versenyekben aránylag kicsiny mezőny állott a starthoz, a közönség élénk érdeklődéssel kísérte mindvégig s lelkesedéssel adózott a győzteseknek. Érdekességben legelői áll a hölgyek díjáért folyt küzdelem, melyben igen szép finisch előzte meg a győzelmet. A közönség egész a legutolsó perczigKovásznai Zsigmond százados »Vándorát« (lov. Dessewffy Béla hadnagy) hitte, hogy győzni fog s csak az utolsó perczben tört elő Domahidy István »Mulleijungja« (lov. Nagy Aladár) s kevéssel győzve vitte el az értékes és szép díjat. Kevésbe múlt, hogy nagyobb szerencsétlenség is nem történt a katonatisztek versenyében. Brandt százados „Linája“ felbukott s lovasát messziről kivetette a nyeregből. Szerencsére nagyobb sérülést nem szenvedett Brandt százados s mint örömmel értesültünk egy kis bőrhorzsolástól eltekintve egyéb baja nem történt. Valóban nagy szerencse, hogy más versenyben elbukás nem történt, mert a pálya nagy része nem alkalmas arra, hogy azon veszély nélkül lehessen lovagolni s ha a Gazdasági egyesület állandósítani akarja a versenyeket, igen jól tenné, ha alkalmasabb s kevesebb veszélylyel járó pályáról gondoskodnék, mert a mostani a legnagyobb és legodaadóbb munka és utánjárás mellett sem alkalmas. A mi az egyes versenyeket illeti, részletes tudósitásunk a következő: I. Mezőgazdák versenye. Első dij 100, második dij 60, harmadik dij 40 korona. Adta báró Vécsey József ga'd. egyes, elnök. Indult összesen 20 ló. Elsőnek jött be Darabán Simon lova (Udvari), másodiknak Laky Lajos (Szatmár), harmadiknak Ba:azsu L. lova (Udvariból). II. Akadályverseny. Indult 3 ló. Első dij 800 korona, - második dij a tétek összege. Távolság 4000 méter. Indult 3 ló. Elsőnek jött be Liptay Béla „Csalfája"; (lov. Szemere Kálmán főhadnagy), másodiknak Burchard Bélaváry Aladár »Gigi« je. (Lov. a tulajdonos). „Fakir“ mindjárt a pálya közepe táján kitört s többet versenybe sem tudta hozni lovasa. — Tot. 1 kor.: 1 kor. III. Katonatisztek versenye, Első tiszt, dij 240, második 100, harmadik 60 Kor. értekben. Táv. 1600 méter. Indult 5 ló. Holtversenyben elsők: Kovásznay Zsigmond százados „Vándor“-ja. (Lov. Dessewffy Béla hadnagy) és Schwent Jószef őrnagy »Nemese«. (Lov. Knensel Kornél hadnagy.) IV. Idegenek versenye. Első dij 800 korona, második dij a tétek összege. Táv. 4000 méter. Indult 3 ló. Elsőnek jött be Liptay Béla »Délczeg«-je (Lovagolta Szemere Kálmán főhadnagy), másodiknak Burchard Bélaváry Aladár »Springins- feld«-je. Tot. 1 kor.: 2 kor. V. Hölgyek dija. Első dij 400, második dij 200 kor. értékben tiszteletdijak. Táv. 1600 méter. Indult 7 ló. Elsőnek jött be Domahidy István Mullerjung-ja. (Lov. Nagy Aladár hadnagy), másodiknak Kovásznay Zsigmond »Vándor«-a. (Lov. Dessewffy Béla hadnagy.) Tot. 1 kor.: 5 kor. A verseny délután 2-től 6 óráig tartott s a közönség egy kellemes nap emlékével gazdagabban távozott el. Nagy dicséret illeti Kovásznay Zsigmond századost, ki a rendezés körül fárad- hatlan munkával, tapasztalt ügybuzgósággal, a legnagyobb elismerésre és méltánylásra igényt tartó sikerrel fáradozott. Színészet. Rakodczay Pál színtársulatunknak ez idényre megválasztott igazgatója, társulatával vasárnap, okt. 1-én mutatkozott be a közönségnek Meilhack és Millaud gyönyörű zenéjü operettejében, a »Ne- báncsvirágban.« A megnyitás nagyon kitünően sikerült. Városunk ugyszólva tömve volt a megyebeli no- tabilitásokkal és ha színházunk ez alkalommal kétszer akkora nagy lett volna is, minden hely el lett volna foglalva. Valóban fényes és intelligens közönség adott a szép sikerű lóverseny után egymásnak találkozót a színházban. Magáról a darabról, illetve az előadásról kevés mondanivalónk van, meglátszott, hogy csak úgy hirtelenében lett előrántva s a közóhajnak engedve, mint megnyitó darab előadva. Mégis : Feledi Boriska mint Denise csengő és terjedelmes hangjával, ügyes játékával megérdemelt soK tapsot kapott és Fényesi, mint Celestin a közönség osztatlan tetszésnyilvánítása között játszott éneke azonban gyönge volt. Gulyás és Nagy Gy. más alkalmakkor másképen szoktak énekelni és alakítani. Sajó, mint Loriót őrmester sikerült mókáiért nyert elismerő tapsokat. Latabárné nagyon rideg formaszerü fejedelemasszony volt. A kisebb szereplők közül Palugyai Corunna szerepében rokonszenves hangjával, kedves jelenségével és igen ügyes játékával tűnt ki. Hétfőn, H. Novák Irén, a társulat naivájának első felléptével Sardou Viktor régi hires vigjá- téka „Váljunk el“ került színre kevés számú közönség előtt. H. Novák Irén Ciprienne kedves szerepébe nyílt színen is többször tapsokat aratott. (Megjegyezzük azonban, hogy nagyon gyorsan beszél.) Partnare Gulyás (Des Prunelles) szintén megfelelő alakítást nyújtott. A 3-ik felvonás nagyon vontatottan ment, különben a darabnak ez a leggyöngébb része. HÍREK. — Előfizetőinkhez. Az uj évnegyed beálltával azzal a szives kéréssel járulunk, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Nemkülönben hátralékos előfizetőinket is kérjük, hogy a lejárt előfizetéseket beküldeni méltóztassanak. — Király Ö felsége nevenapján holnap d. e. -az egyes templomokban ünnepi isteni tiszteletek tartatnak. A hivatalos isteni tisztelet a székesegyházban d. e. 9 órakor lesz. Holnap d. e. lesz, mint már jeleztük, a király és királyné arczképé- nek leleplezése az e czélból tartandó városi díszközgyűlésen. Áldja meg a Gondviselés koronás királyunkat, a kinek boldogságáért milliók imája száll holnap az Ég felé. — Kihelyezés. Sieráczky Arthur m. kir. honvéd főhadnagy városunkból M.-Szigetre, Rojkó Alfréd m. kir. honvéd főhadnagy M.-Szigetről városunkba áthelyeztetett. — Előléptetés, üz igazságügyi m. kir. miniszter dr. Papolczy Gyula, kir. törvszéki vizsgálóbírót a VII. fizetési osztályba léptette elő. — Hermán Mihály polgármestert, mint a dalárda elnökét, a dalegyesület Mihály napja alkalmából szerenáddal lepte és tisztelte meg, mely alkalommal Jaskovics Ferencz alelnök lelkes üdvözlő beszédet intézett az ünnepekhez. Kifejezvén a dalegyesület ragaszkodását, szeretetét szeretett elnöke iránt. A tartalmas és szónoki hévvel előadott beszédre az ünnepelt meghatott hangon válaszolt, megköszönvén a megtisztelteiét. Szerenád után a dalegyesület működő tagjai, számos pártoló tag, a Kossuth-kerti mulató felső helyiségeibe vonultak társasvacsorára, melyen részt vett az ünnepelt elnök is, a kit dr. Fechtel János köszöntött fei, éltetvén benne a közéletnek fárad- hatlan buzgalmu vezéremberét. Volt még több felköszöntő is. a kedélyes összejövetel a késő éjjeli órákban ért véget. Nevenapja alkalmából mi is tiszta szívből üdvözöljük városunk közszeretetben álló polgármesterét. — Jandrisics János, városunk közszeretetben állott b. e. apát-plebánosa emlékének méltó módon való megörökítése iránt társadalmunkban s az elhunyt tanítványainak körében mozgalom indult meg. Méltó is, hogy a ki egész életét a közügynek és az ifjúság nevelésének szolgálatában töltötte, az iránt a társadalom hálás kegyeletét tettekben is mutassa meg és róvja le. E kegye- letes czélra lapunk is felajánlja szolgálatát s az adományokat készséggel elfogadja s rendeltetési helyökre juttatja. — Áthelyezés. Dr. Udvarhelyi Dezső derecske! kir. aljárásbirót, városunk fiát, az igazságügy miniszter a debreczeni kir. járásbírósághoz helyezte át. — Kinevezés. Tóth József róm. kath. s. lelkészt, ki ideiglenesen eddig is vezette a plébánia ügyeit, a püspök a plébánia rendes adminisztrátorává kinevezte. — Személyi hir. A m. kir. igazságügyi mi niszter dr. Dezső Kálmán kir. töryszéki bírót a VIII. fizetési osztály 1-ső fokozatába léptette elő. — Esküvő. Ormay Géza kisházai jegyző múlt hó 26-án vezette oltárhoz Toperczer Kálmán kir. törvszéki bíró kedves és müveit leányát Klárát. * A helybeli függetlenségi és 48-as párt és az okt. 6-a. Megütközésünknek kell kifejezést adni, a fölött, hogy az okt. 6-ki országos gyászünnepélyre Szatmár-Németi szab. kir. városból egy politikai párt küld koszorút Aradra, és nem a város osztatlan közönsége.' Ez a gyásznap nem egygyes pártoké, az egész magyar nemzet gyászünnepe ez. Elvártuk volna városunk törvény- hatóságától, hogy ez alkalomból, a város közönsége nevében, koszorút vigyen, vagy küldjön. Mert az egész ország szabadságáért haltak ők, az az aradi vértanuk meg, igy nagy hiba, ha ilyen város is mint Szatmár-Németi, a melyik lelkes honszerelmével mindig a legelsők között volt, pénzt és vért áldozott, most a tizenhárom kivégzett nagy nemzeti hősök ötvenéves évfordulója alkalmából, nem tud oda felemelkedni, hogy legalább egy koszorú elküldésével tolmácsolná a város közönségének osztatlan kegyeletét. Ezért ha már megfeledkezett a törv. hatóság, vagy féltette fent népszerűségét, jóltette a függetlenségi párt, hogy legalább ez, mint párt, a közönség egyrészének nevében is kifejezést ad kegyeletes megemlékezésének. Azt azonban már nagyon nem helyesen cselekedte a párt, hogy ez alkalomból gyász lobogó alatt, a róm. kath. templomba vezényeli a függetlenségi és 48-as párt tagjait. Tudjuk azt, hogy ez alkalommal városunk minden vallás felekezete tart gyászistentiszteletet, miért kell tehát épen testületileg csak a róm. kath. egyház templomába a tagoknak megjelenni ? Errre még gyodolni is hiba volt, nem pedig azt hangoztatni és megkeresés utján keresztül vinni. És hisszük is, hogy ebből a szent fájdalomból, az aradi Gol- ghtán megdicsőült tizenhárom vértanú halálának félszázados kegyelet ünnepélyéből nem lesz sem politikai sem vallás fe ekezeti színezetű gyászünnepély, hanem városunk minden egyes polgártársa el fog menni abba a templomba ahová az ő vallásfelekezeténél fogva szive vonzza és ott kifejezést fog adni lelke őszinte érzelme szerint, azon magasztos emlékekkel szemben, melyek 1848—49-ben e haza szent földét megszentelték. Ha már a város osztatlan közönsége a fájdalom szent érzelmeivel nem tüntet e napon más egyéb tüntetés csak kicsinyítené e nap szent emlékeit. Egy függetlenségi polgár. — Kinevezés. Őfelsége a király Agricola Adolf temesvári Ítélő táblai elnöki titkárt, a debreczeni kir. táblához táhlabiróvá kinevezte. — Uj tanár. Szabó Gábor, Szabó József helybeli tímár iparos fia, az ev. ref. főgymn. volt kitűnő tanulója, szept. 27-én a „mathematika-fizika“ szakból dicséretes fokkal tanári oklevelet szerzett. Tiszta szívből gratulálunk! — Kinevezés. Ő felsége a király dr. Bajnay Endre járásbirósági albirót a kaposvári kir. törvényszékhez bíróvá kinevezte. Gratulálunk a jól kiérdemelt előléptetéshez.
