Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-15 / 33. szám
Szatmár, 1899. Augusztus 15. jegyzőjéül közgyűlés ez alkalommal Í6 Tankóczi Gyula tanácsjegyzőt választja meg s elfogadja, hogy Papp Endre I. oszt. Írnoknak törzsfizetése 50 írttal emeltessék s a Csererdőn a fa-állomány ára leszállit- tassék és a helyszínén s nem mint eddig, a városházánál váltott czédulák mellett történt, mely az eladást csökkentette, bocsáj- tassék aruba. Ezután jött a tulajdonképeni főtárgy, a Vigadó ügyének elintézése. Feszült figyelem közt vezette be a tárgyalást a polgármester; ismertette ez ügy egész történelmét. Rámutatott és bizonyította, hogy az értékes helyen (70—80,000 frt) csakis egy korszerű szálloda építése czélszerü és időszerű; (zugás és nem helyeslés), kifejti, hogy ámbár ma a fentebb jelzett monumentális épület 80 ezer írttal kerül többe, mint az eredetileg tárgyalva volt, mégis olyanok a kilátások, hogy a város közönsége nyugodtan mehet bele az építkezésbe (ellenmondások), mint a régi törvényszéki épület helyére állítandó egyedüli hasznos intézménybe (nem helyeslés). Erre bemutattatván az építkezés kivitelére a vállalkozók költségvetése, valamint az építkezési és gazdasági szakbizottság1 ajánló véleményes jelentése, megindult a nagy és heves vita. Elsőnek Csomay Imre b. tag szólalt fel, rámutatott, hogy a régi törv.-széki épület a város egyik legszebb, legbecsesebb emléke, melyet lerombolni nem saabad; kifejti, hogy ma szállodát, vigadót építeni nem időszerű, hogy ez luxus-kérdés csupán, (helyeslés), melyre semmi szükség nincs, hogyha kellene is ilynemű épület, erre a városnak, mely már- már a csőd szélén áll, pénze nincs (úgy van, igaz!/ Ajánlja, hogy a régi törvény- széki épület helyere felsőbb iskolát létesítsen a város (nem helyeslés, nagy zúgás). Ha pedig akadnának b. tagok, kik a szóban forgó építkezést megszavaznák, kéri határozatilag kimondani, hogy az illetők erkölcsi és anyagi felelősséget is vállaljanak e kétes jövőjű és felesleges építkezéssel szemben. Dr. Fejes István b. tag az építkezés ellen erős érvekkel szólván, ez ügyben 20 aláiratkozót mulat föl és névszerinti szavazást kér. Az építkezés fölöslegességét, mely városunkra — valóságos csapásképen nehezednék, fejtegették még Dr. Tanódy Márton és Uray Gáspár b. tagok, kifejtvén, hogy a régi törv.-széki épület, mint egy szép emléke a múltnak, igy fentartandó, a mint van, igy is jövedelmez 2—3 ezer irtot. Mellete szóllottak : Dr. Kelemen Samu - és Vajay Károly. Beszédükben arra iparkodtak súlyt fektetni, hogy a városnak nincs egy igazi szép és kényelmes szállodája, táncz és hangverseny terme. (Közbe- kiálltások: a pestiek is üresen állanak! van pótadó bőven.) Fejtegetik, hogy a régi törv. széki épület elavult, roskatag (közbeszólások: elég erős az! még századokig megáll! ma nem tudnak oly erős házat építeni!) s az értékes telek a városnak csak úgy adhat hasznot, ha arra egy korszerű szállodát építtet, mely a várost is nagyban fogja emelni. A beszédek elhangzása után a nyomott kedélyeket az villanyozta föl, hogy az elnök elrendelte a névszerinti szavazást. Minden felhangzó név után lázasan vártak az emberek, hogy „igent“ mond-e vagy ,,nem“-mel szavaz, volt több „igen“ szavazat, melyet tüntető nem helyeslés követett, jeléül, hogy az illető presszionálva volt rá. Néhány igenlő szavazatot alig lehetett hallani is, oly remegő hangon mondta ki az illető b. tag. Kellemetlen közbeszólásokra adott okot, hogy Márkusz Márton, mint érdekelt pályázó és veje Dr. Biró Elemér szintén szavaztak és szavazatukat a közgyűlés elfogadta, valamint az időközben eltávozott Gr. HugonSZATMAR-NÉMETI nai B. elnök helyettese, szintén beadta szavazatát. Igennel szavaztak, vagyis a Szállodavigadó felépítését kívánták a következő b. tagok: Dr. Kelemen Samu, Dr. Kölcsey Ferencz, Morgenthal Antal, Papp Lajos, Szentiványi Károly, Dr. Biró Elemér, Hérmán Mihály, Békéssy Géza, Kőrösmezey Antal, Pethő György, Tankó- czy Gyula, Vári Antal Szőllősy Lajos, Dr. Vajay Károly, Erdélyi István, Antal Dániel, Antal Kristóf, Freund Ezekiel, ifj Hérmán István, Keresztes András, Kovács Leó, Márkusz Márton, Schwarz Albert, Dr. Török István, Bölönyi László, Böszörményi Károly, Farkas Antal, Novák Lajos, Kertészffy Gábor, Raab Sándor. Nemmel szavaztak, vagyis az építkezés ellen voltak : Bakó Lajos, Bossin József, Dr. Kereszthszeghy Lajos, Jankovics János, Kolozsvári Károly, Korányi János, Lengyel Endre, Dr. Török János, Rosenfeld Miksa, Uray Géza, Wallon Lajos, Boronkay József, Csomay Imre, Debreczeni Károly, Dr. Fejes István, Félegyházi Ferencz, Gábriel József, Gyulai Lajos, Kató Antal, Mátray Lajos, Páskuj Imre, Ruprecht Antal, Seres István, Dr. Tanódy Márton, Uray Gáspár, Veréczy Antal, Virág András, Zabary Ferencz. Ezek szerint 30 b. tag 28 ellenében a szálloda-vigadó építkezését vitte keresztül a közgyűlésen. Ezzel kapcsolatosan ki kell jelentenünk, hogy : 10 bizottsági tag a szavazás elől a teremből eltávozott, hogy az összes jelenlevő városi hivatalnokok, számra 12-en, a tanács javaslata mellett foglaltak állást és 3 „igen“ szavazat kifogásolva lett, igy a fe- lebbezésnek bő és meggyőző anyag van kezében, mikor ezek mellett is csak 2 szóval lehetett áthajszolni az építkezés ügyét, mely csak újabb nehéz terheket fog a város polgárainak váilaira helyezni, mely pedig a folyton-folyvást emelkedő adó-prés miatt már is roskadozik. A szavazat megejtése után a b. tagok nagy része oda hagyta a közgyűlést, hol már este 8 órára járt az idő, s nyomott csendben peregtek le a még napi renden lévő többi tárgyak. Midőn pedig az elnöklő polgármester bezárta a közgyűlést, lehetett hallani: „no ! ezt a mai napot is megemlegeti az utókor ! “ vagy: »bizony barátom, ez olyan győzelem, a melynek nem örülhetünk«. Azután becsapta a közgyűlés termeinek ajtóit a hajdú, kongott-bongott a kapus lépte az esti csendben és a város nemtője keserves könyeket sirt, hogy igy rohan vesztébe, nagyzó mániába merülve ez a város! , . . Az önzetlenek. A „Szamos“ valamelyik számában azt Írja : „Azt mondják, terjed az önzetlenség“ Hát rendkívül örvendek, hogy a „Szamossal“ egy véleményen vagyok, mert konstatálom, hogy terjed az önzetlenség Avagy nem kell önzetlenség ahhoz, hogy 5 éven keresztül nem vizsgálják meg Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságának a hivatalát, csupán csak azért, hogy a tisztviselőknek kellemetlenség ne okoztassék s munkájukban ne zavartassanak azok? Legalább minden részében nem. Hát az nem önzetlen, aki maga is állíthatna fel téglagyárat s a hasznot egyedül rakhatná zsebre, de azt nem teszi, hanem a vezetése alatt álló városnál, egyháznál társaskörnél keresztül viszi, hogy az említett erkölcsi társulatok építkezzenek s a hasznot a vezetése alatt álló téglagyár részvény- társasággal osztja meg, só't néha még a másik téglagyárnak is enged át valamit? Hát az nem önzetlen, aki három ajánlatot adat be ugyanazon téglagyár részvényeseivel csupán csak azért, hogy magára vevén az építkezéssel járó bajlódást, másat attól megszabadítson? Hát az nem önzetlen, aki mikor az anyagot nem tudják hova tenni, megengedi, hogy neki adják? S hogy mikor a vállalkozóknak nem akad dolgok, megengedi hogy neki az anyagból házat építsenek ? Hát az nem önzetlenség, hogy kézséggel megengedi valaki, hogy egy fürdő berendezést minden ellenszolgáltatás nélkül adjanak neki? Hát az nem önzetlen, aki bár érdeke hozza magával, hajlandó sajtópert vállalni el az ellen, aki a közügy érdekében sorompóba lép egyedül azért, hogy a dolog ódiuma másra ne szálljon? Hát Öláh nem önzetlen, aki hallgatásomért fele vagyonát is hajlandó volna nekem átengedni, ha 10-szer 20.000-et szerzett volna már? Hát a tiszti ügyész nem önzetlen akkor, a mikor az ellen tiltakozik, hogy megfeszített szorgalmát, tehetségét, emlegetem ? sőt illetékes hatósággal fenyeget? Hát az nem önzetlen, aki a corroptiót azért tagadja, mert magánkívül másat sem akar illettetni a bűnös manipulátió vádjával, holott elég volna a saját személyére vonatkozó vádakat megczáfolni, tagadni ? Ezek a példák bizonyítják, hogy az önzetlenség terjedése rendkívüli mérveket ölt, de szerintem az Isten őrizze városunkat az ilyen önzetlenségtől. Dr. Törseök Károly. Válasz a „Szamos1 ez évi 65. számában megjelent — czikkemre vonatkozó — közleményeire. Előre kijelentem, hogy egészen kimeritő, minden részben felvilágosító, megczáfoló nem lesz ezen közleményem, mert azt szükségtelennek tartom, már csak azért is, mert — a mint a »Szamos« közölte — lesz alkalmam bizonyítani, de meg én is szándékozom illetékes, sőt a legilletékesebb hatóságnál bizonyítani az általam emelt vádakat és azokat, a melyeket épen az említett alkalomra tartottam fenp. Azonban rátérek a dologra. A városi tiszti főügyész illetékes hatósággal fenyegetőzik ; azért-e, mert én azt állítottam róla, hogy szorgalmas és tehetséges? Vagy talán azért, hogy más egyéb dolgait nem említettem fel ? Hát felemlítem a következőt például : A város tart joggyakornokot s a tiszti főügyész majdnem minden privát tárgyalását azzal látja el!!! Azt hiszem, hogy a város által tartott joggyakornokot a ki fizeti: (t. i. a város) ügyeiben lehet csak felhasználni. Vagy talán ő is hivatalos órán kívül foglalkoztatja a tárgyaláson a joggyakornokot ? A csont-becsület rágás, felfalásra és a revolver szerzésre vonatkozó nagy értékű megjegyzések, habár »Ne tessék elhinni« sententiával közöltettek, a sajtóbiróságnál fognak honoráltatni, s igy a bizonyítási eljárás fogja kideríteni, hogy én rágalmazok-e vagy nem? és bogy az említett sen- tentia daczára van-e az említett megjegyzésekben rágalmazás ? A villatnvilágitási gépész és kutmester, Oláh Imre, nagybecsű nyiltterezésére, a melyben nagyhangú közhelylyel kezdi, hogy: »A ki másnak vermet ás, maga esik bele!« általánosságban beszél és semmit sem mond. Megjegyzem, hogy én senki barátságát sem keresem, annál kevésbbé az említett gépészét, igy tiltakozom azon rágalom ellen, hogy én barátja vagy jó embere volnék ; valótlan, hogy én vele érintkeztem volna —• legalább én nem emlékszem ilyenre —- hát hogy lehetetek én akkor jó embere? A vagyonát senkinek soha nem kívántam, — nem kívánom, csak a magamét, a magunkét, elvenni jogtalanul nem hagyom ; különben semmi szükségem nincs az Oláh bizonytalan eredetű vagyonára, szerényen a magaméból is meg tudok élni, és tudok boldogulni, még pedig tiszteséges utón, igy nem kell magamat megfizettetni hallgatásomért. Visszautasitom a saját személyem és közleményem ellen irányuló gyanúsítást, rágalmazást addig is, inig a sajtóbiróságnál állításaim valóságát bebizonyítom. Éppen azért, mert ott szándékozom bizonyítani, itt bizonyítékokat nem hozok fel, hanem közleményeimet a maguk egészében tartom fenn ez alkalomra. Ha a villamvilágitási gépész, villamos világítás mellett akarná ártatlanságát bebizonyítani, úgy vagyonának, adósságának mérlegét, vagyona eredetét feltüntető nyiltterezést kellene folytatnia és ha ez utón is állítaná ártatlanságát és állítását bizonyítékokkal támogatná, úgy meggyőződést kelthetne, de máskép nem. Elismeri a házvételét, de tagadja, hogy ő építtetett volna, vagy építtetni akarna, hát akkor engedélyt minek kért az építkezésre ? Hogy Frankó Jánosnál mi van véve, nem nyom a latban semmit, mert a helybeli üzletemberekkel a város nem igen van összeköttetésben. Ennélfogva leginkább máshol szerzik be az anyagot 1 De a 2 drb. bevásárlási könyvecske tegnapelőtt is lehetett kiállítva! s a várostól tegnap is fizethettek Frankónál. Különben bolond-gomba termeléssel nem foglalkozom, azt hagyom annak, akit Oláh a nyiltterezéssel megbízott. Összevéve az összes czikkeket az ellenem és eljárásom ellen irányuló rágalmakat visszautasitom, állításaimat a maga merevségében lentar-
