Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-03 / 22. szám

5ZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 ban véres veszteségekkel megvertük az ellenséget. Raimstől keletre helyi előretörésben behatoltunk St. Leonard mellett a francia árkokba és foglyul ejtettük az általunk ideiglenesen meg­szállott Pompel erőd legény­ségét. Freon Tardonois mellett ha­talmas kiterjedésű francia, amerikai táborok jutottak kezünkre Egy milliónál több lövésre elegendő tüzérségi lőszert, va­lamint megmérhetetlen meny- nyiségü utász és távbeszélő felszerelést és ezernél több jármüvet zsákmányoltunk itt. Ludendorff. Gyermeknevelés a püspöki konviktusban Hozzá vagyunk szokva, hogy a Heti- Szemle szándékos ferdítésekkel dolgozik, de rekordot jelent ezen a téren is az a cikke, amelyikben a konviktus felügyelő pataijának kegyetlen botozásáról irt tudósításunkat ál­lítja olvasói elé. Az a közönség, amely többször olvasta lapokban a felelős szerkesztőről, hogy „hazu­dik“ és ugyan ezt olvasta a lapról általá­nosságban is anélkül, hogy ezért objektív fórum előtt elégtételt vett volna magának, — tisztában lehet és van is bizonyára azzal, hogy egy speciális cél szolgálatában ezek az urak csak a nem gondolkozó tömeg könnyű hevületére utaznak és bz ujságirói becsület­nek egy egészen különös szektáját alkotják. * Múlt cikkünket egyenesen azzul kezd­tük, hogy a jezsuiták nevelési módszerükhöz „ezt a botrányos testi fenyítést nem tartják hozzátartozón a k. “ Rosszhiszemű manőver tehát az, hogy egyetlen jezsuita páter megtévedése ée u rend szokásától eltérő nevelési eljárását ezóvátevő Írásunkat úgy állítja he, mintha mi a jezsuita rendet támadtuk volna. Ez a beállítás hazug, ez ellen a legeré­lyesebben tiltakozunk. Úgy látszik, a Heti Szemlének mindegy : épen úgy általánosít, amikor egy zsidóért az egész fajtát üti, mint átviszi egy papnak az ügyét az egész rendre. * Meg kell állapitanunk, hogy elismeri a papi újság, hogy cikkünkben foglaltak megfelelnek a valóságnak, mert miután idézi lapunkból a tényállást szószerint, utána teszi: „így folyt le a jezsuita „páter“ bor­zasztó bűne,“ * Velünk szemben nem kell a jezsuiták nevelési munkáját védelmezni. Meg van fe­lőle a magunk véleménye. Elismerjük a fá­radhatatlan munkájuk érdemeit. Ezt nem a Heti Szemlétől fogjuk tanulni. De azt talán ez a lap sem fogja ta­gadni, hogy századokon és nemzeteken ke­resztül ez a nevelés az uralkodó osztályok érdekei irányában haladó nevelés volt. A nevelés állami eszközei hiányozván, a tisz­tán tudománnyal foglalkozó rendnek jutott az a feladat, hogy az országok határain be­lül az egyházi hatalom részére szívós és képzett harcosokat teremtsen. Erről és arról is, hogy ez a nevelési principim a szabad gondolatnak a népek tiszta látásánuk és a gazdasági elnyomatás­ból való felszabadulásuknak bekövetkezésére milyen hatással volt, sokat lehetne elmondani. Ez a kérdés azonban nem aktuális. * Most még csuk arra volnánk kiváncsi, hogy vájjon a megbotozott gyerekek hazud­ESHK-'BaHESÍ tak-e, amikor azt panaszolták, hogy ezt porcíós nevelést máskor is igy kapják meg es hogy a megbotozott gyerekek szintén azon „előkelő neveket viselő családok“ gyer­mekeiből valók voltak-e, akikről a Heti Szemle olyan büszkén mondja, hogy „az egész országból versengve hozták“ ide gyer­mekeiket. Nem hinnők. Az egyszerű embereket pedig kötelesség felvilágosítani, ha ezt két­ségbe vonnák, amit szintén nem hiszünk, hogy a bot nem erkölcs és önérzet nevelő taneszköz. A Lónyay hercegi pár Szatmáron. Junius 3. Ma reggel 7 órakor városunkba érke­zett Lónyay herceg és felesége Stefánia kir. hercegnő Azon az okon, hogy az uranyos- megyesi vár megvásárlásával a vármegyei birtokosok sorúba léptek, dr. Jékey Sándor főispán ünnepien fogadtatást rendezett ré­szükre, a polgármester felkérésére pedig a város egyes uccáit, fellobogózták. Reggel 8 órakor az állomásépület elé állott a szalon­kocsi. A hivatalos fogadtatás előtt a herceg Dénes Sándor szerkesztőt fogadta, akinek arról nyilatkozott, mik a céljai a várral. Privát célokra fogják átalakítani. Más ter­vekről nem nyilatkozott. Az állomásnál megjelentek dr. Jékey Sándor főispán, Ilosvuy Aladár alispán, dr. Vujay Károly polgármester. Kulcsár Lajos máv. főnök, Ozory István főkapitány aki a rendet diszruhás rendőrökkel ée csendőrök­kel tartotta fenn, továbbá a tanács tagjai. A szalonkocsiból kilépő herceget meg­éljenezték ; a főispán a megye és a város nevében mondott üdvözlésére a herceg egy papírlapról olvasott köszönő szavakat. A herceg fess ember, elegáns ember, a hercegnő is elegáns, sugár asszony, természetesen vö­rös keresztes ápolónői ruha rajta, összes ki­tüntetéseinek szalagjaival. Majd Jékey Sandorné, főispánná nyúj­tott át egy hatalmas virágcsokrot a hercegnő­nek, aki meg köszönte. A főispán bemutatta a polgármestert, alispánt, Kulcsár állomási főnököt, mire a menet megindult a városba. Az első kocsin Ozory főkápitány ült, a második fedett püspöki négyesfogaton a hercegnő ment a főispannéval, utánuk Ló- nyai herceg a főispánnal és a többi kocsik. Délelőtt 11 órakor a polgármester ve­zetése alatt a jótékony egyesületek elnökei tisztelegtek a hercegi párnál. Apróságok. A napokban egy szatmári ember a mi­niszterelnöknél járván, beszédközben olyas­mit talált mondani, hogy sok bajjal járhat egy országnak az ügyeit inté.zni. — De mennyivel?! — szólt rá We- kerle — Minden napnak megvan a maga kellemetlensége. Mennyi bajom volt mostaná­ban is pl. ezekkel a főispánokkal, mig végre sikerült hosszas kapaciíálással rábírni őket, hogy megmar a dja nak ! a Az osztrák-magyar bank főnöke a 7 milliós kölcsöniigyben a közgyűlésen felszó­lalván, először szemrehányást tett a Szamos­nak, araiért őt és a kölcsön mellett kardos­kodó társait megcsipkedte, azután pedig kérte jegyzőkönyvbe foglalni, hogy ő és társai a kölcsön felvétele mellett foglaltak állást és elhárítanak maguktól minden felelősséget. — No hallod, — súgta egy bizottsági tag a szomszédjának — erre is el lehet mon­dani: Záli, te nem panaszkodol, te dicsekszel! * „Sajnos igen nagy divattá vált váro­sunkban az utóbbi időben, hogy a közélet munkásait, legyen az bár püspök, polgármes­ter, rendőrfőkapitány avagy bankfőnök, egye­nesen a személy ében támadják meg. stb. stb.“ — írja a bankfőnök ur. — Hát a főispán hol maradt? — kérdi egy olvusó — Úgy tudom, hogy ő is a város legelső személyiségei közé tartozik. * Prohászka püspök cikket irt az Alkot­mányba, amelynek veleje: „Minél közelebb jutunk a tűzhöz, annál több ott, a keresztény nép, s minél hátrább kerülünk, annál több ott a zsidó.“ — Igaza van a kegyelmes ur­nák, a zsidó nem szívesen megyen a hősi halálba, s hacsak lehet, igyekszik elkerülni. De nem megy oda rajongással a keresztény sóm. Azonban kettőn áll a vásár : az egyik, aki szabadulni akar, a másik pedig: aki ezt a szabadulást előmozdítja'. Miért van az, bogy mindig csak az egyiket szidják, holott a másik szerintem sokkal bünösebb, mert itt is úgy van, hogy minél közelebb megyünk a tűzhöz — ahol t. i. a felmentések adód­nak — annál több a keresztény nép. Ide tes­sék azzal a hatalmas ököllel le-ujtani I Sokan megütődtek különben ezen a cik­ken, akik itteni beszédeit hallották, pedig hát aki ismeri a körülményeket, nem talál rajta semmi csodálkozni valót. Az ő szereplése és tanításai már eddig is sok kellemetlenséget okoztak neki, a besugások ellene napirenden vannak és egészen bizonyos, hogy a szatmári beszédjei miatt is nagy az elkeseredés a má­sik táborban, ahol a bottal való nevelés még üdvös módszernek van elismerve és a pog- rom helyeslésre talál. Egészen érthető tehát, ha egyszer egyszer úgy gondolkozik: „Nem árt néha az ördögnek is gyertyát gyújtani I“ Demeter. — A jótékony nőegyesűlet által junius 15-én a városi színházban rendezendő műkedvelőelőadáson „Szabin nők elrablása* cimtt pompás vígjáték kerül színre, amely­ben közreműködnek : Runyay Mariska, Mar­kos Médi, Nagy Ady, Borsos Lenke; Cso- may Győző, Yojnár István, Runyay Sándor, Mezey Ferenc, dr. Rezutsek Lajos, Tereh Sándor. — Herman Ella és Mili hang­versenye Szatmáron. Városunk két im­már az ország határain kívül is ismert nevű művésze, mielőtt idei külföldi kőrútjukat megkezdenék, itthon hangversenyt adnak — junius 10 — 15-ike között. Várakozással né­zünk a művészi esemény elé, mert a két leány haladásáról nagyszerű kritikákat ol­vastunk. — Megfelebbezett határozat. Szatmár-Németi sz. kir. város törvényható­sági bizottsági közgyűlésének a rendőrség újjászervezése tárgyában hozott 186—1918. sz. határozatát Cső may Győző a belügy­miniszterhez megfelebbezte, miként a múlt­kori határozatot is. Kérte felebbező ez újabb határozat megsemmisítését szintén, miután a tervezett újjászervezés súlyos megterhelé­sét jelenti a városnak; különben is a ren­dőrség államosítása küszöbön van; továbbá, a háború alatt nem szabad ilyen intézményes átalakításokat létesíteni a távollevő ezer meg ezer városi polgár beleszólása és meghallga­tása, sok távollevő érdekelt fél, régi tiszt­viselő vagy jogosan pályázó egyén figye­lembe vétele nélkül. — A bők® és a háború eseményei, a mai mozgalmas idők szenzációi és mindaz, ami ellenségeink táborából bennünket érde­kel, mind pompás mélynyomásu fényképek­ben vonulnak fel Az Érdekes Ujság-ban. Ez a képes lap ma versenyen kívül áll a magyar illusztrált lapok sorában. Szépiro­dalmi rovatában a legjobb magyar irodal­mat hozza, kedvezményei és ünnepi számai páratlanok. A mo*t belépő előfizetők teljesen ingyen megkapják a szenzációs pünkösdi számot mellékleteivel együtt. Előfizetési ár egynegyed évre 10 kor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom