Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-27 / 21. szám
Szemlélődés. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. t szülőktől felhatalmazása van a fen y i t é s r e. „Hisz ez nem fenyítés, <z emberkinzás, erre nem lehet felhatalmazása, ilyet szülő sem adhat, hagyja azonnal ubba, vagy közlöm a szülőkkel,* — mondta az illető, de miután látta, hogy meggyőzésről szó sem lehet, — ki jött a szobából. Alig lépstt ki az ajtón, megrohanta néhány megvert gyerek, s egy egy megmentett kis állat hálájával simogutták, köszönték, hogy az embertelen munkában megzavarta a pátert. Majd sírva mondták a gyerekek, hogy ez mindig igy megyés pedig azért, mert nem tudják a leckét a felügyelő kedvére. A p«p aztán még utána jött » most megint tovább magyarázta volna eljárásának jogosságát, hiába volt a hivatkozás arra, hogy hiszen Ő katbolikus pap, Jezsuita páter, a krisztusi szeretetnek nagyobb kötelességekkel apostola, — csak megmaradt amellett, hogy a verés kell, az jó, az jogos. Végén ezzel távozott az illető: „Én is keresztény katholikus ember vagyok, de ha az én gyermekeimmel tenné ezt, — “ a többit nem Írjuk ki, nem volt épen biztató Ígéret. ★ Eddig van az objektiv tényállás, amelynek bizonyító adatait az illetékes hatóságnak készséggel rendelkezésére adjuk. A pap eljárása magában hordja a maga morális megítélését. Kérdés azonban: 1. Igaz-e, bogy a püspöki kon- viktusban elhelyezett gimnazista gyerekek szülői megkívánják a fenyítésnek ezt a kegyetlen módját? 2. Igaz-e, hogy a felügyelő pap felsőbb hatóságának engedelmével történik a püspöki konviklusban a gyermekek ilyen kinzása? Alig hinnök. — Ma, amikor minden gyermek féltett kincse az ország jövőjének, amikor az ernberszeretet az állatot is védi a testi fájdalomtól, ma, amikor a nevelés a gyermek lelki világának épsé.ét igyekszik erősíteni, ezt a középkori módját a fenyítésnek nem lehet eltűrni. Ha pedig ezt még olyan nyilvánosan gyakorolják, hogy az az ünneplő polgárságot is megbotránkoztatja, a nyilvánosságnak joga van megtudni a?t, hogy az ilyen borzasztó bűn a maga méltó büntetését el vette-é. (ma.) Tűzifa eladás. 6— Bükk hasak tűzifát = kínál = minden mennyiségben, kisebb tételekben is a „Szatmári Fatermelő és Szénkereskedelmi r. t.“ Megrendeléseket telefon utján is elfogadnak. Iroda telefonja : 337. Baktár „ 269. „Ri?um t<*nealisu : „Tartjátok vissza nevetóeteket. * A kormány változással kapcsolatban formailag most is minden főispán felajánlja lemondásál, de a legtöbb visszamarad állásában. Soha kormány változáskor ennyi főispán vissza nem maradt. Még pedig a hírlapok szerint Wekerla azon megnyugtató kijelentése folytán, hogy „a kormány ptog- rainmja nem változott“. És' ezzel a dolgot elintézték. Hiába lépett a választójog kérdésében engedékeny megegyezésre Tiszáéit«al az uj kormány, hiába történt e miatt szakadás a kormánypártban, a miniszteri tárca fanatikusa Appotíyi is lemondott, Károlyiék is — bár későn és a rövidlátás miatt igen megkopott reputációval — megint a legerősebb ellenzéki harcba kezdtek, és a kormány házfeloszlató fenyegetése, — amely azelőtt Tiszriék pártja ellen irányult, — hiába fordult most tt régi álláspont hivei ellen, éppen a Tiszáék felfogása és politikai céljai szerint, — azért, a kormány programmes: „nem változott*! S ezt a főispán urak majdnem mind elhiszik. Hát hogyne hinnék, hiszen a hatalom olyan éde*, mint a méz; a hatalom a dicsőség, az erő, a tehetség. Érdekes ez a háborús politikai felfogás. De azért a legérdekesebb az a nyilatkozat, amelyet — úgy tudom — az aradi főispán tett a miniszterelnök előtt, hogy ő már az’t sem tudja, melyik függetlenségi pártba, tartozik. (Azonban annyit jól és biztosan tud, hogy megmarad továbbra is főispánnak.) Nagyon tréfás ember lehet, az aradi főispán ur. Mert a legegyszerűbb ember is jól látja ezt a lelkiismeretlen politikai játékot, amely az ország rivaldája előtt folyik s látja, hogy mi az igazság, mennyiben változott a kormány progrsmmjft. 8 ennélfogva azt is tudja, hogy kinek-kinek milyen politikai álláspontra^ kell helyezkednie, ha komoly és következetes politikusnak tart ja magát. Mennyivel inkább tudnia kell ezt egy főispánnak, aki már szereti, ha államférfiunak tekintik. • Sokat gondolkoztam Prohászka püspök egyik magasztos intelmén, hogy segítsen mindenki, aki csak tud, a szegénységen, elesettségen. Ha körülnézek az életben, a szegénységet és elesettséget nem a régi helyeken találom, illetve, hogy igazságos legyek, nemcsak a régi helyeken kell keresnem; mert hiszen még mindig vannak itt is nyomorultak, betegek. De a háborús kereset, a nagy napszám vagy a hndisegély az alsóbb ncp- osztályok nyomoruságán sokat enyhített. Hanem: ott van az igazi szegénység a lateiner osztályban, annak is a hivatalnoki részében. A befolyásosabb vagy nagyobb állású tud a helyzetén javítani esetleg bizonyos módokon, de a nagy többség nem. Sok nyugdíjas állapota pedig egyenesen tarthatatlan. Ezeken segileen, aki tud. Ide kell a kenyér, a ruha, a cipő, a fa, a ház, a gyámolitás és vigasztald«. E határtalan életküzdelemben az úri szegények segítségére siessetek, disskrátül és nemes jóakarattal. Láttalak a templomban, neked hatalmadban van nagyoö sok úri szegény helyzetén javitnni. Tudom, hogy fösvény vagy másokkal szemben. Ds remélem, szivedre vetted a püspök szavait! Téged is láttalak, amint álszenteskedve hallgattad az igazságokat. A kezed alatt sok jobb sorsra érdemes ember dolgozik. Magad kapzsi és önző vagy. Meglátom, hogyan változtató! gondolkozásodon! Ezek csak olyan költői formák, amiket itt mondok, én is csupán nagy általánosságban. De értsen róla, akinek értenie kell, akkor talált jó talajra nála az elhintett mag. Szatmár-Németi, 1918. május 24. Csom&y Győző. A ma délutáni rendkívüli közgyűlés. S/.ntmar, 1918. május 27. A város törvényhatósága ma délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart, amelynek tárgysorozatán a hét millió koronás kölcsön ügyében a végleges határozathozatal szerepel, azután tárgyalni fogják a gazdáknak a hadsereg marharekvirálásával kapcsolatban előterjesztendő indítványát. A 7 milliós kölcsön ügyében az előadói javaslat az, hogy még a legolcsóbb Magyar Általános Takarékpénztár és a Szatmári Leszámifoló- bank r. t. ajánlata is drágább, mint a város békeidöbeli kölesönének bármelyike, a váró* most ne vegyen fel kölcsönt, hanem várja meg a jobb időket. Ezt a felfogást azonban nem lehet osztani, mert, ha nem vitás az, hogy a mai rendkivüli pénzbőség csak romolhat a háború befejezés« után, nem azt kell nézni, hogy milyen feltételek melleit adtak a múltban pénzt mert azaz idő többé nem jő vissza, hanem az előrelátás épen abban van, hogy a várható viszonyokhoz képest ez a kölcsön előnyös. Minél későbbre hagyjuk a tranzakciót, annál többet fogunk ráfizetni. A gazdák kérelme. A hadsereg vágómarha szükségletét rekvirálással fedezik és ennek so-
