Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-15 / 15. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. > A katolikus egyház köréből uz úgynevezett klerikális harcosok törtek előre, akik megunták az egyházi hivatásos munka csöndes egyhangúságát és kiigyekeznek a világi politika porondjára. Maguk részére föltétien érvényesülést követelnek. Minden meg nem hajiéval szemben kíméletlen lelki és társadalmi kényszert alkalmaznak. Nem elég nekik a lelkek feletti hatalom, világiakat is egyeduralmuk alá akarják hajtani. E célból minden felekezet, a keresztények ellen is, lazítják a hiszékeny katolikusokat. Mar most is konstatálni lehet, hogy ezek a harcos papok nemcsak a fennálló társadalmi rend felforgatására törnek, hanem a többi, türelmes, a maguk isteni rendeltetéséinek élő keresztény felekezetek ellen is hadat viselnek és mindjobban erőszakolják a köztudatba, hogy csakis a római katholikus egyházat illeti a politikai és társadalmi hatalomban való részesedés joga. A másik jelenség az, hogy a harcos papok sehol som a megállapodott, igazán dolgozó klérust tagokból rekrutálódnak, hanem a forutnon vészkiirtökkel nagyhangú, üres fejű, tapasztalás nélküli hecc figurák riogatnak, akik csak nevetést, csak szánalmat tudnak ébreszteni a közönségben és kompromittálják a hivatásának élő papságot. A papság komoly elemei nem azonosítják magukat ezzel a komédiával. Kénytelenek az erős torkú, kemény könyökű tolakodók mellől elhúzódni, Ízlésük tiltja, hogy velük még csak vitába is ereszkedjenek. A* akarnokok önző céljai világosak: csak egy talpalatnyi hely keil nekik a polgári társadalomban, ahol lábukat megvethessék, 8 akkor ezzel az erővel fogják magukhoz ragadni az egyház kebelén belül azt a hatalmat, amelyhez érdemetleneégüknél fogva sohasem jutottak volna. ■ Biztosak lehetünk abban, hogy a dolgozó papság tisztán látja a lehetőségeket és igazán az egyetlen, amit helyesen tesz: hagyj», hogy a törtetők mielőbb leiárják magukat. , (SZLAVÓNIA) világ fürdő ........ biztosan gyógyit: nzzz: cstzt, köszvényt, anyagcserebánfalmakat, — gyermek- betegségeket, — belső bajokat FÜRDŐ-, ISZAP-, 1-8 IVÓ-, TIZ-, JÍAP- és TILLMíKIJRiYAL. Fürdőkkel egyesített gyógypenzió. Vendéglő, kávéház, cukrászda saját üzemben. Kitűnő ellát&S 1 Fürdők, lakások egy épületben. Színházi zenekar. — — Prospektust küld a fürdőigazgatóság. Radioaktív, alkalikus, ms, jódos hőforrások. Vizgyógyintózet. Apróságok. Hát az bizonyos, hogy a Szatmár és Vidéke a püspöki udvar kegyéből kiesett, mert „A pap is ember“ cimü cikke miatt magára vonta a püspöki iroda neheztelését. Pedig az a cikk jóakaratulag kezelte a kérdést, de úgy látszik, épen azt nem tudták megbocsátani. Ez azonban csak akkor volna a Szatmári Hirlapru dicsőség, ha a püspöki udvarban azt tartunák róla, hogy annak egyetlen művelt kath. család asztaláról sem volna szabad hiányoznia. De illetékes helyről nyert értesülésünk szerint épen az ellenkezője áll. * Hogy „Püspök urunk“ tudomással bírna erről a kiseprütésről, a mint kedves laptársunk állítja, nem tartom valószínűnek, mert ez csuk úgy volna lehetséges, ha t. i.. ő szorgalmas olvasója volna a Szatmári Hírlapnak, de ezt kizártnak tekintem, mert abban az esetben már rég kiseprüzte volna nem csak a lapot, hanem az egész Pázmány- sajtót, s véget vetett volna azoknak a szemérmetlen üzelujeknek, amiket a kath. vallás védelmének cégére alatt részben elmebajos, részben megkótyagosodott fráterek elkövetnek. • * Még azt, csak *neg lehet érteni, hogy Bédi Schwimmer Róza ellen olyan ildomtalan kirohanásra vetemedett, mert a nevezett köztudomásúlag nem tagja annak a hölgy- bizottságnak, amely' a „Sajtó“ cimü lappal boldogítja a kath. világot; de a mikor ezt uz ildömtulanságot megduplázva jogos kritikáról beszól és dicsekszik azzal, amit elkövetett, akkor igazán zavarba jön a« ember, hogy mit gondoljon. Egy azonban bizonyos, uz t. i. hogy érthetővé teszi a Morvainak és Markovicsnak küldött üzenetét, mely szerint felnőttek és bocherek nevelésére nem vállalkozik, mert aki ennyire neveletlen, az tényleg ilyenre nem is vállalkozhatik, miután annak magának is nevelésre van szüksége. # .Szerényen megjegyezzük, hogy ..... 6 esztendeig tanulmányoztuk Olaszországban — sok egyebek mellett — a művészetet is.“ — mondja a Szatmári Hirlap szerkesztője, egyik üzenetében, most pedig Bodnár Gáspárról szólva: „0 volt az, aki a tollat kezembe nyomta és megjósolta nekem az első cikkem után, hogy újságírónak születtem .. .“ és a ki így beszél, az meri Írni Bédi-Schwimmer Rózáról]: „Ami jellemét illeti, tolakodóan, bosszantóan szerénytelen.“ Püspök urunk okosan tenné, hit ezt a tolakodóan szerény ifjút a háború elmúltával visszaküldené még 6 évre Rómába, hogy a művészet mellett egyebeket is tanuljon. * Nem irigylem, 8Őt inkább sajnálom Bodnár Gáspár barátomat, hogy a szerény és jeles író -— igaznak kell lenni, mert maga mondja — közelebb áll hozzá, mint a Szatmár és Vidéke minden brancsa, mert megtudom érteni, hogy részéről csakis pokoli fájdalmak és tantaiusi kínok mellett lehetséges egy olyan lap munkatársának lenni, amely az ő egyéniségével merőben ellentétes és általa elitéit irányt kultivál, s « mely irányúak képviselői őt annak idején a köz- megelégedésre betöltött szerkesztői állásból kiintrikálták. Nem is hiszem, hogy a mikor a mostani szerkesztőnek a fényes újságírói karriert megjósolta, nem a bosszuállás dolgozott benne, így akarván magának az elégtételt megszerezni. Demeter. — Az uj óraszámitás. Ma hajnalban mindenről intézkedő kormányunk előre parancsolta uz időjárást egy órával. Mindenki köteles volt két órakor fölébredni és zseb- fali- és asztali, antik- és uj-óráját „eggyel előre* léptetni. Ma estétől egy órával tovább tart az élet. Korábban kell fölkelni, későbben szabad csak lefeküdni. Csak azért, hogy több időnk legyen gondolkozni azon, milyen jó dolga lehet a világot kormányozó hatalmaknak, mily pompásan el lehet már intézve minden baja az embereknek, hogy a miniszter urak ráérnek ily csekélységekkel is törődni. Most már igazán boldog a magyar. — Névnapi üdvözlés a törvény- széki elnöknél. Gyula napján a törvényszéki segédhivatalt tisztviselők testületileg köszöntötték szeretett elnöküket: dr. Papol ez y Gyula kir. curiui bírót s egy hatalmas virágzó azaleával lepték meg.' A törvényszéki elnök meghatva mondott köszönetét a kedves meglepetésért tisztviselőinek és szeretetteljes szavakban biztosította őket jó indulatáról. — Ügyészségi áthelyezés. J á k ó Sándor kir. ügyészt u budapesti ügyészséghez helyezték át. Távozása nagy veszteség a hivatalában, ahol teljes tudással és férfias ambícióval dolgozott, és a vádhatóságok részére a minta ügyész alakját formálta meg, aki erélyesen fogta uz ügyet, ahol kellett, de a vádlottban megtudta látni és érteni az embert, a bűnben a társadalmi tényezők hatását is. A város egy kedves emberét, a vadásztársaság nagyszerű puskását és gazdáját fájlalja távozásában. Reméljük, alkalomadtán hazu-haza rándul s igy tufajdonképen a viszontlátásig búcsúzunk tőle. — Kinevezés. Boromisza Tibor szatmári püspök Rónay István csanálosi plébánost egyházmegyei kerületi tanfelügyelővé nevezte ki. E kinevezéssel a piros öv viselése jár. — Kirendelés. A szatmári kir. törvényszék Szabó István kir. törvényszéki bírót a halmi-i kir. járásbirósághos kisegítő bíróul ideglenesen kirendelte. Ugyancsak oda rendeltetett ki kisegítővé a nugykárolyi járásbíróságtól Nágeie Ignátz irodatiszt is. — Halálozás. Jánoséi Jakab nyug. kántortanitó hosszas szenvedés után f. hó 5.-én 76 éves korában Kolozsváron elhunyt, ugyanott helyezték öröknyugalomra. Az elhunyt mint írnok egy évtizeden keresztül működött a szatmári járásbíróságon. — A katonaság rekvirál. A pénteken tartott közigazgatási bizottsági ülésből kifolyólag vármegyénk alispánja táviratot intézett a belügyminiszterhez, hogy a katonai rekvirá- láslól tekintsen el. Lapzártakor arról értesülünk, hogy a felterjesztést a belügyminiszter figyelembe nem vette és utasította a kormánybiztost, hogy a katonaság közbenjöttével a kenyérmagvak rekvirálását rendelje el. A rekviráló katonaság már megérkezett Nagy-Károlyba egyelőre 200 fö. Ez a rekvirálás a vármegye területére szól, nálunk a városban egyelőre nem kutatnak. , — Fehérnemű rekvirálás. Napok óta egyébbről »ein beszélnek városunkban, mint arról, hogy a katonaság rekvirálni fogja a fehérneműt, u zsirt, sonkát és a szalonnát. Utána jártunk a dolognak és illetékes helyen kijelentették, hogy »* említett dolgok r»kvi- rálására nézve még semmi intézkedés nem történt.
