Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-04 / 5. szám
t Az uj egyesület vállalhatna belőlük néhányat. Még ha figyelembe vesszük is, bogy jelenlegi egyesületeinknek leányok is lehetnek tagjai: helyén való volna, ha az intelligens leányok nálunk is ambicionálnák egy külön egyesület alapítását. Ugyanis egyesületükben a társadalmi munkának ebben a nemes ágában, mintegy kiképeznék magukat, az egyesületi szereplés terén önállóságot, több élettapasztalatot szereznének, szociális érzékük, szolidaritásuk a közös munkában korábban kifejlődnék. Amikor a Szatmári Leányegyesület alapításának tervét végiggondoltam: számot vetettem a társadalmi életben előforduló kisebb-nagyobb érzékenységekkel is, amelyek egy újabb alakulással szemben esetleg fölmerülhetnek. Az egyesület egyelőre abból élne, amiből többi kollegája: tagsági dijjak, adományok, műkedvelői előadások jövedelméből. Végül még csak annyit óhajtok az érdeklődő hölgyeknek figyelmébe ajánlani, ha a Leányegyesület tervét megvalósitandónak tartják és az ez irányú akciót megindítják, úgy hiszem, hogy többen leszünk a fiatal emberek közül, akik nemes munkájukban szívesen segítségükre leszünk.*) *) örvendünk, hogy lapunk hasábjain helyet adhattunk e cikknek, mert ezen célok propagálása lapunk egyik programuipontja volt. Most főként annak örvendünk, hogy a cikkíró ur által tervezett leányegylet időközben tényleg meg is van, sőt már működik is a feminista egyesületben. Ennek a munkatervezete majdnem szöszerint felöleli a cikkíró ur kifejtett munkaprogrammját és igy mindazok a leányok, akik ennek megvalósítására szívesen közreműködnek, mielőbb lépjenek be a Feministák Egyesületébe. Emberek tragédiája lett Madách klasszikus müvéből. Szenvedés és gyötrelem volt a része unnak a sok ezer szerencsétlennek, akiket a reklám becsalt a színházba. Estéről- estére rongyolták szentségtelen kezekkel az isteni mű költöi szépségét és rekordot teremtettek a csonkításban. Mintha, akit kikergettek a paradicsom kertjéből, aminek kincseit zsibvásárra vitte, — amit lassanként el nem pusztíthatott, most egyszerre dorongokkal, tűzzel, fejszékkel vágja szét, rombolja össze, hogy senkinek se teljék benne soha többé öröme: úgy tesz a direktor, a rendező és színészeink legjava is. Kiss Miklós a hadarásban a gépfegyvereket verte utolérhetetleniil, R, e 11 e Margitnak egy szavát sem lehetett megérteni, Kiss Ferenc olyan olvadó Lucifer volt, mint egy szerelmes hatod girnnázista. A jóizlésü közönség nevében kikérjük az ilyen merényleteket. A Szin- ügyi bizottság pedig lássa, — ki és mit tud a mostani direktor. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Szemlélődés. Mikor Wekerle kormányra jutott, mindenki furosának találta, hogy ő jön megint, aki nem is küzdött a politikai élet harcaiban, csak mindig megjelenik, amikor a pártok viaskodnak. A múltkor is így volt. Jött és agyonütötte az első koalíciót. Most újra itt van. Mit akar agyonütni ? Csakhamar megválik. Az uralkodó maga óhajtotta, hogy a választói jog általánosíttassók. Megcsinálták erre a tfervezetet. Mikor pedig tető alá kellene juttatni az alkotást, már „jóakaratu mérlegelés tárgyává* teszik. — A frontou vitézül kialakult magyar hadsereg becikkelyezéséről pedig mit mondanak ? Majd ha béke lesz, akkor lehet beszélni katonai reformokról, de akkor sem az önálló magyar hadseregről.' Önálló gazdasági berendezkedés is lesz egyszer. De egyelőre húsz évre lekötjük magunkat. Azután hogy mi lesz tu- lajdonkápen, mit érdekel bennünket, hát olyan soká akarunk élni? — Lesz külkereskedelem is — zengő szavakban s türelmes papiroson. Előállott gróf Tisza István, a feudális, maradi. 67-es olygarehais. Kedvére valónak tartja az uj programmot. Egyelőre csak a választójog nem tetszik neki, — pedig már „mérlegelés tárgya“ le^z. Félti a nepotisták, kiváltságosak uralmát. Holott már a saját hívei közt is találhatók olyanok, akik belátták, hogy más is ember és nemcsak Tisza Istvánért és imádóiért esett le a veréb a fáról; akikben megszólalt a jóérzés, hogy Magyarország négyszáz éve várja szomorúan sorsa jobbrafordulását. De ő ezekre sem hallgat. Ügy látszik, be akarná bizonyítani, hogy itt nem kell senkinek az önálló, független Magyarország, itt nem akarja senki törvénybe iktatni az önálló és szabad országok biztosítékát és erejét képező nemzeti hadsereget. A Wekerléék szándékaira jellemző a Tisza hozzájuk való közeledése. Hát csak játszanak tovább ezek az árak a nemzet szent jogaival. A napi megélhetésre úgy sem kell gondoiniok, a drágaság sem bántja őket, ott a tengernyi ősi vagyon. Kezökben ez idő szerint a hatalom és befolyás. Feledkezzenek meg tehát gondtalanul ez ország szegény népének kényekre fakasztó küzdelmeiről, nemes kitartásáról és hűségéről. De mi együtt szenvedtünk e néppel és nem feledkezünk meg arról sem, hogy elhullottak a nagy csaták során d»rók fiaink és Magyarország életfájának pompázó hajtásai lettek a korai enyészeté. Mi érző lélekkel és szünetlenül halljuk, amint árvák és özvegyek, gyászba borúit szülék siratják a halhatatlanság örök birodalmába eltávozott övéiket. S kötelességeinket tudni fogjuk. Mi hisszük ás valljuk, hogy ha jó bí egyén arra, hogy adózzék; ha jó arra, hogy szellemi, erkölcsi és anyagi értékeit áldozatul hozza! ha jó arra, hogy egészségét, testi épségét és életét a nélkülözések, szenvedések, gyötrelmek kinzókamráin keresztül kockára tegye és elveszítse : úgy feltétlenül joga van ahhoz, hogy azoknak az intézményeknek kormányzásába és irányításába, amelyekért mindez történik, beleszólhasson, sőt azokat, mint drágán megváltottakat, magáénak mondhassa; joga van ahhoz, hogy a saját sorsára döntő befolyást gyakorolhasson. Testvéri lélekkel várjuk haza a küzdőket is s becsülettel adjuk meg nekik is mindazt, ami egy életét veszélyeztető jó hazafit és embert megillet. Akár tetszik ez a régi rendszer híveinek, akár nem I Szatmár-Németi, 1918. febr. 1. Csomay Győző. — Az ötödik gyalogezred nagy[ szabású akcióinak sorozatiban — özvegyei ; és árvái alapja javára — emlékalbumot ad j ki, amelyben az ezred háborús történetének I fényes napjait, hőseit örökíti meg. Az album- , ról legközelebb bővebben megemlékezünk. Apróságfok. • Hogy kinek adja ki a város a színházat, orré a kérdésre soha sem volt könnyebb a felelet, mint a mostani pályázatnál. Kiss Árpád 3 évre 50 ezer korona bérösszeget is ajánlott, ami előtt semmivé kell hogy legyen mindenféle más ellen-argumentum. A pénz beszól, u szinügyi bizottság tehát hallgasson erre a beszédre, mert még álmainkban sem remélhettük, hogy mi vulaha a színházért pénzt is kaphassunk. * Tanakodnak egy társaságban, hogy Kiss Árpád miért nem követett el mindent pályázat mellőzésével a.szinházat elnyerni éc miért volt rajta épen ő, hogy a város pályázatot hirdessen. — Miért ? — szólal meg valaki — megakarta mutatni, hogy akárki fog is pályázni a színházra, nem lesz köztük egy sem olyan, aki a versenyt vele felvehesse. És, tényleg nincsen is. # Ne beszéljünk kulturális érdekről, mert a mai színház nem kulturális intézmény, de ha8znothajfó üzlet, mely épen a mostani háborús időkben nagy jövedelmeket hoz a direktoroknak. A színházba a közönség nem tanulni, hanem mulatni és szórakozni megyen, s ennek az igazgatónak, aki 50 ezer korona bért fizet, bizonyára nagyon is érdekében fog állani, minél nagyszerűbbet nyújtani a publikumnak, attól tehát nem kall félteni a színházat. * És uraim — magyarázd » kávéházi asztalnál egy város atya — ha meggondoljuk, hogy a színház nekünk eddig csak pénzünkbe került és pedig tekintélyes pénzünkbe, mig most egyszerre pénzforrás lesz. belőle, a mikor pedig erre a forrásra fokozott mértékben szügeégünk van. én nemcsak hogy a színházat adom oda, de indítványozni fogom a közgyűlésen, hogy válasszuk meg díszpolgárnak is, mert megérdemli. * A jövő minden esetre kecsegtető a városra, mert ezután már nemcsak a mozi, de a színház is jövedelmet hoz. Két helyről ömlik a pénz, s ha a pótadó nőni talál, nem kell csinálni egyebet, mint emelni a béreket és minden rendbe jön, s a polgármesteri jelentés komolyan felvetheti a kérdést, hogy nem volna e czélszerü a város érdekében egy sokkalta nagyobb szinházat építeni és a mozi számát vagy kettővel szaporítani és a város jövedelmét ily módon fokozni. Bizonyéra a közgyűlés az eszmét helyesnek fogja találni. * Megjegyzem különben, hogy én már évek óta színházba nem járok, és engem nem Kiss Árpád, de az 50 ezer K érdekel, ami a városnak nagyon jó volna. Demeter. H ■ H Ax ötösök árvái és özvegyei, állandó gondoskodóinkra, gyöngéd figyelmességünkre rászoruló szomorúak, kiknek jajja se Laliik, csak némán szenvedik a háború legsúlyosabb csapását, — önként támadó hálaérzéssel kél védelmetekre ez a város és ennek vidéke. Mert, a ti szeretteitek ennek a körnek volt dolgozó polgára a békében, nekem, másnak, jóbarátja, munkatársa, egy láncszeme annak a folytonos munka sorozatnak, amelyből a város, a vidék, a megye s a végén az egész nemzet produktiv ereje felépül. Egy hős katona volt a tietek abban a szakadatlan sorban, amely a határokon a testével töltötte be a réseket, ahol ellenség tör-
