Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-30 / 39. szám

Harmincötödik évfolyaM. — 39. szám.

Szatmár-Németi, 1918. szeptember 30.

Előfizetési ára : egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona — fillér. Egyes szám ára 20 fillér. — Főszerkesztő lakása: Eötvös-u. 24. Felelős szerkesztő lakása: Petöfi-u. 1 Szerkesztőségi kérdésekben ide kell fordulni. —

SCétféi

Politikai lap.

Hirdetések garraond sora 50 fillér. A legkisebb hirdetés ára 2 korona. — Hirdetési dijak előre fizetendők. Megbízásokat pénz nélkül nem fogadunk el. — Kiadóhivatal: Eőtvös-utca 8 Könyvnyomda. — Előfizetési díj, hirdetés, pénz ide küldendő. —

Főszerkesztő: Dr. Fejes István. — Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Markovits Aladár.

HÉTFŐS JEGYZETEK.

Primadonna-szakértés.

A sziniigvi bizottság úgy tesz, mintha dolgoznék, önízeíi), — azétmegy, határoz : a műit felett. Idei működése kizárólag abban merül ki, hogy a sziuigazgató munkáját nehezítse. Azt h város közönsége igazolja és mindenki láthatja, hogy ez mennyire igyekezik. ilyen kiállításban, összevágó, fegyelmezett előadásban kötél egy évtized óta nem játszottak a színpadunkon. Tehát a director jó szándékát, törekvését nem lehet letagadni. Ha kapna, bizonyára ho/na jobb primadonnát is, mint akije von. A mostani énekes színésznőnek játékával, énekével a nagyközönség meg vau elégedve. Egyeseknek azonban az a véleményük, hogy nekik szép primadonna kell. Hát a szépség nana elengedhetetlen feltétel. Csak temperamentum, kedvesség, ének- és ténctudás legyen meg. Az egyént kedvesség pósolja a szépséget azok szemében, akik a primadonnában a művésznőt és nem nőt, asszonyt keresnek. Igaz, a szépség emeli az illúziót, de nem csinálja. Esetlen szépségből sohasem lesz jó — csak legfeljebb fel kúp ott primadonna. Es hogy csak szépség, csak külső kiállítás után törekszik a szinügyíbizottság, ini sem igazolja, minthogy szakértőt is küld a direktorral a válogatáshoz, holott tudhatja, hogy Pesten a játékát úgysem láthatják. Mit fog tehát a szakértő szakérteni ? Tetszett ezen gondolkozni ?

Ingujjra vetkőzve az alsó páholyban.

Vasárnap este van. Hej eh úja báró könnyiikedéiye vidítja, a Pogány Sylvia. Mészáros Aranka, Ilulmos Mici éneke és tánc» heviti a kehieket. Mikor Rákossy a nyaka közé kapja a tangó királynőt, — uz egy nagyon izgató jelenet, — legalább úgy kell lenni, mert épen ekkor az egyik alsó páholy bon egy ur — mert bizonyosan az ezen az előkelő helyen — nagyot randit a jobb vállán, !ec-ú->ztatja a kabátját egyik oldalon és ugyan ezzel a mozdulattal a másik oldalon is, — Természetes, hogy ezután a nyakat is ki kell gombolni, s miután jgy a napbarnított nyak is szabaddá lett, — igazán kényelembe helyezkedve és igazán élverve ülte végig két hölgy társaságában az előadást.

Egy konzervatív újság ezt Írná: .

... És még azt mondják, hogy nincs a jogtalan népnek teljes szabadsága . . . teljes levetkőzési szabadsága..?

Mi azt mondjuk: nem szoktuk ugyan még meg, lehet, hogy intelligens ember nem is fogja soha sem megszokni az Ízlés elleni bűnöket, — de végre is le kell vonni a mai helyzet minden konzekvenciáját.

És még mondják, hogy okvetlenül szép legyen a primadonna! Lám ezt a hatást e nélkül is el lehet érni!

Nem kell megijedni.

Ne higyjünk a fantasstikus híreknek. — Hivatalos megnyugtatás.

(Távirati énesité*.)

Budapest, szeptember 29.

Komoly helyzetekben ismételten találkozunk avval, hogy egyes felületes elemek akár rossz akaratból, akár tudatlanságból olyan rémhíreket terjesztenek, melyeknek semmi alapjuk sincs. A miniszterelnökség, mint a múltban, úgy a mostani események alkalmával is a valóságnak megfelelően tájékoztatja a közvéleményt és épen azért kéri, hogy: ue üljön fel senki a fa ntaszti k u s h ivek ne k:

Miniszterelnökség sajtóosztálya.

Szept. 28.-án 150 páncélkocsit

lőttek össase a németek.

—- Hivatalos távirat. —

Berlin, szeptember 29.

A tegnapi harcokban több mint egystázötven páncólköcsit, pusztítottunk el, azonkívül harminckét ellenséges repülőgépet és három kötött léggömböt lőttünk le.

LUDENDORFF.

Átmenet a békéhez,

Hatezer isj ©sender.

Nietzsche: »Azt akarjátok ti erényesek, hogy megfizessenek! Ju- i talmat akartok erényetekért,

eget a főidért, örökkévalóságot imátokért*? És ime haragusz- tok rám, mert ianitom, hogy nincs jutalmazó és fizető *? S bizony, bizony még azt sem tanítom, hogy az erény önmagának jutalma.«

Mióta Cernin az első béke szózatát intézte a hadviselő felekhez, mindig lesem az újságokban a hirt, hogyan gondolja a magyar kormány az átmenetet a háborúból a békébe. Be kell vallanom, hogy azóta — bár két kormányt is eltemettünk, sőt volt egy átmenet-gazdasági minisztériumunk is, — most olvastam az első hirt erre vonatkozólag Más országokban állandó probléma ez. Rendszeresen kiépített rendeletekkel szabályozott kérdés az összes hadviselő államoknál, csak épen Magyarországon nem történt eddig semmi. A The Times pld. állandó rovatot nyitott j ennek a kérdésnek (az Economie j kiváló közgazdasági rovat vezetője j Sidney Webb (Spectator) talán két év j ' óta egyébről nem cikkezik) és Német- ;

országban a kiváló professzor Frank Omenheimer még akkor, midőn az orosz seregek kelet Poroszország falvait égették, gyönyörű rendszerbe foglalta a majdan elkövetkező békére való felkészülés elvét. (Die Neue Rundschau 1914. szept., okt. számok.)

A háború ötödik évében végre Magyarországon is komolyan kezdett a kormány foglalkozni a kérdéssel, olyan komolyan, amennyire a kérdés komolysága azt megérdemli.

Es tényleg meg is oldotta a kérdést. Megoldotta magyar módon, ügy, ahogy azt egy „demokrata“ kormánytól várni lehet. Halezer uj csendőrrel szaporította a belső »rend« őreinek számát. Ezzel el is intézett minden felmerülhető problémát. Hatezer uj csendőr, hatezer uj szurony, hatezer uj kakastoli és hatezer csomag tiszar újlaki bajuszpedrő. Aki ennél többet kiván a „demokrácia“ szent nevében, az hazátlan bitang, nemzetközi gazember.

Rendkivül jellemző ez a hatezer csendőr és még jellemzőbb a félhivatalos tudósítás, amely az ujonan

Lapunk egyes száma 20 fiilés*