Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-23 / 38. szám
/ 2 A magyar probléma. Mindenfelé megszólaltak körülöttünk a nemzetek és ezek a nemzetek tudják, hogy mit cselekszenek. Háborús ellenségeink, a Burián jegyzékére adott válaszuk elárulja, — átgondolt és öntudatos politikát követnek. Ellenségeink nagy tömegének akarata a wilsoni béke, habár azt többféle árnyalatban dobják a világ elé. Ha a harc továbbvitelét céltalannak is látják az ellenséges oldalon egyes szocialista pártok, vagy buzgón követelik ezt az uszitó nacionalisták, az ellenséges világ velük szemben megalkotta az egységes békealapot. De céltudatos munkát és átgondolt politikai törekvéseket látunk magunk körül a monarchia keretén belül is. A csehek nagyon világosan tudtára adták az egész világnak, hogy mit akarnak. Dolgoznak a lengyelek, a délszlávok sem titkolják, hogy meg akarják oldani egységbeolvadásukat. Csak mi magyarok állunk tétlenül ennyi energiamozgás közt, mintha élettelenek volnánk és nem érdekelne, hogy mit tartogat számunkra a jövendő. Pedig a cseh kérdés és a délszláv kérdés a mi ügyünk is s a mi jövendőnk sorsa szintén azon fordul meg, hogy mit hoz majd a teljes európai béke. Ezek mellett meg van a belső magyar problémánk, de tulajdonkép nincs itt többféle kérdésről, többféle problémáról szó. Nem lehet külön békepolitikát, külön monarchiapolitikát és külön belpolitikát folytatni. Ide egységes politika kell s a békét csakis idehaza kell kezdeni. Földet a parasztnak, jó adótörvényt a polgárnak, kifogástalan népoktatást és közigazgatást az ország minden nyelvű polgárának, s meg kell szüntetni az elnyomó magyar politikát, mely megkülönböztet joggal biró és jogtalan polgárokat, mely különbséget tesz polgárok között vagyoni, nemzetiségi vagy társadalmi alapon. Nem azt mondjuk, hogy meg kell érteni az idők szavát, hanem azt, hogy meg kell fogadni azt a tanitást, melyet a társadalmi rendszerek fejlődéséből a hozzáértők már régen levontak. M a- gyar országnak demokrácia kell! Ez ugyan az idők szava, de itt az idő érte utói a mi magyar követeléseinket. A haladó Magya?Wszág kívánsága ezen a ponton találkozott a haladó Európa követelésével. Mi érezzük, hogy Magyarország nem külön test a világ élő emberszervezetében, beletartozik a nagy vérkeringésbe és abból kikapcsolni nem lehet. Magától fel kell borulni annak a tarthatatlan politikai tételnek, mely azt hirdeti, hogy nálunk minden helyzetre speciális magyar megSZATMÁR ÉS VIDÉKE. oldás kell, hogy nálutik nem érvényesek másutt érvényben lévő, általános emberi, politikai, erkölcsi és filozófiai tételek. Az ilyen privilégiumokból tovább nem kérünk, nem, akarunk többé abban a szomorú elszigeteltségben élni, ahová a bűnös politika juttatott, a reakciós politika, mely bilincsbe verte itthon a haladást és a háború előtt és a háború alatt is mesterséges sorompókat emelt feléje. A reakció gördített akadályokat a haladottabb köztudat kialakulása elé, lehetetlenné tette egy tanultabb, belátóbb, olvasottabb, tehetségesebb és mindenképen európaibb generáció kifejlődését, és nz uj nemzedéket mindenütt kiszorította a hatalomból. Addig nem lesz itthon egészséges változás, mely nyugalmat és békét hozzon, amig ennek az uralomnak ereje végleg meg nem törik. Egészen uj politika kell, uj közszellem, meg kell erősíteni a most kibontakozó uj nemzedéket, meg kell teremteni a magyar demokrácia szellemét, a társadalmi és politikai demokráciát. Ha megoldjuk ezt a magyar problémát, magától megoldódik a jövő, Magyarország minden súlyos kérdése, nyugtalanító problémája. Magyarország jövőjének ez az Achilles surka. nrnnsrri—rimn— —*”TrTT““- — Az Uránia Mozgóban |T utoljára "•I ma hétfőn 6 órától il óráig Jacobi és Martos világhírű operettéje A filmen 4 felvonásban. Csütörtök és pénteken szenzációs Mária Carmi filmsláger: ffiiinös szerelem társad, dráma 4 felv. Színház. Szeptember 22. Az előszezon legaktuálisubb kérdése a szinházi belyárab rendezése. Az igazgató 100%-os emelés kér. Most tanulmányoz egy bizottság s eddig kb. 800 ezer koronás rezsit igazol a direktor által bemutatott adatokból. Ebben az összegben még nincs benno az ő megélhetésének, annál kevésbé nyereségének ellenértéké, A sziuházat eddig kultúrintézménynek tekintettük. Adtuk a színházat, fűtést, világítást ingyen. A szinügyi bizottság azonban, amely működése egész ideje alatt sohasem adta jelét valami okulásnak. — egyszerre eltanulta Kiss Árpádtól, hogy nem is kultúrintézmény, nincs is a művészethez köze a színháznak : üzlet. Es egyszerre bevonta a fűtés, világítás kedvezményét. És ez jó 120 ezer korona rezsitöbbletet jelent. Tisztességes megélhetés biztosítása nélkül semmi munkát nőm lehet kivánni. Nem lehet azt sem, hogy a direktor ingyen dolgozzék, vagy ráfizessen. Ha a város, illetve a szinügyi bizottság nem ad kedvezményeket, akkor engedélyezni kell az egész emelést. Aki nem akarja megfizetni a magasabb árakat, maradjon odahaza. vagy menjen olyan helyre, amit meg tud fizetni. Intelligens ember a hátsó padsorokon is ur marad. Még divattá fog lenni „á Iá mozi* ülni. Csak azt kell kikötni, hogy a tisztviselők 25—35% mérséklést kapjanak. Az egyetlen társadalmi osztály, amely minden kiméle- tet megérdemel, ha nincs privát vagyona. Ha a helyáremelést nem adjuk meg, visszajönnek a tavalyi állapotok. Cirkusszá lesz a színház, ahol olcsó emberekkel, olcsó sikerekre fognak dolgozni, mert nem lehet, nem futja máskép a szinügyi biottság jóvoltából . . . Reméljük, erre nem kerül sor. Apróságok. A béke tehát nem akar megszületni. Ha azokat kérdeznék, akik minden nap a halállal szembe néznek, humarosan készen volna, de akik határozni hivatvák, lőtávolon kívül állanak és igy könnyen beszélnek a háborúról. Wilson pedig, ez a megkergült professor, épeneéggel nem enged, ami érthető, ha meggondoljuk, hogy ő most egy nagy tanteremnek látja a világot, a hol egyedül csak ő tarthat előadást. No de hiszen, fogja ő még olcsóbban is adni ! * Megdöbbenve olvassuk a gyágzhirt Dotnby Zoltán haláláról. Az élet delén, tele ambícióval és munkakedvvel, hagyott itt bennünket. Ma mikor százezrek pusztulnak el a harcmezőn és a halál olyan megszokottá vált az emberek előtt, hogy szinte érzéketlenül veszünktudomást áldozatairól, mély meg- illetődéssel gondolunk az ő elmúlására, mely oly váratlanul ért bennünket. Ez a megille- tődés tanúság a mellett, hogy értékes ember volt, akinek elvesztését mindnyájan sajnáljuk. ss Az „Az Újság“ már a második regényt közli Kaczér Illéstől. Az első volt a „Fekete kakas.“, a mostani pedig az „Ezüst fuvola.“ Nem olvastam egyiket sem, mert az ilyen folytatásos regényeket nem szeretem, de “meg vagyok győződve, hogy mind a két regény kitűnő, mert szerzőjük itt, a mi lapunknál kezdte az Íróságot, s mikor 3 évre besorozták, mi adtunk neki bizonyítványt arról, hogy iróember. aki méltó arra, hogy az önkény- te8Í jogot megkapja. Meg is ígérte, hogy hálából nekünk is fog egy regényt Írni. *
