Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-09 / 36. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 közös ideáljától tettekben é* kij-leutesejiban távolodunk, amíg la nem csiszoljuk prog- rammunknak esztétikai fogyatkozásait, addig még mindig messze von u béke. Minden ötlet- síép, amit a tudomány és a haladás javára az emberi agy teruml, de ma már nem hiszünk tudománynak, tu­dományos ötleteknek sem. A lieztnélküÜ ke­nyér feltalálója épannyira nem teszi ma bol­dogabbá az emberiséget, mint aki a messze- bordó ágyút, a tankot, vagy az angolok uj fojtógázait kitalálta. = MOZI SZÍNHÁZBAN = Hétfő-Kedd-Szerdán Óriási fiíms2enzáció! Budapesten hatalmas nagy­sikerrel most műsoron levő :: attrakció :: Apróságfok. Itt a beiratkozások ideje, nagy nyuga­lommal nézem a mások ebbeli igyekezetét. Éveken át nekem is volt benne részem bőven, s nem egyszer boszankodtam a tudomány drágasága miatt, mely évről évre állandóan fokozódott. Ha az a pénz, a mit e címen ki­adtam, most mind a zsebemben volna, oda se néznék a háborúnak. Hát most még mi lehet, örvendve gondolok rá, hogy én már kimenekültem. Epen szembe jön velem egy ismerősöm 3 gyermekévei s magából kikelve mondja: Borzasztó!!... — Ne is folytassa tovább, — vágok szavába nagy részvéttel — ügyi* tudom, hogy mit akar mondani ! * Egészségi állapotom iránt érdeklődik egy nagyon régen nem látott ismerősöm. Maga is konstatálja a nagy megfogyatkozást, s mi­kor mondom neki, hogy bizony 22 kiló a háború alatti apadás, mindenképen vigasz­talni igyekszik, hiszen ez mostanában nagyon sok emberrel megtörténik. — Nem is volna ez olyan nagy baj, — magyarázom én—csak a ruháim ne kellene szükebbre vétetni, de a szabók most olyan drágán dolgoznak, hogy az embert a bosszú­ságtól a guta környékezi. •» Harctéri tudósitónk levele lapzárta után érkezvén meg, csak jövő számunkban közöl­hetjük, de egy fontos passzusát már itt is közreadjuk: „Nincs semmi baj. a visszavonu­lás csak taktikából történik. Olyan liaditer- vet állapítottunk meg Hindenburggal, amely­nek a vége csak győzelem lehet. Az eszme az enyém volt, s mikor a haditanácsban elő­terjesztettem, általános el bámulás követke­zett. A császár és a trónörökös elismeréssel szorított velem kezet, s Hindenburg és Lu- dendorff nyakamba borult a nagy örömtől. Még azt is megsúghatom, hogy a fordulat szeptember 15. én fog bekövetkezni.“ Demeter. Zsircsempészés Szatmáritól Ausztriába« 185 kilogramm disznózsír, mint „vasalkatrész “. — Saját tudósításunk. — Szatrnár, szept. 8. A Szatmári Kereskedelmi rt. 5000 K alapítványt tett a városi kereskedelmi iskola javára. Van-e összefüggés az alapítvány és az ismert kihágási ügyben hozott felmentő tanácsi határozat között, már t. i. olyan ér­telemben. hogy ez adta volna meg az impul­zust, nem kutatom, de az bizonyos, hogy sok­kal szebb lett volna, ha az alapítvány 10 ezer koronáról szólana, mert az adott viszonyoknak ez jobban megfelelne, s miután „az idő pénz“ elvénél fogva a 3 hónap is képvisel valamit, a részvényesek sem panaszkodhatnának. * A városi tisztviselők részére kiküldött bizottság úgy állapította meg a segélyt, hogy a tisztviselők részére h törzsfizetés 50°/0-át, a dijnokok részére pedig napi 50 fillért ho­zottjavaslatba, vagyis az egyik rósz ily módon tényleg summáé pénzhez jut, mig a másik, a melyik pedig sokkalta jobban érzi az idők viszontagságát, alig kap valamit. De hét a bizottság igazságos akart lenne és takarékos­kodni is szeretett volna, s végezetül is úgy oldotta meg a kérdést, hogy többet adott, a hol kevesebb is elég lett volna, s kevesebbet ott, a hol feltétlenül többet kellett volna, más szóval: se igazságos nem volt, se a taka­rékosságot nem szolgálta. * A véletlen éppen most egy újabb bűncselekmény gyanújának az árnyé­kát veti Fekete Lajosra. A bruck-királyhidai határrendőr­ségnek gyanús volt két láda, amely úgy volt jelezve, hogy: vasalkatrészek. A cimzett Sternischa kapitány, Fischa- mend volt. A felbontott ládákból 185 kilogram disznózsír került elő. Feladóul Fekete és Társa volt megjelöl­ve. A határrendőrség a szállítmányt lefoglalta és erről értesítette a szatmári vasúti raktárfönökséget, amely a ren­dőrséget kereste meg a további eljárásra. A rendőrség a nyomozást megin­dította és abban az irányban is foly­tatja, vájjon első eset-é ez, vagy pedig csak most kapták rajta Fekete és Társa urakat. Az ^összefüggés megértése céljából tudni kell, hogy Fekete Lajos veje Sternischa Jánosnak, akinek a cimzett Sternischa kapitány fia. 100 korona a becsületes megtalálónak. Vasárnap délután a Battyányi-uccá- tól a Halász Ferenc és Tompa-uccákon keresztül a József kir. herceg-uccáig elveszett egy karkötős arany női óra. A megtaláló 100 korona jutalmat kap. Jelentkezni a szerkesztőségen vagy a kiadóhivatalban kell. Szemlélődés. Dr. Lükő Bélát a király a Ferenc Jó- zsef-rend lovagjává nevezte ki. Mondhatom, nagyobb s őszintébb örömet kevés kitüntetés keltett, mint u dr. Lükőé. A háború kezdetétől fogva szakadatla­nul szolgálja a hadsereg egészségügyét, nem egyszer veszélyes helyzetekben, bámulatra méltó lelkiismeretességgel, fáradságot nem ismerő, szinte emberfeletti szorgalommal és munkával s nagy értékű szaktudással. Ezrek köszönhetik neki életüket, gyógyulásukat, javulásukat. Nem csodáltam, mikor teljes idegenben nevét említve, mindenfelé a hála és tisztelet kifejezéseit hallottam róla. A megfeszített háborús szolgálat mel­lett pedig, a pihenésre való idejét a polgári közönségnek áldozza fej. Milyen bizalommal keresik föl a betegek. Éjfélig világos e buzgó orvos rendelőjének ablaka. S a kiváló orvos a nemes emberi szív melegével vessi gond­jaiba betegeit. Egész orvos, egész ember. Hivatásának igazi lovagja. * Kecskemét a rendőrség államosítása ellen foglalt állást, mert félti tőle a községi autonómiát. Pedig kisebb az az esetleges veszte­ség, amely az autonómiát érheti az államo­sítással, mint az az előny, amit az ország rendészete nyer ez államosítás mielőbbi lel­kiismeretes keresztülvitelével. Leszámítva, hogy a községi teherviselés megkönnyebbül, a közrend és moralitás szempontjából is csak jót várhatunk az államosítástól. De még inkább üdvös lenne az újítás, ha egyben az országos közigazgatási refor­mot is keresztül vinnék s legalább is má­sodfokú állami közigazgatási fórumot léte­sítenének. A vidéki rendőrség szervezete teljesen megérett nz államosításra. Általában hiá­nyos, vegyes összetételű személyzet látja el vidéken a hatványozottan növekvő rendőr­ségi teendőket. Emellett némelyik városban, — tisztelet a kivételeknek, — napirenden van­nak az Ízléstelen személyi torzsalkodások a rendőrségi intézmény keretében, különösen akkor, ha egyik-másik alkalmazott a komoly, közérdekű munka helyett idejét irigykedéssel, személyi gyülölkedéssel és más magántermé­szetű dologgal tölti. Hol van ilyenkor a hi­res autonómia, amely meggondolásra, köte­lesség teljesítésre intse a megfeledkezőket és megvédelmezze a közérdeket? Ezért olvas­suk aztán a fővárosi lapokban, hogy feltor­lódik a sok munka, elévül a sok fontos ki­hágási ügy, nem érvényesülnek a kormány­rendeletek ; és ezért terjed az utcákon az életveszélyes bolsevikizmus, — hogy egye­bekről ne is beszéljünk. Minden demokratikus gondolkodású ember híve a községi autonómiának, mint a polgári jogok egyik intézményes biztosíté­kának. Magam is őszinte, lelkes híve és har­cosa vagyok a polgári jogoknak, amint eD- nek számos tanújelét adtam. De olyan auto­nómiának érdekeit nem tudom az államosí­tástól félteni, és képes vagyok olyan autó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom