Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-21 / 3. szám

;

A

Lorántffy Zsuzsanna egyesület ünnepségbe.

Dr. Balthazár Dezső püspök Szatmáron.

Szatmár, 1918. január 20.

Lorántffy Zsuzsánna emlékének szen- telte u hasonló nevű helybeli egyesület mai ünnepségét. Az ünnepély az ev. ref. templomban kezdődött isteni tisztelettel, amelyen dr. Balthazár Dezső ref. püspök mondott nagyhatású beszédet. Templom után u püspök a tisztelgéseket fogadta, ahonnan kíséretével a feministák egyesületének alakuló előadására ment.

Délután 5 órakor a színházban tartottak hangversenyt, amelynek messze tündöklő fényt adott a püspök gyönyörű ünnepi előadása. Azokat a magas szárnyaláeu, költői gondolatokat, amikkel a nőkérdést tárgyalta, minden magyar nőnek szivébe kell zárnia.

Többek között ezeket mondta:

Ma a férfi a nőt maga elé helyezi, kedveskedések jeleivel halmozza el. De bármennyire becézi is, cifra kalitkába zárt madár az, — de rab madár és elkorcsosul. Vagy olyan, mint az üvegházi virág, amelyet bármennyire is ápolnak, zöldje sohasem lesz olyan mosolygó, szirma nem less olyan bársonyos, mint amelyet a nap világa kint körül’ feg z maga fejedelmi jóságával. A nők igazsága a saját önértékük, a lélek és a eziv teremtő ereje, amely nem kívülről, nem mástól jön, hanem belülről várja a jutalmat és saját erejéből kivívott diadalból fon maga köré babért. LorántfFy Zsuzsánna ezzel az igazsággal volt a legnemesebb feminizmus megtestesítője.

A nagyhatású beszéd után a hangverseny következett, amelyen S i m o n f f y Mária mutatta be művészi zongora tudásának legszélsőbb, pompázó kvalitásait, Balthazár Kató egy szavalat lehelletszerü finomságú előadásával bűvölte el a közönséget, V^lá- gossy Ilonka pedig nehány magyar dalt énekelt bájos közvetlenséggel. Dr. Böszörményi Emil kísérte az utóbbi számot mesteri kézzel zongorán. A szereplőket sokat tapsolta a közönség.

Este a Pannóniában volt társasvaciora, amelyen Domahidy István a királyra mondotta az első felköszöntőt, majd a népszerű püspököt ünnepelték lelkesen. ____________________________(Ma.)

Szemlélődés.

Beszéljünk egy kicsit a színházról is, aecsak mindig a politikáról.

* A színigazgatói pályázutot kiírták. Látunk sovány és kövér szinigazgató-aspirán- ■okát, élelmes mozgású színházi titkárokat, amint kedveskedőleg kapacitálják a befolyásosnak vélt városi bizottsági tagokat. Mert talán nem is ember ebben a városban az, aki nem városi bizottsági tag; ez a jellemző vonása ennek a városnak. Elégedett mosoly táncol, mint nap«ugár az üvegtálon, a körülvett szinügyi kapacitások arcán.

Nos hát én már állottam annak a színpadnak lámpái előtt jó néhányszor, olvasgattam és néztem a színházi klasszikusokat és nem-klasszikusokat, tanulgattam a dramaturgia müveit, megírtam életemben egy zereg többé-kovásbó sikerült, de jószándékú kriti- \ kát, színigazgató-választások harcaiban vettem részt, valamikor sokat forogtam színész- körökben. Hadd szóljak egy pár igénytelen szót ehez a kérdéshez, — ha nem is vagyok bizottsági tag.

Nam fogok egyes személyek mellett vagy ellen írni. Bánom is én a személyüket. Nem iz beszéltem, nem is beszélek ez ügyben eggyel sem.

Általánosságban az a helyes, hogy a színigazgatókat olyan gyakran kell oserélni, ahogyan csak lehet, akár évenként iz. A

SZATMÁR és vidéke.

művészetet a változatosság teszi érdekessé. A színigazgatók érzik ennek az igazságnak erejét és érvényesülését legjobban, mert már mindegyik a gyakori változásokra rendezkedett be; van saját ruhatára, könyvtára, díszlete, amelyet helyről-helyre magával visz és hoz. (Különben is minden jobb városi színháznak van saját felszerelése is, amelyet évente növel.) Mindegyik igazgató tekintélyes kauciót is tud mar letenni, meg van tehát a kellő biztosíték. Az újabb és újabb emberek pedig csak jobbat és jobbat hozhatnak, érdekesebbet produkálhatnak ; kivált eleinte törekvőbbek. Minden új seprű jól seper. Mig a 6—7 esztendeig itt rekedt igazgatók az utolsó években majdnem kivétel nélkül a legnagyobb nemtörődömséget tanúsították. Ökölbe szorult a művelt színházlátogató keze.

Aztán ki kell kötni az uj igazgatóval szemben, hogy tagjait évről-évre, részben még a szezonban is változtatja. Nincs szükség rá, hogy mesterséges eszközökkel műlelkesedést csinálva, bosszú évekig nézzünk egy színésze vagy szinésznőt egy városban. Pl. hány opevetteprimadoDna játszotta itt az édes kis Nebántsvirágot még akkor is, amikor már régen kiérdemelte az anyaszinésznő vagy komikáné szerepkörét. Friss, ügyes, csinos színésznőket minden évben ; talpraesett,' tehetséges, fürge színészeket szezonról-sza- zonra 1 Elnézem a pesti színházi lapokat; milyen remek képeket látok bennö'k egyes városok színházairól és művészeiről.

Jó színházat a közönségnek 1 Legyenek vidám operettek is, sok tánc, ének, zene, amennyit csuk elbír a szem, fül, síiv és a nevető ideg. Nem félek a magasra repülő ballerina-lábtó) sem, dehogy is félek. Erre is szükség van. Ügy szép a világ, ha tarkabarka. De mindenben legyen igazi művészet, szellem és érték. Legyen mindenben finom „attikai só“. Az énekben iskola és nemes érc; a zenében báj, szín, lendület és összhang; a vígjátékban rátermettség, ügyesség és érett komikum; a táncban kecsesség, hajlékonyság és fürgeség, de mindenesetre a formák teljes szépsége; a drámában igazi erő, elegáncia és tehetség. Mindenben magasröptű kedély, — legyen bér a* vidám vagy komoly.

‘ Olyan színigazgató kell, aki maga is vérbeli művész. Szervez, rendez, parancsol, játszik. Nemcsak egyszerű kufár, aki művészeknek nevezett, rabszolgákat léptet föl a jól fizető közönség előtt. — És akármilyen legyen is az a direktor, azt mindenesetre ki kell kötni, hogy a színigazgató neje soha fel nem léphet, talán még a színház tájékára sem jöhet, — viselje gondját as órának — otthon. Nincs szükség szinigazgatóné-prima- donnákra, hogy örökös intrikák legyenek • hiú igazgatónők miatt egy valamirevaló színésznő se férhessen meg. Ezt a tapasatalat bizonyítja.

Nem kivánom. hogy a Rakodczay Pál nyomdokain haladjon az a direktor, ilyen rostzúl jövedelmező nemes ideálizmusra a mai kor emberei aligha képesek, — de azért jó művészetet, tevékenységet mindegyiktől elvárhatunk. Ha akármennyire szórakozó hely is a színház, még sem szabad leeülyednie és pláne közönségessé, művószietlenné és haszontalan tinglitanglivá lennie.

A szinügyi bizottságról még valamit. Én ennek a bizottságnak állandó helytelen összeállítását okolom azért, hogy évek hosszú során át olyan gyakran felüti fejét az elégedetlenség a színházi viszonyok miatt a művészi érzékű emberek között. Minek es a nagy bizottság? Nem elég 5 — 6 tag? Csak azért, hogy a szinigazgató sokfelé légyen lekötelezve, sok ember kilincsét fogdossa végig?

Még ezt sem bánnám. De méltóztassa- nak megengedni, miért választják be oda többek közt azokat — a különben igen tiszteletre méltó — úrakat, akiknek neve olvas- tára mindenki látja, hogy feleslegesen vannak terhelve e bizottság teendőivel ? Lehetetlen, hogy ők ambicionálnák. Ha mégis. — akkor fel kell őket világosítani, hogy es fontosabb kárdés az sgyéni hiúságnál. Mindenki menjen a maga szakbizottságába. És ha már

S

1 í.

szakértőkben ez esetben hiányos az a szinügyi bizottság (amint általában az egész közgyűlés, és nemcsak a háborúban, de azelőtt is olyan volt) — tessék külső embereket az ülésekre meghíyni, hadd szóljanak a dolgokhoz. Utóvégre is ez művészet, még pedig sokoldalú és tehát ördöngős művészet, úraim.

Kijelentem, hogy én nem kivánom a meghivatásomat; nem is mennék. Tehát az esetleges kesernyés szellomeskedósnek tárgya nem lehetek.

Szatmár-Németi, 1918. január 18. 1

Gsomay Győző.

Apróságfok.

f í Az újonnan megalakult kereskedők társulata ktildöttségileg tisztelgett a főispánnál és kérte annak támogatását, a mit a főispán meg is ígért. Az első kérés mindjárt az volt, hogy mentse meg a kereskedőket a hatósági kiáiúsílástól, mert az a kereskedőknek nagy kárára v m. Teljesen igaz, csak egyet felejtenek el a drága jó urak, hogy a nagy közönségnek meg hasznára van, a mire a főispán bizonyára első sorban lesz figyelemmel.

*

"A szenzáció számba menő árdrágitási ügyben meghozatott az Ítélet és egy napon keresztül mindenki ezzel foglalkozott.

— így kellene tenni valamennyivel, akkor tudom mindjárt jobbak volnának a viszonyok I

— Isten ments! hiszen ha minden árdrágítót bezárnának, kitől szereznők be, amire szükségünk vau?!

*

— Ki az az ur, aki a polgármesterrel beszélget ?

— Nem ismered? — a főkapitány!

— Nekem úgy tetszik, hogy sokkal magasabb, mint amikor legutoljára láttam.

— Úgyis van. Egy fejjel megnőtt, a mióta Fekete Józsit elitélte.

*

A melegedő szobáról beszélgetnek egy társaságban és általában bs a vélemény, hogy helyes dolog volt a felállítása.

— Dehogy volt helyes, — szólal meg egy urinő — ez is csak a bosszúságot fogja szaporítani. Eddig is, ha elküldtem a szakácsnőt a piacra, óraszámra kellett várakozni, mig hazakerült, mert dacára a nagy hidegnek eltrécselt« az időt az ismerőseivel. Most aztán várhatok majd délig, ha a melegedő szobában kaszinózhatik.

«

Valami nagy ellenségemnek kell lenni a pénzügyminisztériumban, a ki egyenesen rám pályázik. Már egy éve nem árulnak Virzsiniát, most meg azt Írja az újság, hogy ezután Veveyt és Brazilt sem fognak gyártani. Az utóbbit ugyan csak kénytelenlégből fogyasztottam, mert az is szalmás volt, mint a Virzsinia. Elhatároztam, hogy egyenesen Wekerléhez fordulok és hivatkozva régi barátságunkra, az ő pártfogásába ajánlom magamat. De meggondoltam a dolgot, nincs semmi praktikus értelme. Az egészen bizonyos, hogy Ígérni megígéri, de hát arra amúgy sem lehet rágyújtani.

Demeter.

— Házasság. Dr. Stern Mór, a „Szamos“ laptársunk szerkesztője holnap tartja esküvőjét Brüll Bellával, Szilágy- Somlyón.

— Ratkovszky Pál búcsaja Szat- mártól. Ratkovszky Pál főigazgató távozása alkalmából tisztelői szombat este a Pannónia éttermében bucsulakomát tartottak, amelyen fájdalmuknak adtak kifejezést a népszerű főigazgató távozásán. Köszöntőket