Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-07-03 / 27. szám

s szatmAb és vidéke. kedés segíthet. Ha a tisztességes kereskedők, olyanok, akik a há­ború alatt i* tanujelét adták an­nak, hogy kötelességüknek teljes tudatában vannak, (ilyenek tény­leg léteznek) akik vevőiket és a közönség pénzét nem csupán va­gyoni gyarapításuk eszközéül te­kintették, de érezték azt is, hogy ennek fejében nemcsak árut kell adniok, hanem a közönség ér­dekeinek lehető megvédelmezésá- vel is tartoznak, — szervezked­nek és segítenek a bajokon, — ha e szervezetben azok fognak döntő szóhoz jutni, akik a kö­zönség bizalmát birják, — akkor mindannyiunk támogatására szá­míthatnak. A fogyasztó csak kényszer­helyzetben fordul az ellátás szer­vezéséhez. Senki sem akarja a becsületes kereskedőt megérdemelt jövedelmétől megfosztani, — u fogyasztó közönség a maga ellá­tását csak nagy áldozatok árán tudná úgyis megvalósítani. Csak végszükség esetén ke­rülne erre a sor, de hogy ha a kereskedők sürgősen nem orvosol­ják saját érdekükben a bajokat, nem marad más hátra, mint, hogy valamennyien testületileg a kereskedőkkel együtt bevonuljunk a Fogyasztók Országos Egyesületébe. (M. A.) Az ügyvédi kamara közgyűlése. Amint minden intézményen, úgy az ügyyédi kar gyűlésén is erősen meglátszott, hogy a hábo­rús állapot immár a legnagyobb mértékben vette igénybe a pol­gárságot, s ez okozta azt, hogy az ügyvédi kamara juliue 1-én lefolyt közgyűlésén a múltakhoz képest kevesebb számban vettek részt. A közgyűlés emelkedett stí­lusa, az évi jelentésnek igazán elismerésre méltóan mindenre kiterjedő gondoskodása olyan, hogy nemcsak a szorosan véve érdekeltek figyelmét hivja fel, da annak minden izében socialis ten­denciája minden más társadalmi réteg megszivlelését is megér­demli. Annak a közismert ténynek, hogy a mai minden türelmet pró­bára tevő háborús állapot, az összes társadalmi osztályok közt épen az ügyvédi kart érintette legsúlyosabban, természetesen, leg­első sorban adott kifejezést az évi jelentés tervezete, viszont nagyra becsülendő, hogy a sérelmek pas­siv felsorolása helyett egész se­reg egészséges és okos indítványt is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a kar hadba vonult tagjai­nak mikép óhajtják lehetővé tenni, hogy a háború után minél kö- nyebben tudják régi existenciájuk romjain az újat megteremteni. f Javasolja többek közt az évi jdentés, hogy a hadba vonultak­nak necsak u háború tartama alatt esedékessé vált adója en­gedtessék el, hanem ugyanők a háború után is egy-két évig adó- mentességet élvezzenek; a bírói vagy kamarai kirendeléstől függő megbízások, mint ügygondnoksá­gok, tömeggondnokságok első sor­ban nekiek jussanak, házbér hát­ralékuk tekintetében kényelmes részletfizetési mód biztosíttassák részükre, esetleg e tartozásuktól az állam teljes mértékben teher­mentesítse őket. Indítványozza, hogy a hősi halált halt kartársak családja arra való tekintet nél­kül részesüljön nyugdíjban, hogy mennyi ideig volt tagja a nyug- dijegyesületnek s több más javas­lattal siet felhívni a kormány figyelmét és gondoskodását u be­vonult. kartáraak iránt. Sok egyéb, a nyilvánosságot nem érdeklő intézkedés után a kamara évi jelentése örömteljes és lelkes hangon üdvözli az uj igazségügyminisztert, mint aki a munkás ügyvédi foglalkozásból hivatott meg azon helyre, a hol módjában van páratlan szak­tudásával, kipróbált sociális érzé­kével hazánk igazságügye fölött a legfőbb felügyeletet gyakorolni és a modern kor haladó tendentiá- jának megfelelő törvényjavasla­tokkal a helyes jogkifejlődést le­hetővé tenni. Ez utóbbi része egyébként a jelentésnek eléje vágott a dr. Havas Miklós kamarai tag telje­sen hasonló szellemű, már előző­leg benyújtott indítványának és igy az indítvány a jelentéssel lett elintézve. Dr. Kereszt,szeghy Lajos el­nök bejelentette, hogy a kamara tisztikarának mandátuma lejárt, de a közgyűlés a fennálló állapotra való tekintettel nem óhajtja a tiaztujitást megejteni, hanem a je­lenlegi tisztviselők megbízását egyelőre fenntartja. Miután még a közgyűlés örömmel és egyhangúlag elfogadta dr. Weisz Sándor azon indítvá­nyát, mikép a kamara szavazzon titkárának, dr. Schönpflug Jenő­nek jegyzőkönyvi köszönetét azért, hogy az évi jelentés úgy tartal­mát, mint stylusát illetően, a leg­messzebbmenő igényeknek meg­felel, az elnök az ülést berekesz- tetto. Apróság-ok. Az a budapesti rombolás nagyon hasonlít a miénkhez, mi­kor a Pannoniétól kezdve végig a városon majdnem minden abla­kot bevertek és másnap mi is üvegcserepeken sétáltunk. A kü­lönbség csak annyi, hogy nálunk a Derecskeiek, ottan pedig a Sallaiak vitték a vezérszerepet, s nálunk csak törtek, de ott loptak is, a mi azonban már a nagyobb kultúra rovására megyen. * Az uj kormány és pártjára nézve a helyzet semmi esetre sem irigylésre méltó, mert annak, hogy a munkapárt helyisége előtt az a tüntetés volt, örülni lehetne, sőt magasztalni a felséges nép harag­jának impozáns kitörését, ha a folytatása olyan nem lett volna, de igy le kell tagudni az örömet és úgy kell tenni, mintha ők is fel volnának háborodva, beigazo- | lódván itt is, hogy a ki másnak vermet ás, maga esik bele. # Tegnap megint egy jó esőnk volt, általános öröm az emberek arcán mindenütt. Ez az igazi egyenlő és általános, a hol az em­berek nem különböznek meg egy­mással, s Szatmáron és Ugocsá- ban, ha megerednek az ég csator­nái, egyszerre megszűnik minden érdeklődés abban az irányban, hogy kit fognak kinevezni főis­pánnak. * Az angol alsóházban, mint a lapok Írták, meginterpelláltdk a minisztert, mivel tudja megin­dokolni, hogy már a rokkantukat ás a halottakat is a lövészárokba küldi, a mire a miniszter azt fe­J TARCA I ^---------V Koszta nyevica és védői. Egy honvédhadosztály harcai — a tizedik isonzó-csatában. (A sajtóhadiszállás engedélyével.) — A Pesti Napló haditudósítójától. — Isonzó-front, junius. A múlt évig József főherceg vezette a hadtestet, melynek köte­lékében most Kosztanyevicát vé­delmezték a szatmári, a dési, b nagykanizsai és a veszprémi honvédek, kikről ritka dicsérettel emlékeztek meg a hivatalos jelen­tések. Kosztanyevica hangzásában csaknem teljesen azonos olasz neve: Cnstagnavizza, vagyis gesztenyés falu. Az Isonzó mentén nem ritka név; gesztenye-erdők, igazi, ehető gesztenyéket termő facsoportok sok helyen borították a halmokat, mig tönkre nem mentek, el nem száradtak, fel nem parzsslődtek a két éves viharban. Ez a Koszta­nyevica a Doberdótól egyenesen nyugatra s Görztől egyenesen délre van. Helyesebben volt. Volt dombon épült régi. magas tornyos teploma. Voltak szép kőhazai, udvarukon szőlőiugasokkal. Két évvel ezelőtt még megcsudáltuk tágas, modern, uj kétemeletes is­koláját; szinte aránytalanul nagy és bőkezűen épitett volt, a kis helységhez képest. Nos, ki van egyenlítve most már minden arány­talanság. Földön hever a templom s az iskola is. Kőrakás az egész falu. De ezért a kőrakásért, azért, hogy Castagnavizza elfoglalását hirdethessék, ezért a tizedik Isonzó- csata elmúlt két két fázisában az irtózatos, véres rohamok egész sorát intézték az olaszok a hon­védek «llen. Kosztanyevica csak közelebbi cél volt. Foglyoknál és halott, olaszoknál találták egy pa­rancsot, amelyből kitűnik, hogy az olaszoknak már az első roha­mok után Vojsica táját kellett volna elérniök. Vojsica Koeztanye- vicától délkeletre van, alig több, mint három kilométerre. De Voj- sicára elérve már a Harmada ma­gaslat s rajta levő állásaink mögé kerülhettek volna az olaszok s Trieszt védőit igy hátba támadhat­ták volna: ezért próbáltak ádáz har­cok árán s mégis hiába áttörni a honvédek kosztanyevicai vonalán. Ezek a honvédek december­ben uz orosz frontról jöttek a Karszt kövei közé. A tél és a ta­vasz nagyobb események nélkül telt el, az ágyúzás azonban szaka­datlan volt, sokkal hevesebb és pusztitóbb, mint az északi harc­téren. Május közepe előtt napról- napra fokozódott az ágyutűz. Nyilvánvaló volt, hogy az olasz tüzérség belövi magát, a legkü­lönbözőbb kaliberű ágyukknl s aknavetőkkel. Aknavetőbatériából most már rendszeres pergőtüzet j tud adni, szintén a legkülönbözőbb ; kaliberekkel. A legnagyobb akna j átmérője harmincnyolc centiméter j volt s benne száz kilogramm rob­banóanyag. Pusztító hatása szinte leírhatatlan. Május 12-én kora hajnultól kezdve szakadatlan tűz alatt volt a honvédhadosztály egész vonala. Az árkok összedőltek, a gránátok­kal teli szórt utakon messze a front mögött lehetetlenné vált minden mozdulat. Délben kezdő­dött a gyalogsági támadás a* északi szárnyon ; a honvédezred teljesen visszaverte az olaszokét. A következő napokon, a 12-iki purgőtüzhöz viszonyítva, aránylag nyugalom volt. Az olasz támadások ekkor tudvalevőleg az Isonzó-front északi szárnyán, Piá­vá, Kuk és a Monte Sento körül voltak folyamatban. Május húsza­dikán kezdődtek újra Kosztanye- vica szakaszán is a forró napok. 23-án hajnali öt órától kezdve tomboló gránátzápor, amilyen még nem volt. Délelőtt az olasz gya­logság kisebb csapatai törtek előre, de ez még nem volt az igazi tá­madás; csak meg akarták állapí­tani a patrujokal, hogy milyen hatása volt az irtózatos ágyutűz- nek, betemette-e az árkokat, utat vágott-e a drótakadályokon át. Az eredményt kielégítőnek vélhették, mert délután három órakor meg­kezdődött az általános gyalogsági támadás. Szakadatlanul hullám­zottak előre az olasz sorok s a legforróbb volt a harc Kosztnnye- vicán, a Vojsica felé vezető úttól két oldalt. Olyan nagy erőket vetettek az olaszok az elsöpört hullámok után, hogy egyszer sike­Í HYGIENIKÜS SZIYARKÄHDVELYEK! Sajnálattal tudatjuk »T. cigarettázó urakkal, hogy minden­nemű anyag roppant megdrágulása folytán kénytelenek voltunk a hüvely dobozának árát egy harmaddal felemelni. JEűv: 1 könyvecske (sodorni való) „PAX“ cigarettapapír ára 20 fillér. — PAX VÁLLALAT,

Next

/
Oldalképek
Tartalom