Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-06-05 / 23. szám
VEGYES TARTALMÚ HETI Harmincnegyedik évfolyam. — 23. szám. Szatmár-Németi, 1917. janin Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORT AI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Er. FEJES ISTVÁN. Szerkesztő: Dr. MARKOTITS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre G korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 50 fillér. Telekérték adó. A városok évek óta alig bírják költségvetésük kiadási és bevételi tételeit egyensúlyban tartani. A folyton fokozódó terhek csak uj jövedelmi forrásokból fedezhetők, a haladás igényei további nagyszabású adómüveleteket tesznek szükségessé. Sok koponya fő az uj községi adók kigondolásában, de be kell vallani, hogy nehezen megy. A háborús gazdasági alakulás egy nagyon igazságos és egészen modern adót vetett ö a felszínre: a telekérték adót. Minthogy már van is precedens: Arad város közgyűlése már életbeléptette ezt az uj adónemet, szóvá tesszük a kérdést és az illetékes tényezőknek figyelmét felhívjuk reá. Az értékek változásának tényét és jelentőségét az emHoü jártam éa mai Anitát? Irta: Hegyaljai Kiss Géza. Megyek, hát megyek! Fejembe vettem s többé kalapáccsal hö lehetett onnan kiverni. Hiábavaló volt* Anyám siránkozó marasztalása, Hugóm szemrehányó könnyhullatása! — mennem kell, megyek! Don Quijote eltökéltségével zengtem: megyek megalapozni a jövőmet (a cápák gyomrába? — gáncsolt közbe egy luci- feri hang). Konok szándékomtól nem tudtak eltéríteni széplelkü hölgyismerőseim logikátlan, de horogerős érvei sem (!) Rettenetesen el voltam keseredve a hazai szerkesztők ellen. Amennyi melege volt szivemnek,, azt mind verseim beíűtésére fordítottam s a vége az beri termelés tényezőinek vizsgálása közben vették észre. A produktivitás lehetőségének keretet a társadalom és az állam ad. Mindenki szabadon kifejtheti munkaerejét, érvényesítheti tehetségét, mert tevékenységét megköveteli a társadalom és támogatja és védelmezi az állam erkölcsi és fegyveres ereje. E miatt az államot is termelési tényezőnek kell tekinteni. Mint ilyen követelte meg mindenkor, hogy fenntartásához, magasabb rendű céljainak megvalósításához tagjai jövedelmük egy részével hozzájáruljanak. A tényleges munkásságon kívül azonban az egyesek vagyona más módon is növekedik az állam és társadalom keretén belül. Amikor az állam megengedi azt, hogy valaki saját tulajdonául földet, vagy belsőséget vásároljon és azt magáénak megtartsa, ezzel még azt a lehetőséget is megadja, hogy a társadalmi fejlődés, a nemzetgazdasági föllendülés, tehát az egész közösség együttes hatásának eredményeként egyes ingatlanok másokkal szemben, vagy akár valamennyi egyformán, különösebb arányban emelkedjenek értékükben. Például csatornázások, öntöző müvek menti földek, városok szivében, vagy fejlődésének irányában fekvő belsőségek értéke anélkül, hogy ehhez a tulajdonos munkájával hozzájárult volna, tisztán a helyzetből folyó okok alapján magas értékre szökik. Nagyon igazságos, hogy az állam, vagy ennek keretén belül a kisebb közösség, ennek a vagyon szaporulatnak arányos részét szintén a maga részére követelje járadék, vagy adó alakjában. Minthogy pedig a nemzeti vagyon gyarapításához mindenki köteles hozzájárulni, másrészt a lakáspolitika megvalósítása és a telekérték adó kijátszásának megakadályozása céljából adóztatni kell a beépítetlen telkeket is, illetve a telkek be nem épített részeit is. Arad város az évenkint megállapítandó érték fél százalékában vetette ki a telekérték adót, úgy látszik egybe foglalta az érték és ennek emelkedése adóját is. Körülbelül négyszázezer korona bevételt vár ez utón. Nálunk Szatmáron a télek-árdrágitás ütötte fel a fejét. Horribilis pénzeket vesznek és kínálnak házakért. A háborúnak ebből az újabb őrületéből egyesek hatalmas, soha ki nem érdemelt nyereséget szereztek. Az épületek forgalmi értéke egyszeriben fellett, hogy verseimmel kellett be- fűtni, hogy meg ne fagyjak a szerkesztői szivek fagyos érzéketlenségétől. Dideregtem méltatlanságuktól, mint a kezdő Daudet (szedhetik dadának is!) és kudarcot arattam az egész vonalon, mint az újságírással kisérletező Dosztojevszkij. Nem, ezt nem bírom további $ Amerikából kápráztató remények kecsegtettek. Sürgősen kerestek magyarországi káplánt — a hazai fogalmakat messze túlszárnyaló fizetéssel — olyan előkelő helyre, mint például Cleveland. Egyházkormányzóságunk nemes leereszkedéssel ajánlotta fel az útiköltséget. Kezdtem az ajánlatban Isten ujját tisztelni, mely kitüntető mozdulattal óhajt az itthoni kezdetek nehézségeiből kiragadni. Hogyne adtam volna be a kérvényemet kineveztetésem iránti Sikerült óceáujáró lelket verni egy kollegámba is, ki szintén üres zsebekkel érezte, hogy a belföldi laptekintélyek burokban levőnek minősítik tehetsécát és vétkes mulasztással késleltetik annak nyilvánosságra hozatalát. Ez tavaly tavasszal történt, mikor Kitchener váratlan, de szin- szarü eisülyedóse kissé ingatag bizonyítékul szolgált a tengeri utazás biztonsága mellett. Midegy! Szilárd elszántsággal vetettem oda a kétkedő ellenérvelőknek, hogy nekem semmi okom sincs s z é- gyenletemben elsülyedni, mint az említett urnák (aki, szó köztünk maradjon, egész életében csak akkor az egyszer cselekedett helyesen). Utólag megvallom, dolgozott bennem titokban a sértett önérzet bosszúvágya is. Az utóbbi évek alatt ugyanis többször meg kellett állapítanom, mily nemes méltánylással íogadja némely hangadó kör, ha a kezdő Írók huszadik életévük közvetlen közelében — valóban ifjúhoz illő szerénységgel — húzódnak meg egy néma koporsóban. Gondoltam: az én életemnek is az lesz legmegnyugtatóbb befejezése, ha huszonkétóves koromban megírom hattyúdalomat s uztán boruljon rám a feledés tengere (amiben nagy segítségemre lettek volna az Atlanti-óoeán aknarejtő hullámai). Tényleg sikerült is megírni a hattyúdalomat. T. i. szentül megfogadtam. hogy ez az utolsó versem. Többet, ha megfeszülök sem Írok! Néha nagyokat koppantam még, miután néhány szerkesztőségből kiküszöbölve, zugó fejjel mentem neki a falnak, — de nem hallgattam el. Keserűségem szen- vsdélvességével adtam magam a prózairrísra. Verset nem Írok többé, de most mér csak azért sem engedek. Makacs elhatározással kezdtem álmodozni egy szépirodalmi folyóiratról, melyet Amerikában fogok szerkeszteni. Nem akartam elhinni, hogy én is járhatok úgy, mint boldogult Kuduyánszky Gyula. O itthon akart amerikai rendszerű lapot alapítani, de szegénynek örökre el kellett némulnia, mielőtt egy sugárnyi is napfényre került volna a N a p t u g á r-ból. Ez lett volna a lap cime. Törekvéseimben nyomatékosan támogatott Zemplénvármegye központi bölcse, Írói nevén Mo-
