Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-05-29 / 22. szám

Harmincnegyedik évfolyam. — 22. szám

Szatmár-Németi, 1917. május 29.

MSMssisíBXsvsfsizmmismmBmiBSKESEm

Megjelen minden kedden.

ügyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő:

Dr. FEJES ISTVÁN.

Szerkesztő:

Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS.

Dr. MARKOVITS ALADÁR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda.

Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre I kor. 50 fillér.

Mi az a szentlélek?

Az iskolában úgy tanultuk, hogy a szentlélek Istennek segitö kegyelme. így az igazságnak ereje. Ebből önként következik, hogy az igazság csak ott lehet és van is, ahol az isten kegyelméből segitö szentlélek is jelen van; mert ez egymást soha ki nem zárhatja; sőt annyira egybe kapcsolódnak, hogy egymásból elválasztani nem lehet. Es ha ez mégis megtörténik, akkor mindeniket száműzték, meggyilkolták.

Mikor pedig az iskola falai közül kibontakozva az élet szövevényes utjain megindultunk és tovább haladtunk, ennek a dogmatikus tételnek megdönthetlenségé- röl győződtünk meg, ha az

egyes események szerencsés kifejlődését figyelemmel kisértük. Ugyanis arról győződtünk meg, hogy a jónak, szépnek, nemesnek diadala, egyúttal az Igazságnak is diadala; — és hogy ezt a diadalt mindenkor a szentlélek segitö kegyelmének köszönhette.

De ne dogmatizáljunk, — Bízzuk azt azokra, akiknek hivatása. i\^i csak alkalmazzuk a mindennapi életre.

Ma a szentlélek kitöltetésének ünnepét — a pün- köstöt ünnepeljük, mint ezt már csaknem két ezredév óta teszi a keresztyén világ. Miért volt szükség a szentlélek kitöltésére ? és kikre töltetett ki!?

Mikor a Megváltó — magukra hagyta tanítványait e földön — megígérte, hogy nem hagyja magukra, mert

rövid időn olyan vigasztaló erőt fog küldeni nekiek, ami a reájuk bízott igazisteni ügy tanításában hathatósan fogja támogatni és megerősíteni. Ezt az ígéretét be is váltotta az elválásuk utáni 60 ik napon, amikor zugó szélnek zendülésében kettős tüzesnyelv szállott a bizonytalanság sorvasztó gondolata között együtt ült tanítványokra. — Ez az Égből alá- szállt isteni erő álraélkodá- sukból azonnal fölébresztette, fölbuzditotta és olyan bátrakká tette a félénk tanitvá’- nyokat, hogy azonnal előállottak és elkezdték a rájuk bízott isteni tannak minden tételét olyan bátran és hathatósan hirdetni, hogy mindjárt az első fellépésük nyomán mintegy 3000 hivő — s aztán hova tovább mindig több-több lelket nyertek rüeg,

dacára azon ellenséges áramlatnak, amely ezt gyanús szemmel nézte — és az igaz hit terjedését meggátolni törekedett.

Ez a versengés a vallás kérdésében osztotta meg az emberiséget. De ettől a kérdéstől — Istennek hála! ma már meglehetősen nyugodtak lehetünk, inert az idő ennek a méregfogait lassanként szinte egészen kitördeste.

Sokkal nagyobb baj ennél az ellentét, ami önző érdekekből állította egymással szembe a népeket, nemzeteket, világhatalmakat. Ennek a veszedelmét már régen nyögi a világ, de még sohasem nyögte olyan keservesen, mint ebben a már szinte 3 év óta tartó és szinte minden képzeletet felülmúló rettenetes világháborúban. Mintha Isten se volna az Égfflireü országból.

— Saját külön tudósítónktól. —

IV.

Miljukov tehát csakugyan megbukott, nem tudtam rajta segíteni, bárha mindent elkövettem is érdekében. Utódja Terascsenkó lett, a ki más irányban fogja vezetni u küliigyeket. A legelső dolgom volt hozzá sietni ás gratulálni az uj hivatalhoz.

— Köszönöm, nagyon köszönöm, — válaszolt szavaimra — fl mindjárt sietek is megjegyezni, hogy üdvözlő szavai nekem kétszeresen jól esnek, legfőbb törekvésem lévén, hogy a „Szatmár ás Vidéke“ támogatását a magam részéra biztosítsam. Nem akarok hízelegni, de határozottan állithatom, hogy úgy katonai, mint külügyi téren a lapnak kiváló tekintélye van ás így felette fontos reátn nézve is, hogy rólam való vélekedése lehetőleg kedvező legyen. Nagyon természetes, hogy egyelőre terjedelmes prognunmot nem adhatok, de, annyit már most is kijelenthetek, hogy a inihama- rábbi békének vagyok a híve ás tévedésen alapulnak azok a híresztelések, mintha én a Miljukov nyomdokain szándékoznám haladni. Elég e tekintetben rámutatnom a Buchanan bukására, a mely kizárólag az én művem volt, már pedig a Miljukov és a Buchanan közötti viszonyt mindenki ismerte.

Loov herceg miniszterelnök jelenvén meg, a további beszélgetés abban maradt, búcsúzáékor melegen megszorította kezemet és a legközelebbi viszontlátást emlegette. Nagyon sajnálom pedig, hogy igy végződött, mart szerettem volna tőle egvet-mást i megtudni. Különösen Kerenszky j érdekel most, a ki átvette a hadügyi tárcát és úgy kezd viselkedni,

mint a ki a békának hátat, fordi- tott és a harcot akarná folytatni, tehát változáson ment volna keresztül. Az bizonyos, hogy pénze van bőven, nekem is megfizette a múltkor kölcíön adott ezer font sterlinget és újabban feltűnő ele- gencziával öltözködik, holott ezelőtt valósággal tüntetett vele, hogy állandóan a munkás zubbony volt rajta.

— Ne higyjen neki, — mondta egy Ízben Miljukov — mert ez az ember nagy színész, a ki most a munkások kedvét keresi, de ha itt célt fog érni, akkor azok segélyével más irányban fog ismét dolgozni. Ravasz é* nagyravágyó ember.

És úgy latom, hogy Milju- kovnak igaza van, bár az igazat megvallva azt is látom, hogy színész itt valamennyi és mindegyik kitűzött magának egy szerepet, a mit véglegesen szeretne betölteni, j De hát forradalmi időket élünk, nagyon nehéz dolog a kombinálás, mert inog itt minden, s épen akkor omlik majd össze, mikor nem is gondoljuk.

Tegnap pihenőt tartottam és elindultam minden cél nélkül kószálni a városban. A Néva hid- ján egy gyönyörű nő jött velem szembe, a ki mikor közvetlen előttem volt, bájosan rám mosolygott. Önkénytelenül kalapot emeltem, a mire ő megái lőtt és a bemutatkozás részemről megtörtént.

— Ismerem. — szolt mosolyogva — k tudom azt, is, hogy mi járatban van itt minálunk. ön a „Szatmár és Vidéke“ külön tudósítója, a kinek itten minden lépését figyelik. Most is titkos rendőrök vannak a nyomában, azért jó lesz ügyelnie, hogy mit ir a lapjába, mert hogy többet ne említsek. Kerenszkyt is, Cseiz- dét is nagyon magára haragította, a múltkori cikkével, a melyben a nekik adott ezer-ezer font sterlings kölcsönről tréfásan megemlékezett.

Ezuíáu lassú lépésekben elindultunk és a legélénkebb társalgás fejlődött ki közöttünk, miközben rájöttem, hogy uj ismeretségem minden irányban kitünően tájékozva van, egyformán

Mr 68 vidéke lepgyi ciperakiára.

Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett.

A valósi ameriM Kinn Qaality cipói Mzárólaps rabára.

Talpba vésett szabott ár!!!