Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-05-15 / 20. szám

Harmincnégyedih évfolyam. — 20. szám. Szatmár-Németi, 1917. május 15. VEGYES TAKT ALMI! HETILAP. lmon Meg jelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulaj (ionos és kiadó: Hl ORVAI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 0 fillér. A polgárliga. Még egyelőre nem lehet tisztán látni, honnan indul, kitől ered a városi polgárság megszervezésének gondolata, annál kevésbbé lehet felis­merni a célt, amely felé igyek­szik. Lehet egyszerű politikai trükk a kormány részéről, de lehet egészséges társadalmi mozgalomra, az energiák dol­goztatására való törekvés is. Egyelőre tehát nagyon óva­tosan kell fogadni minden idevonatkozó indítványt, öt­letet. És épen ez a gondosság, amit. a helyzet megkíván, kö­veteli. hogy mindenre fel kell készülni. A ligába testületen- kint és ezen kívül állóknak 8zemélyenkint, mindenkinek be kell lépni, mindenkinek mindenütt ott kell lenni és Jönnek a nők. 1917. március. Ez a Samu bácsi valami rosszban töri a fejét — mondo­gatták gyanúst szimatolva, ami­kor Hazay a houvédminiszteri fo­telből ismeretlen polcraemelkedett. Még össze se törhettük fe­jünket a nagy gondolkozásban, mikor már megjött az első ren­delet, kifundálója még ugyan nem ő volt, de végrehajtását már az ő biztos keze dirigálta. — Jönnek a nők! Mennek a férfiak I A pétervári forradalomról nsm érkeztek riasztóbb és ellent- mondóbb hirek, mint abban a pár izgalmas órában, míg Wildner számvevő hadnagy ur a rendele­az ellenőrzést szigorúan gya­korolja. Ebből a célból a polgár­ság régebbi alakulásainak : iparos és kereskedői egyesü­leteknek ismét munkába kell állniok, a polgárság céljait ismertető előadások tartásá­val az érdeklődést fel kell kelteni a megoldandó célok és törekvések iránt. Meg kellene ismét ala- kitani a Kereskedelmi csar­nokot, újonnan átszervezni a haldoklásban levő polgári kaszinót, felrázni letargiájá­ból a Kölcsey irodalmi kört, hogy részben szakszerű ismer­tetésekkel, részben irodalmi tevékenységgel induljon meg a polgári társadalom újjáala­kulásának folyamata. ügy kell elképzelni a helyzetet, hogy alvajáró az egész polgárság. C-ak mélyen lüktet valami sejtett élet, a mely csupán ösztönszerü moz­gásokban jut kifejezésre. Érez­zük az életet, — sajnos, na­gyon is súlyosnak, nyomasz­tónak érezzük, —• de az élet­jelenségek uetn mennek túl a vegetáláshoz nélkülözhetetlen tévé k eny ségeken. Holott, a reánk boruló förgeteg ellen karunknak és O c* agyunknak minden erejével védekezni kell. Sorompóba kell állítani minden még épen maradt fizikai és lelki, szel­lemi erőt. Nyitott szemmel lássunk belé a jelen nagy ese­ményeibe, szükségleteibe, biz­tos kézzel nyúljunk a jövendő irányító gyeplőjéhez. A munkát a művelődé­/ sen kezdjük. Állapítsuk meg szellemi értékét a város kö­zönségének, mert ez az első alapja a polgári jogoknak. A tanár emberek, akik elsősor­ban hivatottak és kötelesek — No Gyusti, hát mi vita? — rohantuk meg. — Nesztek! — mondta s felelet helyett kezünkbe nyomott egy vésztjósló papírlapot. Sohenk őrmester, a néhai francia lágionáris hangosan kezdte olvasni: — Pályázati hirdetmény... — Brrrr ,. . — Alulírott kórháza parancs­nokság ezennel pályázutot hirdet következő állásokra : a) munkásnők; b) raktárkezelőnők ; c) irnoknők; következő feltételek mellett... De már ttz Írnok nő szónál a fejebubjáig csupa homlok Ré­vész eugszfűhrer, sürgősen egy port volt kénytelen beszedni, ne­hogy ft Guta Sóma megüsse. És a hirdetmény kiragasz­tása utáni napon olyan női felvo­nulás kezdődött meg, hogy folyo­sóinkon a közlekedést légi utón kellett lebonyolitnunk. Ha kinyi tottuk az agyonnyomott ajtót, csak úgy buktak a nők ránk. (Ha netalán kiebblábolunk ebből a tudás és felvilágosodás ter­jesztésére, vegyék kezükbe a szünetelő irodalmi társaság ügyét, hívjanak össze alakuló, vagy inkább intéző gyűlést és induljon meg a munka! A többi szervezetek, a szociálistáké is ébredjenek fel. Az összejövetelek ne merül­jenek ki a boros poharak emelgetésében, hanem tegyék szó tárgyává a napi esemé­nyeken túl jövendő érdekei­ket és azokat az eszközöket, amelyekkel célhoz: a boldo­guláshoz eljuthatnak. Az országos szervezet keretébe csak ily előkészítő munka után érdemes beállani, csak akkor van érteim«, csak akkor van célja az általános tömörülésnek, ha ennek egyes tagjai megfelelő érzékkel bír­nak, kellő érdeklődést tanú­sítanak. Másképen olyan lesz a polgárliga, mint egy óriási A valódi amerikai Kins Quality cipők kizárólagos raktára. Talpba vésett szabott ár!!! tét tanulmányozta. Gró*z, a sze­lesebb, mint hosszú őrmester ter­jedelmit meghazudtoló frísseség- ge! jött minden félórában a hiób- hirekkel. É< lön szerte akkora ijedtség. hogy még az a pár em­ber i-, ki néha talán dolgozni is szokott, letette a kard helyett forgatott pennáját. A tüstént összegyűlt altiszti haditanáé« résztvevői szivetfacsa- róan megdöbbent képet vagdos­tuk. Még őrmester ur Varga is, kinek blnzulja pedig legalább egy méterrel előbb jár, mint a hála és Grósz őrmesternek bátran hu­szonöt fort adhat, még ő is meg­állapította, hogy a helyzet ko­moly. A zöldszinil Kádár káplár uramnak azon közbevetése azon­ban, hogy a maival is egy nap­pal közelebb vagyunk a békéhez, lehurrogtatott s egyúttal az ajtót is félig kinyitottuk, hogy újabb akasztófa-bumorizálása esetén — Bethmann-Holiweg után szabadon — szabad utat nyissunk a tehet­ségének. Végre jött Fóth, a leghosz- szabb alakú és tekintélyű önkéntes. a háborúból, hogy el fogunk majd dicsekedni, hogy katona korunk­ban hogy megostromoltali a nők bennünket.) Mit részletezzem. Elég az hozzá, hogy pár napru rá hatvan, egy héttel utóbb negyven, azután egyszerre száz uj női taggal sza­porodott a kórház személyzete, a hangulatot a legjobb akarattal sem lehetett, lelkesnek nevezni — már mint a mi részünkről. S bár közben kiderült, hogy a nő az altiszteket nem, csakis a ba- kákat váltja le, azokat se mind, a bevonulás minden örömrivalgás nélkül folyt le. Isten tudja, véletlenül — mondom igazán véletlenül, az ösz- szes jobbképü nők a tiszt urak irodáiba kerültek. Az öregebbe- kébe 8—10 is, a fiatalabbóba, is­métlem, puszta véletlenül csak egy jutott. A népesebb irodákban egyidejűleg RUHE—CSEND! 11 felirásu táblácskákat szegeztek, melyek azonban a legrövidebb időn hatástalanoknak bizonyultak. Pedig istenemuram, azok a sze­gény nők. ha már semmi dolguk

Next

/
Oldalképek
Tartalom