Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-05-01 / 18. szám
Harmincnegyedik évfolyam. — 18. szám Szatmár-Németi, 1917. május 1 VEGYES TARTALMÚ HETILAP. BftaaBMHHHí Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 0 fillér. Május elseje. Megállanak a gépek, megpihen egy napra a kalapács, elül a műhelyek, gyárak zaja. Kérges kezű emberek raja tódal ki az utcákra. Jelszavak röppennek a magasba, ünnepi beszédek hangzanak, forradalmi dal hangjaira tömegvágyakat tartalmazó szöveget énekelnek. Azután nagy népgyiilések következnek, amelyeken még csak nem is remélt célokat dicsőítenek a szónokok, végül elsimul a lárma és lassú morajjal csit .1 el a tüntetések zajlása. így volt ez eddig. Egy el nem ismert társadalmi osztály jeladása volt csupán a májusi munkás ünnep : csak egy életjelenség, aminek ez ideig nem akartak jelentőséget tulajdonítani. Jk cipő. <sr J TARCA ta-----------------------Te nyájas olvasó, aki sí Ívesen lemondanál az olvasás élvezetéről, ba nyájad lenne, valószínűleg földhöz csaptad multnapi újságodat, mikor azt olvastad benne, hogy maximálták a cipő árát. Egy keserves érrés vett rajtad erőt, él- búcsúztól cipőtől, bocskortól és mindennemű lábbelitől. A csizmát nem is említem, mert. az talán sohasem volt lábadon, ámbár tán gyönyörködve bámultad egy-két irodába járó úriember szép sárga csizmáját, mely felett kecsesen dadorodott kát oldalt a prieosesz. A te képzeleted persze vele együtt ezer hold prima föld birtokosává is avatta a fess gavallért, ezért tetszett neked annyira. A maxiMa másképen lesz ez. A mostani májusi ünnep a tűzben álló egész világnak í vértől vörös lobogóját fogja lengetni Az emberek az eszmék harcát és fegyverek elnémulásának vágyát fogják dicsőíteni. A béke gondolata fogja az ünnepségek beszédeinek hatását étnél ni es ebben a gondolatban eggyé fog forrni a májusi tömeg az egész világgal. Ez a nagy, a világot átfoglaló béketüntetés az élő, gondolkozó, hivő ember igazi megnyilvánulása lesz. Aki ezt nem meri kimondani és ennek következményeit nem akarja, — számoljon a jövendő nemzedék megvetésével. A hadviselő felek közül mi és szövetségeseink már rég kimondtuk, hogy a nagy igazság felismeréséből készségesen levonjuk a következményeket. Ellenségeink még tnáló rendelet A B C kibúvóját, beugróját, labirintusát olvasva, eszsdbe jutottak gyermekkorod óta hordott összes topdnkáid. Végig élvezted ujru az örömöt, melyet sárgareze» orrú gyermekcipőid a a saját keresetedből volt első pár lakkcipőd okozott, melyben a diák- majálison roptad a táncot- Szinte látom, mint pillantottál lopva lábadra, naint emelted cipőd talpát, hadd lássa a világ, hogy uj. Amikor felkerültél az egyetemre, indexed sem okozott nagyobb örö met, mint hegyé» orrú cipőd — a gigerli korszak torzszülöttje, mely tőrként hasította a levegőt; li•» még hozzá csikorgóit is, szinte beleélted magadat, hogy igazat mond a házmester, aki » naponkénti kapupénz hatosért „Doktor* urnák szólított. A hegyes orrút a lapos, az alacspny sarkút a magas sarkú, gyermekkorod patkóját a gummisarok váltotta fel, de ez uj mindig szép volt, mindig örültél neki. Látom, mint bajlódó!, mint magasabbra emelik a halottak áldozati máglyáját, amely Ábrásnál már csaknem az egekbe nyúlt. Anglia még kaján képpel vigyorog a vérgőz felé és bódultán dobálja a kábult nemzetek közé megveszejtő alanyait. Mi lesz, hol lesz a vége? Hol foghat kezet a becsület az aljassággal ? Ki fejti fel ezt a borzasztó kérdést? Elgondolkozunk. Tavasz van, a Május fakad. Titkosan járó hatalmak erejét érezzük. Az összefagyott világ újra zíendül, a nagy feltámadás zöldülö reménység kárpitjával borítja el a halott életet. Pattan a rügy a lombokon,, — zugó zaj lásnak indáinak a vizek és minél hatalmasabb volt az árjukat elfojtó jeges páncél, minél nyomasztóbb a hótakaró, — annál keményebb, annál duzzadóbb elevenülő sodruknak az ereje. Sokszor, ha nem bírják másként a szörnyű terhet lerázni, áthágják a gátakat, a mederszoritókat és pusztulásba viszik szabadságuknak korlátáit. Ellenségeink nemzeteinek is csak megtisztul már a látása. A béke ragyogó napja már a világ fölé vetíti nehány sugarát. Nőtt,ön nő a lelkűk jegének olvadása, — micsoda szennyes áradattá fog dagadni ez a különben tiszta ár, ha majd a háborús bűnöket és fuldokló bűnöseit fogja rengetni az égig verődő hullámain . . . (M. A.) ü középosztály asszonyai. Sápadt, régen jobbsorsu asszonyok óraszámra állanak a városi élelmiszerüzletek előtt és várnak követted el a „holtomiglan“ kijelentést. Ezentúl is szerzett még neked örömet a cipő, bár életed irányítója a papucs lett. Ablakodba került Mikulás estéjén egy pár, az,án két pár, végre már négy pár cipő is. lehet, hogy már a nyolcadik pár is ott ienne. do a pipucs őfelsége kijelentette : több pedig nem lesz már! Nem is lett. A cipő körül lazonban baj van ! A háború zivatarja elseperte az ezekkel járó örömet is. Ritmikus kopogásuk képzeletedet, a pusztulás világába ragadta. Tobzódtál a, pupirosbakkancs hírére. Bitófát. kiáltottál a csalókra. Újra nem is gondoltál, foltoztattad, taípaituttad, de csak a magadét, mert a gyerekeknek újat vett Öuagvsága, az igaz, hogy a kontót te fizetted, de ő vette, mi közöd hozzá ! Jött a bőrközpont, eltűnt a bőr! Nem talpalták mar a cipődet, de még foltra való sem akadt, kénytelen voltál hát újat venni Mm is vidéke Is Hagyva janiink a t. veié £ P ■'.J k Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. A valódi amerikai Kint Quality cipőt feárólaps raktára. Talpba vésett szabott ár!!! önkéntes, extrabakkancsod befűzésével, amiért derék kapitányod lii is mondta rád a szentenciát: — civil bagázs! Persze ettől u naptól fogva már e«uk a kincstáriban járhattál, melynek talpába a nóta szerint 40 szeget verettek. Azt. bitted, a föld alá bűz, olyan nehéz, v<»if, de azért kivágtad benne a „marsein- cot“, hogy csak úgy rengett bele a hidontuli gyakorlótér. Mikor aztán letetted a. tiszti vizsgát s őrmester lettél, bár szeptember vége volt, pejác*evic*ba bújtál, a lábadra meg tükörbőrből való cu- go-cipő került, — igy parádéztál, u fő-utcán. Lassanként igazán Doktor ur lettél, hazakerültél dolgozni hz államnak, de ekkor már n- tn tő- > rődtél a magad cipőjével. Suttogó ! szoknya alul ltikandikáló kis topán- j kák után futkostál, míg el nem j ért a végzeted. Egy szép napon j mtigint csak vadonatúj lakkcipő j volt a lábadon a bár kegyetlenül j szorította tyúkszemedet, boldogan '
