Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-24 / 17. szám
í SZATMÁR ÉS VIDÉKE. tisztviselőknek a mai viszonyokhoz arányos fizetését is. Ha az államnak mindegy volt, hogy a nemzet rovására kik és hogyan jutnak aránytalan jómódhoz, nem lehet mindegy, hogy a tisztviselői kar, amelyen az egész államberendezés nyugszik, munkájában kizsarolva áldozatul dobassék oda a drágaságnak, hogy vergődjék a megélhetés gondjaiban. Nem szabad, mert a saját érdekei ellen vétene az állam. Nem szabad tönkre tenni a tisztviselői kart, nem szabad elfojtani a mufikaked- vet. Fizetést kell adni. Ezt önköltséges cipőkkel, jóaka- ratu ötletekkel nem lehet megoldani, ezt nem lehet üres Ígéretekkel elintézni, ezt nem lehet elbeszélgetni. Ide pénz kelll A nyári időszámitásrói írott múltkori neháuy megjegyzésünket kitüntető figyelemben részesítette laptársunk, a Nagybánya és Vidéke. Két helyen is foglalkozik velünk és megragadja az alkalmat, hogy a kormányt intézkedése helyesléséről biztosítsa. Indokolásul azt hotza fel álláspontja szempontjából, hogy a gyárakban este egy órával kevesebb fütő és világitó anyagot fogyasztanak és ez a spórolás kell a világháború győzelmes befejezéséhez. Hát hiszen ez igy szépen van mondva és hogy a takarékoskodás is egyik eszköze a győzelemig való kitartásnak, — azt nemcsak nem tagadjuk, de arra magunk is figyelmeztetjük adott alkalmakkor a közönséget. egyszerre megszelídülnek, s miután előbb műértő szemekkel megvizsgálta, „Bozsemoj!“ felkiáltással nagyot húzott belőle és azután mintha semmi különös nem történt volna, kezet fogott a házigazdával és mosolyogva eltávozott. „Lássa kérem, — mondja Cseizde — ez is egy tényező, aki a mostani eseményeket irányítja; erős egyéniség, de nem érünk vele semmit, mert italos ember és ha be van rúgva, a legdühösebb háboruspárti. mig ha józan, a mi ugyan a legritkább esetek közé tartozik, a béke mellett harcol. Okvetlenül látogassa meg, de egy fiaskó vutkit vigyen magával, hogyha esetleg szükség volna rá.“ Ezzel el is búcsúztunk egymástól és én még benéztem egy pár szerkesztőségbe, gondolván, hogy hátha valami érdekes hírhez juthatok, de bizony ott sem sikerült bármit is megtudnom. Tulajdonképen nem tud itt senki semmit. Soha sem láttam én még ilyen forradalmat, a hol mindenki hangoztatja, hogy forradalom van, de hogy tényleg forradalom volna, semmi sem mutatja. En azt hiszem, hogy igazi forradalom még csak ezután lesz, azért résen vagyok és ügyelek a fejleményekre. Hm Kis cikkünk, a helynek megfelelő rövidséggel azt fejtette ki és nézetünket fenntartjuk most is, hogy nálunk, Magyarországon ilyen intézkedés az ország gazdasági életének természetére való tekintettel fölösleges. Magyarország földmivelő állam, ipara aránylag jelentéktelen és ami van is, a nagyobb városokba összpontosul. Könnyen megszámlálható, hány gyárunk, vagy nagy üzemünk ma- j radt korábbi méreteiben munká- s ban, Legnagyobb része hadicé- í lókra dolgozik és tudtunkbal éj- j jel ép úgy, mint nappal, fölvél- | tott munkásokkal. A gyárak és \ gyártelepek világitó anyagot te- 1 hát csak úgy takarítanak meg, ! ha éjjel nem dolgoznak. így leg- j feljebb az ipari üzemek feléről | lehet beszélni. Ezeknél pedig sok- I kai egyszerűbb a munkaidő kéz- ! detét egy órával kötelezőleg j előbbre tenni, ami a célt tökélete- J sen megvalósította volna. Nincs ) szükség azonban arra, hogy ilyen i egyszerű megoldás helyett föl ka- | várják egy egész ország megszo- j kott rendjét és olyan zavarokat csináljanak, ami a lakosságnak kárt és bosszúságot szerez. A lustákat az óra előreiga- zitás sem fogja fürgévé tenni, a korán kelő „krónikás“ urak pedig nyári időszámítás mellett sem fognak (több aranyat lelni, mint eddig. És, mint látjuk, a korán kelés sem jó orvosság az epéske- dós ellen. Olyan kifejezetten ipari államokban, mint a nyugatiak, ahol a községek és városok a gyárak köré vagy közelében húzódnak és az egész ország ipartelepekké j van telehintve, — ott van értelme az általános rendezésnek, mert elenyészően kevés a kivétel. Hol vagyunk azonban mi még azoktól ? Még a mezőgazdasággal összefüggő iparágakat is nélkülözzük. Mikor lesz a magyar nemzetnek annyi öntudata, hogy az ország rengeteg kincsét feldolgozza, pénzét itthon fektesse vállalatokba és Magyarországot is munkával kapcsolja a nemzetközi forgalom útjaiba? Más értelemben lehet taláu igaza laptársunknak. Igen sajnos, későn ébredő nép vagyunk és eléggé elszomorító, hogy még nem termett embere az újkornak, aki a nemzet életének nagy óráján a mutatót előbbre tudná tolni, hogy ez az ország is megláthatná valaha jobb jövőjének virradását... Lépes : természetes tisztát : minden mennyiségben av veszünk. Angyal és Tyrnaner, Budapest VI. Felső-erdősor 10. 1—2 Szalma Sándor jutalomjátékát telt ház tapsolta. János vitéz Szalmának egyik legjobb szerepe, a meleg, édeskés énekszámok ismét hatással voltak a közönségre. Egyébként a színháznál szezonvégi hangulat uralkodik. A jutalomjitékokat talán még egy vendégszereplés fogja tarkítani. Az előadásokkal a színészek sem törődnek, a rendezők sem és az igazgató sem. Holott a közönség ép úgy egészen megfizeti a magas helyárakat, mint a tél közepén és hozzá még most a kiadás is kevesebb, mert egyáltalán nem fűtik át a színházat. A Dollárpapa második előadása egyszerűen borzalmasan ment, össze-vissza beszéltek, talán egyetlen ember sem jött be idejében úgy, hogy ezt a nagyszerű, ötletekkel teletűzdelt bohózatot élvezhetetlenné tették. A bemutató előadás jó volt, mert ügyeltek s akkor a közönség pompásan mulatott. A Dollárpapét az öreg Andorffy Péter alakította közvetlenül, jókedvűen, tettetés nélküli művészettel, Szántó Jenő egy főispán karrikaturájának rajzolásában jeleskedett, Bányai Irén, Dózsa Jenő, Szalma Sándor, Gal- góczy, Völcsey Rózsi, Vass, Tor- day Etel — mindannyian az első este dicsérésre érdemes játékban mutatták be a különben egytől egyig kitűnő szerepeket. Egyébként a személyzet nagyrészt nem törődik már az előadásokkal. A vasárnap esti Csárdáskirálynő előadásán nagy közönség boszankodott. Először is kihuzgálták legalább a felét. Hogy ezt mi jogon teszik, meg nem érthető, hiszen egy darab, amely ilyen el sem képzelhető sikert ért el, amelyik mindig telt házat hozott, s a közönség, amely húszszor megtölti a színházat éí befizeti az egész helyárakat, nem ezt az elbánást érdemli. Ha nem lett volna az a pár tönkre nem tehető énekszám, képtelenség lett volna az előadást végig nézni. Nem helyes ilyen hangulatot kelteni kapuzárás előtt, különösen ilyen szezon után, amely alatt a szinház olyan jövedelmet hajtott, amiről a közönségnek halvány sejtelme sincs. Nem sajnáljuk sem a színészektől, akiknek elvégre a kisebbik rész jutott a pénzből, amit úgyis föl kellett, hogy éljenek, sem a direktor busás bevételein nem szomorkodunk, de a jövőre való tekintettel mégis nem helyes politika, ha a közönséget a pénzéért nem szolgálják rendesen, mert elkövetkezhet olyan idő is, amikor a mi nehezen mozgatható szinügyi bizottságunk jóvoltából — egészen és örökre is kifelé állhat majd az egész társulat szekere rudja. Színtársulatunk Nagy- : báUyán. Czakó Vilmos a szat- j mári szinház jeles tagja Nagy- ) bányán tartózkodik, hogy tárgya- f lásokat folytasson egy 3—4 hetes • sziniszezon ügyében. Apróságok. Jól esik az ember lelkének, látva azt a felbuzdulást, a mi az árván maradt hármas iker sorsa iránt megnyilvánult. Milyen szép vonás is az emberekben, hogy a hol nagy szerencsétlenség van, mindjárt megjelenik a segítő kéz és siet bekötözni a sebeket. Nem ront ezen még az a tapasztalat sem, hogy vannak sokan, a kiknek a zsebén is, a szivén is hármas lakat van és nincs az az emberi nyomorúság, a mely azt felnyitni képes volna. * A napokban bemegy egy úriember a „Melohner testvérek“ üzletébe, hogy egy kávédarálót vegyen. Mikor kimondja, hogy mit akar, csodálkozva néz rá mindenki. — Ugy-e most azt gondolják, — mondja az illető, hogy micsoda bolond ember lehet az, a ki ebben az időben kávédarálót vesz, mikor kávé nincsen ? * Hogy az ilyen eseménynek hire megyen, az érthető, s hogy ebből mindenki egész biztosra csak azt következtethette, hogy a hol kávédarálót vesznek, ott a kávénak is bőviben kell lenni, szintén természetes. Még a daráló jóformán el sem volt helyezve, már jött egyik is, másik is, és megkezdte az ostromot egy kis kávé iránt. Mert hét biztosun tudom, hogy nektek van; ti ügyesek voltatok mindig elláttátok magatokat, stb. stb. — De mondom, hogy nincsen ! — szól a védekezés — Honnan is jösztök ilyen gondolatra ?! — Honnan jövünk? Hát akkor mi az ördögnek volt szükséged darálóra ?! * Javul a helyzet, minden jel arra mutat. Most a hústalan napok számát is kettőről leszállították egyre, még pedig pénteki napra, a mi különben eddig is böjti nap volt. Igaz, hogy ennél sokkal jobb volna, ha a húsnak az árát szállítanák le, mert ha már kevesebb a hústalan nap és igy több az alkalom arra, hogy több húst ehessünk, ilyen módon inkább hozzá juthatnánk, mig igy továbbra is ott vagyunk, a hol a cigánygyerek volt, a kit az apja rántott csirkével kinálgatott és a mikor kérte, azt felelte rá, hogy nincs. =H De ha hús nincs, annál ör- vendetesebb a dolog, hogy legalább cipő lesz, ha nem is most mindjárt, de idővel. A cipész szakosztály ugyanis megígérte, hogy a mint a helyzet úgy alakul, hogy visszatérhetnek a régi árakhoz, egy pillanatig sem fognak késni, hogy azt megtegyék. Én elhiszem de nagyon sokan vannak, a kik nem hiszik és ha csakugyan elkövetkeznék az az idő, ki fogja azt elérni, akkorra már bizonyosan vége lesz a háborúnak, sőt az orosz forradalomnak is, e megtörténhetik még az is, hogy a cipő is kimegy a divatból, mert ha a közönségnek kell szaladgálni a hozzávalók beszerzése után, lekopik a cipő a lábunkról. Demeter.
