Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-10 / 15. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. den parvenü feltűnően henceg és dobálódzik felesleges pénzével. A napokban valami kisebb kihágásért becitáltak egy falusi magyart a ezolgabirósághoz: jött vele a felesége is s habár ügyvédre nem volt szükség, mégis odafordultak. Adok foglalót, mennyi kell ? — Majd elintézzük aztán, nem olyan komoly az ügy — mondta a fiskális. De az asszony csak nem engedett. Előszedte csikós kendőjét, kigöngyölitette, 800 koronát helyezett az asztalra. — E'nuti van e. Olyan bolond ügyvédet még nem látott a világ, aki a felkínált pénzt el ne fogadta volna. Elmentek a tárgyalásra, amely simán végződött, fölmentéssel. Az asz- szony szörnyen megvolt elégedve, megint «lőhalászta a kendőt * újabb 800 koronát nyújtott át az ügyvédnek. — Fogadja a fáradságáért. A szolgabirónái megjegyezte valaki: — De sok a pénzük! — Pénz van, bála Istennek — felelte az asszony, csak ember nincs. Meg is látszik a falu fehércselédjein az „ember“ hiánya, mert a vezető nélkül maradt asszonyok feltűnő költekezéseikkel a nevetségesség határain mozognak. . A másik falusi hölgy esete ennél is mulatságosabb. Aeztrákán télikabátot vásárolt egy divatáru üzletben; ki se merjük mondani, mekkora összeget adott érte s páváskodott benne, gyűrűs ujjait nyújtván kényesen előre. Egy tréfás ismerőse megállította útjában. — Látom mán, nem tudja kend, mi a módi. Hogy lehet ilyen finom kabáthoz ilyen csikós régi szoknyát hordani ? — Hát milyen kel! ? Egy intésére milliók szivében kigyullad a testvérgyilkos Kain-tűz s nyomán a bosszú és gyűlölet fúriái, a vérengző Eryn- nisek tűzcsóváitól veresük a lég ... Egy pillantására csillagvilá- gok zuhannak a semmiségbe s szerte hulló tűrcseppjeik uj élet gyujtószikrái lesznek... Titokzatos, kegyetlen istenség a végzet. Milliók áldják, milliók átkozzák. Vérrel itatja meg a harc mezejét, ágyúinak füstje elsötétiti az eget. 0 a legnagyobb hadvezér. Hő imával, esdő kéréssel fordulnak hozzá e sárteke halandó férgei; dicséretétől visszhangzanak a székesegyházak kupolái. A föld neki tárja fel kincseit. Áldatlan sivatagokon neki gyűjtjük a tűzszemü gyémántot. A tenger mélyére szállunk, hogy gyöngyökkel ékesítsük köntösét. Vérző, feltört kézzel vájjuk a márványt, hogy templomot emeljünk tiszteletére. Ő a királyok királya, a legfőbb törvényhozó. Koldust csinál a királyból s az útból félrelökött koldust nagyúri pompával veszi körül. Akaratára bálványok, istenségek omlanak a porba s helyükbe uj Messiások támadnak. Magasan áll ő az égbenyuló hegyormon. Apróságok. Mióta a hadszint,érbe belekerültünk, a rögtönitólő bíráskodás hatálya ki lett terjesztve a tni vármegyénkre is. — Nem sokat ér az egész, — mondja egy elkeseredett polgár — épen az hiányzik belőle, a mi a legfontosabb. Végig olvastam a bűncselekmények iisztá- ját, de nem látom benne az árdrágítókat, pedig ezekből ha felkötnének néhányat, nagy örömére szolgálna az agyongyötört publikumnak. Az olasz forradalomról néha a lapok szintén beszélnek és olybá tüntetik fel, mintha csakugyan készülne ilyenfóle Taliánországban is. Pedig hát ebben nincs mit bizakodni, mert közismert az olasz népnek az a sajátsága, hogy szeret ugyan forradalmat csinálni, de a történet tanúsága szerint azt mindig nagyhéten szokta csinálni, s az idén már a husvéton is túl vagyunk. * Az idén a nagycsütörtöki lábmosás elmaradt. Nem tudom, mi történt a 12 apostollal, a kik ilyenkor egy pár uj csizmát is szoktak kapni, de én hiszem, hogy ők bizonyára kárpótolva lettek, mert elgondolni is borzasztó volna, hogy a mikor a kezük már majdnem a csizmát fogta, váratlanul érje őket a csalódás és a 12 apostol mezítláb maradjon épen akkor Ecry haragos pillantása nemzeteknek emberöltőkön át való szeuvedés. Egy mosolya milliók boldogsága. Létét érezzük a fizikai élet jelenségeiben, de lénye túlnőtt azokon a határokon, melyek érzá keinkkel befoghatok. Az ő súlyos keze nehezedik ránk. Mikor lesz már vége keserveinknek ... ? r Dr. PALOCZ k. egészségtani tanár v. kórházi specialista orvos BUDAPEST IV., Károly kövot 2. sz. Sok évi óriási speciális praxisa folytán teljes biztonsággal felismeri és ki- gyógyitja úgy férfiaknál, mint nőknél a titkos és nemibetegségeket, valamint az azokból származó összes bajokat. Rendel hétköznapokon d. e. 10—12, d. u. 3—5 óráig. Ha személyesen lehetetlen volna megjelenni, válaszbélyeges levélre szívesen ad díjtalan felvilágosítást afelől, hogy otthoni kúrával hogyan szabadulhat meg gyökeresen a bajától. 14—20 mikor az az egy pár csizma valamennyit úrrá tette volna. •» Nem kell megijedni, hogy mostanában olyan hírek jönnek Oroszország felől, mintha ott mindenki a háborút akarná. A mi most ott történik, emberi számítás alapjául nem szolgálhat, s I bogy közvetlenül ezután mi követ- ! kezik. azt még csak sejteni sem ' lehet. Maga a nép még jóformán ! akcióba sem lépett, s az az óriási j erő, melyet az Orosz birodalom j képvisel, nagy meglepetéseket j rejteget magában és könnyen meg- I esketik, hogy nagyon rövid idő , alatt olyasmi történhetik, a mitől az angol idegsokkot fog kapni. Se „A húsvéti ünnepeket — részlet egy levélből — még egy pár nappal megtoldom. A sógorók ugyan nem marasztaltak, de annyira szívesek, hogy ezt az örömet tőlük meg nem tagadhatom. Különben is itt az a fő, hogy én mint találom magamat, márpedig én az itteni helyzettel nagyon megvagyok elégedve. De a j mi a koronája mindennek, a só- | górnak kitűnő borai vannak, amik ’ nekem felségesen izlenek, e minden < egye* kvaterkánál még azonfelül S külön élvezet elgondolni, hány ^korona marad a zsebemben, hogy j ezt nem odahaza csinálom. Azt j hiszem, hogy már legalább is a ' 100 korona körül járhatok.“ f ' Demeter. i A tisztviselők románca. i i Azt kérded, hogy milyen ember [a tisztviselő ? ■ Nem is tisztet, hanem inkább terhet j Nappal hivatalba görnyed [visel ö ! j A főnöke rá rá formed Gépel, másol, fogalmazgat, diktál, [sokszor ir ! Cipót talpal, hajlik, reszket, ameddig [csak bir r S odahaza hiányzik a hús, a só, a zsír ! í Hétköznapon 70 akta van az asztalán ; Gép ha vón’ se végezhetné ö el azt talán. Mégis ő e honba’ minden I Nélküle itt semmi sincsen J O az Isten, ő a jog, de hogy mit is eszik ' Felesége, aprósága: megse kérdezik í Vagy esetleg őt magát is ad akta teszik. j Most, hogy végre 20, — 35 percentet [kapott j Úgy járt, mintha fürdetik a halálos 1 Nemsokára csak el vesz ő, [rabot, i Betegsége : hitelező ! ! Az adósság úgy csüng rajta, mint [hernyó a fán, j Ez a percent ezt a hernyót [piszkálgatja tán ? i Tisztogasd meg ezt a fát jól [Teleszky apám ! Orior. Ma még piros élet... 1917. március hó. Hull a hó és száll u dal... Távolról jön a dal, lágyan simulva n fiilhöz és lágyan olvadva a szívre . .. Lassan, — mint sok lábú fekete hernyó, — közeleg a katona vonat a végtelen fehérséget szelve. Es mind közelebb száll a dal, mely a telkemet igézőén fogva tartja: — , Ma még piros élet. . . holnap fehér álom... A szél zászlót lobogtat, a három szintit, mely nekünk oly kedves, — hisz mienk. Hogy simul össze a három szin: a piros élet... a fehér álom... e az ábránd színe, mely a lelkek mélyét árasztja el.. . és hogy forr össze ifjú szivetek e dalba... egy érzésben. — Ma még piros élet... Uj zászlót lobogtat a szél... ifjú sziveket dobogtat « honszerelem... Arcotokon^az élet pírja, szemetekben a vágy lobog, karotokban a tetterő feszül. Kebletek forró érzésektől duzzad... s mind ebből egy dal fakad... harsogva szál... száll.. . vissztt-vissza a kedves falé, ki még mindig lobogtatja a kis fehér kendőt, az anyátok könnyes szeméhez ... mesz- sze ... vissza . .. — Ma még piros élet... A hó hull és könnycseppé válik arcotok melegén, melyeken ott ég a bucsuzás szomorú csókja. — Ma még piros élet . . . Es a rózsaszínű kártya, melyet a szivetekre szorittok . . . a kedves hajfürtje, melyre forró ajkatok csókjai hullanak... egy sor, melyben szülétek kérdez remegő« . . . Hideg van, de ti a tavasz leheletét érzitek ; a szél fuj, de madár csicsergést véltek hallani; esik a hó, de mintha illatos virágszirmok hullanának csendesen . . . Szivszaggató és édes érzések fájón elvegyülve zengenek a dalban: — Ma még piros élet . . . holnap fehér álom . . . Fehér álom . , . s vad fájdalom tüze sir felém . . . most Galicia hórnezői felé száll a dal . . . oda, ahol a hólepel, mint csodásán csillogó szemfedő borul a bujtársak fehér álmára. Egy pillanatra megfagy a dal az ajkakon . . . elhalványul az arcotok . . . Amott apró fakeresztek s finom fehér árnyak lebegnek felettijk . . . majd lehajolnak . . . Ölelkeznek otthonról ide szállt sóhajtások a fehér álmokkal . , . Csöndes áhitat borul rátok, mintha templomban volnátok az alkonyat homályában . . . Da lám . . . ott az utón a trón ... a lovas ... és amott az ágyú bömböl bősz haraggal az ellenség felé tátogatva sötét torkát ... s a fegyver . . . fiuk ! a vállatokon ! Egymásra néztek, össze villan szemek sugára, kipirul az arc, hisz: — Ma még piros élet . . . (Száll a dal és repes a szív.)
