Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-27 / 13. szám
Harmincnégyedik évfolyam. — 13. szám, Szatmár-Németi, 1917. március 27. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden kedden. Egyes szám, ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. ■HnSSBaBBBnHBBDraaBnHatBH Felelős szerkesztő: Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre ] kor. 5 O fillér. Az Iparos Otthon ismét, szőnyegre került, s a sajtóban megindult, eszmecsere kellően megvilágította annak helyzetét. Tényként megállapítható most már, mint a hogy mi annak idején, mikor arról volt szó, hogy a város 200 ezer korona erejéig kezességet vállaljon, megmondottuk, hogy az Iparos Otthon eddig semmiféle ipari érdeket nem szolgált és az iparhoz, valamint az iparosokhoz csak annyi köze van, hogy az „Iparos“ szó a nevében előfordul és igy nincs semmiféle jogcíme ahhoz, hogy a város érte egy fillért is áldozzon. Ennek dacára a város mégis belement és 38 ezer korona kölcsönnel próbált rajta segiteni. Ez a 38 ezer korona oda is veszett, a nélkül, hogy az Iparos Otthont lábra állította volna és oda fog veszni a többi is, ha ugyan még volna hajlandóság erre a céira áldozatokat hozni. Figus Albert főszátnve- vönek a „Szatmári Hirlap“ legújabb számában közölt cikkével nem értünk egyet, mert az ö tervezetének fix- "pontja ismét a város által nyújtandó 100 ezer korona kamat nélküli kölcsön volna, már pedig az a 100 ezer korona kölcsön nem szolgálna egyéb célt, mint maga a cikkíró is nyíltan kimondja, minthogy abból a váltó és magán kölcsönök és azoknak kamatai kifizetődnének, más szóval a város kihúzná a szálkát az illető érdekeltek kezéből, hogy a városéba nyomja. Nem vonjuk kétségbe jóhiszeműségét, de a mit ö tetszetős formában proponál, az nem egyéb, mint ama bizonyos városházi értekezleten elhangzott óhajnak megvalósítása. Maga magát ámítja tehát, ha azt hiszi, hogyha indítványát elfogadnák, annak az általa hangoztatott eredménye lehetne. Az Iparos Otthon alapjában elhibázott valami, a leghelyesebb a mit tenni lehet, levenni a napirendről és sorsára hagyni. A városnak nincsenek kötelességei vele szemben, s ha netalán volnának is, az odaveszett 38 ezer korona kölcsönnel ennek a kötelességének a legnagyobb mértékben eieget tett. Az iparosok pedig érdekeik istápo- lását abban a keretben, a mit az „Ipuro.> Olvasókör“ nyújt, a legszebben előtnozdithatják és mindazokat a feladatokat megvalósíthatják, a nélkül, hogy az Iparos Otthon zilált anyagi ügyeivel törődniük kellene. Ez az anyagi gond ( különben sem az iparosokat nyomja, nagyon kevés azoknak száma, a kik e tekintetben érdekeltek, de a mi fő, az anyagi zavarhoz az iparnak és ipari érdekeknek nincs semmi köze, tisztán magán érdekekről van szó, s ha az ember nem ismerné a rugókat, el sem tudná képzelni, hogyan lehetett ebből — városi kérdést csinálni. ^ — Rendkívüli városi közgyűlés. Tegnap délután tartotta Szatmár váró* törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlését,! amelynek tárgysorozatára a mozgófény képezinház bérlet*, valamint a Neu-chloez gyárnak szerződés sneghosszabitása ágyéban Imádott «jdulnt« volt kitűzve. Napirend előtt Nyárády László bizottsági tag szólalt fel. Bemutat »gy büntető parancsot, A hős ellenség. Élesen fütyül a szál a hóval borított vidék feleit, maga előtt kergetve a felkavart hódarának jeges darabjait. A holdvilág sápadt képe mintha még sá- padtabban nézne alá a felhőtlen égboltról, mint máskor. A hideg természet fehérségét a távoli égboltozat varessége, az égő falvak tüzes üszkei tarkítják. Az ünnepélyes csendet vészharangok ijedt kongása és egy-egy tornpu ágyu- dörej járja át. A nép, — ki mint tud, — menekül. Szánalmas képek tárulnak szemünk elé ; itt egy anya fut, karján kis gyermekét viszi, másik kezével pedig tipegő fiát vezeti; ott töpörödött anyókák, görnyedt aggastyánok bandukolnak a keményre fagyott havon. Egy-kát szekér, szánkó is jön, de a szegény párák alig bir- ják, annyian ülnek rajta. Száz és száz szerencsétlen menekül, fut az ország- belseje felé; egv kis batyu mindenük. Siralmas futás! A lángok mindig közelebb jönnek . . . Mennyi boldogságnak tanyáját, mennyi munkának, fáradságnak gyümölcsét emésztik föl az égbetörő lángnyelvek. Az oroszok sűrű rajokban száguldanak szerteszét a vidéken. Kormos falak, porbadült kunyhók jelzik Útjukat. Kisfaluban a domboldalon büszkén sötétlik a vidék fölött a Zsuzsoki bárók hatalmas kastélya. Régi, terjedelmes épület, vastag falai mereven támaszkodnak a sziklatalajra. Lapos teteje szinte meghajol a nagy hó töm eg alatt. Parkját korhadó léckerítés veszi körül. Kapuja borostyánnal benőtt, sarkában talán soha sem volt ajtószárny, hogy annál köny- nyebben behajthasson a szives fogadásra találó vendég. De ezek a szép idők, a vendégjárás ideje, elmúltak. Sötétség borul most az épületre, csak egy emeleti szobából jön némi fénysugár az ablaktábla kis hasadékán. Benn a szobában ül remegve, félve a bárónó és leánya egyedül, a cselédség már a reggel elmenekült. A félelem még könnyeiket is elfojtotta. Nem beszélnek. Iraádság08 könyveiket hasztalan forgatják; gondolatuk lázas, máshova száll a könyv lapjairól. A sorok értelmetlen szürkeség lesznek szemük előtt. Közelednek az ágyudörejek és már hnlLzik a puskaropogás kellemetlen hang}». A bárónő fölkel ülőhelyéről, egy almáriumhoz megy, két revolvert vesz' ki onnan, egyiket átadj« iá- nyának. Megvizsgálja nz ablak- . táblákat, az ajtóban kétszer is ráfordítja a kulcsot. Majd a vil- lamlápát is eloltja. A parkból patkócsattogás és durva vezényszó riasztja föl őket, majd a lépcsőházból vad lárma és zaj hallszik. — Védd magad! védd meg becsületed! Úgyis hiábavaló minden. Elérkezett a vég. Valaki megrázza a kilincset, mikor az ajtó nem nyilik, durva káromkodás és pár puskatus * az erős tölgyfa ajtó recsegve-ropogva leszakad. A báróné céloz ás lő. A tiszt Összeesik. Délinké miért- miért nem, odaugrik a villam- kapcsoióhoz és a hatalmas csillár pillanat alatt megvilágítja a szobát. A kozákoknak tisztjük Össze- esésénél nagyobb volt a hirtelen világosságon való csodálkozásuk és ámufva földbe szegződött a lábuk. A tiszt fölemelkedett; talán segítséget akart kiáltani, de midőn észrevette a leányt és a bárónét, kik az ijedtségtől meg- dn, medve álltak, hangja elakadt. Pár szót mondott embereinek, mire azok távoztak. Aztán franciául megszólította a szép bárókisasszonyt : — Miért tette ? Zsuzsokiná válaszolt leánya helyett: — Nem ő, éu voltam, meg akartam védeni becsületünket és elértem célomat, most végünk van. Sajnálom. Úgyis vége mindennek A valódi aurM Kint Quality cipői iizárólaps rabára. Megérkeztek a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők.
