Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-03-13 / 11. szám

Harmincnegyedik évfolyam. — 11. szám. Szatmár-Németi, 1917. március 13, W VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden kedden. ügyes szám, ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ' Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 0 fillér. Március. „Légy üdvöz, kikelet és népszabadság szent hava, március!“ Ezen a hangon kell intonálni. mikor a beköszöntő aktuálitásról, a tavasz-elö ha­váról mondunk éneket Szót ejthetnénk aztán ibolyáról, amik apró kék szemekkel áb­rándosán néznek bárányfelle- gekre és jó időért imádkoz­nak az egekre, ibolyákról, amik áhítatra intenek, békére, ■csak mi ngm halljuk őket. De ki törődik most a népszabadság gyönyörű hó­napjával? Talán még uz is­kolás gyerek sem örül előre március idusának, amikor oly szépen és lelkesítőén beszél majd a tanító ur Petőfiről, meg a márciusi ifjakról, és azért leckét mondani nem kell, a Talpra magyar !-t kell esetleg szavalni és lesz vakáció. <S J TARCA L ^---------­Só hajok tanyáján. Irta: Hegyaljai Kiss Géza. Ne méltóztassanak valami elvarázsolt barlangra gondolni, melyben Hófehérkék várják az Eljövendőjüket. Óh, dehogy! Só­hajok tanyájának nevezi a falusi humor — melynek tövét a kis- megyaszói pincehurmat, természet- rajzi nevén: lőre savanyienze, ön­tözi — az en kópláni rezidenciá­mat. Sóhajok tanyájának, mert emberemlékezet óta itt szoktak a káplánok parókia után sóhaj­tozni. Én bizony parókia után egyelőre nem igen sóhajtozom. Elvégre ilyen nyúlárnyék termetű legénynek, amilyen én vagyok, idő Ibolya s más virág, le­hetnek bőven, virágozhatnak számos tavak partján, mert tó ott is van, ott is lesz, a hol igazán nem kéne. De a búza, meg a rozs talán még az untauglich lírai költőt is jobban érdekli most, nem is beszélve a fronton harcoló tauglichról. Gyerekeknek meg unott is lehet már a vakáció, ’ olyan bőven szünetet paran­csol a háború. S a szabadság! Ugyan kérem. Már három éve harcolunk érte s közben el is felejtettük, hogy érte dúl e harc. Most csak békét aka­runk, békét, az élettel szépet, fehéret, vertelent Hol van most a szabadság, hová bujt az ágyudörgéstöl, szörnyű ha­lál jajoktól való rettentében? Életünkkel, mindenünkkel,' még a megváltó gondolatai nk- kai, még a szabad képzele­tünkkel is rabszolgái vagyunk a háborúnak. Holott a gálya­előtt is megüresedhetik egy hely — Földváron, ahol az ember tires óráiban deszkak**reskedéf*sel is fog­lalkozhat. De ha már a tradíciók révén itt mindenáron sóhajtozni illik, olykor sokkal inkább sóhaj­tozom ama tiszteletdijak után, melyeket előzékeny, de ezergondú fővárosi és vidéki szerkesztőim el­felejtenek kiutalni. Da sebaj! Jobb jövőt váró türelmemen kiviil szerencsére megáldott a sors 3. azaz három nagybácsival, akik közül kettő igen hatásos injekciók­kal szokott, ellátni — anyagi bán­talmaz ellen. Ami a Sóhajok tanyájának a térben való elhelyezkedését il­leti, hát ez egy kert közepén, zár­kózott egyediiliségben pöffeszkedő villa. Keritését nem alkotják ugyan oly elegáns vasrácsok, mint amilyenek haladottabb városaink­ban vonják magukra a közfigyel­met, hanem csak egy vakolatlan kőfal, — helyi szólással: gavádja — amelynek azonban a régiség­kedvelő szemében küiönös értéket I rabnak is béklyózatlan röp­penhet a képzelme akár a végtelenbe, de a miénket le­nyűgözi és akármi merész és távolra száguldásából is visz- szarántja a fölöttünk minden­ható nagy ur: a háború! Pedig nem szabadulunk tőle az utolsó nagy próba nélkül. Harcolni és győzni! Ezt mondotta a német biro­dalmi kancellár. Az amerikai elnök felhatalmazást kér min­den hadikészületre — német szövetségesünk ellen. A már harcos ellenségeink régen ki- jelentették, hogy most ta­vaszra feszitik meg minden erejüket. Gyönyörű március, nem a szelíd ibolyák, nem a szabadságnak orgouázó tava­szi fakadások szent hónapja leszel, hanem a tftzé, a tovább gyújtogató szikráké, a még magasbodó vörös lángoké ! Most jön a tavaszi nagy próba, bízva és remélve, sóvárogva ad, hogy abban szabadságvivó Rákóczi bástyájának köveit takar­gatja a ráboruló moha zöld bár­sonya. A kert egyelőre nem na­gyon bővelkedik dísznövényekben, de idővel majd kizöldül benne a babér, melyet korán kezdett köl­tői pályámon sűrűn arattam (any- nyival is inkább, mert amennyi rejtélyes eredetű zöld levél került a konviktusi babos tálakba babér gyanánt, azzal tisztelőim mind uz én nevemet koszorúzták) vagy ha az nem fogan meg, hát majd ki­hajt a sok elhullujtott napraforgó­mag, melyet az ablakom előtt ban- kettező szén- és molnárcinkék té­kozló kedvvel szórtak szét :»z eszterhéj rekeszeiből. Különben se baj. ha az élőkért nélkülözi a parkszeriiség kellékeit. Bőven kár­pótol n villatető viruló volta, mi­lyen a konzervatív Idő — a Semi- rámis függőkertjeinek mintájára — dús növényzetű légi ligetet léte­sített. önként kínálkozott erre a zsindelyfedél avultságo, melyet a mindenütt életet teremtő Termé­hisszük, az utolsó próba. Előbb ezt ál Íjuk meg. — (És semmi kétség, hogy biz­ton megálljuk. — Előbb az élet ! Aztán jöjjön majd ibo- lyás március, aztán a szent szabadság ! Városi közgyűlés volt tegnap délután, amelyen a bi­zottsági tagok különösen a vil­lamos tnű ügyével foglalkoztak behatóun. A költségvetés körül támadt bizonyos nézeteltérés, ame­lyet hosszas vita mán fogadott el a közgyűlés. A lemondás folytán megüresedett villumvilágitási bi­zottsági tagságokra a közgyűlés egyhangúlag Kótay Pált, Thur- ner Albertet és dr. Ratkovszky Pált választotta meg. Tankóczi Gyula rendőrkapitány nyugdija- záni ügyében a közgyűlés úgy határozott, hogy a nyugdíjazás iránti kérelmet tudomásul veszi és hajlandó lesz azt érdemileg el­bírálni, hu a Tankóczi Gyula fe­gyelmi ügyében hozandó határo­zat nem fogja azt már gátolni. Az esküdtek lajstromát kiigazító bizottságba tagokul Pongrácz La­sset termékeny taUjihak talált a mohák különféle fajainak Ízléses gruppirozására. A mohák ceábitó virulásáu felbuzdulva, a nyurga akácok indíttatva érezték magu­kat. hogy kipróbált csiraképességü maggal hintsék be a mohák enge­dékeny talaját és ezáltal biztosítsák egy magasabb régiókba törekvő überakde-nemzedék virulását. Aki azonban ily keleti pom­pával kecsegtető külsejű villám belső berendezését akarja megis­merni, meg kell lepődnie annak puritán egyszerűségén. Az elő­szoba diszkrét homályba takart fa­lain hiába keresünk szinpazar mo­zaikét. A gobelinszövésnek már inkább találhatunk itt némi hatá­rozott nyomaira, különösen a pad- maly szögleteiben, ahol a pókhálók válogatott remszei követelik a művészi magaslatokra emelkedő textilipar iránti lagbensőbb elis­merésünket. A freskókat csupán egy antik plakát igyekszik helyet­tesíteni, mely a paleolit- vagy eset­leg a békekorszakból maradt ko­és vidéke ■ nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő kSzönsépík, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. A valii amerikai Kin Quality cipók teárálaps raktára. mmm. i' Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. Megérkeztek a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri , női- és gyermek-cipők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom