Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-31 / 53. szám
s SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Bármilyen szépen beszéljünk hát; bármilyen politikai pozíciókat is töltsünk be születés, szerencse és protekció révén, avagy bárhogyan is érvényesülve : nagyszabású, az egész ország egyetemes fejlődésére és boldogítóidra kiható politikát nem csinálunk, ha csak egyes osztályok érdeke lebeg előttünk. Az általános választójog megalkotásának is azt a célt kell szolgálnia, hogy az ország egyetemesen fejlődjék. Ha az ország egész lakosságát a hadiérdekek szolgálatába állítjuk s a legegyszerűbb ember is — s ő leginkább — jó arm, hogy hadba vonuljon, akkor legyen jó arra is, hogy az ország sorsába akkor is beleszólhasson, ha jogok gyakorlásáról van szó. Azé az ország, aki védi. Sötétbe ugrásnak szeretik nevezni az általános jogkiterjesztést a konzervatívok ; de nincs kifogásuk az ellen, hogy azok is, akiktől a jogot — politikai éretlenségükre hivatkozva — megtagadják, *a nagy és örök Sötétségbe ugorjának. E fölött nincs is mit vitázni. Az ország népe együttesen és egyformán kell, hogy intézze az ország sorsát s az érvényesülés na az osztály-uralom befolyása által sajátíttassák ki. Az általános vá- j lasztójog csak eszköz a közállapotok megju- j vitására, az emberi igazságok megvalósítására. A most benyújtott tervezet még mindig hézagos. Méltányosan ó? utógondolatok nélkül megjavítandó és kibővitendő. A másik javaslat, amelyet Apponyi Albert benyújtott, nagy ellentétben van az elmondottakkal. Érezte Apponyi maga is, hogy most kell e hibás javaslatot benyújtania, mert az uj választói jog alapján létrejött parlament nem fogadná el, illetőleg egészen más elvek szerint járna el. Pedig akármint is sietett Apponyi, bogy a vele megöregedett gondolatát megvalósítva, régi ideáljának hozzon áldozatot, még sem mondható előrelátó politikusnak. Javaslatával meg akarja szilárdítani az egyházi vagyonok állását, újabb országos adománnyal leszerelni vélvén a* elégedetlenkedő egyházakat. Az egyházak elégedetlensége itt másodrendű, — a hierarchia gondolatának erősítése osak egyes egyházak érdeke lehet, de nem országos érdek. Az ország érdeke az egészséges, szétterjedő, általánosító birtok- politika, amely bármelyik egyház nagyarányú birtoklásába beleütközik. Kevés és mérsékelt arányú nagybirtokok lehetnek csupán, és fokozatosan szaporodó kis-birtokoknak kell előálianiok. Földje, birtoka legyen mindenkinek, aki földet akar művelni, aki jó volt arra, hogy a földet vérével öntözze. Magyar- ország földművelő állam, jövőjének a föld a biztosítéka. A kis-birtok minimumát még a foglalásoktól és zaklatásoktól is meg kell védeni. Ma pedig óriási* nagybirtokok állanak szemben az elenyésző kisbirtokokkal; pár ezer ember — milliókkal, köztük a bir- toktalanokkal. Ez egészségtelen és igazságtalan állapot. Eként nem lehet kizárni a föld. tulajdonjogából a földet megvédő emberek százezreit. Hitbizományok, egyházi és nagyúri latifundiumok teszik ki az ország földjének nagy részét. Ha Apponyi Albert a jogkiterjesztés kormányának tagja, akkor ezt az állapotot nem védelmezheti. A zsidóktól félti' talán a földet ? De egyben miért félti a keresztyén emberek százezreitől ? Utóvégre igazságos és amellett gondos megoldás itt is lehetséges. Ne vegyük el egyszerűen a nagybirtokokat, sem az egyházaktól, sem a nagyuraktól. De azok egy részét fokozatosan váltsuk meg, ós végül határoztassók meg okosan a nagybirtok terjedelmének maximuma. Úgy hallom, az egri püspök 2300 hold földet engedett át parcellázási célokra Gyöngyös város ujjáalkotása érdekében. Szép tett; miért ne volna ez köve hető ? Ha az érezhető közszükséget előrelátóan nem elégítjük ki, ideig-óráig elhúzhatjuk a dolgot; de a mai korszellem mellett nem sokáig. Ezer és ezer feladat vár reánk, a rekonstruálás nagyon nehéz lesz oly sok érték elpusztulása után. Ki tudja, meddig fogjuk hordozni a háború terheit. Erős és független, teherviselésre képe* Magyarországot föld nélküli néppel nem lehet teremteni. Attól pedig óvjon bennünket » sors, hogy megrázkódtatások árán követeljen magának az "éhes ós magát méltán jogosultnak tartó nép. Nem szerencsés tehát Apponyi javaslata. Az ország érdeke más. Mi egy maga lábán járó, kulturált, föllendült Magyarországot akarunk, amelynek erős népe képes a saját sorsát befolyásolni és jól előbbre vinni. Ilyen politika mellett pedig lehetetlen volna. Szatmár-Németi, 1917. december 28. Csomay Győző. Színházi képtelenség1. A sainügyi bizottság megdöbbent azon, hogy a szintársulat tagjai milyen semmi fizetést kapnak. Elég későn vette észre és e tekintetben az, hogy a színészek nagy része rendkívüli önfenntartási nehézségekkel küz- ködik, a bizottságnak soha meg nem bocsátható mulasztása. Hogy a közönség is lássa, mit kap a társulat a zsúfolt, háborús emeléesf-l tetézett színház jövedelméből, ide iktatunk egy pár fizetést a jobb erőkéből: Deák Gyula, aki rendező is: 3600 K volt, most emelték, — Relle Margit fizetése évi 3000 K, Biró Erzsi 3000, Torday Etel 2400, Lányi Szidi 2000, Béhr Matild 2400, Ballay Margit 3000, Lányi Juliska 3000, Perényi Kálmán 3600 K. Ezek a számok azt jelentik, hogy a direktor sokszorosan keres a színházon. Először a felemelt árakat veszi be, másodszor kevesebb személyzetet tart, harmadszor kevesebbet fizet, mint békében, negyedszer — nehány szerepkör kivételével — legalább egy fokkal kisebb szerepkörre alkalmas embert tart, mint, amit az átlagos nivó megkövetelne. Bármi is történjék, a szinügyi bizottság ne elégedjék meg ígéretekkel, amik meg nem történtek, amivel az időt ki lehet húzni, a színészek fizetését azonnal és visszamenőleg föl kell emeltetni, legalább enni legyen nekik miből. Ez a bizottság legelemibb erkölcsi kötelessége. — Adadozzunk az orosz foglyok karácsonyára. Az orosz foglyok akkor is érezhették a magyar nemzet lovagiasságát, mikor egymással szemben véres csatákban állottak. Most, a fegyverszünet idején, az orosz béke előtt, kétszeresen okunk van arra, hogy hadifoglyaink tőlünk kellemes emlékkel men- , jenek haza. Azért egy rendezőség azon fáradozik, hogy a nállunk levő orosz-foglyoknak karácsonyi ünnepélyt rendezzen. Ez alkalommal mégis fogják őket lehetőleg ajándékozni. Ezért a rendezőség arra kéri a közönséget, hogy pénzbeli, vagy természetbeni adományaikat lehetőleg gyorsan: akár özvegy Palády Lajosnó úrnőhöz (Arany János-utoa 6. gz.) akár Lechuer nővérekhez (Kossuth Lajos- utca 25. ez.) küldeni kegyeskedjenek. Fatermelő részvénytársaság alakulása Szatírán. 1917. dec. 31. A közelgő béke előreveti fényét azokban az alakulásokban, amiket a gazdasági és ipari élet produkál. Örömmel jegyezzük fel, hogy Szatmáron is megindult uz a törekvés, hogy a megye nyerstermékeiből, amit csak lehetséges, az országos, esetleg nemzetközi piac számára értákesiihetővó tegyenek. Ismeretes, hogy a tavaszon Szatmári szénkereskedelmi r. t. cég alatt vállalkozás indult meg, amely szenhiány miatt fakeres- kedelrnet Űzött és pedig teljes sikerrel úgy, hogy az, hogy a szatmári közönség jó része télre el volt látva, ennek a részvénytársaságnak köszönhette. A társaság agilis igazg. ; tagja, Bánó Gábor, nagy körültekintéssel i úgy tapasztalta, hogy a megye fakitermelé- | sét nagyobb arányokban lehet kifejleszteni i és eszel kettős cél érhető el. Egyrészt szabályozhatják a piaci arakat helyben, másrészt a fát, mint, kiviteli cikket, kitűnő valuta javító eszköznek lehet a nemzetközi piacra kivinni. Minthogy psdig a Magyar Bank r. t. budapesti cégnek egymagának itt az Avasban közel 3 ezer hold erdeje van, ezt a rész- i vénytársaságot igyekezett a Szénkereskedelmi | r. t. érdekkörébe bevonni, ami a legteljesebb jj mértékben sikerült is. A kezdetben 60 ezer koronával indult társaság elhatározta, hogy alaptőkéjét 500 ezer koronára emeli fel ós a részvényesek közé fölveszi a Magyar bankot és érdekkörébe vovja a Szatmári Leszámítoló bankot is. A Magyar bank kapva kapott az terven ás gazdasági működésének körét, amely eddig is kiválóan kultiválta a fakitermelést, szívesen hajlandó volt hozzánk is kiterjesz- ugy, hogy a lefolytatott tárgyalások eredményeként az uj részvénytársaság tegnap alakulását ki mondhatta. Az társaság uj címe Szatmári Fakitermelő és szénkereskedelmi r. t. Alaptőkéje 500 drb 1000 K-á* részvényből álló 500 ezer korona, amelyben a Magyar bank 40°/o-kal, 200 ezer koronával vesz részt. Az alakuló gyűlésen Róth Lajos elnökölt, vázolta a társaság oélját és közelebbi és távolabbi gazdasági céljait éa hazai, nemkülönben nem- zetköi jelentőségét és rámutatott arra, hogy a fakereskedelem szabályozása elsőrendű köz- gazdasági feladat, továbbá, hogy a magyar ipart, ahol osak lehetséges, be kell kapcsolni a nemzetközi forgalomba. Ez pedig épen a fánál elsőrendűen lehetséges. Majd felolvasták az alapszabálytervezetot, amit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Az uj igazgatóság tagjai lettek: elnök: Róth Lajos, alelnök: Bánó Gábor, tagok : dr. Lónárt István h. polgármester, Zöllner Béla és Hoffmann József (Budapest), dr. Erdélyi Miksa, Herz Henrik, Weis* Albert, Weisz Izidor, Wertheimer Sándor, Willinger Adolf. Az egyelőre kiszámithatlan horderejű vállalkozás elé szakkörökben nagy remény- séggel néznek, minthogy a Magyar Bank és a Szatmári Leszámítoló bank együttes részvételével úgy a belföldi, mint a külföldi piacok ellátásából országos gazdasági előnyöket várnak. Hisszük, hogy etek a remények a céltudatos vezetés mellett valóra is fognak válni. A vilii amerikai Kii Quality cipők iáról®s raktári. Talpba vésett szabott ár!!!
