Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-18 / 51. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. S Néhai édes apámnak ezt az elbeszélését a régi jó időkből — már mint a múlt század harmincas éveiből — mindig bizonyos kétkedéssel fogadtam e csak most az Ur 1917-ik esztendejében tudom megérteni, hogy nehány esztendő micsoda radikális változást tud előidézni a pénz vásárló erejében s az anyagok és javak értékében. A koronának mint pénzegységnek alapul vétele mellett — pádig a korona sokkal kevesebb értéket képviselt, mondjuk, 1910- ben, mint az ezüst huszas 1830- ban — vizsgáljuk meg hát mit lehetett vásárolni egy koronából 1910-ben. Lehetett venni 1 mondd egy koronáért 30 zsemlyét, vagy 4 kiló kenyeret, vagy egy pár kisebb fajta csibét, vagy 1 kiló ürühust, vagy s/4 kiló marhahúst, vagy s/4 kiló sertéshúst, vagy 60 deka borjúhúst, vagy 20 tojást, vagy 10 fej káposztát, vagy 2/3 kiló szalonnát vagy 4 kiló babot, vagy 3 kiló rizskáeát és igy tovább. A fentiek szerint tehát 1910- ben egy gyermektelen házaspár ebédje otthon főzve takarékos számítással 1 koronából éppen kikerült. Azóta csak hót év telt el — ebből három háborús esztendő — s nézzük hát, mit lehet ma vásárolni 1 koronából: Másfélkiló kenyeret, vagy 1 kis fej káposztát, 10 deka szalonnát, 1/% kiló babot, 12 deka marhahúst vagy sertéshúst, x/a kiló körtét, vagy 30 deka szőlőt és igy tovább. Tehát ma egy gyermektelen házaspár ebédje otthon főzve a legszűkebb számítással is 5 koronába kerül. Hét év alatt ez éppen 400#/0 emelkedést jelent. Más formában kifejezve, aki 1910-ben 2000 koronából meg tudott élni, annak 1917-ben 10000 korona jövedelmének kell lennie, hogy megélhessen. Még jobban elrontja •i arányt a lábbeli, a ruha, a fehérnemű, a fűtőanyag és a lakbér drágasága s igy bizvást elmondhatjuk, hogy a megélhetés napjainkban súlyos probléma minden emberre, aki asm bir számba- vehstő magánvagyonnal. A hozzáértők vagyis azok, akik azt gondolják, hogy konyi- tanak valamit a mai abnormis áralakulatokhoz, azt mondják, hogy ez csak átmenet s a háború végével lassanként elsimulnak a drágaság hullámai. Mi, sajnos, nem oszthatjuk ezt a nézetet. A mai világháború soká meg fog érződni a közgazdasági életben is és az árak többé soha nem térnek vissza előbbi medreikbe. Enyhülés és áresés feltétlenül lesz, de a régi ár és érték- viszonyok örökre eltűnnek, mint a múlt emlékei. A fenmaradó űrt csak a valuta megjavításával lehet majd kitölteni és ebben néhány jó termés lehet a legnagyobb segítségünkre. M—a. Apróságok. Itt a Karácsony, minden családban nagy gondot okoz, hogy mit fog hozni a Jézuska. Pedig hoznia kell, mert a gyermeksereg nem tud semmit a nagy drágaságról, az minden körülmények között megkívánja a magáét. A két kis unoka is szóba jön és az én véleményem uz, hogy az idén jók lesznek a tavalyi dolgok is. — Könnyű neked I — zug a nép — te már megkaptad a 25 vir- zsiniát, hát könnyen beszélsz! * X. úrral az történt, hogy a kávéházban ellopták a télikabátját. A tolvaj humarosan megkerült, de a kabátnak nyoma veszett. A főtárgyaláson kérdi az elnök X. úrtól, hogy kivánja-e a vádlott megbüntetését ? — Hogy kivánom-é? —felel nagy elkeseredéssel. — A legszigorúbb büntetést kérem, kötél általi halált, ha lehetséges. Tavaszi felsőben vagyok kénytelen járni egész télen, mert kinek van most oly rengeteg sok pénze, hogy egy télikabátot vehessen ! # A kereskedők szervezkednek és e végből egy előkészítő bizottságot küldtek ki, mely vasárnap d. e.-re tűzte ki az alakulást előkészítő gyűlést, a melyre a kereskedőket foglalkozási ágra való tekintet nélkül a lapok utján meghívta. — Uram teremtőm ! — sóhajt a nyájas olvasó — mi lesz ebből ? Mert ha eddig mindenki a saját kezére dolgozva oly szép eredménnyel működött, mi fog történni, ha most egyesült erővel fognak kezelni bennünket!? * Bögre ur, bár nem munkapárti, mégis nagy kedvolője a Szamosnak. Reggel, a mint felkél, első szava, hogy hol a Szamos, mindjárt kézbe kapja és le nem teszi a inig végig nem olvasta. S ha néha megtörténik, hogy későn találják elhozni, el van rontva a kedve az egész napra. Nem csoda tehát, ha zokon vette, mikor olvastu a dr. Weis Sándor kijelentését, hogy a párthívek a Szamost utálattal olvassák, meg is jegyezte reá a bajusza alatt: — Ezt bizony a tekintetes doktor ur nem jól mondja, bizonyosan még maga sem hiszi. * Iván a muszka fogoly nagyon megszerette Magyarországot és egyre hungoztatja, hogy ő bizony nem fog haza menni. Már a magyar nyelvet is jól beszéli. — Bolond vagy te Iván, — mondja a guzdáju — épen most nem akarsz haza menni, mikor otthon földst kap mindenki, akinek nincsen. — Nem hiszek én abban gazd’uram, de ha úgy volna is, mire én haza kerülnék, amúgy is ki volna osztva már minden, jobb tehát ha nekem itt nincs semmim, mintha odahaza nem volna. l)«met«r. HÍREK. BBS A béke. Az utcán találkoztam egy este a békével. Künn a csatamezükön még pusztít, dúl és csattog a rettenetes világégés. Itt azonban egy félhomályos mel- lékutoában már felütötte fejét a béke. Egy hatalmas, öles ember haladt előttem és erős karjaival derékon átölelve vezetett egy asszonyt. Az asszony hozzásimult a férfihoz és igy lépegetett szépen, szerelmesen, meghitt boldogsággal a csendes pár. Talán a jó Isten is egymásnak teremtette őket... A természet rendje már ez: az asszony azért asszony, hogy gyöngéden derékon fogják , a férfi pedig azért férfi, hogy védje és ölelje a gyönge nőt; s végül a mellék-utcák sem éppen azért teremtődtek talán, mert a város vezetősége szűkmarkú a világítással... Az életben mindennek megvan a maga rendeltetése és oka. De nem ezért jegyzem mindezt föl. Másért. Egészen másért. Egyszerűen csak annak az örvendetes ténynek a megállapításáért, hogy a béke meg van; a békéért kár még mindig annyira áhítoznunk. Abban a félhomályos mellékutcában találkoztam a békével... Mert a férfi — orosz fogoly volt, az asszony pedig — egy magyar állampolgár hites felesége. Dr. Sz. J. — Miniszteri megbízatás. A közélelmezési miniszter dr. Lestyán Ödön pénzügyi tanácsos, tartalékos huszárfőhadnagyot Szatmármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város területére miniszteri megbízottá nevezte ki. — Jubileum. Láng Pál nagymajtényi kántorta- nitó december 10-én töltötte be tanítói működésének negyvenedik évét. A jubiláns egyike azon nem nagy számú tanítóknak, aki férfias és egész munkát végez, aki nemcsak alapos hozzáértéssel, hanem meleg szeretettel és negyven esztendő őrlő munkája után sem szűnő lelkiismeretességgel buzgólkodik az ifjúság nevelésében. — Halálozás. Avasujvárosi Kovách Juliánná folyó hó 17-ón 69 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése szerdán délután lesz a Vörös- marty-utca 9-ik sz. gyászházból. H. Bakó Ignácné szül. S*. Vathó Emma úrnő az elhunytban nagy- nénjét gyászolja. — Z é 1 i n g e r Adolf volt szatmári táncmester felesége életének 45-ik, házasságának 27-ik évében Szolnokon tüdő- gyuladás következtében meghalt. — Petuker Ferenc, a szatmári kir. kath. főgimnázium IV. osztályának tanulója rövid szenvedés után f. hó 6-án, 15-ik évében, Nagymajtényban vörheny következtében meghalt. — A Szatmári Jótékony Nöegyesület folyó hó 22-én délután fél 4 órakor a Jókai-utca 7. sz. alatt levő árvaházában a gyermekek karácsonyi ünnepélye keretében fogja megtartani a halhatatlan emlékű volt örökös elnö'knöje, néhai Uray Gézáné arcképének leleplezését. E kegyeletes ünnepélyre az érdeklődőket tisztelettel meghívja az elnökség. — Arany is Tompa emlékünnepélyt tartott a Köl- csey-kör a két nagy költő születésének 100 éves fordulója alkalmából vasárnap d. e. 11 órakor az Iparos Otthon nagytermében. A programm minden pontja nagyszerűen sikerült. Bodnár Gáspár Arany János költészetét méltatta, párhuzamot vonván az ő gyönyörű mugyar nyelvezete és a mi ujabbi Íróink legtöbbjének idegenszerü magyarsága között. Hévvel és lelkesedéssel beszélt, lelkes tapsokat aratván hallgatóitól. Borsy István Aranynak „Velszi bárdok* cimü balladáját szavulta tökéletes tudással és előadással. László János Tompa Mihályról tartott egy nagyon szépen kidolgozott emlékbeszédet, melyben a költő életét és munkálkodását adta elő részletesen, Steier Anna pedig Tompának „Virágragék“ cimü költeményét szavalta el nagyon szépen. Végül Szatmári József a Saja Sándor zongora kísérete mellett Aranytól és Tompától énekelt dalokat, a melyek nagy tetszést arattak. Valamennyi szereplőt zajosan tapsolta a közönség, mely nagy élvezettel hallgatta végig az egész műsort. — Kérelem. Az Oltáregye- eület azzal a kéréssel fordul tagjaihoz, hogy amennyiben a városi hatóság a sebesültek karácsonyi megajándékozására a kalácshoz szükséges lisztmennyiséget — a mint mo»t. megtudtuk — nem bocsáthatja rendelkezésre, kegyes-
