Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-18 / 51. szám
Harmincnegyedik évfolyam. — 31. szám. Szatmár-Németi, 1917. december 18. POLITIKAI ÉS TÁBSADALMI HETI ÚJSÁG. Meg jelen minden kedden. Egyen szám ára 12 fillér. Laptuldjdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Főszerkesztő: Er. FEJES ISTVÁN. Felelős szerkesztő: Dr. MARKOV1TS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 60 fillér. A feminizmus erkölcsi alapja.*) Irta: gróf Teleky Sándorné. „Vesszőfutás“, „keserii pohár“, „szárny-nyirbálás“, „gáncsvetés“. Mi még? Ah, igen. Beszélhetünk „kutmér- gezésröl“ is, de ezt csak a legutóbbi idők óta. Eleinte csak a kis tüszurkálások, apró pici infámiák voltak napirenden. Eleinte, — mikor a feminista aspirációkat illet kiviccelni, lesajnálni, bókkal elütni. De, hogy ez mit sem használt, következtek a finoman kieszelt kis hüvelykszo- ritók, spanyol csizmák és egyéb kínzó eszközök rendre- rendre. Elmondhatjuk, hogy | 13 év alatt végig tanulmányozhattuk — (a saját lelkűnkön) — mindazt a művészetté fejlesztett sanyargatást, amivel a középkorban azok testét törték, zúzták, akik valamely uj eszméért síkra mertek szállni. Mert óh, az emberiség sohasem tanul. Azok se, akik kinoznak, azok se, akiket kinoznak. S ma is épen úgy van, mint hajdan volt: „Kiki maga mesterségét folytatja... folytatja...“ mint a társasjátékban mondják. Lám, — itt vannak mindjárt a feministák... s itt van velük szemben a közvélemény... Egyenetlen párbaj volt. Vagy, ha úgy tetszik, rosz- szul beállított társasjáték. S mégis, mi történt? Hogy a játék teljesen jelleget cserélt, — a kevesekhez jöttek a sokak, a sokak ellenben úgy *) Átvettük „A Nő“ cimü femi- j jjista folyóirat legutóbbi számából. megfogyatkoztak, hogy most már csupa önfentartási ösztönből is kénytelenek magukat feministáknak vallani. Ha visszagondolok három, négy esztendőre s összehasonlítom akkori küzdelmeinket a maival, azt hihetem, hogy álmodom. Akkor „komoly politikus“ előtt vakmerőség számba ment, ha valaki a nők választójogát merte felemlíteni, ma — kész róla a törvény- javaslat. Természetes, hogy ha eddig nagy volt azoknak a száma, akik végtelen magaslatokból néztek le minket, amiért emberszámba vágytunk jutni, ma percről-percre növekszik azoknak a lelkes, jó barátoknak a száma, akik — ha még olyan jó katholi- kusok is — mégis a törökkel szeretnék kiáltozni, hogy „segítsd őket Allah, — de ne olyan nagyon!“ Ami úgy értendő, hogy legyünk választópolgárok — ha muszáj, hát na jó, — legyünk választhatók is, — de az Istenért! ne szabaduljunk fel minden gyámság alul. Ennek a jámbor jókívánságnak köszönhet- hetjük, hogy tudatosan elferdített szövegezésben kürtölik világgá, még most is, a feministák irányelveit. Mivel ezek a támadások, j bár csupán egyes maradi ! Cassandráskodásában nyilvá- ' nulnak, mégis egy tökéletesen kialakult rendszerességgel ismétlődnek itt is, ott is, — szabadjon nekem a Feministák Egyesülete vezető tagjainak sok-sok gyűlésén, újra meg újra ismételt, mindenkor szent meggyőződéssel hangoztatott kijelentéseit bokrétába szedni.' íme, sorra veszem a vádakat. (Annyiszor hallottam azokat az utóbbi időkben, hogy betéve tudom valamennyit.) Először is itt van a nagy mumus, agyér rnekáldás ellen való védekezés. Válaszul hadd álljon itt dr. Szirmay Oszkárné azon beszédének néhány sora, mit a nemi betegségek elleni küzdelem ankétjén, f. évi április havában elmondott: „Vájjon nem feltűnő, nem megdöbbentő jelenség-e, hogy van egy vétség, meíy oly teljesen ellentmond a női lélek természetének, s midőn a társadalom ezen vétséggel találkozott, egy paragrafust szegzett ellene, a büntető codexben kereste az orvoslást, ahelyett, hogy a feltűnő jelenség okait kutatva, azok orvoslását kereste volna. A női léleknek legsajátosabb alkotó elemében, az anyai ösztönben, amely lényegében pontosan nem definiálható, csodásán egybeforrnak testi és lelki erői S ha van valami, ami remélnünk engedi, hogy az emberiség kibontakozik azon vér- és sártengerből, melyben most szinte elmerülni látjuk és hogy fejlődhetik egy szebb jövő felé, úgy azt csakis az anyai ösztön térhódításától remélhetjük. Az anyai ösztönben mintegy átfinomulását, szublimá- ■ lását látjuk a nemi ösztönnek. A nemi élet felé vonzza | a nőt, de nem a pillanatnyi kedvtelés a célja, hanem az, hogy életet adjon, életet egy lénynek, melyet önmagánál jobban szeret, melyben testi életét folytatja, melyre lelke minden kincsét pazarolja s melyért tudatosan s néha öntudatlanul mindent áldoz hogy önmagát jobb, boldogabb, tökéletesebb lénnyé nevelhesse. Az anyai ösztön erősíti meg a nő monogam hajlamait.“ Dienes Valéria 1917. október 15-én ekként nyilatkozott : „Az asszony akarja a családi élet tisztaságát, a gyermek mindenek fölött való védelmét és kultuszát, az anyaság tiszteletét és ápolását, minden erőszak megszüntetését', ^^éni t ár& ätht t rnTás" nemzetközi békét. A férfi könnyen üt rést a családi tisztaságon futó szórakozások kedvéért, csak másodsorban értékeli a gyermeket, hajlandó emberanyagot költeni kétes célokért, megmosolyogja az anyaságot és természetesnek érzi az ököljogot és a hadiállapotot,“ Glücklich Vilma, a Feministák Egyesületének június 16-iki nagygyűlésén mondta • „ Egyesületünk már 1904- ben, megalakulása esztendejében csatlakozott a Nők Választójogi Világszövetségéhez. Tette ezt annak világos tudatában, hogy mindaz, amire törekszünk : az emberiség védelme a degeneráció ellen, az anya emberi méltóságának, gazdasági érdekének és hygi- enikus jólétének védelme, a gyermek minden gazdasági, szellemi és testi érdekének előmozdítása megvalósíthatatlan, ha nem tudjuk elérni nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t, vévé köaénségtiek, mint a leplesóbb bevásárlási forrástüiakír pg fjílgkj kawi cipőraitára. W 4 T*^ # ^óiap Közvetlen a .Pannónia- szálloda mellett. Talpba VÓSOtt SZabOtt ár!!!
