Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-11-27 / 48. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. i A világ minden tájéka felé, mint a zuduló lavina, pusztított a magyar bakák offenzivája. A hadikölesön jegyzés a civilek offenzivája. Minden itthon levő nem katonának els'ő erkölcsi parancsa: hogy a hadiköl- csönjegyzósnél az első vonalban, teljes anyagi erejével ott küzdjön. Jegyezzünk sokat a hetedik hadikölcsön- offenzivában! A Szatmári Leszámítol ó- bank r. t. alaptőke emelése. Ismeretes, hogy a Szatmári Leszámitolóbank r. t. különösen a háború utáni feladataira kiván előkészülni azzal, hogy alaptőkéjének az eddigi 2•■100 ezer koronáról 3 millió koronára való felemelését tervbe vette. Az igazgatóságnak ide vonatkozó javaslatával a vasárnap délelőtt tartott rendkívüli közgyűlés foglalkozott. A gyűlésen Roth Lajos vezérigazgató ismertette az intézet terveit, a jelen és a várható pénzügyi helyzetet, méltatta az alaptőke fölemelés jelentőségét és megindokolta szükségességét. A rendkívüli közgyűlés az inditványt teljes egészében egyhangúlag magáévá tette, az alaptőke fölemelést elfogadta. Ennek folytán határozattá vált, hogy 2000 drb 300 K-ás névértékű uj részvényt bocsátanak ki. Ezeket azonban nem adják át egyelőre a forgalomnak, hanem az eddigi részvényesek között felosztják úgy, hogy régi 4 részvény feljogosít egy uj részvény átvételére 325 K-ás áron. Az elővételi jogot a régi részvényesek 1917. november 26-tól december 15-ig gyakorolhatják. Az újonnan kibocsátandó részvények az 1918. év üzleti eredményeiben már részesedni fognak. Ezek után alapszabály módosítás következett, amely szerint az intézet üzleti tevékenységét szesznek és szeszgyártmányoknak nagyban és kicsinyben való kereskedelmére is kiterjesztik. A közgyűlésen jelen volt részvényesek lelkesen éljenezték az agilis vezérigazgatót. Apróságok. Nagy az öröm a famíliában' hogy Pista fiain elnyerte a hadnagyi méltóságot. Hiába, a vélnem válik vízzé, 8 akinek a katonai erényeket volt kitől örökölni, az alőtt nyitva az ut, hogy még magasabbra is emelkedjék. Egy- gyel azonban még sem vagyok megelégedve, azzal t. i. hogy a haladása nem elég gyors tempóban történt. Mikor én a katonai pályára léptem, ebben az időben már majdnem kapitány voltam. ■» Falun jártam a múlt héten és a községházán összegyűlt jó falusiak élénken érdeklődtek ez oroszországi események iránt. Különösen arra voltak kiváncsiak, hogy kik azok az u. n. maximá- listák, akik ez idő szerint a hatalmon vannak. Én a2tán elmagyaráztam nekik, hogy azok mind olyan emberek, akik szigorúan a maximális ár betartását követelik. Összesúgtak erre az atyafiak és rövid eszmecsere után megszólal egy öreg gazda : — No hát kérem, igazsága van akkor Kerenszkynek, ha elakarja őket pusztítani. * Az uj választási törvény tervezete nemcsak választási jogot ad a nőknek, de megadja azt a jogot is, hogy képviselők is lehessenek. Ha a törvényt igy fogják meghozni, a jövő nagyon érdekesnek mutatkozik és egy képviselőválasztás még sokkal zajosabb lesz, mint eddig volt. Mindig nagy tisztelője voltam a nőknek és igazán örvendek rajta, hogy most már ők is szóhoz juthatnak, de biztosra veszem, hogy az első nőképviselő azzal a benyomással fog távozni a parlamentből, ha ugyan addig az erkölcsök meg nem változnak, hogy a férfiak annyit beszélnek, mint a vén asz- szonyok és elmegy a kedve attól, hogy ő is beszéljen. •» — Hova mégysz ? — Megyek az adókivetési tárgyalásra. — Hát te is érdekelve vagy ? — nem olvastam a nevedet a listában. — Nem is vagyok benne, de azért mindig elmegyek. Nincs felségesebb élvezet, mint végig hallgatni, mikor a módos emberek sírnak és hazudoznak. * — Mint gondos házigazda, beszereztem a télire való zöldséget. Soha sem voltam nagy tisztelője a rom-oknak és petrezselyemnek, csakis annyiban érdekeltek, hogy gyermekkoromban láttam a cigányasszonyt, aki at elveszett dolgokat szokta megkentem és e célból forgatta a rostát és dalolta hozzá a következő verset: Sárga répa petrezselyem, Mond meg az igazat nekem I Mától fogva azonban, hogy a küldeményért 75 koronát kellett fizetni, nagyot emelkedett a tekintélye előttem. „Én Uram teremtőm! — sóhajtok csendesen — ha csak a gomb ennyibe kerül, honnan vesszük majd a kabátra valót?!“ és dúdolom a verset: Sárga répa, petrezselyem, Mond meg az igazat nekem ! Demeter. HÍREK, i BBS J Csak egy koronát...! Csak egy koronát kérünk mindenkitől a sebesültek ] karácsonyi megajándékozására. Negyedszer, készülődünk a szent karácsqfny ünnepére, a világháború borzalmai és gyásza közepette, amelynek szenvedései nem hegy fogynának, sőt folyton súlyosodnak. Szatmár-Németi város területén előreláthatólag 5—6 ezer sebesült és beteg katona lesz ez évben is karácsony estéjén, kiknek kórtermeibe egy-egy kis ajándékot, szenvedéseik közé a szeretet egy- egy sugarát óhajtanánk ez idén is juttatni, hogy ne'legyenek kénytelenek házi tűzhelyüktől távol sodortatva nélkülözni teljesen a szeretet ünnepének, a karácsonynak édes örömeit. De csak úgy tudunk mindnyájuknak egy-egy kis ajándékot juttatni; ha segítségünkre jön a város és környék kifogyhatatlan, áldozatra kész hazafias közönsége. Nem kérünk többet senkitől csak 1 — 1? korona adományt e nemes célra, de mindenkitől, akinek szivében ól az emberszeretet, kérjük e csskély összeget. Hiszen e szegény szenvedő harcosok mindnyájunkért egyformán küzdöttek. Az összes Szatmár-Né- meti jótékony egyesületek nevében fordulunk azért a jó- szivü közönséghez, kérvén, hogy szíveskedjenek a sebesült és beteg katonák karácsonyi megajándékozására csak 1 — 1 koronát mindnyájan adni s e gyűjtő ivet és adományokat december hó 5-ig Bélteky Lajos református lelkész és Vörös Kereszt Egyleti pénztárnok címére (Rákóczi-u. 4. szám) beküldeni, hogy az ajándékokat idejében megvehessük. Szatmár-Németi, 1917. évi november hóban. Az összes helybeli jótékony egyletek nevében : Dr. Kölcsey Ferencné, Szlávy Dezsőné, Roóz Samunó, özv. Jékey Károlyné, Markó Kálmánná, Szegedy Antalué, Dr. Benedek Józsefné. — Hivat&lvizsgáiat. Dr. Papolczy Gyula kúriai biró, a kir. törvényszék elnöke az elmúlt héten az erdődi, ezen a héten pedig a szinérváraljai kir. járásbíróságoknál tartotta a szokásos évi hivatalvizsgálatot. — Kitüntetés. A király Szolnoki Jármi Elemér, második honvéd huszárezredben ezredesnek, egy honvódezred parancsnokának, az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül a Lipót rend lovagkeresztjét a hadi diszitménnyel és a kardokkal adományozta. — Uj alezredes. Schulla Ede őrnagyot, jelenleg a mára- raarosszigeti 85. gyalogezred kiegészítő parancsnokát a király alezredessé nevezte ki. — Uj magyar nemes. A király Kerekes András 1. számú honvéd huszárezredbeli alezredesnek és törvényes utódainak régi magyar nemességük kegyelemből díjmentesen való megerősítése mellett az Abaujszántói előnevet adományozta. — Katonai kinevezések. A király Litteczky Lajos, Mor- vay Béla, Csopoy János, Pásztor István, dr. Schneider Bála, Bodnár Zoltán, Wollbftuer Ferenc és Horovitz Gyula főhadnagyokat századosokká, — Papolczy Olivér, Muukkardt Gyula, Papp István, Frischmann Ervin, Kováts László, Heringer Mihály és Jaké László hadnagyokat, főhadnagyokká, — Cavoljac József, Fray János, Török Andor, Varga Árpád, Fejes István, Lebovics Ábrahám Dániel. Weisz Mihály, Márton László, Cseh Jenő, Bre- bán Antal Ágoston, Kéry Gyula, Juhász Béla, Mikita Sándor és Napkori György zászlósokat hadnagyokká nevezte ki. — Hadikölesön életbiztosítás. Mielőtt ilyent köt, kérjen tájékoztatót a Szatmári Leszámitolóbanktól, mint a Triesti Általános Biztositó Társulat főiigynökségétől. — Uj körorvos. A nagysomkuti járásban üresedésben levő körorvoai állásra egyhangúlag dr. Szelezsán János nagybányai orvost választották meg. — Kinevezés. A pénz- ügyminiszterinín ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök dr. Mangu Gyula vármegyei tb. aljegyző, nagykárolyi lakost a X. fizetési osztályba ideiglenes minőségű pénzügyi fogalmazóvá a nagykérolyi pénzügyigazgutóság- hoz kinevezte. — Eljegyzés. Keresztszeghy Magdát, dr. Kereaztszeghy Lajos ügyvéd leányát eljegyezte Csipkay Albert, a cs. és kir. 15. huszárezred kapitánya. — Esküvő. Farkas Dezső budapesti gyógyszerész ma esküdött meg Friedmann Sárikával Szatmáron. — Csókás Vidor. Egyszerű szavakkal szeretném elpa- rentálni, ahogy egyéniségének megfelelne. Elmúlni abban a tudatban, hogy aztán — nincs tovább, — se égen, se poklon át nem vezet ut éa mégis önszántából zárni le az élet ajtaját, — mindenképen elmélyedésre késztető jelenség. Látta a véget, sokkal sötétebben, sokkal sivárabban,
