Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-11-06 / 45. szám
/ SZATMÁR ÉS VIDÉKE. denkori irodalom a társadalom lelki mozgalmainak elsőrendű jellemzője. A társaságnak a város szellemi életében vállalkoznia kell arra a misszióra, hogy a modern irodalom termékeivel és irányaival megismertesse. Éhez a munkássághoz kéri a tagok támogatását. A mély tudással felépített megnyitó beszédet a gyűlés nagy tetszéssel hallgatta. A társaság már a legközelebbi napokban megkezdi működését. SZÍNHÁZ. Äz Iparos Otthon jövője. — Saját tudósitóuktó!. — A kritika ősrégi intézmény és természetes velejárója minden nyilvános szereplésnek úgy, hogy maga a kritika is köteles a meg- kritizálást eltűrni. A bírálat a szereplés reflexe, amely akkor tökéletes, amikor a szereplés maga : ha természetes, ha őszinte. Vidéken, amikor a repertoár napról napra változik, lehetetlen minden egyes alkalomról kritikát Írni. Még hetenként is inkább beszámolást adhatunk csak az átlagos eredményről. Egyes kimagaló esetekben, —*jó vagy rossz irányban, — hu a szerep, vagy a játék megérdemli, igyekezni fogunk a magunk szerény szavával is kiemelni a tehetséget, vugy fogyaHangsulyozzuk, hogy senkitől icm követelünk többet, mint amire a tehetsége képesíti. De mindig a legteljesebb szorgalmat é* odaadást várjuk el a színésztől. Legfeljebb, ha ez a mi közönségünk müizlésének, vagy műpártolásának nem elegendő, a direktortól fogjuk követelni, hogy saját érdekében nekünk megfelelő erővel cserélje ki ue illetőt. Ha nem az első napokon volnánk, ilyen cserét már is szóba hoznánk. Hagyjuk azonban későbbre, hadd szaporodjanak az indokaink. * A hét bemutató előadása a jó hangulat jegyében folyt le. Mágnás Miskát telt házak tapsolták. A Vengerkák előadása egy pár túlzástól eltekintve, jól sikerült, különösen ki kell emelni Kelle Margit átgondolt, etilusos játékát és Kiss Miklós rendkívül karakterisztikus alakítását. Az operettnél Borbély Liliben, a drámai színészek közül Relle Margitban és Kiss Miklósban látjuk a társaság főerősségeit. Mindenkit arra kérünk, hogy minden körülmények kötött fokozódó ambícióval dolgozzanak, mert a mi közönségünknél hálásabbat talán az egész országban nem találnak. ____ (M. A.) Sz ínházi műsor: Kedden : Vengerkák1. Szerdán: Vengerkák. Csütörtökön: Tökéletes asszony. Pénteken: Aranyvirág. Szombaton délután: Tücsök Matyi utazása. Gyermekelőadás. Este: Sulamith. Vasárnap délután: Miska. Este: Aranyvirág. Vasárnap délután rendkívüli közgyűlése volt az Iparos Otthonnak, melyen a titkár és pénztárnok jelentésének a meghallgatása után, a választmánynak ama javaslata került élénk megvitatás alá, hogy ajánlják fel az egész épületet megvételre a városnak 400,000 korona árban s maguknak csak a könyvtárt, olvasó és játékszoba berendezést és a kuglizót tartsák meg, amely tárgyak a legszükségesebbek lesznek majd egy uj helyiség berendezéséhez. Ezelőtt 7—8 évvel impozáns, modern székházat emelt Kazinczy-utcán az Iparos Otthon, belefektetvén a meglevő mintegy 50,000 korona készpénzét. Az építésre 150.000 korona törlesztéses kölcsönt kapott, de még azonfelül mintegy 200,000 korosa adósság maradt különböző helyeken. Jött háború előtt a nehéz pénzügyi helyzet, a bankok még magas kamatláb mellett is nehezen folyósítottak kölcsönt, tehát néhány az ügy iránt lelkesülő tag vállalt kezességet az adósság egy részéért. Bár az emeleti nagyterem bérlete fejében a mozgó- szinház tulajdonosától tekintélyes összeg folyt be, még sem tudta az Otthon tetemes adósságai kamatait rendezni, ügy, hogy 2—3 évvel ezelőtt már zárlatot kértek a hitelezők a ház jövedelmére. Az időben a város törvényhatósága ment a bajban levő iparosok segítségére, a mennyiben mintegy 38,000 korona sürgős követelést kifizetett helyettük, azonfelül kilátásba helyezte, hogy 200,000 korona kölcsön felvételéért jót áll, ha azt az Otthon megfelelő feltételek mellett folyó- sittatni tudja, összes függő adósságai visszafizetésére. Mint a titkári jelentésből meghallottuk a bankok még a város jótállása inellett sem voltak hajlandók folyósítani e második helyre jövő 200.000 koronás kölcsönt, bár a vezetőség ez év május havában személyesen is tárgyalt több budapesti pénzintézettel. Szatmár, 1917. november 5. A pénztárnok jelentése szerint az Otthon pénzügyi helyzete ez év végén körülbelül a következő’lesz: Tőketartozás . . . 350,188 K Kamat tartozás . 35,957 K Összes tartozás 386,145 K Ebből mozi bérlet, katonai megtérítés, tagdíj befizetés stb. címeken remélhetőleg befoly még ez évben 23,530 korona,amely esetben 362,615 korona adósság maradna fent. Ha az Iparos Otthon 6 százalék mellett konvertálni tudná összes adósságait, az évi kamat 22,000 korona volna, amelyhez még épület fenntartás, biztosítás, adó stb. címeken mintegy 8000 korona kiadás járul. A várható évi bevétel 23,000 korona és így, a pénztárnok számítása szerint, mintegy 7000 korona hiány maradni. Ami természetesen kevesebb lesz, ha a város 15,000 korona helyett 20.000 korona évi bért kötne ki a nagyterem használatáért a mozi jog újabb értékesítésénél, amint az tervbe is van véve. De még igy sem lenne fedezve teljesen az évi 30.000 korona előre látható kiadás. A tagok száma is nagyon megfogyatkozott a háború alatt, úgy hogy ma alig lehet 300 fizető tagnál többre számítani s azok sem mind iparosok. A tagdijak évek óta nem voltak beszedve. A jelentések meghallgatása után tért át a közgyűlés az épület eladásának az ügyére. A legtöbb felszólaló a város részére való eladást ajánlotta, amely esetben az adósság kifizetése után készpénzben és berendezési értékben még megtudná menteni az Otthon azt az 50,000 koronát, amelyet az építésbe eredetileg belefektetett s újból kezdve a dolgot, nem fényes palotában, de egyszerű hajlékban élhetne az iparosság valóban köri életet, mit e helyiségben nem talált fel. Viszont mások a mozi jog visszaszerzése utján és a kölcsönfelvétel újabb megkísérlésével megakarják tartani továbbra is az épületet az Iparos Otthon tulajdonában. Feltűnő jelenség volt, hogy az Otthon mai alakjában való megmaradása mellett egyetlen iparos tag sem szólalt fel, azok mindnyájan csak az épületnek a város részére való felajánlásában vélték feltalálni a nehéz helyzetből való kibontakozás útját, rnig dr. Szűcs Sándor, #dr. Barabás Ferenc, Riszdorfer Imre és Tankóczy Gyula amellett kardoskodtak, hogy meg kell tartani az Otthon intézményét az iparosság számára. Végre hosszas vitatkozás után abban egyeztek meg az összes jelenlevők, hogy az épület eladása felett való döntést a három hét múlva e tárgyban ismét összehívandó közgyűlésre halasztják el s megbízták a vezetőséget, hogy igyekezzék az ideig a várossal tisztázni a kérdést a mozi- jog használatára nézve, amit annak idején Tankóczy Gyula volt rendőrfőkapitány az Otthon nevére engedélyezett, de utóbb már két Ízben a város értékesített. Úgyszintén felhívta a közgyűlés az e célból kiküldött tagokat, hogy lépjenek azonnal érintkezésbe újólag a pénzintézetekkel s igyekezzenek ajánlatokat beszerezni a függő adósságok rendezése végett. Az elnökség pedig értékeltesse szakértőkkel az épületet, hogy a mai viszonyok között milyen ár volna azért elérhető. Ez adatok beszerzése után fog majd a november 25-ikén összeülendő közgyűlés véglegesen dönteni az Iparos Otthon jövendő sorsa felöl. A kérdés érdemére addig visszatérünk. Kedden. Varga Árpád, egyezem magyar név a magyarok millióinak sorában, ezer és ezer fiúnak neve, akik a mindenkit egyenlővé formáló katona ruhában kiszálltuk a határokra, hogy a ránk törő világgul a magyar vitézséget, ön- feláldozást megismertessék. Három év óta mennek a fiuk, apák, három év óta nem tértek vissza a polgári életbe csak a sebesültek, betegek és a hadifogság kicserélt rokkantjui. Á nagy világvándorlásnak egy szürke ruhás katonája, a halmii református púpnak féllábát vesztett hős fia jött haza a napokban nagy Oroszországból. Mikor elment épen, pirosán, lelkes elszántsággal: — a szokásos búcsú szó járt ki neki csak, a megszokott sóhajtás, amelyben az élve' viszontlátás reménysége, óhajtása röpdösött.
