Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-09-18 / 38. szám

1 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. A főkapitány a piacon. Szerdán rendkívüli eaemépy- nek volt szinbelye a piac. Pereze, ez c*ek nálunk Szatmáron rend­kívüli esemény. A kora reggeli órákban megjelent a piacon Tan- kóczy Gyula főkapitány, hogy személyesen győződjék meg a vá­sárlások menetéről ée ellenőrizze a rendet. Kivezényelte a csendőr- ságet és a rendőrség tisztviselőit is szolgálattételre. Bár a főkapi­tány tudta, hogy állásában csak ideiglenesen marad, helyesen fogta föl kötelességét, hogy, amíg viseli a hivatalát, addig annak teljes mértékben eleget kell tenie. — Megjelenése az általános körül­ményekhez képest kedvező hatás­sal volt, mert a viszontelárusitók nem kapkodhatták el a felhozott élelmiszereket, a rendőri és csen­dőri személyzet nem hatalmaskod­hatott, sőt előfordult az is, hogy a vevőknek a pártját fogták, ha szüksége merült föl. Már az a tudat, hogy ellenőrzője van a vá­sárnak, megszüntette a kirivó eseteket. Szombatra engedélyt szer­zett a főkapitány tiz ezekér bur­gonya behozatalára. Délután már a piacon állott ez a mennyiség, •melyből minden jelentkező tet­szés szerinti mennyiséget vásá­rolhatott. Itt említjük meg, hogy il­letékes forrásból szerzett informá­ciónk szerint nem felel meg a valóságnak a közönség egy részé­nél elterjedt az a hir, hogy városi tisztviselők olcsóbban vettek volna el ebből a burgonyából két sze­kérrel, mert ők is a fuvarköltség arányos szétosztásával megállapí­tott áron vásárolhattuk csak, épen úgy, mint más. A főkapitánynak a város közönségéről való gondoskodását, fáradozását úgy is meg lehet di­csérni, ha úgy állítják be a dol­got, hogy árt drágít. Az igaz, hogy az általa felhozott burgo­nyát 60 fillérért árulta a peles- kei gazdaember, de az is igaz, hogy a maximális ár ott helyben értendő, Nagypeleskén, legfeljebb a legközelebbi vasúti álloméira szállítva. De a peleskei polgár­társ még arra sem kötelezhető, hogy a burgonyát eladja, annál kevósbbó arra, hogy a mai időben ingyen óriási fuvart csináljon Peleskéről Szatmárra ingyen. A burgonyát bárki veszi meg Nagypeleskén, a beszállítási fuvarköltséget csak meg kell, hogy fizesse. Ám kíséreljék meg átok, akik nem jó szemmel nézik, hogy a szatmári piacon végre hozzá is lehet jutni valamihez, — hátha ők ingyen szekeret kaphat­nának! Az egész város hálája járna ki nékik. De addig, amig erre nem vállalkoznak, addig nem kell el­venni a kedvét annak a nehány, nagyon megszámlálható embernek, aki a város közönsége érdekében tényleg tesz is valamit. Apróságok. „Nem lesz szeszes ital Ma­gyarországon!“ — Ez a rémhír fut végig az országon. Hiszen eddig sem volt bővében, s a mi volt is, olyun drágán lehetett kapni, hogy a régi jó világnak már igy is vége van. De mi lesz ezután ? Egy bizonyos, az t. i. hogy büntető ügyekben a biróság a részeg állapotra, mint enyhitő körülményre, ritkábban fog hivat­kozni, s száz tanúra lesz szüksége annak, aki elakarja majd hitetni, hogy ő csakugyan részeg volt. * Ha igaz a hir, Kornilov tá­bornok a Kerenszky fogságába került, a mi pedig rá nézve na­gyon roszat jelent. Bezeg jó dolga volt nálunk, mikor a kárpáti har­cok idején a mi fogságunkba esett, de nem becsülte meg magát és egy cseh őrmester segítségével visszaszokott a hazájába. Most aztán búsulhat rajta, miért kellett neki ezt a szamárságot megcsi­nálni, s szomorú fogságában el- kesereghati ő is: „Extra Hungá­riám non est vita, ei est vita, no<j est ita.“ » Nem tudom elhinni, hogy Osoryt csakugyan pályázat nél­kül nevezzék ki városunk főkapi­tányává és annyira siessenek vele, hogy még a formát is mellőzzék. Hiszen övék az ország és a hata­lom, valamivel lassúbb tempóban is csinálhatnák.- Hja! kérlek, — mondja erre valaki — ilyen zűrzavaros időben addig kell ütni a vasat, mig meleg. Nem tudhatja az ember, hogy holnapra nem-e más ülhet a helyére. # Dénes Sándor szerkesztőt nagy gyászba boritotta fiának, a kis Bálintnak halála. De még nagyobb az édes anya fájdalma, mert hiszen az anyai szív száz­szorta többet szenved és mélysé­gesebben érezi a vesztességet. Csak a kis Kató nem tudja még felfogni a történteket, az legyen tehát a vigasz a szülők fájdalmára, hogy e boldog gyermeknek még nincs fájdalma. * Egy kicsit elkésett a férj és az asszony e miatt elkezdte a pa- táliát. Valóságos pergő tűzzel tá­madt reá, mely az, olaszokéhoz hasonlóan nem akart véget érni. Férjem uram állta egy darabig, de végre is kitört belőle az elke­seredés. — Azt mondom, hogy elég legyen! Mér a templomban is csak öt perczes prédikációt tar­tanak, miért akarsz te különb lenni a papodnál! Demeter. HÍREK. — Háziezredünk át­helyezése. Értesülésünk sze­rint az ötödik gyalogezred átköltözése Kisszebenbe már megkezdődött. Úgy látszik, nem volt senki, aki illetékes helyen kellő nyomatékkai lé­pett volna föl azért, hogy fiaink itthol katonáskodjanak, mielőtt a harctérre mennek. — Bimbóhullás. Súlyos csapás érte Dénes Sándor felelős szerkesztőt és nejét DeuUch Bel­lát. Egyetlen fiacskájuk, a négy hete* Bálintka, a múlt héten ne­héz szenvedések után visszatért a menyországba. A szülők fájdalmá­ban őszinte részvéttel osztozunk. — Bendiner Nándor gyásza, őszinte részvéttel érte­sülünk arról, hogy városi zeneis­kolánk kiváló igazgatóját: Bendi­ner Nándort súlyos csapás érte, édesanyja: Bendiner Adolfná az. Frank Auguszta, Bendiner Adolf nyugalmazott operaházi tag neje, folyó hó 11-én Budapesten, a Pajor szanatóriumban meghalt. Bendiner Hedvig operaénekesnő és Fekete Edéné az elhunytban édesanyjukat gyászolják. — Hivatalvizsgálatok. Dr. Papolczy Gyula kúriai bíró, törvényszéki elnök most tartja a a szokásos évi hivatal vizsgálato­kat. Múlt héten a nagybányai, a napokban pedig h szatmári járás- bíróságokat vizsgálta meg. Mind­két he'yen a tapasztaltak fölött megelégedésének adott kifejezést. — A szatmárnémeti-i pályaudvari postahivatal fő­nökévé a kereskedelemügyi mi­niszter Petries György tokaji pos­tafőnököt nevezte ki. — Kinevezés. Jókey Sán­dor, vármegyénk főispánja, dr. Winkler Jenő helyettes körorvost nagy bányai járásorvossá nevezte ki. — Kitüntetés. Kereszt- szeghy György, a 2. lovas tüzér­osztály főhadnagyát az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartá­sának elismeréséül a Signum Laudis-szal másodízben és a né­met vaskereszttel tüntették ki. — Áthelyezés. Az igaz- ságügyminiazter dr. Déry Pál zi lahi kir. törvényszéki jegyzőt, a szatmárnémeti kir. törvényszékhez helyezte át. — Szatmárhegyen az idei szüret — a hegyközségi választmány határozata sze­rint — október 8-ikán kez­dődik. — A társadalomtudo­mányi társaság szatmári OSOportja újból megkezdi tudo­mányos munkálkodását. Már javá­ban folynak az uj tagfelvételek és a szervezkedés, amelynek célja az, hogy a Szatmáron annyira nélkü­lözött és elhanyagolt kulturális tevékenység teljes erővel megin­duljon. Valószínűleg tisztujitás is lesz. Az előadásokhoz a társuság budapesti tagjait is meghívják. Programmon van a tudomány min­den ágából vett előadások mel­lett a művészi hangversenyek ren­dezése is. — Az üzletek zár­órája este 7 óra, nem pe­dig mint hire terjedt, 6 óra. A szombati hivatalos lapban megjelent záróra rendelet szerint üzleteket reggel hat óránál előbb kinyitni és esti 7 óránál később nyitva tar­tani nem szabad. Élelmiszer- üzletek 9 óráig maradhatnak nyitva. — A szatmári szén­elosztó bizottság f. hó 12-én alakult meg a városháza kis ta­nácstermében. A bizottság elnö­kül megválasztotta dr. Lénárd István városi főjegyzőt, előadóul Székely Endre városi aljegyzőt. A bizottság tagjai lettek: Hirsch Sándor takarékpénztári főköny­velő, Kovács Abrahám fakereskedő, Fischer Hermann fakereskedő, Petheő György jószágigazgató, Kövessy Győző főmérnök, dr. Papp Ottó városi tanácsos, Feuerwerker Herman kereskedő, Léber Antal erdőtanácsos, Röth Lajos bank­igazgató, Roóz Gyula kereskedő, Markó Kálmán villamosmű igaz­gató, Fischer Jenő főkönyvelő, Wertheimer Sándor és Rosenblatt József kereskedők és dr. Nagy Jó­zsef szatmárhegyi rendőrkapitány. — Tankóczi Gyula főkapitány nyugdíjazá­sára vonatkozó- iratok a bel­ügyminisztertől leérkeztek a tanácshoz. A belügyminiszter jóvá­hagyta a törvényhatóságnak a főkapitány nyugdíjazását kimondó határozatát. Tévesek azok a hirek, mintha Tan­kóczi Gyula a nyugdijazás tényét felebbezte volna meg, hiszen nyugdíjazását az ak­kor fennálló egészségi álla­pota miatt ő maga kérte, azonban nem volt megelégedve a törvényhatóság határozatának azzal a részével, amely nyug­díj igényének mértékét megálla­pította, mert, véleménye sze­rint, öt magasabb nyugdíj illette meg. A belügyminiszter e kér­désben nem döntött, mert arra nem illetékes, hanem ennek elbírálása céljából át­tette az iratokat a közigaz­gatási bírósághoz. Az ügy teljes felderítése céljából megemlítjük, hogy a városi t. főügyész jogkér­désben apellált, mert azt vi­tatta, hogy a fegyelmi hatá­rozat jogerős eldöntéséig tiszt­viselőt nyugdíjazni nem le­het. Viszont a törvényható­ság úgy fogta fel a dolgot, hogy, mint autonom testület, saját tisztviselője sorsa fe­lett saját hatáskörében dönt­het és a fegyelmi ügy kime­neteléhez képest, — ha egy­általán szüksége merülne

Next

/
Oldalképek
Tartalom