Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-09-04 / 36. szám
s SZATMÁB ÉS VIDÉKE. addig, amig ezek a különbségek nem ilyen nyiltan külön pártokban tömörülve jelentkeznek, amig a konzervativizmus egész kényelmesen — arcpirulás nélkül — egyformán megtud férni a magát liberálisnak valló nemzeti munkapártban és a 4S-as tra- ditiók szerint még liberálisabb függetlenségi pártban, amig a radikális törekvések, amelyek hangsúlyozom, eddig jóformán csak kivülröl és nagyon szerény mértékben szintén csak álarc alatt és lopva tudnak jelentkez ni, nem is lehet komoly munkásságot várni a magyar parlamenttől. Az uj idők uj pártokat, uj eszméket és uj embereket kivánnak. Tankóczy főkapitányt visszahelyezték. Tankóczy Gyula főkapitány fegyelmi ügyében végső fokú döntés történt. A belügyminiszter a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának határozatát megváltoztatta, a pénzbüntetést 500 K-ra leszállította és egyúttal Tankóczy Gyulát főkapitányi állásába visszahelyezte. A nyugdíjazás kérdésében nincseu még jogerős határozat és igy ma a jogi helyzet az, hogy Szatmár-Németi városának Tan- kóczi Gyula a valóságos főkapitánya. A miniszteri döntés kétségtelenül ellentétes érzéseket váltott ki, de hozzá tesszük : a polgárság széles rétegeiben általánosan megnyugtató öröm tapasztalható. Azok, akik teljesen objektiven keresték a panaszolt cselekmények minősítését, megelégedéssel veszik tudomásul a miniszter határozatát. A döntésben a legfőbb forum abszolút erkölcsi hozzáférhetetlenségének tudatában mindenkinek meg kellene nyugodnia, annál is inkább, mert ezt a város közéletének nyugalma is megköveteli. Annál fonákabb, hogy látunk jelenségeket, amelyek odairányulnak, hogy a háborús időnek amúgy is izzó hangulatát fölzaklasuák. A helyzet végleges kiélezését sarkalatos hibának, a polgárig körében az ellentétek fülidé- sését célszerűtlennek kell tartanunk, már annál is inkább, mert hiszen, minthogy ma még a nyugdíjazás elintézve nincs, a felső hatóság intencióját, határozatát pedig senki sem tudhatja s fel sem tételezhető, hogy ez bárki előtt praejudikált volna, — egyáltalán nincsen kizárva, sőt okezerüleg következik is, hogy Tankóczy Gyula főkapitányi szókét még el is foglalja. Bár bíznunk kell a Tankóczy jó Ízlésében és föl kell tételeznünk, hogy a retorzió gondolatát nem vinné be állásába, mégis az ember csak ember és u tulcaigázott ellenségeskedésből folytonos harc keletkezhet. A józan megfontolás köve* teli tehát, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk rendjében befejeződni, megszűnni, örvendjünk, hogy az izgalmak végre lecsönde- sednek, ne csináljanak szántszáp- dékkal újabb és újabb viharokat a város közéletében. Az ugocsax főispán i "beiktatása. I _____ Dr . Morvay Zsigmond főispán nagyszabású sikere. Egész Ugocsft vármegye feszült érdeklődéssel leste a főispáni beiktatót. Köztudomású, hogy a megyében elkeseredett agitáeiót fejtettek ki bizonyos csoportok, amelyek dr. Morvay Zíigmondot, habár teljesen indokolatlanul, nem szivesen látták a főispáni uiéltó-^ ságban. A megye két járása erősen készült a beiktatásra. A tiszántúli járás oly impozáns tömeggel és lelkesedéssel vonult föl, a milyet az ország egyetlen főispánja sem tudott megérni. Halmitól NagyszŐllősig egyetlen hosszú, végeezakadutlan ünneplés kisérte dr. Morvayt. A vármegyeházán a tiszán- inneniek hideg komolysággal várakoztak, a gyűlés maga szertartásosan kezdődött. A szokásos üdvözlések után dr. Morvay Zsigmond főispán székfoglaló beszédet mondott. Nem akarunk sablonos szavakat keresni ennek ecsetelésére. Lehet valaki országosan elismert publicista, szónok, de, merjük állítani, hogy a főispáni installációkon ennél tartalmasabb, okosabb, a vármegye életének jelen és jövő feladataira részletesebben kiterjeszkedő beszédet az országban nem tartottak, A demokratikus eszméknek dr. Morvay régi, meggyőződéséé bajnoka, és nyiltan az volt akkor is, amikor még ezt a legnagyobb politikai bűnnek tartották. Amikor a választójog indokolása, a nemzetiségi kérdés és a vármegye érdekeinek megoldásáról kifejtette, hogy előbbi teljesen eltűnik, utóbbi gyökeres javulást érhet meg, ha a társadalom és ennek kifejezője a közigazgatás, a néppel, a polgársággal megértéssel és sok-sok szeretettel fog foglalkozni, — szemmel láthatólag egy csapásra megroppant az egész ellentábor merevsége és olyan zugó, általános, éljenzés támadt, aminőt a megyeháza talán sohasem hallott. Elképzelhető, hogy az ellenpártnak exponense, az alispán: Szentp&ly Miklós, a megállapított progratnmon kívül azonnal felállt és kifejtette, hogy a főispánnak láthatólag szívből fakadó, Őszinte melegséggel tele szavai őt meggyőzték arról, bogy dr, Morvay a vármegye érdekeit fogja munkálni és biztosította őt mindaoy- nyiuk támogatásáról. Az ellentétek elsimulásával, mint egy nagy kibékülés után, impozáns tüntetéssel ünnepelte egész Ugocsa vármegye dr. Morvay Zsigmond főispánt, akinek ez a nap egyik legragyogóbb sikerét fogja jelenteni. Az ünneplés természetesen kiterjedt a főispán feleségére is, a kit a megyei hölgyek vettek körül meleg ovációkkal. (M. A.) Képek a múltból. Irta: Erdélyi István főmérnök. IV. Túl a Batthyányi utcán terül el a város legalacsonyabb fekvésű rész», a Petőfi-utca alsó szakasza s a Zrinyi- és Báthory-ut- cák, a melyek közül a Petőfi- és Báthory-utcák közt volt a jelenlegi József főherceg laktanya telkén a több kisebb épületből álló „Serház laktanya“, a hol a Szamos felőli főépület igen mély alapozás és utfeltöltéisel 1891—92-ben épült fel, inig a törzsépület helyén külön udvarral a ménló-istálló állott nem valami disz-s környezettel. A Báthory-utcának végén még ma is nyílt árok látható, de ez 30 év előtt végig vonult egész a Kölcsey-utcáig. Ezt a városrészt 1888. évi márciusban az érviz teljesen elöntötte s az akkor összeomlott nagyszámú épület helyén emelt házak által e városrész képe megváltozott. A közvágóhíd 1894 ig csak egy ronda faalkotmány volt a Szamos purtján, óriási bűzt árasztva az egész környéken, s nem lehetetlen, hogy talán e miatt nevezte el a köznép a városnak ezt a részét „Gyehennának“1 A Zrinyi- és Báthory-utcák a magasabb fekvésű Kölcsey-ut- cára torkollauak ki, a melyen 30 év alatt szintén nem volt semmi említésre méltó építkezés. Fennállott a Kazinczy-utca sarkán a Timár-ipartársulat épülete, a kívülről elég mutatós, de belülről nem valami jó beosztású és léghuzamos vigadó helyiségekkel, a mely előtt az utca közepén 1887- ben fúratott a 71 méter mély közkút, a melynek létesítése által először lettek feljegyezve és megismerve a város talajának réteg- zéii viszonyai. A Kölcsey-utca másik sarkán és folytatólag lefele az Arany- János utcáig még egyszerű földszintes házak felett nézett vissza a lemenő nap a ref. főgimnázium és zurda épületeire s a Németi testvér város részbe lépünk át, a hol épen úgy, mint az egész Sznt- már-Németiben még egymást kiabáló és Szent János bogárként pislákoló petrolem lámpák mécses fénye birkózott az éjszaka sötétségével, mivel a villamvilágitás csak 1892. január 2-án vette kezdetét. De ma tincs még Németinek Szatmirhoz képest városiasabb köntöse és hiányzik belőle az itt észlelhető elevenebb élet. Harminc év előtt csak az Irgalmas rend kórháza és a Hildegards voltak a templom s torony nélkül kimagaslóbb épületek és az István király-téri g. kath. uj templom 1900 ban épült fel • ezt megelőzőleg a ref. templom bádog fedélzetű tornya 1802-től 1891-ig dacolt az idő viharaival s ekkor nyert uj vörösréz fedésű szép koronát. Az egyetlen városi középület a Honvéd utca végén lévő honvéd laktanya volt s a legnagyobb zajt az oda be- és kivonuló katonaság és elemi lövőtér puska- ropogássi okozták. A járványkórház a pusztadaróci ut mellett 1887-ben állíttatott fel. A városrész mellékutcáiban még nem volt semmiféle kövezet, inig ma már egy pár szélső utca kivételével, olyan a milyen, de mégis kövön döcög a szekér s mindenfelé épen úgy, mint a testvér Szatmárban, kényelmes műgyalogjárók szolgálnak a gyalogközlekedésre. A körülmények kényszerűsége folytán Németi még máig sem lett sokkal gazdagabb középületek és intézményekben, de a magán építkezés az egyöntetű építési rendszabályok hatása alatt nagy fejlődést mutat. A két testvér városrész egyenlő hatósági gondoskodásban és szeretetben részesülve teljesen összeforrott már és Németi elveszíti különleges jellegét, a mely harminc év előtt akként domborodott ki, hogy a mig Szatmár a kereskedelem é# ipar központját képezte, addig Németi teljesen a főldmivelő polgárságnak és a gazdasági szaknak volt igazi fészke és nem volt semmi számot tevő üzlete sem. * íme igy nézett ki Szutmár- Németi a múltban. Csak végig kell tekinteni most falai között s összehasonlítani a múlt idők képeivel és látni fogjuk huladjon is és éljen, virágozzék és gyarapodjék úgy anyagi mint szellemi téreD mind az időknek végéig 1 (Vége.) Nőegyleti választmányi gyűlés volt hétfőn délután. Dr. Schönpflug Jenőnó alel- nöknő hangulatos, szép beszédet mondott, amelyben Szlávy Dezsőná elnöknőt üdvözölte kitüntetése alkalmából. A gyűlés az elnöknőt lelkesen ünnepelte. Tímár Berta jegyző felolvasta az évi jelentést, amely szerint a nőegylet bevétele a lefolyt évben 56.782 K 91 f, kiadása 55.789 K 70 f volt. Ebben benne foglaltatik a hadikonyha fenntartásának teljes költsége. Határozatba ment, hogy a hadikonyhát október 1, vagy 15-én újból megnyitják, az árakat a körülményekhez képest a tavalyiakhoz mérten fogják megállapítani. E hó 22-én a színházban Drégely- nak „Szerencse fia“ cimü vigjáté- kát adják elő a nőegylet kipró- próbált műkedvelő gárdájával. — Az uj esztendő munkája elé sok reménnyel, munkakadvvel néz az agilis vezetőség, szükséges azonban, hogy a város közönsége ugyanezzel a lelkes szeretettel támogassa őket nehéz, de nélkülözhetetlen munkájukban.
