Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-08-28 / 35. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

S

Képek a nmltbél.

Irta: Erdélyi István főmérnök.

ni

Kilépvén a Deáktérre, a 7 Irat. holdat meghaladó nagy terület mint pusztaság feküdt előttünk, a Hám János-utca felől a Vécsey- ház felé verető kikövezett mély folyókával és a nagy téren alig feltűnő Kölcsey szoborral. Körös- köriil keskeny kőgyologjáró vezetett és fasor gyönyörködtette a szemet, de a nyugati oldalon és délről »plébánia helyén mint csor- báeatok földszintes régi házak vártak lebontásra. A mai szép kirakatoknak hire-hamva sem volt még és a tér részben egy méterrel is mélyebb fekvésű volt mint jelenleg, és csak az eredetileg városi tanácshár, majd pedig 42 éven át törvényszéki tornyos épületnek 132 évi fennállás után 1900-ban történt lebontása, áltij nyert törmelékkel töltetett fel. A térnek délnyugati sarkában az uj városi bérház helyén állott a közönségesen „Fehérház“-n»k nevezett „Zöldfa“ ciroü vendégfogadó, mely szintén 140 éves zujos múltra tekinthetett, vissza és 191-lben bon- tatott el.

A Deákteret Árpád-utcával a Széchenyi és Eötvös-utcák kötik össze. A Széchenyi-utcában az 1889—90-ben épült uj városház udvar felőli részén volt az 1847- ben épitett régi színház, mig a Városház-utca felől egy kis bokros, virágos kert foglalt helyet, a mellyel átellenben a püspöki palota mellett levő csinos vasrácscsal kerített rész a közterülethez tartozott. Ez az oka, hogy egy pár viUamviiágitási vezetéki oszlop ott áll a bekerített helyen. Az Iskola-utca keleti oldalán patakkővel rakott kövezet vezetett át Eötvös-utcára és a nyugoti oldal mélyebb fekvésű vízállás«» terület volt. Az Eötvös-utcában a püspöki konviktus helyén magán lakóház és a zsidó templom telkén lebontásra váró ócska épület szo- morkodott. Az itt kiágazó Kossuth Lajos utca csak pár uj házzal gyarapodott é* az utca végén a Szamos folyó felett még állott a balparttal összekötő fahíd, a melynek nyugoti oldalán a mostani vashid 1889-ben April 26-tól december közepéig épült s december 23-án adatott át, a közúti forgalomnak Böszörményi Károly polgármester által. Ez volt u városnak első nagyobb középitkozéso.

Az Eötvös’utcába torkolló Pázmány Póter-utca déli részén a kir. kath. főgimnáziumnak a jezsuita rend nagy telkéből kiszakított területén állott a magas földszintes régi püspöki lakóház, mely 30 év előtt szerényebb igényű lakóknak adott csendes tanyát és pár évig ideiglenesen mint katonai betegápolóház használtatott. A rend kertjében emelkedett a Hám János püspök által magasabb dombon építtetett kálvária kápolna, a melynek helyén ma már .nagyobb és tágasabb templom áll.

A nyűgöt felől elvonuló Várdomb-utca 30 év óta nem sok épülettel szaporodott s a hid felőli végén alacsony házikók emlékeztettek a múlt időkre és az ott levő gőz- és kádfürdő 1890-ben s az orth. izr. templom pedig 1891—93-ban építtettek fel.

A Szamos partján lefele haladva még nem voltak meg a városunkat árvia ellen védelmező támfalak s a gyenge védtöltések mellett a mederbe nyúló csapó- gátak sorozata és füzesek mellett kikövezetlen útvonal vezetett a Battbyénvi-utcához, a melyeu végig u keleti oldal görbe vonalával párhuzamosan a Deáktórtől kezdve nyílt árok szolgált a csapadékvizek levezetésére.

HÍREK.

. AiiJf

7* ü T

— Nincs bizalom Tiszának. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 23-án nagy érdeklődés mellett rendkívüli közgyűlést tartott Jékey Sándor főispán elnöklete alatt. Először volt alkalmunk konstatálni ezúttal, hogy főispánunk a hozzá fűzött reményeknek nemcsak megfelelt, hanem mint elnöke a közgyűlésnek, egyszerre magafelé irányította a közfigyelmet és közszeretetét. Elfő szereplése után nyilvánvaló volt, hogy Jékey Sándorban úgy vármegyénk, mint maga a kormány is, olyan erőt nyert, aki minden irányban képes betölteni hazafias missióját s akinek működése elé a legszebb reményekkel nézhetünk. Egyébként ezen az ülésen mérkőzött össze a régi rendszer uz ujjal s bár az eredményben egy pillanatig sem kételkedhettünk, mégis büszkén jegyezzük fel, hogy az uj rendszer fényesen föléje kerekedett a réginek. Jóllehet, a munkapárt a közgyűlést megelőzőleg erősen szervezkedett és mindent elkövetett, hogy Tiszu István volt miniszterelnöknek bizalmat szHTuzzon u törvényhatóság. Ez azonban nem sikerül«;, mert óriási mértékben kisebbségben maradtak. Bizonyosra vesszük, ha a nem várt eredményt előre úgy tudták vojna, mint nem, akkor nem provokálták volna a szavazást és az inditvány- nyal elő sem állanak. Fényes dokumentuma ez nemcsak annak, hogy törvényhatóságunk kilencven százaléka teljesen megértette a mai kor szellemét, de egyben annak is, hogy vármegyénkben a régi rendszer teljesen megbukott.

SK—ny.

— Herman Mili hegedű- művésznő hangverseny körútra elutazott Hollandiába. Herman Ella hegedüművéaznő pedig elfoglulta Kecskeméten a városi zeneiskola hegedűt,anári állását. — Mindkét művésmőt a város osztatlan érdeklődése és sok sok szerencse kivánata kiséri.

— Kitüntetés. A király Horváth, Géza dohánybeváltó hivatali tisztviselőt, az 5. közös gyalogezred tart. hadnagyát főhadnaggyá léptette elő s egyszersmind a gyöngyösi tűzvész alkalmával tizenegy emberéletének saját élete kockáztatásával a biztos haláltól való megmentéséért a Károly signum laudisszal tüntette ki.

— Előléptetések a 12-ik

honv. gyalogezredben. Őfelsége a király születésnapja alkalmával a következő előléptetések történtek : A tényleges állományban őrnagy lett Fleischmann Oszkár százados; Tóth Béla, Argyán AL bin, Kiss István és Major Imre hadnagyok főhadnagyokká léptek elő. Az alábbi tart. zászlósok tart. hadnagyokká léptek elő: Deutsch Dániel Aladár, Halász Géza, Kocát László, Csikkeli József, Benner Károlyi Árpád, Esrressy Miklós, Péter István, Paulik Mihály, Ruszti Béla, Márta József, Vajai Gábor, Udvarv Jenő, Uszkai Dezső, Kemetényi János, Figus Albert, Gerszi Károly, Asztalos István, Keresztúri Sándor, Szilágyi Lajos, Szilágyi József,'' Markovits Sándor, Kovács Kálmán, Gribov- szky György, Farkas Dezső, Hock László, Szabó Lajos. Népfelkelő hadnagy lett Kontz Lajos. — Megjegyzendő, hogy a nevek rangszám szerint következnek egymásután. Károly csapatkereszttel dekorálták a következőket: Kundt József alezredest, Telfz Páter tart. főhadnagyot, dr. Hátszádi Péter, Krentz Ede, dr. Lautsch Károly népf. főhadnagyokat, Papp István tart. főorvost, Manzbart Imre, dr. Szálai Sándor, Berese István, tart. hadnagyokat; Bad- zsega Miklós, Sulyok István és Egressy Miklós tart. zászlósokat. A legénységi állományú egyénekből a következők kapták meg a Károly csapatkeresztet: Karácsonyi Gyula tiszthelyetteg, Oláh törzsőrmester, Fehér János, Leichter Sámuel, Herskovics Mihály őrmesterek és Kapics Demeter szakaszvezető.

— Halálozás. Troknya Sándor nyomdász, utóbb munkás- biztosító pénztári tisztviselő, Besztercebányán az ottani barakk kórházban mint katona meghalt. 32 évet ólt. Holttestét családja hazahozatta és itt szombaton délután a hidontuli temetőben helyezték örök nyugalomra, ismerőseinek igaz részvéte mellett. A simái TJray Gyula, az elhunyt karíársa megható gyászbiszédet mondott. — kovásznai özv. Becsek Sándorné sz. Jakab Matild, néhai Bacsók Sándor ref. főgimnáziumi tanár neje, augusztus 22-én délután 6 órakor hosszas szenvedés után 60 éves korában meghalt.

— Táviratilag visszahelyezve. A „Nagykároly és Vidéke“ Írja: őszinte örömmel közöljük, hogy a m. kir. belügyminiszter ur 32640. számú távirati rendeletével Demidor Ignác Nagykároly r. t. város rendőrkapitányát állásába visszahelyezte. Közel 10 hónapi nugy érdeklődéssel kísért ügy nyert igy városunk nagyközönségének őszinte örömére és megelégedésére befejezést. Do- midor rendőrkapitányt 40 évi becsületes, hű közszolgálatban eltöltött idő után érte ez a méltó feltűnést és megdöbbenést keltő, szinte drákói szigoruságu ítélet, amely őt tekintélyes összegű pénzbírsággal (500 K) és hivatalától való felfüggesztéssel sújtotta. De- raidor igazsága érzetében és tudatában a snlyos ítéletet megfellebbezte a belügyminiszterhez, aki íme táviratilag helyezte vissza 10 hónapi gyötrő bizonytalanság után fontos állasába. A nehéz rendőr- kapitányi hivatást a közönség érdekével oly bölcsen összeegyeztetni tudó férfiút, kinek maga a belügyminiszter ur sietett távirati utón elégtételt szolgáltatni, mi is melegen üdvözöljük visszahelyezésekor.

— Kiss Árpádékat búcsúztatják. — A „Máramarosi

Független Újság“ búcsúzik Kiss Árpádóktól. Ilyen „szivályes búcsúszavakat“ nen» hamarosan olvastunk. Hogy a szatmáriak megismerjék, mennyire szerették Szigeten „a mi színtársulatunkat“, íme ideiktatjuk a „búcsúszavakat“ :

A művészet szimulánsai, a

magyar színjátszás degenerált- jai, Kiss Árpád, a társulat vezetésre, irányításra képtelen igazgató és mibaszna gárdája — elismerés a csekély számú kivételnek — odébb állott, itt hagyva a megfertőzött színpadot s az 1917-ee színi idény kellemetlen, de örökké tanulságos emlékeit. Tű* előtte, viz utdnna. Reméljük a szinügyi 'bizottság is okult s a jövőben óvakodni fog befejezett dolog elé állítani a város közönségét. Ha ide vágyik valami színtársulat, tessék azt a jövőben előzetesen megvitatni s alkalmat adni a közvéleménynek is, hogy szavát hallass«. Ez közóhaj I De legokosabb és a legkellemesebb volna, ha visszaállítanék régi összeköttetésünket Debrecennel, mint amely városnak színészete; szeptember 1-től uj éra vezetése alatt — mint a szervezkedésből láttuk — a vidék legelső társulata lesz. Nagyvárad mér valahogy félre esik mitőlünk.

— Ajándék a városnak.

Szatmár varos tanácsa Boromisza Tibor festőművésznek, aki itten teljesít katonai szolgálatot, ingyen műtermet bocsátot t rendelkezésére, ahol a kiváló művész szabad idejében festészettel foglalkozott. A város szívességének viszonzásául most Boromisza egy igen értékes képét ajánlotta fel a városi ta- | nácsnak, melynek átadása szom- baton délelőtt történt meg a művész műtermében. A kép átvételére Ferencz Ágoston és dr. Gönczy Miklós polgármesteri titkár jelentek meg. Boromisza Tibor a csaknem négyzetméteres vásznon páratlanul szép és teljesen uj szinhatéssal a Deák-tér keleti oldalát örökítette meg, centrumában a székesegyházzal.

— Pénzünk értékének visszaszerzése. Weksrle miniszterelnök nagyjelentőségű nyilatkozatot tett a pénz értékének helyreállításáról. Nyilatkozatának lényege a következő:

A pénz értékénsk helyreállítását nem lehet a háború utánra kitolni. Most kell megkezdeni a munkát, mert a pénz értékének alászállása'hatványozza az állami kiadásokat, drágítja az életet, látszólagos értékemelkedéseket idéz elő s megzavarja a társadalmi rendet. Ha idejében nem intézkedünk, a hadiipar megszűnésekor nagyon súlyosan fogjuk érezni a hatását. A drágaság részben as áruhiányban, nagyobbrészt azon-