Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-08-07 / 32. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. felesleges terményeiket, a megszabott árban, igyekeznek felajánlani lakostársaik ellá­tására. Hiszen magasabb ára­kat a vásárlást kiterjesztő rendelet után. hiába is re­mélnek. A közönség nem fogja azt tovább megfizetni. És ha egymást megértve igy fogunk eljárni; az eset­ben Szatmár-Németi sz. kir. város jövő gazdasági évi liszt­ellátásának a nehéz kérdése, az egész lakosság közmegelé­gedésére, a leghelyesebben lesz megoldva. Ä jövő nemzedék egészsége.*) (Folytatás.) Épp on erre az időre esett, hogy Ehrlich tanár találmányaival fénykorát ölte. így ő reá gondol­tam és az ő véleményét kértem ki. „Helyeslem, hogy a syphilis, amíg uz teljesen kigyógyitva nincs, abszolút házassági aka­dályul »'zolszaljon és hogy a há­zasságkötés e.lőtt orvosi egész­ségi bizonyítvány követeltessék. Ez azonban a gyakorlatban nagy ellenkezéssel találkozhatok és éppen ezért nehezen lesz ke­resztülvihető. Egy életbiztosí­tási kötvény könnyebben köve­telhető, ez talán sok vonatko­zásban, mint kisegítő eszköz szolgálhatna.“ Ez volt 1910. óv végén. Azóta persze nagyot fordult a vi­lág, sok minden megváltozott. Kis és nagy gazdasági erők felett ren­delkezők igénybevették az életbiz­tosítást, mint annak a próbakövét, hogy vájjon lépjenek-e házassági frigyre vagy sem. így igen sok esetet tudok, amidőn e próbakővel nagy szerencsétlenségeket ideje­korán megakadályoztunk. Négy nagy, igen tekintélyes, úgyneve­zett fényes partié nem jött létre, mert a vőlegény biztosítását nem fogadtuk el. Kettő ezen szegények közül már a temetőben nyugszik, egy most vívódik a halállal és a negyediknek, ha nem is a napjai, de a hónapjai meg vannak szám­lálva. De tudok kis, igen kis ese­teket is. Egy szegény könyvkötő jelentkezett; 500 koronás életbiz­tosítással akarta mennyasszonya olőtt igazolni, hogy egészséges, de a kötvényt nem kaphatta meg. A házasság füstbe ment, ő pedig két évre rá örökre lehunyta szemeit. | így járt egy másik kisiparos is, ki 1000 koronát, egy fővárosi tisztviselő, ki 2000 koronát akart biztosítani és igy jártak többen, sokan. Szinte fájdalmasan érint, hogy példáimat a temetőből va­gyok kénytelen hozni. Önöket ezek az esetek annál is inkább különö­sen fogják érdekelni, mert ezeket a szegényeket azért nem lehetett biztosításra elfogadni, mert majd­nem a legnagyobb része igen előre­haladt nemi bajban vagy an­nak valamelyik következményé­ben szenvedett. Szebb, derűsebb uz a kép, amely elénk tárul, midőn a vőle­gény megkapta az életbiztosítási kötvényét és a házasság létrejött. Ámde ezekre a napfényben ra­gyogó képekre is sok esetben szo­morúság borult. Kitört a háború. Igen sok hazájáért elesett népfel­kelő szegény özvegyének és csa­ládjának egyedüli anyagi támasza az a biztosított összeg, amelyhez csak a próbakötvény révén jutott. Ez, hölgyeim és uraim, ez az a kéz, amely a sírból felnyúl, hogy szegény, szeretett családjának még a túlvilágból is anyagi segélyt, irt és vigaszt nyújtson. Az előbb és imént említett családok körében nem egyszer hal­lottam, hogy ez a próbukötvány, mely tulajdonképen az egészségi állapot mérve, oly természetes követelmény, hogy az egészség megállapítását tulajdonképen tör­vénybe kellene iktatni. Ha majd nem néhány család, hanem ezren, tízezren fognak erre a meggyőző­désre jutni és igy nyilatkozni-, ükkor a házasság megkötése előtti orvosi vizsgálatot elrendelő tör­vény, mint már egy általánosan felismert közszükséglet, mintegy önmagától fog jelentkezni. És ha az összes biztositó társaságok ugyancsak e térre lép­nének, idővel a házasság előtti életbiztositás és az azzal járó orvosi vizsgálat oly általánossá válnék, hogy a házasság előtti orvosi egész- ségi bizonyítvány törvénybe való iktatása, mintegy magából folyó tény kristályosodnék ki. Kedden. A farkas meg a bárány me­séje jut eszünkbe, ha visszagon­dolunk arra a sok indító okra, a melyet az antant a háború alap­jául megjelölt. Először a Szerbia belügyeibe való beavatkozás miattt mozgósí­tott az orosz. Azután Belgium semlegességének a megsértése volt szálka a brittek szemében. Később a „sacro egoismo“, „elnyomott Legkomolyabbnak látszott j azonban az antant kifogásai kö­zött az, hogy a központi hatalmak s jelesül Németország a maga autokratikus szervezetével önma­gában hordozta a háború csiráját s hogy addig nem is lehet béké­ről komolyan beszélni, mig a köz­ponti hatalmak állami berendez­kedése nem „demokratizálódik.“ Királyunk és magas szövetségese, Vilmos császár, nem mintha a fe­nyegetést komolyan vették volna, de mint a kik a kor intő szavát hajlandók respektálni, haladékta­lanul intézkedtek, hogy úgy Né­metországban, mint Ausztriában alkotmányos kormányforma léte­süljön, sőt — és ez reánk is vonat­kozik — a legszélesebb körű vá­lasztói jog szerint az alkotmány teljességgel demokrata színezetű legyen. Igen átn, de ekkor jött a farkas. Mikor Szerbia és Belgium területi integritásával kapcsolat­ban kijelentettük, hogy nem cé­lunk a területhóditáa és mikor az alkotmányok reformja kérdésében még az antant államok egyik- másikán is túltettünk, következik az, hogy Franciaország Elszászt és a Rajna partvidékét követeli, Anglia pedig a nemzeti aspirációk kielégítéséről beszól, a mikor bi­zonyára a mi szerb, tót és román határvidékeinket érti. így jutottunk annak a tu­domására, hogy nincs olyan kíván­sága az antantnak, a melyet ha teljesítenénk, hajlandó volna a béketárgyaláeokat megindítani. Azaz, hogy van olyan kíván­sága. Teljes leveretéiünk. Csak­hogy ehez nem lévén elég a jám­bor óhaj, hallgat vele 1 Ne gondoljuk azonban, hogy o diplomáciai huzavona minden haszon nélkül járt. Mint említettük ugyanis, a demokratikus berendezések akciója megindult. Es meg kell állapíta­nunk, hogy az akció erős, komoly és útjában feltartózhatatlan. S most egy gyönyörű dolgot produkálhatna a történelem. A demokrácia, mely tulaj­donképen e háborúban lett gyö­nyörű gondolatból hatalmas való­sággá, kellene, hogy legyőzze a háború ördögeit, hogy megte­remtse a békét. Vagyunk, akik hiszik, hogy igy lesz. Lux. Apróságfok. Mindig nagy élvezettel ol­vasom, a mikor Paál Jób, a »Sza­mos“ fővárosi tudósítója ir a lap­jának. Kifogástalan értesítések, buzgó utánjárás és minden irány­ban a város érdekének előmozdí­tása. Csak egy nem tetszik benne,, hogy a város nevét állandóan Szat­márnémetinek írja, holott annak törvényes neve Szatmár-Németi. Mentségére szolgál, hogy ezt a hibát ma nagyon sokan elkövetik, sőt igen gyakran a városi ható- ság is. « A virzsinia tényleg kivonat­ván a forgalomból, sikerült egy másik fajtát felfedeznem, az u. n. veveyt, a mellyel amazt pótoljam. És a cserét nem is mondhatom rosznak, mert a vevey nemcsak erősebb, de jobb izü is, mint a virzsinia, úgy hogy most elme­rengve gondolok a múltra, és mély sajnálkozással konstatálom tévedésemet, 40 éven át élvén abban a hitben, hogy a virzsinia a legkitűnőbb szivur a világon. Ha a háború ki nem üt, sohu sem jöttem volna rá az ellenkezőre. ■» A keletkezőben lévő napi­lap már megalakította a sajtóbi­zottságot is. Valaki kritizálta a névsort és kifogásolta, hogy olyan embereket is bevettek, a kik a sajtóhoz egyáltalán nem értenek, s fel is sorolt ennek igazolására egy pár nevet. — Tévedésben van, — mon­dom neki — mert az illetők szől­ősgazdák és igy a sajtóhoz ok­vetlenül értenek. * Tisza István mint ezredes, kiment a frontra, s miután meg­ígérte, hogy harctéri tapasztala­tairól pontosan értesíteni fogja lapunkat, mára be is küldte az első levelet. Tek. Szerk. ur! ígéretem­hez képest tadatom, hogy szeren­csésen megérkeztem a frontra és azóta állandóan munkában vagyok, üldözöm az ellenséget. Tegnap vonultam be Csernovicba, a hova József kir. herceg is bevonult. Innen a román frontra megyek, ott is rendet akarok csinálni. Si­etek, most többet nem irhatok. hive: Tisza sk. ezredes. « Meteorologiai munkatársunk a múlt heti nagy melegség al­kalmából pontos megfigyeléseket csinált és ebbeli tapasztalatait egy terjedelmes munkában nyúj­totta be. Az ő megfigyelései is azt állapították meg, hogy a nagy hőség előidézői tényleg a hő­hullámok voltak. A munka na­gyon érdekes, de közlését a téli hónapokra hagyjuk, mert tekin­tettel a fűtőanyag rsttenetee drá­gaságára, azt akarjuk, hogy nyá­jai olvasóink a nagy hidegben élvezzék a hőhullámokat, a mi­kor azokra igazán szükeég lesz. Demeter.. *) Réssiet Poór Jakab m. kir. teltvérek felszabadítása“ volt a udvari tanácsos, a Triesti ált. bizto- I Sa]aló a tulián és oláh támadások utó társaság vezérigazgatójának sza- i ■ bad előadásából. I idején. _____________________ $ vr c HIGIÉNIKUS SZIYARKAHÜYELYEK! Sajnálattal tudatjuk aT. cigarettázó urakkal, hogy minden­nemű anyag roppant megdrágulása folytán kénytelenek voltunk a hüvely dobozának árát egy harmaddal felemelni. "VEQ* 1 könyvecske (sodorni való) „PAX“ cigarettapapír ára 20 fillér. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom