Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-07-17 / 29. szám

# i szatmAr és vidéke. A szatmári függetlenségi párt szervezkedő gyűlése. Or. Nagy Vince képviselő beszámoló beszédje. Vasárnap délután 6 órakor tartotta a függetlenségi párt szer­vezkedő gyűlését. A párttagok és párton kívül állók nagy tömege jelent meg, hogy meghallgassa a város képviselőjének beszámolóját. A gyűlést Thurner Albert el­nök nyitotta meg, bejelentette a tisztikar lemondását g megkö­szönte a párt bizalmát, amely őt 25 óv óta megtisztelte különféle tisztségek reáruházásával. Felol­vasta gr. Károlyi Mihálynak táviratát, a melyben ezt Írja: Üdvözlöm Szatmár haza­fias közönségét, ki nekem Nagy Vincéién érdemes, ön­zetlen, derék, megbízható har­cost küldött korszakalkotó mun­kámhoz. Kövessék öt bátran, bizalommal: ahogy én meg­bízom benne. Legyenek vele egyek, mert, amit mi akarunk, az a szebb jövendő! Kitartást, lelkesedést, akaratot, elszántsá­got kérek a szatmáriaktól. A gyűlés lelkesen éljenezte Károlyit. A tisztujitás eredménye a következő: Tiszteletbeli elnök: Thurner Albert. Elnök: Bélteky Lajos. Ügyvezető alelnök: ár. Weis« Sándor. Alelnökök: dr. Barabás Fe­renc, Fkker János, dr. Glatz József, dr. Göbl Ala­jos, Hérmán István és Világossy Gáspár. Főtitkár: dr. Jlácz Endre. Titkárok: Magyarádi Boros Lajos dr., Csomay Győző, dr. Südy Tibor és Szabó Lajos. Főjegyző: dr. Kiss Endre. Jegyzők: ifj. dr. Borgida Lajos, Beák Kálmán és Kálik Lajos. Pénztárnok: Mezey Ferenc. Elnöki tanács 50 tag, nagy vá­lasztmány 120 tag. Ezután dr. Nagy Vince őriz. képviselő tartotta meg be­számolóját. A nagyon tartalmas, világos okfejtésü beszédet sűrűn szakította meg a taps, éljenzés, ahol pedig Tisza Istvánt és a munkapártot emlegette: abcug, le vele kiáltások hangzottak fel. Beszédét egy hasonlattal kezdte. Égett a gyár épülete, — úgymond — magasra lobogtak a lángok, amelyek már az egész épületet elárasztották. Ekkor egy fiatal munkást. küldtek a munká­sok ki, hogy a tűzön keresztül hatoljon be a helyiségekbe, vizs­gálja át gyár könyveit és iratait, hogy az igazgatóság jól vezette e as üzemet, nem károsította e meg a részvényeseket. A fiatal munkás az életveszedelmeken keresztül végre eljutott a nagyterembe, a hol megrökönyödve látta, hogy az egész igazgatóság teljes hidegvé- rüséggel ült együtt és azon vitáz­tak, hogy miből származott u tűz. A fiatal munkás rájuk kiállt: „Urak, először arra gondoljanak, hogy el kell oltani tv tűzet és az­tán lökjék ki azt a kályhát a teremből, amelyik csak úgy ontja magából a szikrákat!“ Mikor őt — Nagy Vincét — a parlamentbe küldték, a képvi­selőház ás az egész világ parla­menti többségei azon veszekedtek, hogy ki okozta a háborút és csak a kisebbségek, nálunk a Károlyi­párt. látta józanul a helyzetet, hogy előbb meg kell szüntetni a háborút és csak aztán kell arról beszélni, hogy kidobjuk a tűzokádó kályhát: a militarizmuat, a ha­talmi hóbortokat és demokratikus alapokra kell fektetni az alkot­mányunkat. Ezért csatlakozott ő is ehhez a párthoz, mert meggyőződése, hogy, ahol igazi népuralom van, ahol a nép igazi képviselői inté­zik az állam sorsát, ott a háború lehetősége ki van zárva. A király előljár ebben a nagy felismerésben. 0 nem lemá­solta Vilmos császár választójogos proklamációját, hanem épen ő mutatta meg a példát arra, hogy nem szabad a deklarációnál meg­maradni, hanem az abban foglalt jogkiterjesztéseket meg is kell valósítani. Kétségtelen, hogy Tisza Istvánt a király erős, értékes egyéniségnek tartotta és mégis félretolta az útból, mihelyt a nép széles rétegeit a jogok várába nem engedte bevonni. A magyar királyt most Vilmos császár utá­nozza, aki a maga Tiszáját: a birodalmi kancellárt eresztette szélnek, mert a német demokrati­kus átalakulás elé vetette magát. A jogokkal bíró népek meg fogják érteni egymást és azért az ő kezükben van a béke lehe­tősége. Az igazi függetlenségi elvek nem a külső cifraságokban, a nero- zetiszinü ináz, a közjogi szólamok­ban merülnek ki, hanem a Károlyi által vallott politikai programm racionális, amely számolni tud az adott helyzettel, az eshetősé­gekkel és mikor látja, hogy sar­kalatos céljainak egyik eszközét: az általános, egyenlő, titkos vá­lasztójogot meg lehel valósítani, akkor nem beszél egyebekről, hanem össze áll a választójogi blokkal a választójog megvaló­sítására ! Majd megemlékezik a mai kormány tagjairól és rámutat arra, hogy Batthyányi és Vázsonyi a demokratikus követelések biztosí­tékai a kabinetben. Batthyányi emellett a háború alatt az előző kormány nemtörődömsége foly­tán elharapózott árdrágításban, uzsorában kiszipolyozott tisztvi­selői kar helyzetének a legmesz- szebb menő javításán dolgozik. Beszól arról, hogy, mennyire alaptalan a Tisza erőszakosko­dása, amellyel pártjában a válasz­tói jog ellen a nemzetiségi ve­szedelmet, a magyarság elnyo­másának aggodalmát kelti fel, — és ez Nagy Vince képviselő beszédjének egyik leghatásosabb része volt — hivatkozik Nagy Vince arra, hogy a király iránti bizalmunk valóságos tényeken alapszik. A király látja, micsoda hősiességgel küzd érette a fron­tokon és itthon a magyar nem­zet és látnia kell a hűtlen árulás és nemzetiségi széthúzás esemé­nyeit Ausztriában. Ezek után lehet e hinnünk, hogy a király nem ismerte fel, hogy trónjának egyedüli szilárd támasza Magyar- ország, amelynek erősítése, jogai­nak kiszélesítése a trón egyenes érdeke. Ha tehál a magyar jog- kiterjesztés és az ausztriai ese­mények eredményeként lazulni fognak is a 61-es alap kötelékei, mi függetlenségiek bánkódha- iunk-e ezen ? Hiszen a közös ügyek so­kasága valóságos reálunióba bi­lincselt bennünket Ausztriával. És az ifjú uralkodó be fogja látni, hogy minden szál, amely a reál uniót gyöngíti, az bennün­ket erősít és egyúttal az ő trón­jának hatalmát növeli. Hiszi, hogy a megkötendő bóka állandó lesz, az európai nem­zetek testvéri szövetsége, amely­ben minden nemzet, megtalálja belső erői kifejtésének lehetősé­geit és hogy a népek testvéri versenyében az önálló, demokra­tikus, haladó Magyarország nem lesz az utolsó. A képviselőt beszéde után sokan üdvözölték, sokáig tapsolták. Utána Bélteky Lajos el­nök elismerő szavakkal köszön­tötte a képviselőt és a párt bi­zalmáról biztosította. Megköszönte a gyűlésnek megválasztásukat és indítványára a miniszterelnöknek, Károlyi Mihálynak, a főispánnak üdvözlő táviratokat küldtek. Az elnök ígéretet tesz, hogy a füg­getlenségi párt érdekeit friss erő­vel, teljes enex-giával fogja diadalra segíteni. Br. Weis« Sándor felszó­lalásában a függetlenségi párt keretén kívül állókat kérte fel, hogy a választójogi küzdelemben a pártot támogassák, mire dr. Markovits Aladár a radikális polgárság tagja kijelentette, hogy, bár a függetlenségi párthoz nem tartozik, az általános választójog kiküzdésében, mint a béke lehe­tőség legelső feltételének megva­lósítására irányuló harcában a radikális polgárság minden erejé­vel támogatja a függetlenségi pártot, amely azzal, hogy prog­ramjának ideális, egyéb követe­léseit a választójogi harc idejére felfüggesztette, a politikai érett­ségnek, politikai emelkedettségnek olyan erejéről tett tanúságot, ami­vel a nép nagy tömegeit hálára kötelezte. Ha itt a radikális párt megalakul, akkor e pártkereten belül fognak a választójogért együtt küzdeni a függetlenségi párttal. Ezzel a gyűlés a képviselő és a tisztikar éltetésével véget ért. Kedden. Már úgy volt, hogy a vór- özönök szomjas medrei végkép ki­száradnak, már úgy volt, hogy a gyűlölködő és féltékenykedő em­beri önzésen és kapzsiságon ur lett a megértés, a megbocsájtás gondo­lata, a mikor ördögi agyakból gyilkos tervek uj fellegei sürüd- tek össze felettünk, uj orkán ke­letkezett, szeretteink ezreinek vére uj hullámokban zudult a szá­radó mederbe. Azt hittük, hogy a forra­dalmi Oroszország, mint újjáéledő Phönix, megfojtja a háborúnak ezen par excellens imperialista esz­köznek szelleme, hogy szabaddá lett szárnyaival végigröpüljön a két világrészre szóló birodalmon, hirdetvén a népjogot, a népszabad­ságot, — de csalódtunk és e csa­lódás két okból keserves nekünk. Az első ok általános. A haladás gondolatának min­den harcosát brutális ökölcsapás­ként érintette, hogy az uz erup- tio, mely egy absolut uralom év­százados hatalmát máról holnapra megtudta dönteni, nem tudta, vagy nem akarta egyúttal azt a hatást is kiváltani, mely a 3 éves ádáz harcnak végét jelentette volna és megszilárdított volna bennünk a legközelebbi jövő számára azt a nagy tiszteletet, a mellyel a nép­szabadság, a népakarat iránt vi­seltetünk. A másik körülmény speciá­lisán bennünket, hadviselő szövet­ségeseket érdekel. Mi lett volna akkor, ha mi mindjárt az orosz forradalom reg­gelén támadást intézünk és azzal a kimondott jelszóval, hogy a for­radalom első eredményeit akarjuk az orosz nép részére még a cáriz­mus helyébe lépő angol csatlós uralommal szemben is biztoeitani, egy hirtelen mozdulattal, legyőzés és esetleg meggyőzés utján lefegy­verezzük az orosz hadsereget? Az orosz hadsereg, mely természetesen a forradalom elő­készítésében nem vett részt, a pil­lanatban a meglepetés lenyűgöző hatása alatt állott és legyen sza­bad csekélységünknek megjegyez­ni, hogy ez időbeu egy jól ki­gondolt és erélyesen véghezvitt sakkhuzás meghozta volna a maga gyümölcsét. Ám a diplomácia más esz­közzel dolgozott ez időben, a eakk- huzás nem történt meg és most a cárizmus helyett egy más ha­talmi forum az, mely a hulla- hegvek emeletét rendezi. HIGIÉNIKUS SZIYARKAHÜYELYEKI Sajnálattal tudatjuk a T. cigarettázó urakkal, hogy minden- '? nemű anyag roppant megdrágulása folytán kénytelenek «i voltunk a hüvely dobozának árát egy harmaddal felemelni. 1 könyvecske (.sodorni való) „PAX“ cigarettapapír ára 20 fillér. — PAX VÁLLALAT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom