Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-01-02 / 1. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. döklö magasságba, magával viszi egy becsületes, nemes nemzet lelkivilágának minden melegségét, minden sóvárgó vágyakozását, fohászát: egészséges nemzet ólén egészségben tartsd meg Uram a Királyt! Olyan ez a pár szó, mint egy komoly férfi fogadalma. Éljen a király a nemzetnek érette munkás, vele dolgozó népének élén, mint szorgalmas családnak megértő, övéivel! dolgozó feje. Élje a király a nemzeti munkának áldása, eredményeket hozó nyugalmas idejét. És végezetül: olyan ez a nehány szó, mint az ágyú dörgése: egy szabadságért élő, szabadság nélkül pusztuló, hivatott nemzetnek nagy figyelmeztetése, amit csak most, az idők viharzásának közepén bírunk átfogni értelmünkkel. A magyarságában rejlő nagy erő a Király legnagyobb támasza, történelmi patináju hűsége, uralmának szilárd támasza. Az országban felzugó fohászrs, a Király és a Nemzet együttes fogadalmára a Rat,árainkon és messze más országok földjén magyar fiuk és őszbe csavarodott magyar emberek fegyverének ropogása adta a visszhangot. •ünkre és megsemmisítésünkre tört ellenségeink Románia érintetlen és friss hadseregének beavatkozásához fűztek. Bukarest elfoglalása többet jelent egy ellenséges főváros elesténél, többet annak a hadseregnek szörnyű vereségénél, amelytől ellenségeink a végleges győzelmet remélték. Jelenti azt, hogy ma már csak a gonosz indulat mondhatja, hogy ellenségeink még kicsikarhatják kezünkből a győzelmet. A gyönyörű diadal alkalmából küldjük el üdvözletünket hős katonáinknak, akik nekünk ezt a nagy diadalt kivívták s nekünk e nagy örömet megszerezték. A* övék minden dicsőség, a mienk a hálás megemlékezés szent kötelessége. Szeretetünk virraszt a vérző hősök felett, akik száz nap szakadatlan harcai után a román főváros hivalkodó falai közt végre bevonulhattak. A békeidőknek kedélyes, ezáz kis napról szóló hagyományos tréfálkozása ime a világrengető háborúban száz komoly nappá változott át. Ez a mostani száz kis nap megfordította a világtörténelmet és megtanította nagy igazságokra ellenfeleinket! Pedig mindössze száz kis nap volt! De milyen száz kis nap! Ettől a visszhangtól nyer viharral, vésszel dacoló, szilaj, világot reszkettető erőt a mi forró kiáltásunk : Éljen a király! JJr. Markovits Aladár. A próságok. — Boldog uj évet kivánok ! — mondja mosolyogva Fáraó ivadéka. — Hasonlóképen kívánom, s remélem, hogy ezzel kvittek vagyunk! — Hiszen igaza, hogy a nagyságos úr jó kívánsága többet ér azs enyémnél, hanem azért ást a kis ráadást ne tessik sajnálni. * — Tavaly instálom többet kaptam. — Igaz, de lássa barátom, nagyon rósz időket élünk, mindennek felment az ára, spórolni kell. — Épen azért, — monolo- gizál az illető kimenet közben — mert mindennek felment az ára, kellene többet adni. De hát ilyenek az urak, csak a szegény emberen tudnak spórolni. * — Se bor, se fekete kávé! ? — méltatlankodik a férj. — Édes fiam, — szól szs- liden az asszony — az uj esztendőben bizony ezekről le kell mondani, mert kávét már alig lehet kapni, a bor pedig olyan drága, hogy iszonyú. — Persze, most minden drága, de a kalap, a cipő stb. a miket legutoljára beszereztél, az mind nagyon olcsó volt. — Ugyan kérlek, hogy lehet arról még csak beszélni is, ami a múlt évben történt! * Egy társaságban arról folyik a beszéd, hogy ki mit csinált legelőször az uj esztendőben. Mindenki elmondja a maga esetét. — Én bizony restellem, — ’meséli egy öreg ur — a mi velem történt. Megvártuk az öregemmel az éjfélt, azután boldog uj évet kívántunk egymásnak és mentünk lefeküdni, s menet közben meglátva a vizes kancsót, egy nagyot húztam belőle. Tehát újév napján a legelső cselekedetem az volt, hogy vizet ittam. A feleségem álmélkodva nézett rám, s csak annyit mondott: „Valami csodának kell történni az uj évben, mert a mit most láttam, azt még soha sem láttam.“ * Nagy élvezettel olvastam végig a koronázási ebéd menüjét. Micsoda ételek, az ember oda van a bámulástól. Valóságos tobzódás a hadikoszt idejében azt a 19 fogást csak olvasni is, hát még valójában enni is belőle. A mint írják, ez azonban csak olyan symbolikus ebéd volt, az ételeket csak felhordták és azután érintetlenül szállították vissza a konyhába. Ismerve a magyar ember természetét, a ki ha valami jót hoznak az asztalra, azt szereti is megélvezni, igazán csodálkozom rajta, hogy nem akadt valaki, a ki elszólja magát: — De már felség ezt megkóstoljuk! Demeter. A színház. Künn a bárány, benn a farkas. Földes Imre bárom felvonásos komédiája, — bemutatták december 29.-én. Találó jelzővel jellemzi a szerző a művét: komédia. Igen, — hallatlan komédia, hogy jónevü iró ember nem átall ilyen lehetetlen munkával színpadra menni. Érdé nies u darabnak néhány kirívó helyével foglalkozni. A szerző szerint komédia az, hogy a nők mind egyformák, korra és családi állapotra (elvált, özvegy, aggszüz, vagy csitri leány) tekintet nélkül abban, hogy nevetséges, naiv pózokban vágyódnak és szaladnak a férfi után és ebben egymásnak kíméletet és tapintatot nem ismerő konkurransei. — Ezt a nagy tülekedést mutatja be a darab. Van egy „Családi otthon“ nevű panzió, ahova csak nők juthatnak ba. Férfi csak akkor, ha az összes nők egyhangú igennel megszavazzák. Valahogyan becsempészi magát Pál István iró s miután egy egy köznapi frázissal minden nőnél felébreszti a hiúságát, hogy csakis „ő“ érte Kirakodott be a zártkörű társaságba, a szavazásnál, — bár a hölgyek előzetesen egyhangúlag, megborzadva erősitgetik, hogy feltétlen „nem“-me! szavaznak, — természetesen egyhangú nigen“-nal befogadják a férfit. Szegény ember őrült kálváriát jár. Ágyonbecezik, agyon féltik, etetik, életrendet Írnak neki elő, rabbá teszik, hogy percnyi szabad lólekzete, gondolata nincsen. Megszökni sem tud, mert rettentően összetartanak a nők. Közben egy bakfis leány mond vezércikkeket a nők fari- zeusságáról,a szabad szerelemről és a nőknek szabad férj választási jogáról, amit igy formuláz meg: „Ha maguknak — (férfiaknak) szabad és kell küzdeni a jólétért és a megélhetésért, akkor nekünk (nőknek) is szabad küzdeni a boldogságért. A vége természetesen az, hogy az egyetlen fiatal ember az egyetlen fiatal bájos tagját a panziónak feleségül veszi. A természetellenes a darabban az, hogy a nőket torz alakoknak mutatja be, akik nem tudnak egy szót őszintén kimondani, rosszak és szívtelenek mindenkihez, csak „a férfi-“hez nem. De ezt az egy érzésüket is palástolják, s ezzel az egy érzésükkel is csak nyakára ülni tudnak a férfinak, csak kinozni, rabszolgává tudják őt tenni. Az egyetlen nő, akinek agyában egy kis világosság dereng, — az is csak egy csitri bakfis. Még ez sem következetes, mert ő hirdeti ugyan a nyílt vallomás jogosságát a nő részéről is, szeretetet és gyöngédséget prédikál, — de nem gyakorolja, mert ő épen úgy meg- gyötri az ideálját, az egyetlen férfit, mint a többi. Az előadást érdekessé teszi az, hogy vagy tizenhat női szereplő mellett egyetlen férfi ember játszik. Két szerep tulajdonképen az egész komédia: egy fiatal lányé és férfié. B á n y a y Irén és Dózsa Jenő igyekezetük javát hozták a színpadra. Bányai Irén sok őszinteséggel törekedett ezt a hihetetlenül rossz, erőltetett szerepet megjátszani, s ami köz- vetetlen hatást elért, tisztán ennek köszönheti. Dózsa Jenő a megkínzott férfi hálásabb, de nagyon férd» szerepében már előnyösebben érvényesült. Amit a szerző akart, — azt ő teljesen kihozta, megjátszott minden nű- anszot. Nagyobb sikerekre azonban ez a darab nem alkalmas. Jellemző, találó volt a V ö 1- c s e y Rózsi játéka, ki kell emelni Tordai Etel értelmes előadását, azután Bene Emmát, aki egy aggszűzet mutatott be pompás humorral és kitűnő felfogással. Nagy Zsuzsi ügyesen forgott a színpadon. Markovits Aladár. Stoldog újévet kíván Szigeti József törv. bejegyzett ingatlan adásvételi ügynök, Szatmár. HÍREK. Szatmári strófák. i. A Karácsony és az Óév Úgy elröppent, mint az álom ; S a »spájzokban« most is csak a Mélyen tisztelt nullát látom... Nulla itt... és nulla ott... Be nagyszerű állapot !... No de — sejtem — ez az Újév Kárpótól majd minket bőven; Mindenünk lesz, ami nem volt Az elillant esztendőben... Még az is lesz, ami meg Éppen nem kell senkinek !... Mindenünk lesz, ami nincsen... Feltéve, ha békét érünk !... Éppen ezért, drága Béke, Ne incselkedj annyit vélünk !... Jöjj hamar! — mert meglehet: Elfeledjük nevedet!... ...S majd a Nép a drágítókat Társzekérre rakja szépen... S szégyenszemre körűlhordja Egy párszor a Deák-téren,... Hogy megtudja a világ: Ki itten a — mákvirág! !... II. Kivéve a drágítókat,... Mindenkinek azt kivánom, Hogy az Újév minden üdve, Boldogsága reászálljon !... S bármerre is elmegyen : Szerencséje nagy legyen! Kivéve a drágítókat,... Legyen boldog minden ember, Aki szegény honfitársán Csalni nem bír,... csalni nem mer... Aki szívből, igazán Csügg ezen a szép Hazán !... Kivéve a drágítókat,... Legyen áldott minden lélek, Telve hittel és reménnyel, Hogy még boldog időt ér meg... S gyógyuljon be a sebe... Adja az Ég Istene !!... A megrögzött drágítókra Uram-Isten! csak azt kérem,
