Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-23 / 21. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. a* eskórosoknak is meg kell most jelenni a szemlén. Nem tartoznak a szemlén megjelenni azok akik sorozáskor a törlendők közzé vétettek fel, továbbá azok. akik fölülvizsgálat alpján mindennemű népfelkelői szolgálatra alkalmatlannak minő­sítettek és ezt végelbocsájtási le­véléi igazolni tudják. A lényeg tehát az, hogy ez a szó: minden­nemű: zum jeden Landsturmdi­enste, ott legyen Népfölkelési szolgálatra alkalmatlanok, vagy rokkantság miatt népfölkelési szol­gálatra alkalmatlanok, valameny- nyien kötelesek a bemutató szem­lén megjelenni. Azok, akik a háborúban történt megsebesülés folytán felül­vizsgálati utón az 1916. év ápri­lis elseje előtt bocsátattak cl, tar­toznak o bemutató szemlén meg­jelenni. Ellenben, akik az 1916. év április 1-je után bocsáttattak el, azok nem tartoznak a bemu­tató szmlén megjelenni. A sebesü­lési pótdijjal ellátott s 1916. év április elseje előtti elbocsájtott egyének tartoznak a bemutató szemlén megjelenni, a sebesülési pótdijjal ellátott és 1916. év ápri­lis elseje után elbocsájtot egyének nemtartoznak a bemutató szemlén megjelenni. Azok a szabadságoltak, akik felülvizsgálat ufáu, mintnépfólke- lési szolgálatra alkalmatlanok bo- csájtattak el é-r szabadságoltattak, kötelesek a bemutató szemlén megjelenni. A bemutató szemlén nem kötelesek megjelenni a lelkészek, mintán igazolták felettes hatósá­guk révén azt, hogy hivatásszerűen vannak alkalmazva és tartósan, hasonlóképpen nem jelennek meg az orvosok és honvéd havidíjasok. Akik a legutóbbi bemutató szemle alkalmával kórházba utal­tattak és helyőrségi kórház lelete alapján alkalmatlanoknak minő­sítettek szintén bemutató szem­lére kerülnek ahol kiegészítő pa­rancsnokságtól beszerzett leletek alapján mondják ki alkalmatlan­ságukat, vagy alkalmasságukat. Sok zavart idéz elő a tájé­kozatlanok előtt az a kifejezés, hogy nem tényleges viszonylatba helyeztetett. Égyeseek azt hiszik, ez mentesíti őket a sorozás alól. Írással. Hát még a mikor töltött és tiszta magyarsággal mondotta : „A németet alólra!“ — uzt sem tudtam, hogy az örömtől mit csi­náljak. Hogy ilyen bevezetés után a vacsora utáni elbeszélgetés so­káig tartott, el lehet képzelni. Még azután álmomban is folyta­tódott, de már akkor András szom­széd és a sógor is ott voltak, s naig az egyik bizonyítgatta, hogy az Előcserinek nincs párja a vilá­gon, addig a másik azt hangoz­tatta, hogy a Luna-viz az ásvány­vizek királya, mire a császár mosolyogva bólintott, hogy egyet­ért e kijelentésekkel. Tek. Szerkesztő ur! Befeje­zem levelemet, mert 6 órakor haditanács lesz, ott pedig ponto­san kell megjelenni. Ég vele és gyöngyharmat! I hive: Ripp. Elenkezőleg, aki nem tényleges viszonylatba helyeztetett — als invalid, bürgerlich werbsfähig, enthouban — azok feltétlenül sor alá tartoznak álltmi. Az 1865. évben született népfölkelósre kötelezetteknek, akik az eddigi szemléken alkalmasnak találtattak és jelenleg szolgálatban álanak valamint oz ugyanez évben születet népfölkelésre kötelezettek­nek akik fegyvernélkiili szolgá- 1 latra igénybe vétettek, a tényle­ges szolgálatból való elbocsátásra egyáltalában nincsen igényük. Ennek következtében az 1865. évi születésű egyének is, akik alkal­masaknak találtattak, azonban a tényleges szolgálat alól felmen­tettek, a felmentési jogcim meg­szűnte esetén be fognak hivatni. Az ugyanez évben szülötteknek pedig, akik az eddigi szemlékről elmaradtak, a mostani pótszemlé­ken meg kell jelenni. Nagy hangverseny a színházban. Régen láttunk olyan fényes zenei eseményt Szatmáron, mint amilyen a városi zeneiskola igaz­gatósága által május 17-én este a színházban rendezett hangver­seny volt. Geyer Stefi, a világ­szerte ünnepelt magyar hegedű- művésznő jött el közibénk. Ő már volt egy izbén, néhány év előtt, Szatmáron s gyönyörködtette már akkor általánosan elismert, nagy művészetével a szatmári közönsé­get; amit azonban most produ­kált, a zenei virtuózitás legelra- gadóbb megnyilvánulása volt. A közönség nem tudta, mit csodáljon inkább, a boszorkányos technikát-e, vagy a fenséges érzésektől teljes, kiapadhatatlan s fáradhatatlan erőt, amely olyan hatalmassá tette a művésznő játékát. Előbb Mozart Don Juán-jának nyitányát, majd Beethoven D dur és Goldmark A.-moll hegedűversenyét játszotta Geyer Stefi, végül Bendiner han­gulatos Barcarola-ját és Hubay Csárdajelenetét. A nagy művésznő szereplésének méltó keretet csinált a zeneiskola igazgatósága, Föl­kérte kíséretül a hslyben állomá­sozó 65. cs. és kir. gyalogezred még nem régen alakított, de ki­váló művészi erőkből álló zene­karát, amely nagy szakértelmű karmesterének, K 1 i c k a József­nek dirigálása mellett meglepő tudással h zenei képességgel ját­szotta végig a nehéz darabokat. Nagy örömmel töltötte el különö­sen a zenei szakértőket, hogy az uj katonazenekar milyen pompá­san mutatkozott be e nehéz fel­adat megoldásánál s milyen szép reményekre jogosít további mű­ködése. — Az estén közreműkö­dött még Szabó Margit, a zene­iskola kiváló énekes növendéke is, akinek szereplésében nem egy­szer gyönyörködtünk. Jeles ének­tudásról és szép hangról tett most is tanúságot Puccini két. nagy áriájának eléneklésével a „Bohém élet“-ből és a „Toscá“-ból. Úgy ez énekszámokat, mint Geyer Stefi Goldmark versenyjátékát Ben din er Nándor zeneiskolai igazgató kisérte zongorán, ma is, mint mindig, mesterien. Az elő­kelő közönség, amely színükig megtöltötte a színházat, — még az orcsesztert is, — valósággal ünnepelte Geyer Stefit s nagy el­ismeréssel és tetszéssel honorálta u katonazenekar kitűnő debutját, Szabó Margit énekét s dicsérte a rendezőséget a ritkaságszámba menő hangverseny rendezéséért, amelynek jövedelme jórészt a hadi árvák javára fordittatott. (-) Apróságok. A püspöki udvarban, szemben az erdészeti hivatallal, már negyedik napja lebet hallani a villamos favágó sivitó hangját. A ki arra megy, rög­tön az jut eszébe, hogy milyen jó dolog is az, a hol annyi tűzifa van. — De váljon mit szól hozzá az erdőtanácsos ? — jegyzi meg valaki — Neki bizonyára nem lehet kellemes, mert folyton azt juttatja eszébe, hogy a városnak meg nincsen. •» Szalonnáért küldik a szakácsnét a városi kiárusító helyiségbe, de min­dig csak az a nóta, hogy jöjjön hol­nap, akkor lesz. Végre aztán türelmét veszítve odafordul a fő elárusítóhoz, hogy tulajdonképen, mit lehet hát ott kapni ? — Van lelkem nagyon jó sajt, parancsoljon ! — Azt érzem, hogy van, de mi az ilyen nagyon szagosat n^m szeretjük. # A lapokban olvasom, hogy a kálmándi káplán nem respektálja az egy órás előbbre vitelt és még mindig a régi alapon harangoztat és végzi a többi teendőket. Kosz nyelvek meg azt beszélik, hogy kezdetben a németi ref. egyház is ellent mondott az újításnak, de május 15 óta mégis előbbre tolta a mutatót, bizouyára úgy gondolkoz- , ván, hogy a ki megtér, üdvözül. A ; káplán azonban vitézül tartja magát 1 és el van telve önmagával, hogy ő I milyen hatalmas ember, még az idő­ié nek is parancsol. A múltkor Ugocsában járván, az asszony szigorú parancsához képest szétnéztem, hogy egy kis tojás beszer­zést eszközöljek. Találtam is vagy 100 darabot, de nekem úgy tetszett, mintha kicsinyek volnának, mondom is az illetőnek. — Hiszen kérem, a megye is kicsiny, ez attól van. — Jó, jó, de az ára mégis olyan, mintha nagy volna. — Hja kérem, arról mi nem te­hetünk, hogy a drágaság meg épen olyan nagy, mint Szatmárban. * Nikita uj minisztériumot, neve­zett ki és a lisztét beküldte lapunk­hoz. Régi ismeretségben vagyok vele még a boszniai okkupáció óta, a mikor egy alkalommal Csettinjéhen vendége is voltam. Ismert dolog, hogy a minisz­terek fizetése Montenegróban fejenként és havonként 10 kecske és évenként egy pár bagaria csizma, az elnöknek ezenkívül még egy fejelés is. — Öregem ! — sürgönyöztem neki — gratulálok a sikerült válasz­táshoz, de honnan veszel annyi kecs­két, hogy a miniszterek járandóságát kifizesd, mikor Montenegrót elfelejtet­ted magaddal vinni ! ? Demeter ■ A drágasági pótlék ál­landósítása. „A Vármegye“ közigazgatási hetilap megbízható forrásból arról értesül, hogy a pénzügyminisztériumban olyan ja­vaslaton dolgoznak, amely felha­talmazza a kormányt, hogy a köztisztviselőknek a folyó évre engedélyezett húsz százalékos pót­lékot a háború tartamára, vagy esetleg a békét követő első nap­tári év bégéig állandósíthassa. Közelebbi értesülésünk még nincs és beavatottak állítása szerint még kétség«», hogy ez a törvény ja­vaslat a nyári vagy őszi ülésszak alatt kerül-e a ház asztalára, a kérdéssel azonban minden valószí­nűség szerint az összes köztisztvi­selői szervezetek már legközelebb foglalkoznak, mert az eddigi drá­gasági pótlékot nem tartják ele­gendőnek arra, hogy a köztiszt­viselői kar megélhetését biztositsa. Virágos kalapok diákfejekeu pompáznak az idén„ Hónuk alatt könyveket hordoznak még a májusban bevonuló uj kato­nák, osztály vizsgára s a jobbik eset­ben matúrára készülnek azok, akik­nek fejóbenmár katonai vezénysza­vak és a lövószárok életének képze­lete imbolyog. Az idei nyár, a vaká­ció örömei helyett kaszárnyaélet ér­dekességeit ígéri a diákoknak, a kik boldog kíváncsisággal és még boldogabb lelkesedéssel gondolnak a rájuk váró napokra és ha ezekre várva el is hanyagolják kissé a gö­rög klasszikusokat, vagy a keres­kedelmi számtant, ugyan ki ve­heti rossz néven tőlük. Akiknek a karját a haza alkalmasnak ta- találja, hogy határainak védője legyen, azoknak hiányos kikép- zettségo ellen az iskola sem emel­het kifogást. Az iskola most kissé furcsa viszonyba került tanítvá­nyaival. A tanár érzi, hogy most mar nem ő a legnagyobb ur a diákja előtt, sőt oiyanféle érzése is van, minthi a diák, aki előtt óra alatt is ott díszeleg a tan­könyv mellett a virágos kalap, sokkal több volna, minthogy az iskola korlátái közzé szabadna szoritaui. Alig hiszem, hogy egyet­len szekunda is Íródik azok neve mellé, akiket voltaképen már nera is az iskola, hanem a leghatal­masabb földi rend: a Militär-Er- gezungs Commando tart nyilván. És a diákkalapok büszkén és vigan virágoznak s nyíljék azok számáru, akik viselik a vórtelen dicsőség virágait és vidám virágos ked­vükre, mellyel a bevonulás idejét várják, ne boruljon sohasem ború. Kitüntetés. Ö felsége a király Csaba Adorján fő­ispánnak, mint a szatmár- németii megfigyelő állomás volt miniszteri biztosának eredményes közhivatali mű­ködésével szerzett kiváló ér­demei elismeréséül a Lipót- rend lovagkeresztjét dijrnen- tesen adományozta. — Köz­ismert dolog, hogy a szat- márnémetii megfigyelő állo­más az országban a legki­válóbbak egyike volt, s első sorban az intézmény élén ál­lott főispán ebbeli érdemeinek inegjutalmazása ezen kitün­tetés, mely úgy a városban, mint a vármegyében általá­nos örömet keltett. Helyettesítés. A „Szat- mármegyei Közlöny“ híradása szerint a főispán dr. Schikk Elemér szatmári ügyvédet a szatmári rendörfőkapitányi állásra helyettesitette. A hir megerősítésre vár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom