Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-16 / 20. szám

I SZATMÁR ÉS VIDÉKE. — Reggel holló ült a sap- kdmoD, hadnagy ur! — mondta. — Szamár vagy te Juon! A holló csak olyan madár, mint a többi. Az ember elhessegeti ,ha ráül a sapkájára. No, csak menj fel a hegyre, fiam, meglátod nem lesz semmi bajod! — Nem-e ? felelte a baka, de azért ment. A parancs parancs s a haditörvényszék előtt azzal nem igen védekezhetik az ember, hogy megtagadta az engedelmes­séget, mert reggel holló ült a sap­káján. Panalieszku elment. A had­nagy, aki az előbb nevetett, mikor messzebb voltak azt mondta: — Nem adok az életéért egy fabatkát! De nem engedhetem meg, hogy itthon maradjon. Hová lenne a fegyelem, ha valakit fel­mentenék a szolgálat alól, mert holló ült a sapkáján ? Panalieszku Juont többé nem látta senki. Másnap reggel nem volt a posztján. Keresték, nem találták. Mostanában olyan olcsó az emberélet, hogy egy-egy eltün­tet nem keresnek napokig. Ha két három nap alatt nem kerül eiő, egy emberrel kevesebbet Írnak bele [a stationlistába s eggyel többet a veszteségi lajstromba. Azzal vége. Panalieszku nem került elő. Másnap levél jött számára a Retyezát aljáról: — Reméljük,hogy édesapánk is jó egészségben van, mint ahogy mi is jó egészségben üdvözöljük. A levelet felolvasták a tiszti menózsben. Mindenki elszomoro­dott. Az ezredorvos szólalt meg elsőnek. — Eh csodák nincsenek ! Az az ember rémületében megzava­rodott és beleszaladt valamelyik szakadékba. Lehet. A szászvárosi bakák azonban nem hiszik, és azóta még kevésbbé szívelik a hollót. Apróságok. Az aprósági rovatot ezen a héten is dr. Herman Lipót fog­lalta le. Vonatkozással a múlt heti megjegyzésre 10 koronát kül­dött be hozzánk a vak katonák részére, a mit is illetékes helyen befizettünk, mig a kisérő Írás alább következik. Örömmel ismer­jük el, hogy lefőzött bennünket. Demeter. * Szerkesztő Uram beültetvén a „szellemi terméknek“ elnevezett ap­róságbeli tárcámat a saját sella curu- lisának előkelő demeteri székébe, egyben eme nyilvánossági piedestálról juttat nékem holmi fricskát az orromra, illetőleg az én (pénznélkül való) pénz­tárcámra, amiért hogy t. i. a „Szamos“- nak bezzeg ebből a tárcából is szok­tam küldözgetni. Hát, kérem : a „Szamos“-ékkal olyanformán állunk, hogy ők inkább el-elfogadják az én dolgozataimat is, csakhogy ráfizessek; mig viszont én inkább ráfizetek, csakhogy be- bedol­gozhassak őnékiök valamelyest ! (És imhát nem mondhatják el legalább a dolgozataimról, hogy senki sem ád rá semmit...) Hogy pediglen e mi mostani perlekedésünkből folyólag az a bizo­nyos harmadik mégis nyerekedjék: ezennel van szerencsém eljuttatni a jótékony célra (n. b. a szemük világát veszített- katonák javára) olyan meg- kapóan kiprovokált 10 — tiz koronát. Kérem: méltóztassék ezt az összeget eljuttatni illetékes helyére. Aki maradtam Szerkesztő úr­nak igen régóta tisztelő hive — úgyis, mint pergátló moratóriumban leledző kollégája Szatmár-Németi, 1916. május bő 12.-én. Dr. Herman Lipót.-f HÍREK I összeírni, megnézni, hogy kinek mennyi felesleges van be­lőle s azután a feleslegest össze­szedni és felhasználni a háború céljaira, a tulajdonosának pedig megadni érte a jó 6°/o'08 kama­tot s annak idején visszaadni — a fiával, a harangjával együtt — a kölcsönét is. Nincsen ebben semmi külö­nös s mondhatom, hogy még elő­nyösebb volna a kölcsönadóra nézve, mint az államra, amely kölcsön veszi. Hiszen az állam adóssága az én adósságom, az állam va­gyonú az én vagyonom és meg­fordítva. Ha az államnak nincs pénze, nincs hitele, nem ér akkor semmit az én 20 koronás bankóm sem, amelyet a strimfli szárában rejtegetek ! Ez épen olyan, mintha egy bank nem tudna a fizetési kötelezettségeinek eleget tenni. Lehet akkor a részvényes akár milyen gazdag, azok a részvények egy fabatkát sem érnek. — Da minek is beszélünk róla olyan so­kat. Hiszen, ha ezt minden ember belátná, megértené, akkor talán nem is volna szükség erre a gon­dolatra. Már együtt lenne a két milliárd. M-os.-bl_FÜ? Fénz-requirálás. Igazán »okát foglalkozom a háborúval. Talán többet, mint kellene. — Nem elég, hogy reg­geltől kezdve lefekvésig minden, ami körülöttem van, ami velem történik, az ebéd, a hírek, a kert a szöllő, az emberek, akik várnak reám stb. mind mind a háborút juttatják eszembe, hanem még Írni is kell róla immár 22 hónapja folytonosan s mindig több hittel és bizalommal. Amidőn most is a negyedik hadikölcsön eseményeit latolga­tom kevés pihenő percem alatt, önkéntelenül is eszembe jutott megint valami amit talán jó volna megvalósítani. Ugyebár az embereket be­sorozzák, azaz elrequirálják. Ame­lyik jó az államnak, a hadsereg­nek, azt elviszik. így tesznek a lóval, a szekérrel, a haranggal, a kutyával, a rézmozsárral, igy tesz­nek, kedves honfitársam, a búzád­dal, a lakásoddal, stb. stb. egy­szóval, ha kell, mindeneddel; S azután szépen megfizetnek neked jól, busásan mindenért. Miért ne lehetne már most az államnak pénzt is requirálni, ha erre van szüksége?! A vm. közigazgatási bizottság gyűlése. Folyó hó ll-én csütörtökön d. e. 10 óra kor a vármegye közig, bizottsága Csaba Adorján ‘főispán elnöklete alatt tartotta május huvi gyűlését a vármegyeházán. A gyűlésen Szatmárról dr. Böszörményi Emil vett részt. Az alispán jelentését dr. Péchy István vm. főjegyző olvasta föl. Jelenti, hogy Bay Miklós főszolgabíró betegsége folytán a szinérváraljai főszolga­bírói hivatal vezetésével Báthy Lajos szolgabirót bízta meg. A vármegye ellátatlan lakosságának élelmezése az elmúlt hó folymán minden akadály nélkül bonyolit- tatott le. Kiosztatott a lakosságok között április havában nagyobb tételekben 5224 mm. búza, 1100 mm. liszt és 350 mm. rozs, mely kiosztással a vármegye élelmezése előreláthatólag hosszú időre biz- toeitva vuD. Az 1866 — 1897. évi születésű népfelkelésre kötelezet­tek bemutató szemléjének megtar­tására az intézkedések megtétet­tek h ezek közül az 1879 —1897. évi születésűek szemléje f. hó 16-an Felsőbányán és Erdődön kezdődik és junius 17-én a szat­mári járásban végződik. Az alis- páni jelentés tudomásul vétele után a főjegyző bejelenti, hogy a múlt havi illésen elhangzott panaszra a vasúti üzletvezetőség a szatmár—nagybányai vonalon a személyforgalom rendes lebonyo­lítására megfelelő számú személy- kocsi beállítását kilátásba helyezte. Tichy Gyula a vm. gazdasági felügyelőség nevében jelentést tesz a megye gazdasági helyzeté­ről. A takarmány termény minő­sége elsőrendű, a lóhere az ed­digieket messze felülmúlja. A tavaszi vetőmagvak kiosztásáról megfelelő gondoskodás történt. Kende Zzigmond indítványozza, hogy a Tisza-Szamos közi sza­bályzó társulathoz kirendelt 5000 orosz fogolyra az aratási munká­latok idején a szükséghez képest 3—4 héten át e munkákra való felhasználását kérje a bizottság a minisztertől. Az alispán a fogoly munkások felhasználását, igen elő­nyösnek tartja, de kérni kívánja, hogy ezek a megye területén le­gyenek felhasználva. Gáspár Pál árvaszéki elnök jelentése után dr. Schönpflug Béla vm. főorvos je­lenti, hogy a megyében járvány nincs fertőző betegségek csak szórványosan és kis számban fordulnak elő — A járvány el­kerülése érdekében a jövőre nézve is minden intézkedés megtétetett. Papp Kálmán h. pénzügy-igaz­gató, a helyettes kir. tanfelügyelő, a tiszti ügyész és Khcsó Károly műszaki tanácsos szakjelentései után a gyűlés véget ért. A püspök hadi kölcsöne. Dr. Borom issza Tibor szat­mári megyés püspök a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél a szatmári püspöki javadalom ré­szére a negyedik hadikölcsönből I. 000,000 koronát, jegyzett. Kundt József alezredes. ő felsége a király Kundt József 12. honvédgyalogezredbeli őrna­gyot — alezredessé nevezte ki. Gratulálunk! Legfelsőbb elismerés. ö felsége elrendelte, hogy az el­lenség előtt tanúsított vitéz maga­tartásuk elismeréséül legfelsőbb dicsérő elismerése Both Gyula 12. honv. gy.-ezredbeli százados­nak újólag, Schönpflug Vik­tor ugyanezen ezredbeli tart. had­nagynak pedig ez alkalommal tudtui ndaesék. Katonai előléptetések. Kisbiszter^ci és medvedzei Med­ve c z k y János őrnagyot alezre­dessé, — héthalmi Chorlé Rezső 5. gy.-ezredbeli főhadnagyot 1916. julius 1-ei ranggal századossá, — Burger Dezső 65. gyalogezred- beii tart. hadnagyot főhadnaggyá nevezte ki a király. Előléptetés. Őfelsége a király dr. Glatz József és dr. Dobosy Endre népfelkelő hadna­gyokat főhadnagyokká léptette elő. Herman Mili — Nagy­váradon. Hubay mester — írja az „Az Újság“ — kiváló tanít­ványa hangversenyt rendezett a minap Nagyváradon. A fiatal művésznő nagyszerű technikája, meleg tónusa és egész tehetségé­nek rendkívül rokonszenves volta, mint minden felléptekor, ezúttal is magával ragadta közönségét. A nagyváradi lapok az elragad- •tatás hangján emlékeznek meg a hangversenyről. Geyer Stefi a világhírű hegedüművésznő Szatmáron. Geyer Stefi a leghíresebb és legkivá­lóbb magyar hegedüművésznő szerdán f. hó 17-én mutatkozik be a szatmári közönségnek a városi zeneiskola igaz- gatasága által a színházban rendezendő jótékonycélu hangversenyen. A mű­vésznő a következő müsorszámokat fogja előadni: I. Beethoven : Hegedű­verseny D-dur I, II. és III. tétel. II. a) Händel: Larghetto, b) Dvorak: Larghetto, c) Kreisler: Szép Rozma- rin. III. Goldmark : Hegedűverseny A-moll. I., II. és III. tétel. IV. Hu­bay : Csárdajelenet. Előre is jelezhet­jük, hogy a számokból különösen a Goldmark versenymű előadása szinte eseményszerűnek ígérkezik. Hiszen erről a számról maga a szerző is el­ragadtatásában úgy nyilatkozott, hogy a művésznő előadásánál szebben és tökéletesebben még sohasem hallotta művét s épen e számmal Geyer »Stefi tudvalevőleg a bécsi és berlini közön­séget is valósággal lázba ejtette. Né­metország nagyobb városaiban, Norvé­giában, Spanyolországban, Angliában és Oroszo szágban tartott hangver­seny körutakról megmaradt bírálatok egytől-egyig magasztalják a bájos művésznő egyéniségét és a legmaga­sabb technikai tökélyre vitt virtuóz után hozza meg határozatait a melyek arra való tekintettel, hogy az uj»ágok nélküiözhetleu és vitális érdekeket szolgálnak a különböző közigazgatási hirdet­mények és rendeletek népszerű ismertetésével, bizonyos évi paujál- összeget szavaznak meg a város­ban megjelelenő újságok részére. Nem kell fejtegetnünk azt, hogy mit jelent a papir és egyéb anyag drágulás, valamint a dolog lényegében fekvő okoknál fogva az újságok segélye. A sajtó mű ködöse fonios közérdek. Ezt a nagy német birodalomban belátják. Mi- nálunk ellenben még nem nyílt ki az emberek szeme teljesen. Szívesen elolvassák a helyi híre­ket, uj közigazgatási rendeleteket, rendőrhatósági intézkedéseket az újságokban, de lehetőleg ingyen. Mindig találnak valamily formát, hogy miért kell tiezteletpéldányt kapniok bármily címen. Nem is gondolnak arra, hogy a vidéki ujiágiróknak mennyi előítélettel, mily mostoha viszonyokkal kell megküzdeniök. Pedig kulturális szempontból is fontos lenne a sajtóközpontok decentralizálása ná­lunk Magyarországon, a hol úgyis minden a fővárosban konczentrá- lódik. Igen előnyösen támogathat­nák a városok újságjaikat, ha az azokban megjelenő rendelteikért és hirdetménveikért anyagilag tá­mogatnák a sajtót. Ajánljuk ez eszmét a minden hasznosért küzdő emberek figyelmébe. —n—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom