Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-02 / 18. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE ■anam^Bmn sek gyarapodása az egész ném­áét vagyoni erösbülését, izmo- j sodását jelenti. Ha már a há- j borút el nem kerülhettük, leg- j alább is legyen belőle haszna a nemzetnek. Ámde mindazoknak,akik j a háború alatt gyarapodtak, í vagyonosodtak, el nem szabad J felejteniük egy percre sem, j hogy nemcsak a nemesség kötelez, hanem a vagyon is. Az ilyeneknek kétszeres kötelességük a haza fenma- radásának szükségleteire áldo­zatot hozni. De ezúttal nem is áldo­zatról. hanem újabb, kitünően jövedelmező tőkééi helyezésről van szó. Negyedszer kopogtat ajtainkon a hadikölcsönre való felhivás. Tegye meg mindenki a kötelességét. Siessenek hadi- kölcsönt Íratni még a szegé­nyek is, de legkiváltkép azok, akik a háborúnak valamelyes anyagi hasznát látták. A va­gyon kötelez. A kötelesség el­mulasztása becstelenség lenne. Kapuzárás. Mire e sorok megjelennek, Thalia hajlékában el­némult a zaj, vidámság a a tár­sulat tagjai más városbaD keresik boldogulások útját. A szezon vé­gét Fenyvesi Emil vendégjátéka borúba bonyolódott. 10 évvel ez­előtt az Égnek Csiacsen éve volt és az orosz japán háború dúlt. Még tiz évvel ezelőtt Francia- ország és Kína harcoltak Anná­mért. Minden tiz évben a Nap és Hold mozgásának szabályosságá­val tér vissza a háború és ez nem tévedhet. Mikor 1914 elmúlt, nem tudtam, sírjak-e vagy énekeljek. Jött 1915. Száz év előtt volt a bécsi kongresszus, tiz év előtt a portsmouthi békekonferencia. (Még több dátumot i» említ a kínai.) Úgy látszik, a 4-e* számmal vég­ződnek a háborús évek, az 5-ösael a béke évei. Mielőtt 1915 elmúlik, a békevilágát látjuk a háború tízezernyi tüze fölött. Sok jövendölést sorol fel még Hellwig, aki szívesen állapí­taná meg a távolba látók igazát, de a háború, amely már messze elhagyta 1915-öt, nem engedi. Csalódtak a jósok, habár az ele­jét ki is találták, csak úgy, mint a német „Százesztendős Kalendá­rium,amelynek 1814-iki kiadása ezt mondja száz évre előre, 1914-ről: — És jönni fog egv idő, amikor a világ nagyon istentelen lesz. Május hónap háborúra ké­szül, de még nem le^z itt hz idő. Jnnius is háborúra szólít. Julius komoly és ijesztő lesz. Sokan bú­csúznak feleségeiktől, gyermekeik­től. Augusztusban végre háború­ról hallunk. Szeptember és októ­ber bő vérfolyást hoz. November­ben csodadologra éledünk. Kará­csonykor békéről énekelünk. Az utolsóelőtti pontig be­vált. Elvégre szép ez is igy egy tette emlékezetessé, ki a Trilby- ben, Timdr Lizában s a Tanítónő­ben lépett föl s a Tanítónő egy­ben utolsó előadás volt vasárnap este a színházban. A hogy sok minden más elbírálás alá esik eb­ben a háborús világban, úgy a szini életben is lemérsékeltük igé­nyeinket s ebből a szempontból kiindulva a színi szezont eléggé kielégitőnak tarthatjuk s az pedig dicséretére legyen mondva Kiss Árpádnak, nagy szolgálatot tett az ifjúsági előadások bevezetésé­vel. Hogy a műsor nem volt ki­elégítő az nem rajta múlt, hanem a meddő színpadi termelésnek, mely között bizony sok silány akadt a szezonban. Reméljük, hogy a jövő szinházi szezon minden te­kintetben elsőbbrendü lesz s a színházi közönségnek még több műélvezetben lesz része. Apróságok. A kaszinói botrány nagy port vert fel a közönség körében s különö­sen nagy visszatetszést szült a hősé­nek szereplése, a ki még alighogy fel­kelt a deresről, máris nyakig van megiut a slamasztikaban. Hamar el­következett, a mit annak idején, mi­kor mint nélkülözhetetlent felmentet­ték a katonai szolgálat alól, megjöven­döltünk, hogy ezzel rossz szolgálatot tett a polgármester, neki is, a város­nak is. * De hát, a mi késik, az nem mú­lik, s a mi mulasztás történt, az még mindig helyre hozható. Reméljük, hogy ez eset után az egész vonalon be fog­ják látni, hogy a tisztelt ur nem nél­külözhetetlen és igy"sietősen gondos­kodnak róla, hogy az a nagy off'enzi- váva mutató hajlam katonai téren ér­vényesüljön. Annál is inkább, mert a mi a kaszirnóket illeti, amúgy is ma­rad még idehaza egy pár nélkülöz­hetetlen. * olcsó kalendáriumtól, hogy száz évre előre igy bemondott mindent. Csak a végét ne hibázta volna el! S ha véletlenül nem hibázta volna el, vagy ha a többi jóslatok egyike, másika végig beteljesedett volna, hogy rámutatnának diadal­masan a misztikus tanok magya­rázói s megdöbbent lélekkel és uj ból felesküdnének arra, amit nem értenek a tudománytalan baboná­sok. A sok ezer be nem teljesült jóslat nem tudta annyira elvonni az emberek hitét, mint ahogyan megtudná erősíteni egy, amely a sok közül beteljesedett. Itt van például egy, a leg­újabb szemelvény a mostani tavaszi járványból. Hátha ennek több szerencséje lesz. Ne tagadjuk meg tőle a nyilvánosságot: — 1915-ben nem lehetett vége a háborúnak. Ami ükkor rossz volt, el n-un múlhatott. Ez »Z év — a száma mutatja — átkos. íme: l+f^j-l+ö—16. A héber Hbc 16-ik betűje hűin: a megsem­misülés, a katasztrófa, szimbóluma. Ellenben: 1+9+1+6 — 17. A hé- j bér abc 17-ik betűje phe: az isteni védelem, szent béke. Csak aztán ne legyen a phe betűk játékából a jövendőlőnek p e li-je. Bizonyára senki sem kí­vánja neki s nem sajnálja tőle, ha minél hamarább jelentkezik a di­csőségért. Ő vagy más. Elvégre valaki mégis meg fogja jövendölni a háború végét, akár akarja az entente, akár nem. Mert olyan nap a legközelebbi harminc évben nincs, amelyet a jósok le ne fog­laltak volna. Én legfőképen a kaszinói intéz- ' ményt sajnálom, a melyen ez a nagy szégyen esett. Úri embereknek szóra­kozó helye nappal és éjszakára olyan népeket fogad be, a kiknek ott semmi keresnivalójuk nincsen, És erős a gya­núm. hogy ez nem is egészen a záróra alkalmából történt, hanem már előz­ményei lehettek, mert fel sem tehető, hogy oly egyszerre támadjon akkora vakmerőség, a minő ebben a betola­kodásban megnyilvánult. « A háború sok mindenféle ese­ményei között nem utolsó az sem, a mit a szegedi lapok Írnak, hogy egy odavaló asszonynak már a' második férje is elesett. — Azt hiszem, — jegyezte meg egyik olvasó — hogy a mig a háború tart, az sem fog férjhez menni, leg­alább olyanhoz nem, a ki a harctérre megyen. * A negyedik hadikölcsönre szé- pen gyűlnek az aláírások és igy re­mélni lehet, hogy az előbbi három köl­csönhöz hasonlóan ez is szép eredmény­nyel fog záródni. — Engem nem szükséges kapa­citálni, — mondja valaki, a kit jegy­zésre szólítottak fel — mert én tu­dom, mi a kötelességem. A mint az előbbi háromnál úgy jártam el, a hogy az egy hazafihoz illik, itt is úgy fo­gok eljárni. — Hm ! (magában a másik) csak a hazafit ne mondta volna, mert igy nem sok jót várok tőle. Boromisza István, a ka­locsai fő e g y h á z megye kanonokja, váratlanul elhunyt. Az elhunyt ka­nonok mintegy tiz évvel fiatalabb volt bátyjánál, dr. Boromisza Ti­bor püspökünknél, a kinek instal­lációja alkalmával Szatmárra ér­kezett egyik kalocsai kanonoktár­sával, hogy képviselje a kalocsai káptalant, melynek kebeléből lé­pett a mi megyés püspökünk a szatmári főpásztori székbe. Áthelyezés. A kassai had­testparancsnokság Várkonyi A 1- b r e c.h t Emil cs. és kir. vezér­őrnagyot, szatmári katonai állo- másparancsnokot Kassára helyezte át ugyanezen minőségben. Kinevezés, őfelsége a ki­rály I I 1 o e v u y Gusztáv határ­rendőrségi tanácsost vármegyénk volt főszolgabiráját határrendőr- sógi felügyelővé nevezte ki a ha­todik fizetési osztályba. Előléptetés. Dr. R o o z Elemér vármegyei tb. t. főorvos, ki a mozgósítás első napjától van hadba vonulva s jelenleg Miskol­con telje*it szolgálatot, mint. a m. kir. miskolci 10 honvéd pótzászló­alj orvosfőnüke, soronkivül már­ciusi ranggal ezredorvossá lett előléptet ve. Eljegyzés. Pfister Jó­zsef kir. katli. főgimnáziumi ta­nár eljegyezte Sz. Tr éger Irént, I Sz. Tréger Albert uradalmi in­téző leányát, Sárközön. Megrendítő gyászhir. Fin tu Lajos kir. műszaki taná­csos és neje Vajda Felicia viruló szépségű leánya Sárika 19 éve* korában Aradon rövid betegség után múlt hó 15-én elhalálozott. A gyászoló szülők iránt, akik évekkel ezelőtt hosszabb ideig laktak városunkban és társadalmi életünkben is tevékeny szerepet vittek, a részvét általános. Gyászhir. Vörös Jánosné szül Serly Margit úrnő f. hó 20 án életének 47-ik évében Budapss- ten elhunyt és f. 22-én ugyanott tétetett örök nyugalomra. Dr. Serly Jenő kir. járásbiró testvérét gyászolja az elhunytban. Halálozás, özv. Z « i r k ó Józsefnó szül. Lang Terézia, Zsirkó Gyula tartalékos vasúti állomás elöljáró édesanyja, ápri­lis 28-án 76 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Temetés« tegnap délután volt. — Greguss Endre szatmári kereskedő 40 éves korában hosszas betegeskedés után kedden éjjel elhunyt. Halálát öreg édes anyja, özvegye és négy apró árvája gyászolja. Kamarai közgyűlés. A szatmárnémeti ügyvédi kamara vasárnap d. e. 10 órakor tartotta ez évi rendes közgyűlését dr. Keresztszeghy Lajos kama­rai elnök elnöklésével. A jegyző­könyv hitelesítésére dr. Havas Miklós és dr. Rosenfeld Jó­zsef küldettek ki. A dr. S h ö n p- fiug Jenő titkár által készített és felolvasott 1915. évi jelenté» dr. T a n ó d y Endre, dr. Havas Miklós, dr. W e i s z Sándor és dr. Szűcs Sándor hozzászólása után kevés módosítással egyhan­gúlag elfogadtatott és annak 200 példányban való kinyomntása el­rendeltetett. A nagy gonddal ké­szített jelentésért valamennyi fel­szólaló elismeréssel adózott a tit­kárnak, a kit a közgyűlés zajo­san megéljenzett. Az 1915. évről szóló számudást a közgyűlés elfo­gadta és a felroentvényt a pénz­tárnok részére megadta. Az 1916. évi költségelőirányzat a múlt évi­nek megfelslőleg lett megállapítva. Az évi tagdij 32 K, a nyugdijr járulék pedig 108 K, a melyek f. évi junius 1 én fizetendők, a nem fizetők ellen az eljárás f. évi julius 1-én fog megindittatni. Vé­gül megemlítjük, hogy az ügyvé­dek közül 77 van liadbavonulva, tehát a kamarai tagoknak majd­nem 50#/0-a. A közgyűlés a tárgy- sorozat lctárgyalásával 11 óra után véget ért. Tarnay Alajos, dalköltő ét zongoraművész, az Országos Magy. Kir. Zeneakadémia tanára, a szatmári hadi rokkantak javára, 1916. máju9 6-án szombaton este 8 órakor a városi színházban hangversenyt rendez. Tarnay hang­versenyei teljesen elütnek a meg­szokott sablontól. A művész saját szerzeményű damit adja elő, me­lyekkel kiváló magyar poéták, Jókai Mór. Kis József, Endrődi Sándor, Farkas Imre, Makai Emil és más jelesek költeményeit zeué- sitette meg Az e^yes számok előtt Ő maga tart konferán»zot s az egész estét egyedül ő tölti ki. A művész most járja be Magyaror­szágot, hogy egészen díjtalanul, hangversenyeinek minden jövedel­mét A háború Rokantjuinak gyűjt­se össze. Egy a magyar hazáját igazán szerető finom lelkű művész neme* áldozata ez azoknak a raa- gyur fiuknak, akik ezt az ezeréves országot, dúló csaták közepette hősiesen védve, rokkantakká vál­tak. Bizunk benne, hogy a művelt közönség megérti a művész inten- tióit és ezt az egészen sajátos dal- sstólyt tömeges megjelenésével megtiszteli, mint a hogy Tarnay eddig is mindenütt zsúfolt termek ben ringatta hangulatba az őt megértő publikumát. Jegyek előre

Next

/
Oldalképek
Tartalom