Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-25 / 17. szám
2 <SZATMÁR ÉS VIDÉKE. éz a kölcsön termékeny talajra találjon és olyan egyetemes népfelkelést keltsen, mint az ország határainak megvédése. Természetes, hogy az állam elégíti ki mindazokat a szükségleteket, amelyeket a háború tett aktuálissá és azokat, melyeket fokozottabb mértékben kell teljesítenie. Éppen a rendkívüli kötelezettségeket az állam kormányzóira: ugyanaza cen- tripetális erő, amely a hadvezetés eggyé irányítását követeli meg, a polgári munka vezéreinek is kivételes hatalmat ad a kezükbe. Azok a célok, amelyeket a megvalósításra egyre közelebb hozunk, óriási erőfeszítéseket igényelnek; az állam tartozásai a rendes viszonyokhoz képest hihetetlen mérveket értek el és kétségtelen, hogy rendkívüli obligókat fog hárítani az államra a háború után. Épp azért a hadikölcsönök jegyzésében érvényesülnie kell a progresszivitás elvének. Első sorban azoknak kell jegyezniük s azoknak kell a háborús terheket vállalniok, akiknek a hadviselésből meg volt a közvetlen hasznuk s akik a termelés forrrásait kitudják aknázni. A magyar járadék fedezete az egész nemzeti vagyon s ez a vagyon ma sokkal nagyobb értéket képvisel, mint a békés időben. Az az értéktöbblet, amely létrejött, egy aránylag kis körben oszlik meg, amelynek kötelezettségei egyre gyarapodnak. Bécsben a háború alatt hat- száz uj milliomosról szól a krónika és bizonyos, hogy a győzelmet, rögtön sürgönyzött és gratulált a sikerhez és jelezte, hogy másnap a főhadiszállásra jön. „Töröm a fejemet, — szólt a sürgöny befejező része, — hogy mivel róhatnám le hálámat Hip- pel szemben. Törd édes fiam te is, hátha ketten ki tudunk találni valamit!“ Vilmos. Holnapra különben az egész hadsereg pihenőt kap. A császár az egész napot katonái között akarja tölteni. Este nagy győzelmi lakoma, a melyre valamennyi tábornok hivatalos. Hogy én is ott leszek, azt hiszem, mondanom sem kell. Tek. Szerkesztő Ur! Nagy események készülnek reám nézve, annyi bizonyos. A trónörökös tit- kolódzva kiejtette előttem a Szerbia és Lengyelország neveket, de hogy ez mit akar jelenteni, sejtelmem sincs róla. No de holnap mindent megtudok. Ég vele és gyöngyharmat!! hive: Ripp. nálunk is sokan vannak, akiket a szerencsés uj kónjuk- tura egyik napról a másikra átemelt magasabb társadalmi osztályba. A negyedik hadi- kölcsön első sorban azokhoz van intézve, akik a háború első húsz hónapjában békés idők húsz esztendejét számítolták le. A parasztság és a polgárság kivette a maga részét az eddigi hadikölcsönök millióiból: az ö felela- datuk most már háttérbe szorult a milliomosok, a nagybirtokosok, és a bankok kötelesége előtt. A negyedik hadikölcsönnek a háborús nyereségek visszafizetésének jegyében kell lebonyolódnia. Milliárdokra van szükségünk és a milliomosokra appel- lálunk ! Dinglia Sándor- és Hedrj Béla-ház a Kárpátokban. — Tudósítás Egerből. — Azt » nagy sáncot, mely a katonaságot a polgári társadalomtól elválasztotta, mintha e vére* idők betömték volna, mintha azok ! a nagy eltolódások, melyek e nagy j események nyomában jártak, ki- [ egyenlítették volna azokat az elő- j Ítéletektől kiváltott ellentéteket, i amelyek a tdroadalom kettő* ; tagozódásában mutatkoztak. Ma minden polgár katona és minden katona egyszersmind polgári érdekek szolgálatában van. j Mintha a Szeretet ölelő karjai | között komprimálódott volna egy j egységes társadalommá a magyarság, melynek a kölcsönös megbecsülés mellett csak egy célja van: megmutatni a magyarságát, erejét. Ez a szeretet s ez a kölcsönös megbecsülés hozta össze két estén Eger város társadalmát arra a hangversenyre, melynek jövedelméből a Kárpátokban két 12-ös honvéd tiszt nevének megörökítésével két ház felépítését tették lehetővé Az egyik D i n g h a Sándor alezredes, a másik H e d r y Béla százados nevét fogja viselni. Dingha Sándor rövid itt tartózkodása alatt egyéni szere- tetreméltóságával, egyenes jellemével, igazságos katonai szigorával úgy a társadalom, mint alantasainak szeretetébe, szivébe zárkózott. Katonai erényeit nem is a harctéren szerzett kitüntetéseiből Ítéljük, hanem abból a súlyos sebből, melyet száz és egynéhány ütközet után kapott s melynek súlyát ma is erősen érzi és férfiasán viseli. Hedry Béla egyéniségét néhány epizód beszédesen illusztrálja. Amikor a múlt évben áprilisban a harctérre ment, a gyakorlótéren az önkéntes osztag, a zászlóalj összes altisztjei és legénysége mint egy ember jelentkezett, hogy vele kimennek a frontra. Az I. pótszázadnál volt egy csonka- kezű szakács, aki megszökött a konyhától, hogy vele mehessen. Kint a harctéren a század apjának hívták s katonái babonás szeretettel ragaszkodtak hozzá, mintha 1 j I Hedry saját testével fogná fel a századára zuditott golyózáport és amikor ezredsegédtiszt lett s századát el kellett hagynia, a legénység mindenik a maga papjával imát mondatott, hogy Hedry Bélát adja nekik vissza az Ur. Nevéről a harctéren bakái alapítványt létesítettek, hogy szeretetüket nyilvánítsák. E szeretetliez sorakozik most megint bajtársainak és Eger közönségének elismerése, amikor nevét egy kárpáti ház falába véseti. Apróságok. A felsőbányái polgármestert jubileuma alkalmából mindenfelől elismeréssel magasztalják, a lapok is sok szépet és jót Írnak róla, csak az a mód nem tetszik nekem, a hogyan ezt cselekszik. Valamennyi lapban benne van ez a kifejezés: „Az öreg urat sokan üdvözölték.“ Bizonyosra veszem, hogy a mikor ezt olvasta, méltatlankodva tette le a lapot és legalább is annyit mondott: — Öreg a nagyapád, nem pedig én ! * Hogy mikor kellene az ismerősöket egy vacsora utáni teára meghívni, az a kérdés van szőnyegen, miután a család van soron és mégis furcsán veszi ki magát, ha mindig tovább halogatják. — Én azt gondolom, — oldja meg a kérdést a házigazda — hogy a legpraktikusabb lenne április 30-at választani, mert akkor 11 órakor az órát 12-re igazítják és igy egy órával hamarább szabadulnánk. •* A húsvéti ünnepek is véget értek. A ki vendég volt, az bizonyára kellemesebben gondol vissza rájuk, mint a kinek vendégei voltak. — Mert olyan időket, élünk, — magyarázta valaki — hogy az ember, mikor az étel az asztalra kerül, akaratlanul is arra gondol, hogy ez vagy az a fogás mennyibe kerül, nem lehet tehát csodálkozni rajta, ha a fogyasztónak jobb kedve van. * Az oroszok gondoltak merészet és csapatot szállítanak a franciák segítségére. De ez csak szemfényvesztés, mint Moráth őrnagy írja, mert az egésznek célja csak az, hogy meggyőződjenek a helyszínén, váljon a németek a franciákat is úgy verik-e, mint őket verték s ha meggyőzödnek, megint haza mennek, úgy okoskodván, ha már verést kell kapni, megkaphatják ők ezt odahaza is. * Az asszony állandóan sarkalja az urát, hogy beszerzéseket csináljon, mert mindennek emelkedik az ára és ha előre nem gondoskodik, nagy zavarba kerülnek. — Ugyan kérlek, ne zaklass mindig azzal a beszerzéssel, hiszen folyton azt csinálom. Tegnap is 100 pakli „Délibáb“ gyufát vettem, lassanként majd csak rákerül a sor a többire is. Nem lehet egyszerre mindent elintézni, kivált ha az embernek pénze sincs ! Demeter. Uj sorozások 19—50-ig. A 19—38 óvas korban levő népfelkelők újabb pótszemléje május 16-tól junius 24-ig fog megtartatni ; a többi korosztályok egy későbbi időpontban fognak a sorozó bizottság elé jelentkezni. Jelentkezni tartoznak továbbá az összes felmentettek és pedig : akik személy szerint föl vannak mentve, május 4-től 12-ig kötelesek igazolni, hogy felmentésük oka fenn- áll-e még, akik pedig csoportonként vannak fölmentve, azok május 14-től 16-ig tartoznak ennek a kötelezettségnek eleget tenni. Viszik a harangokat. Az egyház megválik u régi tradíciók által megszentelt tárgyaitól és minden panasz nélkül, sőt bizonyos büszkeséggel, önérzettel, számos helyen pádig ünnepélyek között búcsúzik el azoktól. Aki ismeri a magyar nép természetét,, az tudja csak igazán értékelni,, mit tesz az, amikor a templomok tornyaiban elnémul az imára hívogató ércnyelv. A magyar táj lyri- kus hangulatához mindig hozzá tartozott u harangszó, „az öreg templom nagy harangja“, a „kápolna kis csengetyűje“ régóta annyira belevéeődött a magyar népiélekbe, hogy természetesnek kell találnunk azt a híradást, a mely annak a messze Szibériába hurcolt magyar hadifogolynak haláláról szól, aki az orosz templom harangjának ismerős hangjára holtan rogyott össze. Az ismert hangok n hazai földet, az édes otthont idézték emlékébe és a messze távolság, a rabság tudata megölték szivét. És most ezektől a kincsektől is meg tud válni a nemzet. Papjainak első hivó szavára, teljes készséggel ajánlja fel a múltak emlékeivel körülövezett harangjait és szives örömest küldi azokat oda, ahol mujdan más alakban éreztetik védő hatalmukat és hallatják dörgő hangjukat. * Jubileum. Szatmárvárme- gye egyik legnépszerűbb tisztviselője, Farkas Jenő, Felsőbánya város polgármesteie a napokban ünnepelte polgármesterré választásának húsz éves fordulóját. Lelkész beiktatás. — Kűrthy Zoltán, volt nagykárolyi ref. s. lelkész ünnepélyes beiktatása f. hó 9-én ment végbe Érká- váson. Ünnepi istentisztelet után Kávássy Sándor földbirtokos magyar vendészerető házánál ebéd volt, amelyen melegen ünnepelték u beiktatott ifjú lelkészt. Kitüntetés. Ifj. Fog»- r a s s y Sándort, a 8. honvódttt- zérezred zászlósát, Fogara*sy Sándor szatmári mérnök fiát, az ellenség előtt tanúsított kiváló magatartásának elismeréséül a II. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették, ki. Áthelyezések a barakkkórháztól. A megfigyelő állomás barakk-kórházának katonai kezelésbe történt átvétele illetve cs. és kir. tartalékkórházzá való átalakítása alkalmából elrendelt személyváltozáeok során a kassai katonai parancsnokság egészség- ügyi osztálya dr. D a s a k Bálint ezredorvost. a szatmári cs. és kir. tartalékkórház parancsnokát a kassai hadtestparancsnoksághoz helyezte át.— Dobos Gyula csen- dőralezredest, a megfigyelő állomás katonai parancsnokát a brüxi fogoly-táborba helyezték át, parancsnoki minőségben. Kinevezés. A dohányjövedéki központi igazgatóság S z e- 1 e s Pál díjtalan dohányjövedóki
