Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-11 / 2. szám

2 SZATBÍÁR ÉS VIDÉKE. lyongásra jutottak, vagy a legjobb esetben saját határa­ikon is jóval belül letörve bújnak meg elölünk. S talán mindennél a soknál is többet érő szá­munkra, hogy uemcsak Eu­rópa ismert ránk, de végre mi is felismertük magunkat és magunkban saját nemzeti nagy erőnket, melyet tudat­lanul oly soká parlagon he- vertettünk, de amelyet len­dületbe hozva imhol csodákra váltunk képesekké. Ezt a tanitást eltörölhe- tetlenül véssük mindannyian a sziveinkbe s a benne rejlő bölcs Útmutatást a jövőben egy pillanatra se tévesszük szem elöl. Maradjunk eggyek, maradjunk magyarok s amint még a lezárult esztendő vi- lágpusztitó viharaiból is meg­gyarapodva kerültünk ki, ngy bízva várhatjuk az újév rejtelmeit és megpróbál­tatásait is majd csak magunk alá fogjuk gyűrni. A vidéki mulatóhelyek mcg- rendszabályozása. — Belügyminiszteri körrendelet. — Amióta a budapesti főkapi­tány megrendszabályozta az éjsza­kai mulatóhelyeket és a tulajdo­nosokat kötelezte, hogy csak ar­tistaigazolvánnyal ellátott s havi százötven korona minimális gázsi­val szerződtetett nőket foglalkoz­tathatnak, az eddigi százszámmal Budapesten lézengő ólartietanők javarésze a vidékre utazott. A fő­városban legalább kétszázötven nő maradt állás nélkül s ezeket a rendőrség néhány héten át tovább is figyelemmel tartotta. A gyakori erkölcsrendészeti razziák során sok nő került u rendőrségre, akik mind Üzletszerűen ismerkedtek meg férfiakkal, de kivonták magú­helyi akadémián, majd prágai vezérkari főnök lett, 1912-ben pedig a hatodik hadtest parancsnokára nevezték ki. Egész hadvezóri képes­ségét megmutatta a Limanovánál való döntő beavatkozással. 3. Kövess. A szerbiai hadjárat győzel­mes hadvezére, kövesházai Kövess Herman, aki hű szövetségben német csapatokkal győzelmesen végigvitte a szerb hadjáratot, most 61 éves. Tizennyolc éves korában lett hadnagy a második műszaki ezredben, volt a tiroli erődök parancsnoka, négy év óta a tizen­kettedik hadtest parancsnokid tá­bornoka. A Pilioa vonalnál és Ivangorodnál való sikerei tették már előzőleg híressé, a szerb had­járatban való vezérlete pedig rend­kívüli energiáról és rendkívüli képességekről tanúskodik. Egyéni­sége hires szivének nagy jóságá­ról, műveltségéről és szellemének gazdagságáról. kát a rendőri ellenőrzés alól. A legtöbb nőt kórházba vitték, köz- igazgatási utón megbüntették s a vidéki illetőségüeket kitoloncolták a fővárosból. A főváros éjszakai életének megrendszabályozáaa után a nők elözönlötték a vidéket, ahol az erkölcsrendészeti ellenőrzés nem olyan szigorú, mint a fővárosban s ma egyes vidéki városokban már olyan tűrhetetlen az állapot, hogy most a belügyminiszternek rendeletileg kell a vidéki mulatók között rendet teremteni. Nemcsak az álartistanők grasszálnak egy idő óta a vidéken, hanem a korán züllött varróleányok, cselédek is szabadjára tivornyáznak, mert nem volt hatóság, amely a rendkívüli időkben szigorúbb ellenőrzést gya­korolt volna. Soha olyan tomboló éjsza­kai élet nem volt, mint most a háború alatt. A harctérre utazó katonák elindulásuk előtt mulatnak még egyet, talán utóljára, a fel­gyógyult sebesültek és betegek, a szabadságolt katonák pedig a viszontlátás örömére. A mulutozók nagy számánuk szórakoztatására kövesnek bizonyul aa a sok mu­latóhely, korcsma, amit eddig is soknak tartott pedig a hatóság, minden különösebb ellenőrzés nél­kül százával nyitottak a vidéken lebujokat, tivornyahelyeket, facér cselédek, pincérnők csinos kis va­gyont gyűjtöttek e amit el nem végzett a katonákon a háború vihara: szurony és golyó, azt megcselekedte az orvosrendőri ellenőrzés nélkül maradt női had. Ijesztő képet nyújt a vidéki váro­sok egészségügyi statisztikája. Soha annyira a venereás betegsé­gek nem voltak elterjedve, mint most, a háború kitörése óta s jellemző a szomorú állapotra, hogy több vidéki városban a katonai parancsnokok eltiltották a legény­séget az éjszakai mulatozástól, sőt még napközben sem adtak kime­nőt a katonáknak. Nagyrangu katonai személyiségek tették fi­gyelmessé a hatóságok fejeit az egész generációkra ártalmas tivor- nyázásra s ennek az akciónak az eredménye a körrendelet, amelyet most adott ki a belügyminiszter. A miniszter rendeletében felhívja valamennyi törvényható­ság első tisztviselőjét, hogy az erkölcsrendészet fölötti felügyelet és vizsgálatot a legszigorúbban tartsák meg; elrendeli továbbá, hogy az alispánok, illetőleg a polgármesterek kísérjék figye­lemmel a háború idején felszapo­rodott éjszakai mulatóhelyeket, amelyek között sok a kétes és a rosszhirü. Ezeket a mulatókat, korcsmákat, lebujokat, — amelyek felett úgyis lehetetlen gondos felügyeletet gyakorolni — be kell zárni, a kéteehirüeknél podig korai zárórák elrendelésével lehet célt érni. A háborús élet éjszakai ki­csapongásainak ezzel a rendelet­tel akar gátat vetni a belügymi­niszter. Ha még ez sem használ, úgy nagyon valószínű, hogy nap­világot lát az a rendelet is, amely­ről már hónapok óta beszélnek: korlátozzák az éjszakai mulató­helyek záróráját. Ha másként nem megy, a szénhiányra való tekintet­tel, megvonják a világítást. Szibill. Lehetetlen szerep- osztásban újították fel ezen iga­zán kedves és bájos operettet. Ha már nincs elég férfi énekesük, legalább ne akarjon a drámai szí­nész mindenáron énekelni is, reci­tálva is elmondhatja szerepét s igy nem rontja a saját egyénisé­gét. Hat énekesnője van a társu­latnak a mégis Kiss Mariskával játszották a hercegnét. Elegáns és fess megjelenése ugyan jól hatott, de még sem találhatta bele magát a nem neki való szerep­körbe. Horváth Nusi Szibilijéaól már sokkal jobbakat iáttunk s igy nem is volt meg az óhajtott Sziklay Huck-ja és Pállfy M. Sarah-ja jó volt. Táncosnő. Erdeti bemu­tató. Lengyel darab. Felcsigázott várakozással néztünk elébe s an­nál nagyobb volt a csalódás. A Tájfun hires szerzőjének igazán gyenge alkotása. Az egész egy kis romantika, a melynek igen nagy hibája azonban, hogy nem igaz. Az alap gondolatot a Kamé- liás hölgy Gantier Margitjáról vette a szerző, de a kidolgozás nem megfelelő. Kiss Mariska és Kiss Miklós nagy igyekezettel akartak lelket önteni a darabba, de ez sehogy sem sikerült. A kö­zönség nem tudott felmelegedni. Igen zavarólag hatott különben, hogy a súgótól előbb hallottuk az egész darabot. Egy kiosit több ezereptudás nem ártana. " Kávéházi Konrád. A szo­katlanul enyhe januári napok jut­tatták talán arra a gondolatra a színház vezetőségét, hogy ezen igazán tuvaszi darabot színre hoz­zák. Gutbi Somának sokkal szel­lemesebb dolgait láttuk mint ezen mese nélküli, jó viccekben szű­kölködő s úgy látszik megrende­lésre készült irodalmi szörnyszü­löttjét. A cár kupié s a Tábori posta énekszáma még megjárja, de másról nem is érdemes meg­emlékezni. Szathmáry mindig teljes oda­adással és művészi tudással diri­gálja a zenekart. — A rende­zés kifogástalan. A közönség hozzá van szokva, hogy a vonatok rendszerint nagy késéssel érkeznek és ez alapon, ha utaznak valahova, egyáltalán nem igyekeznek a menetrendi in­dulási időt betartani. Tegnap reg­gel pl. a Budapest felől jövő vo­nat pontosan beérkezett, a minek aztán az lett a eredménye, hogy egy pár utazni akaró ember le­maradt. — Ez már szemtelenség, — dühöngött egy ilyen pasas — a mit ez a vasút csinál I Hetek óta egy vagy két óra a késés és épen ma érkezett pontosan, a mi­kor utazni akartam! * Az európai sajtóban nagy szenzációt idézett elő az a hir, hagy a montenegrói kormány le­mondott. Hogy miért mondott le, arról szó nem esett, ez okból ri­porterünket útnak indítottuk, hogy a helyszínén puhatolódzon és kö­zölje tapasztalatait. — A lemondás oka az, — szolt az értesítés — hogy régi szokás alapján minden miniszter­nek járt egy pár csizma és egy talpalás, Nikita azonban tekintet­tel a nagy drágaságra ez utóbbit az idén megtagadta. * Egy öreg falusi ember járt a napokban nálam, a kinek 3 fia van a harctéren. E körül forgott a beszéd, a mely az ő következő szavaival fejeződött be : — Annyi hasznát látni fog­juk a háborúnak, hogy az ilyen magamfajta embernek több becsü­lete lesz, mint eddig volt. Mert eddig csak az volt a nevünk, hogy rongyosok, de most láthatja min­denki, hogy a hazát első sorban mi rongyosok védjük meg, mert mi nem bujunk el, a miként a módosabbak teszik. * Levelet ir a baka a harc­térről, a melyben a többi között ez a passzus is foglaltatik : „Pak­kot pedig többé ne küldjenek, mert hála a jó Istennek, jobb létre szenderültem.“ — Mi az ördögöt Írsz ilye­neket, — mondja neki a hadnagya, a kinek a levelet megmutatta — és ijesztgeted az otthoniakat!? — Hiszen instálom, ez csak azt jelenti, hogy a menázsi jó és van ennivaló bőven, hát pakkot küldeni nem szükséges. * Az asszony alaposan tájéko­zódni akar a kenyérjegy tekinte­tében, ez okból, mióta a lapok er­ről Írogatnak, állandóan kérdések­kel zaklatja férjuramat. — Ugyan kérlek, hagyj már nekem békét azzal az örökös kórdezősködéseel! Mondtam már vagy százszor, hogy a kinek ke­nyere van, annak nincs szüksége kenyérjegyre, a kinek pedig ke- nyórjegye van, arról még egyál­talán nem bizonyos, hogy kenyere is lesz. Demeter. Városi közgyűlés volt tegnap délután, amelyen a fő­ispán elnökölt, aki — mivel az idén most jött először össze a törvényhatóság — üdvözlő beszé­det intézett a bizottsági tagokhoz. A polgármesteri jelentést dr. Szé­kely Endre aljegyző ismertette. A jelentés foglalkozott a tüzelő­anyag és az élelmicikkek biztosí­tásával, a Kossuth-kerti fürdő ügyével, a szemétfuvarozással és a város múlt évi ügyforgalmával. A jelentésből megállapítjuk, hogy tűzifa volna és még sincsen, bár a hatóság minden igyekezetével rajta van, hogy legyen. Elelmicikkek- kel, amennyire teheti, iparkodik ellátni a közönséget. Legutóbb a hagymát 20 fillérrel leszállította. Kizskását igér és kilátásba he­lyezi, hogy a közönség részére 500 darab sertést hizlal. A Kos- suth-kerti fürő ügyében, mivel je­lenlegi bérlője hadbavonult és e

Next

/
Oldalképek
Tartalom