Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-21 / 12. szám
Harmincharmadik évfolyam. — 12-ik szám. Szatmár-Németi, 1916. március 21. VEGYES TABTALMU HETILAP. Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 50 fillér. Tavaszi aratás készül a nagy mezőkön, ahol feszülő izmokkal, töltött, fegyverekkel néz szembe,a milliós embersereg. A nagy kaszás fejük fölött lebeg, a győzelem napsugaras palástjában áll az egyik sereg mögött a hadiszerencse istenasszonya, a vereség fekete talárja ad bus takarót a másik mindig szomorúbb végzetének. Közel húsz hónapi ádáz küzdelem megmutatta, hogy a győzelem koszorúját a mi zászlóink köré fonja a történelem acélkarja, az övék, a hazugságok és hit- szegés kalandor lovagjaié,mindig lejjebb hanyatlik, mintha a biinhödés végzetszerü súlya terítené diadalmi szőnyegként a győzelmesek lábai elé. Soha nem áldozott még az emberiség annyi háborús szenvedést a békéért, mint ebben a rettentő kataklizmáA kutya, Jupiter itélőszéke előtt. (Fé'igmeddig állati mese.) Valami hulladék-csonton rágódott a kutya, midőn éppen arra került egy ember. A kutya úgy vélvén, mintha az ő koncát akarná elvenni ez az ember: megharapta a gyanútlanul közzeledőt. Az emigy megharapott ember Jupiterhez — az állatok ős- királyához — fordul panasszal, hogy torolja meg a kutyának bűnét. Jupiter az ő olympusi ité- lőszéke elé idézi a perügyi feleket; és legott nagyezigoruan szá- monkéri a harapós kutyától az ellene panaszolt bűnesetet. S ahoban A kiszikkadt földből nem akar kinyílni a fehér virág, akárhogy öntözi is nemesek vére. A harmadik tél hava olvad fel, a harmadik tavasz ébred, melynek zsendüléséböl a békevirág kipattanását várjuk. Békés tavaszi vetésre várunk és a háború véres tavaszi aratására készülünk most is, a hogy a téli felhők szürkeségét ragyogó napsugár töri át reménytelen nappalokon. A tavaszi aratás nagy kaszája megpendült már és szeli a rendet, a hogy az uj hirekböl látjuk, a francia termőföldeken, a Vogózek bércei alatt és a flandriai síkokon. Nagy takarása van itt a halálnak, a német erő nekilendülése nyomán friss gyász- koszorú fonódik a gloire megtépett trikolorja köré. A hivatalos jelentések ezrekre menő foglyokról számolnak be és mintha a meghajtott lőtt a kutya veszettül védekezve szólt, illetve vonyitott: „Uram- király, te tudod, mikép’ a t. ur az oka, hogy megharaptam; merthogy t. i. el akarta venni az én koncomat !“ Mire méltatlankodva replikái a sebesült panaszos: „Mindentudó Igazságosság, te; im’ előtted esküszöm, miszerint elannyira nem is akarhattam elvenni a kutyának ama csont-koncát, hogy (külön emberi hitemre vallom) hiszen undorodnám még csak a kezembe venni i* az ilyesmit.“ „Nohát, hallod, uram?“ — vakkantott erre föl dühösen az eb, a rajtakapás mohó hevületével, — hogy még mennyire lekicsinyel engem, a gonosz; és hogy, amint be is vallja, nékem a legjobb falatomat is utálni képes ö! ? Nos, király, és mindezek után is bűnömül Ítéled, amiórthogy beleharapni merészeltem az őkelme ikrájába?! Eme cinikusan csürő-csavaró rabulisatika haliattára a viszonfejjel bandukoló fogolytömegek mögött állna a vigyorgó kaszás, halálhörgés fájdalom harsog ki a sorokból, melyek ritkábbak és C3Üggedtebbek lesznek mindig, ha a teuton ököl megfeszíti acélos izmait. A ritkuló és csüggedő sorok meddig birják még a friss germán erő csapásait ? Mikor omlik le a háborús akarat jerichói fala a türelmetlenség harsonájának szavára? Bizonyos, hogy a háborús világrend nem változik meg e tavaszon sem, a napkeletről suhanó friss szél újra magasan lobogtatja majd seregeink büszke, diadalos színeit. Uj harcok, uj győzelmek következnek. És a győzelmek földjén uj áldozatok. Közelebb visznek-e a legvégső célhoz. Ki tudja, mit beszélnek a végzet könyvének titkos hieroglifái? z v vádolt embernek az ő kinos meglepődésében csaknem elállott a szeme, szája ; elannyira, hogy szóhoz sem tudott jutni, a szegény. Jupiter azonban ekkor megértő helyesléssel bólintott az embernek előadott igazaira. Mígnem viszont elitélő szóval sújtott a kutyára, mondván: „Bizony, alávaló bestia vagy; aki rágódva féltett koncodon, nem dttalottad holmi hamis ürüggyel elmarni még azt is, akinek pediglen a te koncod csakugyan nem kell. És pláne te, — folytatá az olympusi király, — haki képes vagy a feljebbvaló gazdádnak még a rugdaló talpát is olyan oktalan ra- j gaszkodással nyalni, ugyan mi- i kép’ vetemedhettél annyira, hogy a reád uézvést ártatlan emez embert megmarjad? — Irigy kutya, hordd el tüstént az irhádat a pokolba!“ E tüzes itélőszó hatásától mintegy leforrázva, farkát a lábai közzé huzvást sorafordált el Ne bolygassuk a hősök sírjait. A honvédelmi miniszter körrendeletét adott ki, melyben kéri, hogy az elesett katonák exhumálását lehetőleg mellőzzék, mert a hazájáért elesett hős ott nyugszik legméltóbban, ahol küzdött, bajtársai között. Az exhumálás tehát a lehetőség szerint korlátozandó s a jövőben csak kivételes esetekben fognak arra engedőimet adni. Az erre vonatkozó kérvényeket a polgári feleknek a tartózkodási helyükre nézve illetékes közigazgatási hatóságokhoz kell benyuj- taniok. A kérvénynek tartalmaznia kell a folyamodó nevét és lakóhelyét, az elhalt nevét, rendfokozatát, csapattestét, a folyamodóhoz való rokoni viszonyát, az elhalálozás nemét, helyét és idejét, továbbá határozott megjelölését a sir jelenlegi és szándékba vett helyének,annak a személynek név s lakhelyét, akinek a kiásás alkalmával az azonosság megállapítása céljából jelen kell lenni. A félnek az engedély elnyerése után tett előterjesztésére az utóbb nevezett katonai parancasebtében a kutya az igazságosztó jupiteri fórum elől. Ugyde kutya-természetéből folyólag mégsem állhatja vala meg, hogy tehetetlen dühében az ő tajtékzó nyálkás szájával egyet- kettőt legalább ne ugasson vissza, a Jupiter széke feló... (N. b. ez a kutya-ugatás azonbun már nem hallatszott az Olympusra.) Dr. Herman Lipót. Jönnek az öregek. Felvonul az élet délutánja, Büszke, néma, szürke ősz csapat. A fegyvert a kezük meg-megrázza, De daltalan mindegyik ajak. Felvonulnak nagy, hosszú sorokban, Mögöttük egy könytenger remeg És az imák megszázezorozódnak, Hogy győzzenek már a fegyverek! Amint lépnek a vészek elébe, Kezük vas lesz, a karjuk acél ; A vali amerikai Kint Quality cipői! kizárólaps rafiára. Megérkeztek a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők I
