Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-03-21 / 12. szám

Harmincharmadik évfolyam. — 12-ik szám. Szatmár-Németi, 1916. március 21. VEGYES TABTALMU HETILAP. Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 50 fillér. Tavaszi aratás készül a nagy mezőkön, ahol feszülő izmokkal, töltött, fegy­verekkel néz szembe,a milliós embersereg. A nagy kaszás fejük fölött lebeg, a győze­lem napsugaras palástjában áll az egyik sereg mögött a hadiszerencse istenasszonya, a vereség fekete talárja ad bus takarót a másik mindig szo­morúbb végzetének. Közel húsz hónapi ádáz küzdelem megmutatta, hogy a győzelem koszorúját a mi zászlóink köré fonja a történelem acélkarja, az övék, a hazugságok és hit- szegés kalandor lovagjaié,min­dig lejjebb hanyatlik, mintha a biinhödés végzetszerü súlya terítené diadalmi szőnyegként a győzelmesek lábai elé. Soha nem áldozott még az emberiség annyi háborús szenvedést a békéért, mint ebben a rettentő kataklizmá­A kutya, Jupiter itélőszéke előtt. (Fé'igmeddig állati mese.) Valami hulladék-csonton rá­gódott a kutya, midőn éppen arra került egy ember. A kutya úgy vélvén, mintha az ő koncát akarná elvenni ez az ember: meg­harapta a gyanútlanul közzeledőt. Az emigy megharapott em­ber Jupiterhez — az állatok ős- királyához — fordul panasszal, hogy torolja meg a kutyának bűnét. Jupiter az ő olympusi ité- lőszéke elé idézi a perügyi fele­ket; és legott nagyezigoruan szá- monkéri a harapós kutyától az ellene panaszolt bűnesetet. S aho­ban A kiszikkadt földből nem akar kinyílni a fehér virág, akárhogy öntözi is nemesek vére. A harmadik tél hava olvad fel, a harma­dik tavasz ébred, melynek zsendüléséböl a békevirág kipattanását várjuk. Békés tavaszi vetésre várunk és a háború véres tavaszi aratá­sára készülünk most is, a hogy a téli felhők szürkesé­gét ragyogó napsugár töri át reménytelen nappalokon. A tavaszi aratás nagy kaszája megpendült már és szeli a rendet, a hogy az uj hirekböl látjuk, a francia termőföldeken, a Vogózek bér­cei alatt és a flandriai síko­kon. Nagy takarása van itt a halálnak, a német erő neki­lendülése nyomán friss gyász- koszorú fonódik a gloire meg­tépett trikolorja köré. A hi­vatalos jelentések ezrekre menő foglyokról számolnak be és mintha a meghajtott lőtt a kutya veszettül védekezve szólt, illetve vonyitott: „Uram- király, te tudod, mikép’ a t. ur az oka, hogy megharaptam; mert­hogy t. i. el akarta venni az én koncomat !“ Mire méltatlankodva repli­kái a sebesült panaszos: „Minden­tudó Igazságosság, te; im’ előtted esküszöm, miszerint elannyira nem is akarhattam elvenni a kutyának ama csont-koncát, hogy (külön emberi hitemre vallom) hiszen un­dorodnám még csak a kezembe venni i* az ilyesmit.“ „Nohát, hallod, uram?“ — vakkantott erre föl dühösen az eb, a rajtakapás mohó hevületével, — hogy még mennyire lekicsinyel engem, a gonosz; és hogy, amint be is vallja, nékem a legjobb fa­latomat is utálni képes ö! ? Nos, király, és mindezek után is bűnö­mül Ítéled, amiórthogy beleharapni merészeltem az őkelme ikrájába?! Eme cinikusan csürő-csavaró rabulisatika haliattára a viszon­fejjel bandukoló fogolytöme­gek mögött állna a vigyorgó kaszás, halálhörgés fájdalom harsog ki a sorokból, melyek ritkábbak és C3Üggedtebbek lesznek mindig, ha a teuton ököl megfeszíti acélos izmait. A ritkuló és csüggedő sorok meddig birják még a friss germán erő csapásait ? Mikor omlik le a háborús akarat jerichói fala a türelmetlenség harsonájának szavára? Bizonyos, hogy a hábo­rús világrend nem változik meg e tavaszon sem, a nap­keletről suhanó friss szél újra magasan lobogtatja majd se­regeink büszke, diadalos szí­neit. Uj harcok, uj győzelmek következnek. És a győzelmek földjén uj áldozatok. Köze­lebb visznek-e a legvégső cél­hoz. Ki tudja, mit beszélnek a végzet könyvének titkos hieroglifái? z v vádolt embernek az ő kinos meg­lepődésében csaknem elállott a szeme, szája ; elannyira, hogy szó­hoz sem tudott jutni, a szegény. Jupiter azonban ekkor meg­értő helyesléssel bólintott az em­bernek előadott igazaira. Mígnem viszont elitélő szóval sújtott a kutyára, mondván: „Bizony, alá­való bestia vagy; aki rágódva féltett koncodon, nem dttalottad holmi hamis ürüggyel elmarni még azt is, akinek pediglen a te koncod csakugyan nem kell. És pláne te, — folytatá az olympusi király, — haki képes vagy a fel­jebbvaló gazdádnak még a rug­daló talpát is olyan oktalan ra- j gaszkodással nyalni, ugyan mi- i kép’ vetemedhettél annyira, hogy a reád uézvést ártatlan emez em­bert megmarjad? — Irigy kutya, hordd el tüstént az irhádat a po­kolba!“ E tüzes itélőszó hatásától mintegy leforrázva, farkát a lá­bai közzé huzvást sorafordált el Ne bolygassuk a hősök sírjait. A honvédelmi miniszter kör­rendeletét adott ki, melyben kéri, hogy az elesett katonák exhumá­lását lehetőleg mellőzzék, mert a hazájáért elesett hős ott nyugszik legméltóbban, ahol küzdött, baj­társai között. Az exhumálás tehát a lehetőség szerint korlátozandó s a jövőben csak kivételes esetekben fognak arra engedőimet adni. Az erre vonatkozó kérvényeket a pol­gári feleknek a tartózkodási he­lyükre nézve illetékes közigazga­tási hatóságokhoz kell benyuj- taniok. A kérvénynek tartalmaznia kell a folyamodó nevét és lakóhe­lyét, az elhalt nevét, rendfokozatát, csapattestét, a folyamodóhoz való rokoni viszonyát, az elhalálozás ne­mét, helyét és idejét, továbbá hatá­rozott megjelölését a sir jelenlegi és szándékba vett helyének,annak a személynek név s lakhelyét, akinek a kiásás alkalmával az azonosság megállapítása céljából jelen kell lenni. A félnek az engedély elnye­rése után tett előterjesztésére az utóbb nevezett katonai paranca­sebtében a kutya az igazságosztó jupiteri fórum elől. Ugyde kutya-természetéből folyólag mégsem állhatja vala meg, hogy tehetetlen dühében az ő tajtékzó nyálkás szájával egyet- kettőt legalább ne ugasson vissza, a Jupiter széke feló... (N. b. ez a kutya-ugatás azonbun már nem hallatszott az Olympusra.) Dr. Herman Lipót. Jönnek az öregek. Felvonul az élet délutánja, Büszke, néma, szürke ősz csapat. A fegyvert a kezük meg-megrázza, De daltalan mindegyik ajak. Felvonulnak nagy, hosszú sorokban, Mögöttük egy könytenger remeg És az imák megszázezorozódnak, Hogy győzzenek már a fegyverek! Amint lépnek a vészek elébe, Kezük vas lesz, a karjuk acél ; A vali amerikai Kint Quality cipői! kizárólaps rafiára. Megérkeztek a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők I

Next

/
Oldalképek
Tartalom