Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-07 / 10. szám
2 SSATMÁE ÉS VIDÉKE. A Kárpátokban, Bukovinában, j Szerbia dunai partján, az olasz , határon, mindenütt dörögtek az ! ágyuk, ropogtak a gépfegyverek, j A harcterekhez legközelebb eső t terület Magyarország volt ebben • az időben, a természetes, hogy a | sebesültek nagy részét magyar * kórházakban helyezték el. Az ide- I geneket, az osztrákokat é« néma- j leket akkor szállították már csak f tovább, mikor hetek múltán ran- } gukhoz tértek kissé és folytathat- { ták utjokat valamely vöröskeresz- | tes vonaton. A betegen vagy sebesülten j kórházba került katonák közül j azonban sokan is elhunytak a kór- i házi ágyban. Ezeket a hősöket ott \ temették el, ahol ápolták őket és i ahol meghaltak. Soknak a csa- ; ládja azzal ti kérelemmel fordult i az utóbbi időben a hadvezetőség- j hez, hogy engedje meg az exhu- | inálást, hazaszállítást és otthoni | földben való eltemetést. A kérel- | mek egyre sűrűbben érkeztek a j hadvezeíőséghez, de csak a leg- ’ ritkább esetben adhatták meg 1 en-8 az engedélyt. Akik kérték 1 ugyan, de nem kapták meg hozzá- | tartozóik holttestének hazaszálli- ! fására az engedélyt, azt válaszolta | a hadvezetőség, liogy várjanak a j háború befejezéséig s akkor min- ; den akadály nélkül teljesülhet a j ma még nehezén keresztül vihető ; kérelmük. Különösen a harcterekhez j közel eső területeken, igy Sáros, Zemplén, Abauj-Torna, Borsod, Szepes, Gömör, Mára maros, Bareg, Szilágy, Beszterce-Nuszód, Toron- tál, Bács-Bodrog és Temen vármegyékben. Főkép a felvidéki j megyékben ápoltak a háború folyamán sok sebesültet, de nincs * Magyarországnak az a vármegyéje, amelynek a területén ne lenne néhány hősünk eltemetve. A háború befejezése után előreláthatóan országos mozgalom fog megindulni, hogy az elhunyt hősöket egykori lakóhelyükön levő temetőben helyezzék örök nyugalomra. Miután sok halottról maga a család sem tudja teljes pontos- eággal, hogy hol nyugszik most, másodszori eltemetésnél az exhumálás dacára is könnyen történhetnének tévedések és a hozzátartozók esetleg más, idegen katonát — Nyugodtak lehetünk, Szerbia a tanú a inellett, hogy a mit ő csinál, az kitünően van megcsinálva! Nem szeretem a sok beszédet, azért rövidre fogom a mon- dókámat, öt perc alatt készen volt az elhatározás, hogy a főtámadás Verdun ellen lesz intézve. Másnap hajnalban már dörögtek az ágyuk, öt darab 42 eentiméteres egy sorban volt felállítva, persze 5 — 5 kilométer távolságra egymástól és várta a jelt, hogy megszólaljon. Starwitz tábornok a tüzérség fő- parancsnoka visszaemlékezve arra, hogy Antwerpennél ón igazítottam be azt a 42-st, a mely aztán az egész főerődöt az első lövésre semmivé tette, tréfásan fordult hozzám, hogy nem volna-á kedvem ugyanezt Douumontnál is megismételni, mire én mosolyogva léptem az ágyúhoz, végignéztem rajta és egy picikét balra igazítottam. Öt perc múlva eldördült a lövés s mikor az óriási füst eloszlott Douaumont nem volt se- lol, eltűnt a semmiségbe. Halális szállíthatnának haza, rokonuk holtteste helyett. Az ilyen tévedések elkerülésére dicséretes mozgalmat indítottak a magyar vármegyék. Városokban a polgármesterek, községekben pedig a főszolgabirák, jegyzők és bírák fel fogják szólítani a lakosságot, hogy aki tud katonasirokról, azokat az adatokat, amelyekről tudomása van, Írja meg «/. alispán! hivatalunk. Betegben, Mármarosbau, Zemplénben sok olyan katonasir van a mezőkön, erdőkben és a h gyek között, amelyekről alig tud két- három ember. Most már ezekről is tudni fogunk. A beérkező jelentéseket az aiispani hivatalok össze fogják hasonlítani és lajstromot állítanak egybe, melyben vármegyénként lesznek fölsorolva a magyarországi katona sírok. Az egyes túrokról lehetőleg közelebbi adatokat is szereznek majd be a vármegyék alispánjai. Fői fogják jegyezni minden elhunytkatonáról külön-külön, hogy mi a neve, melyik ezredben szolgált, hu! sebesült vagy betegedett meg, mikor halt meg és mely kórházban, mikor temették el és végül, hogy kik vettek részt a temetésén. A vármegyék bizottságokat küldenek majd ki, hogy vizsgálják meg a temetőket és a jeltelen sírok fölé helyezzenek keresztet vagy sirkövet. Minden Magyarországon elhunyt katona sirját fel fogják kutatni, s akinek a nyugvóhelyéről beszerzik a vármegyék a pon- j tos adutokat, annak a hősnek a j hozzátartozóit értesíteni fogják, j Nem marad tehát több jeltelen ós-j virágtalan sir a magyar főidben, j Ä Lorántífj Zsuzsanna i Egyesület a hadi árvaalap ja- j vára fényesen sikerült hangver- i eenyt rendezett szerdán este a szín- 1 házban, az 5-ik gyalogezred zene- j karának közreműködésével. A ‘ zenekar Hoffmann Ferenc ve- j zényletéve! részint önálló számok- I kai szerepelt, részben Mát ray j Etelka zongora verseny-játékához szolgáltatott zenekari kíséretet. Kiváló érdekességet nyújtott a hangverseny estének Dank Leo főhadnagy, a szász-meinengi udvari színház elsőrendű tagjának szereplése. Bemutatta „Hódolat“ cimü saját szerzeményű alkalmi magánjeianetét, amelynek egyik alakját, Habsburgi Rudolfot ő kreálta. A dialógus másik alakját, szent. István magyar királyt Kiss Miklós játszotta. A dialógust, élőkép fejezte be. Az élőképek bemutatása után Mátray Etelka zongorajátékkal, Koesev Boró szavalattal vett részt. Végűi H o f f rn a n n Ferenc hegedűművész játszott nagy sikerrel. # Színházi műsor. Ked d en : Csoda g yennek (Csak felnőtteknek) SzeVdán : Császárné. Csütörtökön: Sasfiók, Kiss Miklós jutalomjátéka. Pénteken : Ártatlan Zzuzsi. Szombaton : Omigy*ága ruhája. (Premier) Vasárnap: d. u. Nebántsvirág E«te : Önagysaga ruhája. Apróságok. A múlt számból kimaradtak az apróságok. Nem voltam idehaza, kint jártam a turvekonyai tanyán, a hol a hajdudorogi püspök vette birtokába a Pásztor? Árkád vagyonát, mint most már a püspökséget illető alapítványt. Az első eáeí, hogy innen üres kézzel kerültem haza, 0 méltósága annyira uz uj benyomások hatása alatt, állott, hogy megfeledkezett a régi szokásról kérdezősködni. Pedig többször jelentőségteljesen köhögtem, de mindhiába. * Négy napig tartott az átvétel, külön vonaton mentünk és külön vonaton jöttünk vissza is. Ideb aza persze egymást érte a sokféle kérdés, alig győztem mindegyikre felelni. Végre aztán a következő kijelentéssel fejeztem be a diskurzust:----Gyerekek! csak anuyit mo ndok, hogy fejedelmi volt az ellátás, hanem azért mégis jobb idők voltak szók, a mikor még nem külön vonaton jártunk az Avasba. ■it Szegény öreg Pászlory, be mégis keserítették az utolsó esztendejét. Mint a rabmadár aranyos kaliczkában, úgy gyötrődött ő is Nyíregyházán a pü-pöki palotában. Megvolt neki ott mindene, kedvében járt mindenki, csupa Egyelem és páratlan vendégszeretet a püspöki házigazda részéről. Csak a szabadsága hiányzott) Egész nap ott ült az ablak mellett, ha nem volt látogatója és nézett ki az udvarra. Lelke bizonyára ott kalandozott az ő kedves tanyáján és zsörtölődött embereivel. * Iszonyúan ragaszkodott a tanyájához. Az oroszok már Té- csőa voltak és ő még sem mozdult sehova. Kapacitálták szóval, levélben, da ő csak azt felelte, hogy nem hagyhatja magukra az embereit, velük hal, ha úgy fordul, de kitart, mellettük, mert azok csak benne bíznak. Mégis hivatalos sürgöny ment a kár. ügyészséghez, a főispánhoz, talán még a belügyminiszterhez is, hogy „Pásztory megszökött !“ — a mi persze nem volt igaz. Ez a két vagy három sürgöny volt a nyitánya annak a kálváriának, a mely ezután következeit. ■» ÖíZtönszerüleg érezte, ha onnan egyszer kimozdul, nem fog többé élve-visszakerülni Nyiregy- hézán seregestül látogatták a hívei és vigasztalta őket., hogy nem sokára haza fog menni. Kezdetben még maga is bizott benne, de lassan lásson el fogyatkozott minden reménye és egy hónappal halála előtt, mikor hívei újból kérdezték, csak ennyit felelt: — Nem sokára! Mikor a harangok megszólalnak, arról lógjátok megtudni! * Különös e;;y ember volt minden tekintetben. Micsoda vágyak dolgoztak benne, azt csak sejteni lehetett eoy-egy ritka jelenségből, mert hét pecsétes zár alatt tartotta vágyait éi érzelmeit és szigorúm ügyelt, hogy valamit el n« áruljon belőlük. De az utolsó pár évben mégis kipattant, hogy nagyratörő tervei vunnuk. Azért szerezte a tok vagyont, hogy kitűzött célját elérhesse. Mikor a szerzettel ineghasonlott és annak kebeléből kizárták, Rómába ment, helyzetén javít ani, a hol aztán rájött, hogy a pénznek milyen nagy hatalma v;.,u. Nem érte el, a mire vágyódott, álmaiból csak annyi teljesedett, hogy püspöki palotában halt meg és oly feny- ny«i ás pompával lett eltemetve, mint egy egyháztsjedeieni. Demeter. Zola regénye a háborúról. Mintha a történőiéin megismétlődni készülne: a német ágyuk megint ott dörögnek és a néniét csapatok ott törnek diadalmasan előre a Maas-men- tén, ahol a francia nemzet nagy tragédiája, az 1870—71-es háborúban lefolyt. A francia — német háborúnak csodálatosan izgalmas és oly sokban napjainkra emlékeztető képét idézi fel Zolának, a legnagyobb francia regényírónak „Összeomlás“ cimü regénye, amelynek első teljes fordítása most jelent meg magyar nyelven a francia eredetinek 117-ik kiadása után. A hatalmas regény a nagy művész tökéletes fegyverzetével vezet végig bennünket a francia—német háború izgalmas tragédiáján: a hadseregek felvonulásától egész a forradalom lángjaiban elhamvadó P á i- i s gigászi képéig. Ami a világ- történelem e két pillére között van: a sedani csata, a francia hadsereg züllése, Ivíelz, a forradalom Parisban, Napoleon bukása, Bismarck és Napoleon találkozása, a háború vaslépteinek nyomáben elpusztuló élet és világ : mindezt utólérhetetlen művészettel, megrázó erővel, mély erkölcsi érzéssel mutatja meg Zola. Akit a hiíboru érdekel és izgat: olvassa el az „Összeomlás“-^ amely Kunfi Zsigmond művészi és magyaros fordításában a Népszava könyvkereskedés kiadásában jelent meg. A vaskos, izle'ses kiáilitásu kötet ára 5 korona és minden könyv- kereskedésben kapható. Szerkesztői üzenet. N. K. Zileh. Becses levele folytán érdeklődtünk a dologiránt, de azt mondják, hogy az itteni borok nagyobbrészt inár el vannak adva s a kinek van, azért az árért itt is eladhatja. Mozgalmat tehát nem tudtunk csinálni. Gyöngyharmatod üdvözlet!------í sáp adt arccal állt mellettem Star- \ vvitz és úgy nézett rám, mint va- i lami földöntúli lényre, a ki cao- ; dáfeat tud cselekedni. A hangja j valósággal remegett, mikor meg- < szólalt: — Édes barátom Ripp! ha j babonás volnék, azt kellene bin- j nem, hogy varázsló vagy, mert j ilyen két lövés, mint ez és az ; antwerpeni volt, igazi csodával ! határos. Tok. Szerkesztő ur ! Magam • is meg voltam illetőd ve, de rög- j tön visszanyertem hidegvéremet ! és kiadtam a parancsot, hogy a i brandenburgiak hadteste rohamra í induljon, a mi meg is történt és ! Yerdun legfőbb erődje rövidesen j a miénk volt. Épen jelentik, hogy a trón- ; örökös akar velem sürgősen be- ] szelni, sietnem kell tehát, miért j is bezárom levelem. Ég vele és gyöngyharmat!! I hive: Hipp, j m