Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-29 / 9. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE, háború után a sok más, sokkal fontosabb munka mel­lett az ily szépséghibákkal is kelljen az államnak fog­lalkozni. Mert ha ezt ily állapotban továbbra is meg­tűrjük, az csak a mi szégye­nünk marad. Egy felvidéki. Európa a háború után. Egyik angol újság hosszabb cikkben próbálja megvádolni, mi­lyen lesz Európa a nagy háború lezajlása után és bogy főképsn milyenek lesznek az ottani álla­potok a békekötés után. — A háború megváltoztatta a világ szociális képér,, ahogy a jégkorszak annak idején megvál­toztatta magát. Ma úgy látszik, mintha a háború Európát egyes dolgokban száz évvel visszavetette volna és száz esztendeig fog tar­tani, mig a hadviselő államok a háború összes nyomait el fogják tüntetni. És még akkor is élén­ken emlékezetbe lesz as az idő, amit ma átélünk. Á különböző államokban huszonöt millió ember fogott fegyvert. És állítólag eddig kilenc millió esett el, vagy sebe­sült meg. Ha a háborúnak két éve telt el, akkor Európa veszte­ségét egészséges és életerős em­berekben huss millióra tehetjük. De ez csak a közvetlen harcosok részleges, vagy teljes elvesztése volna. Azokban úgy a hadviselő, mint a semleges államokban a polgári lakosságot is súlyosan érinti a háború. Csaknem minde­nütt emelkedik a halálozási arány­szára. mig a születések száma egyre csökken. Angliában a háború első évében a születések száma, az utolsó bókeesztendővel szemben ki tovább az árokban. Kiugranak a drótsövények alatt. Sziszeg a kézigránát. A puskatus átfuródik a drótsövényen. Az éjszakában orditás, püffölós, vas és vér, őrü­let és rémület keverődnek. Az oroszok mögött géppuskák állnak és végigsepernek a visszaáradó- kon. Az orosz gépfegyverek és kézitusa közé berontanak a Skoda- ütegek és a kézitusában a honvéd szenvedélye lobog. A rémület mint forró szökőkút emelkedik. Egy világító rakéta tüzesen fuvódik fel a homlokok fölött és rikító fényt vet a szívós tusára. Aztán újból sötétség suhog a birkózó testek közt. Olyan az éjszaka, mint meg­olvadt fekete vér. A honvéd ereiben tűz dühön­gött. Az oroszok, mint medvék birkóztak utolsó pillanatukban a háromszoros halál ellen: a saját gépfegyvereik, a gránátok és a magyar harag ellen. Az egyik ilyen őrjöngés háromnegyed óráig tartott. Azután az oroszok hátukban az osztrák gránátok fröcscsenő acéljával és mellékben a saját gépfegyverük acélvesszőjóvel visz- szafeló áradtak és a halálon át­rontva a testvérgyilkos srapnellek közé zuhantak az árkokba. A halál szántója fekszik a magyar és orosz állasok közt. Néha-néha nyersen rikit rá a szán­tóra egy-egy rakéta. Reszketve négyvenezerrel csökkent, míg a halálozások száma ötvenezerrel emelkedett. Ez tehát az angol államra egy év alatt nem keve­sebb, mint kilencvenezer embernyi veszteséget jelent. A közvetlenül hadat viselő államok évi hadiköltségeit kétszáz milliárdra tehetjük államonként. De bármilyen óriásiak ezek a kadiköitségek, a háború közvetett költségei még felülmúlják ezt az összeget. A háború után a követ­kező problémák előtt fogunk állani: — Két házasodó korban lévő férfire három asszony jut. — Az idős emberek száma nagyobb, mint a fiataloké. — Az átlagos testi munka- képesség csökkent. — Sok milliónyi embert kel! visszavezetnünk a békeidők mun­kás életébe, olyanokat, akik már elszoktak ettől. — Sok milliónyi iparos, a kit a mostani állapotok miatt két­szeres, vagy háromszoros bérek mellett dolgoztattunk, továbbra is ilyen béreket fog kivánni. — A hajószáiiitási dijak emelkednek; sok gőzösünk el- sülyedt. Röviden csak ennyit raga­dunk ki azokból a nehézségekből, amelyekkel majd meg kell küzde- nünk. Vannak prófétáink, akik a szuíFrazaett mozgalmakban és az asszonyok túlnyomó többségében komoly veszélyt látnak. Vannak pesszimistáink, akik ipari forra­dalmat jövendölnek. Mások azt hiszik, bogy a művészet és az irodalom parlagon fog heverni nálunk. Hol vannak politikai párt­jaink, amelyek a békében oly erő­sek és tevékenyek voltak ? Hol van a társaság gondtalansága, a mely még 1914 nyarán tangóláz­ban forrott ki. Nem volt koráb­ban a goifjáíék egyik főszórako- zása a mi népünknek és a foot- balljáték nem volt-e főfoglalkozása férfiainknak ? Most mindez nem fog visszatérni. Minden megválto­zik. És minden erőnket, minden tudásunkat, minden akaratunkat fel kell majd használnunk, hogy újból megteremtsük azt, ami már elmúlt. * Ennyit mond az angol új­ság jövőbelátó cikkírója. Sok ér­dekes problémát vet fel, amelyek persze ugyanolyan mértékben, mint Angliában, más államokban is nyílt kérdések. Do az bizonyos, hogy a tangón, golf és football elmúlásán nálunk nem siránkozik senki és a nők okos mozgalmában sem lát senki veszélyt. SzinMz A Császárné operett ná­lunk is sláger darab lett. A poé- tikus könnyű zene, mulatságos szöveg gondos, jó előadásban már eddig négy telt házat vonzott. A darab címszerepében Kovács Vióra eddigi alakításai között a legsi­keresebbet alakította. Sziklay pár, Nyárai, Galgóczy, Gulyásné osz­tatlan részesei a sikernek. Ä Postás Su és húga felelevenítése nem érte meg a reá fordított munkát, az ilyen Peleskei nótárius-féle trükköknek már di­vatja múlt, pedig a közönség mulattatásáról Gulyás Menyhért és Horváth Nusi eléggé igyekez­tek gondoskodni. Csütörtökön este a Tár­sadalomtudományi Társaság szat­mári fiókja a szegénysorau főis­kolai hallgatók javái'a sikerült hangversenyt rendezett a színház­ban. Az előadást dr. Tanódy Endre konferálta. Ambrózy Sán- dorné Bendiner Nándor zongora- kiseretével egy áriát énekelt a Sámson és Dalia c. operából. Bendiner Nándor zeneiskolai igaz­gató két hangverseny darabot adott elő zongorán. Dánes Sán­dor „Kárpáti balál“ c. magán- jelenetében Kiss Miklós szerepelt. Kereszt,szeghy Magda két poéti- kus háborús költeményt szavalt. Dénes Sándor felolvasását, a szerző családi gyásza miutt, Nyáray Rezső olvasta föl. A „Két grá­nátos“ c. színre ülkalmuzotfc köl­teményt Keresztszeghy Magda, dr. Ambrózy Sándorné, Kiss Mik­lós, Csomay Győző és dr. Tanódy Endre adták elő, uz éaokbetéte- ket dr. Ambrózy Sándorné éne­kelte. A szereplők valamennyien sikerrel léptek fel, előadásukat nagy tetszés kisért“. * Színházi műsor. Ma este: Nebáutsvirág. Szerdán; Jótékonycólu hang. verseny; rendezi n Lorántffy Zsu­zsanna Egyesület. Csütörtökön: Hivatalnok urak. JL ITajay-iitcsási vagy annak közelében keresek 4 szobából, fürdőszobából és kellő mellékhelyiségekből álló modern parkettes lakást vízvezetékkel, önálló udvarral. — Cim a kiadó­hivatalban. Népfelkelők bevonulása. Ma reggel ismét megné­pesedtek a kaszárnyák: bevo­nultak azok az öreg népfelke­lők, akik 1870, 71. és 72-ben születtek és akiket a második pótszemlén katonai szolgá­latra alkalmasoknak találtak. A jól ismert, elöirásszerinti ládákkal a vállukon, batyuk­kal a hátukon jöttek a vidé­kiek, hátizsákkal, prémes rö­vid bundákban s mindenki hozott magával két napra való eleséget, mert hát az olyan mozgalmas napokon, mint a minők a népfelkelők bevonu­lása, a kaszárnyái konyhák nem tudják élelmezni a eok ezer ujjoncot. Sok népfelke­lőt a kaszárnya kapujáig el­kísérte a családja is. Ott vet­tek egymástól búcsút, érzé­kenyét, mert hiszen háború van s a katonasor ma komo­lyabb, véresebb, mint békés időkben. Egész napon át nagy volt az élénkség a kaszár­nyák körül. Különösen az asszonynép maradt álhatato- san a kapuk előtt, mert azt hitték, hogy hozzátartozóikat, elosztják őket elszállásolási helyeikre, még egyszer lát­hatják. A mostani bevonulást március 3-án követi újabb bevonulás, amikor 1865, 66. és 67. évben születettek men­nek katonának. E szerint te­hát az 1868. és 69-ben szü­lettek egyelőre nem vonul­nak be. E két évfolyamból csupán azok kötelesek már­cius 3-án bevonulni, akik ön­ként jelentkeztek katonai szol­gálatra (a hadiönkéntesek) és akiket eddig a napig beso­roztak. Az 1868—72.években született népfelkelők egy kü­lön csoportot alkotnak, ame­lyet csak frontszolgálatra vesznek igénybe és e csoport, két legidősebb évfolyamát | később hívják be. Fábián Lajos dr. — meghalt. Lapunk zártakor vesszük a hirt, hogy dr. Fábián Lajos ügyvéd, tár­sas életünk szimpátikus, ked­velt tagja, Wienerwaldban, ahova gyógykezeltetés végett ment, meghalt. Temetése folyó hó 27.-én, vasárnap délután volt. Kina-ffOZÓS. Ő Felsége a király Ebner Emánuel alezre­dest, a jelenleg Szatmáron állo­másozó 65. gyalogezred parancs­nokát ezredessé nevezte ki. lobbannak az izgalomtól, bátor­ságtól s készségtől a honvéd piros­forró idegei, amikor visszaugrik a sáncba, ráfekszik fegyverére és j szemét a lörós kis négyszögéből j befurja az éjszakába. Mit hoz a legközelebbi l pillanat ? Az ember egynek érzi ma- i gát a föld zeiroa agyagával. A 1 halál immár csak kötőjel, nem j pont. Az idő megszűnt, és az időt- \ len készség vízesésként zug át a I sebes és v. res kedélyeken A ha- j Iái a fülekbe zug bele. A sötét- ; ségben az árok agyagfalához szó- • rulvti néhány tucat orosz fogoly ; áll, akiket a magyarok hoztak [ magukkal. Hatalmas férfiak. Ami- ; kor kézilámpáé világit rájuk, lát- ; hatóvá válik arcuk, melynek for­mája közel van még a teremtés korszakához. Mintha a pofacson­tok tartanák az egész csontvázat és állkapcsuk bivalycsontját is széítnorzsolná. A vállak nehezek, ■ mint barna domb. Odaszorulnak az agyaghoz. Talán arra gondolnak, hogy a végzet fölöttük áll. Nem mozdul- ; nak, Nem csevegnek. Némák, el- i tompultak, mint az agyag. Másnap hajnalban a magyar 1 rajvonal előtt száz lépésig csak hálái volt látható, semmi élet, emberiség, csak halál. Kegyelem! magyar golyó. N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom