Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-16 / 11. szám

Harminckettedik évfolyam. 11-ik szám. Szatmér-Németi, 1915. március 16. SZATMAR VIDÉKÉ m •fV* a v-s _/ TÁ RSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 60 fill. Fél > . . . 3 » I Egyes szám ára 13 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eitvii-nits 8. u. —>>- HIRDETÉSEK -v— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal el&re fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. A IX-ik század eleje óta történelmet alkotsz! És most, a XX-ik század elején, a borzalmas világ vérben ázó földgolyóbisán dúló szörnyű csatában: szép lelked hulló vérével rég elhintett szabadságfád magvát életre kelted s nagyra neveled s a győzelem napjának piros hajnalán ellenségeid leborul­nak kincses nagy lelked szépséges ereje előtt I így leszl így kell lennie, mert: „Az nem lehet, hogy annyi szír Hiába onta vért S keservben annyi hú kebel Szakadt meg e honért . . K. K. — Szab. kiéi ruha mángorló és facsaró gépek. Vízvezeték és fürdőszoba tel­jes felszerelések. Valódi berendorfi alpacca evőeszközök. Nickel, aluminium, rézabron- esős konyha edények és mindennemü'konyha felszerelések, valamint háztartási cikkek, épület és butorvasalások továbbá építkezési anyagok és vasgerendák nagyraktára Melch- ner Testvérek vaskereskedőnél Szatmár. — (Takarékpénztár épület.) Telefon 121. sz. Apróságfok. HÍREINK. j— Mároius 15. 66 év óta minden esztendőben eljött a vártaién forradalom lel­kesítő emléknapja. Mindannyiszor a múlt eseményeiből merített erővel indultunk neki nz ország életének jövendő kapui felé, mert mindannyiszor hittük lelkünk szent meggyő­ződésével, hogy eljön az a „jobb kor, mely után buzgó imádság epedez, százezrek aja- kán.u Az 1848 március idusán történt ese­mények korszakos és nagyszerű lefolyása ébresztette fel bennünk minden évforduló­kor ezt a reményt, amelynél az alapvetés nagy munkáját elvégezte a márciusi ifjúság példátlan lelkesedése és hazaszeretete. Ágyu- dörgés, harcizaj közepette köszöntött be az idén a szabadság napja. Nincs ok a csügge- désre s az egész ország lakossága bizva-bi- zik, hogy eljön az a jobb kor, mely után réges régen hasztalan sóvárgunk. „Oh mily ünn<• p lesz akkor a világon.“ Sok-sok millió magyar újra szivni fogja azt a szabad léget, amelyben már egyszer éltek a nagy Ősök, s amelynek lélekemelő hatását csak sejtjük mi, gyenge unokák. Erős a hitünk és meggyőződésünk, hogy eljön még egyszer a várva-várt és vágyva-vágyott, verőfényes, lelkesítő március idusa 1 IX—XX. Ázsia északnyugati részeiből, az Ob és Irtis folyók mentéről a IX-ik század elején húzódtak át az Ural és Volga folyamok vidékére őseink és ekkor léptek reá a tör­ténelemnek színpadára. Héttollú buzogányok 25—30 kilós súlyát csontok törése közrpett ismerte meg minden ellenség, hol ellenállás szállá szembe a bőrruhás, kucsmás, tigris- és párduc-kaca- gányos szilaj hadfiakkal, kik a harcolás mesterségének tudásában az akkori népek felett álltak s akiknek akkori hadászati taktikájuk a legújabb idők hadtudományi elveit is magában foglalja. Hajh . . . azóta de eok minden múlt el. . . Vérrel és karddal irt történelmi tények magasra emelték azóta a magyart. Hadverő, halni kész bátor vitézek tig­ris kacagányai emlékekké lettek — s a nagy útnak minden lépése a IX-ik század elejétől a XX-ik század mai napjaiig egy-egy át­öröklött nemes erényként él a nagy elődök mai unokáinak leikeiben. Őskori harcok nagy hadtettein, legen­dás idők édes, bús korán át, hős apák csont­porát friss vérről öntözve, kuruc kacagányok, tárogatók között, vörös aipkás testek emlék­halmainál régi Térhulláiból új erőt merítve — nemzeti történelmünk makulátlan, szent, nagy tisztaságához híven, vérünket ODtjuk mais: a ^szabadságért! . . . Késői unokák kardjainak csapásában benne van a buzogányos, halált osztó erő !... Bús Esze Tamások támadnak újra s szabad­ság imádó, vad, sziluj kuruc indulatok dön­tik el a véres mezőkön minden csaták sor­sát;. . . és a tábortüzek piros lánginál bánatos leventék elhalkúlt fohász danája : lelkeket tépő, epedre sóvárgó, bús kuruc nótává vedlik, — míg újra magasra nem csap belőlük a lelkek mélyéből fakadó bátor harci láz és fel nem hangzik unokák ajká­ról: a vörös sipkások egekig törő, gyilkos „előró“-je I . . . Csudás idők után . . . tigris kacagány, vörös sipka s buzogány emléke, kincses lei­kével, ma a XX-ik században a történelem színpadán állva, hosszú ezer év mámorgyö- nyörös, bús keservével a bátor szivek mélyén — vérrel és karddal irja a magyar újra a történelmet ! . . . Ott volt mindig- és ott van ma, is a vérrózsák szomorúan szép, színes mezején, ahol a,halál bő aratást szed . . . Maroknyi magából jut mindenüvé be­lőle, hogy kincses, szép lelke nagy erejével példát mutasson 1 Észak-, dél-, nyugat- és kelet véres barcmesőin ontja a vérét idegen földeken, hogy szabadságát és zord bérc- koszorúval övezett illatos berkeit megvédel­mezze s hogy a fekete-sárga s fekete-fehér- piros zászlókat az ő szent piros-fehér-zöld zászlójával csokorba fűzve, diadalmasan magasba emelje ! Magyar, Te cmdás, nagy, szép emlé­kekkel átitatott lelkű, tigris kaoagányos, buzogínyos, kuruc dalos és vörös sipkás: harcokban fogamzott örök vértanú, Te, ki eddig mindig küzdöttél, ki mindig öntötted drága véredet, Te, kinek csatahalálban vo- nagló bátor hősei annyi sok évszázadon át megszámlálhntatlanszor sóhajtották elhalló ajakkal „Hazám“ . . . mikor leszel már nagy, szabad, boldog s diadalmas? Mi lesz a sor­sod? Vértanúnak, a szabadság vértanújá­nak maradsz örök időkön át? Nemi Ez nem leheti Ebéd után beállít valaki egy ismert úriem­berhez és nágy'csodalkozással látja, Hogy az'fllefő aluszik. — Ej, ej I talán az éjszaka tovább voltunk fent, mint kellett volna és most ezt pótoljuk ? I — mondja az ébredezónek. — ^.Egyáltalán nem, mert én ezt minden nap megteszem. Most hogy a háború miatt az ebéd csak két fogásból áll, a harmadik fogás helyett eerv félérát átúszom. * Pista fiam, a mióta besorozták, csakis kato­nákkal barátkozik. Még velem is csak úgy lóhát­ról beszél s a mit eddig úgy hitt, mint a szent írást, kezdi kétségbe vonni az én boszniai szerep­lésemet is. — Micsoda, hát te azt hiszed, hogy az nem úgy volt ? — Ugyan apuka, hagyd el már azt a bosz­niai okkupációt. Én nem mondom, hogy nem úgy volt, de ki beszél most arról, mikor az úgy hasona lit a mostani háborúhoz, mint a vakondtúrás a Kárpátokhoz. A mostani szokatlan időjárásról beszélnek, hogy a minek legkésőbben februárban lett volna helye, a nagy hóesés márciusban következett be. — Ezt is a háború csinálta, — jegyezte meg valaki — megzavarta még az időjárást is s miután az orosz naptár szerint március elseje 13 nappal későbben van, azt hitte, hogy még február­ban vagyunk és így szabályszerűen cselekszik. • Annyi az osztrák vasutas ez idő szerint vá­rosunkban, hogy a járdán alig lehet tőlük mo­zogni. Akármerre megyen az ember, mindenütt csak ezekkel találkozik. Ezek különben a legpon­tosabb fokmérői a háború állásának, mert a hely­zet csak akkor lesz igazán kedvező, ha nem fog­juk látni őkot, a mi hogy mihamarább bekövet­kezzék, szivünkből kívánjuk. « A sétáról bazajövet a szigorú mama erősen pirongatja a leányát, a ki szerinte a nagy locs­pocsbán a szoknyáját egy kissé feljebb találta emelni. A leányka megadással hallgatja egy dara­big, de miután a mama egyre jobban belelovalja magát, végre türelmetlenül megszólal: — Ugyan kérlek, hagyd abba már és ne csinálj belőle olyan nagy dolgot. Kinek jutna ma eszébe ezen fennakadni, mikor egyebet sem ball az ember, mint hogy mostanában mindent feljebb emelnek- Demeter. M Az ifjúság most is, mint minden esztendő­ben, lelkesen.^Unnépelte március 15,-ét. A. templo­mokban istentiszteletet tartottak a nagy nap emlékére. — Felfüggesztett főszolgabíró. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága pénteken tartott ülésén P é c h y Péter avasujvárosi főszolgabírót állásától egyhan­gúlag felfüggesztette és ellene a fegyelmi eljárást 'elrendelte. Okot erre az szolgálta­tott, hogy egy fegyvertartási engedély ki­adása iránti ügyben egyenesen megtagadta az engedelmességet, a mennyiben a közigaz­gatási bizottság határozatának mellőzésével, mely őt az engedély kiadására utasította, újabb véghutározatot hozott és a fegyver- tartási engedély kiadása iránti kérelmet új­ból elutasította. O különben az Avasban ilyen engedélyt senkinek nem adott, sőt odáig ment, hogy városunk erdőőreitől, a kiknek pedig a törvény adja meg a jogot, elkoboztatta a fegyvereket, egészen a minisz­terig kellett menni, hogy visszakapják, mert a vármegye nem tudott neki parancsolni. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy ez az állapot megváltozott, a miből bizton lehet remélni, hogy ezután az -Avasban nemcsak a vadállomány, hanem az emberállomány érdekei is figyelembe fognak jönni, a mikkel eddig nem sokat törődtek. — Kitüntetések. B e r é n y i István 12-ik honvédgyalogezredbeli századosnak és I 1 y ó s Zoltán ugyanazon gyalogezredbeli főhadnagynak a király az ellenség előtt ta­núsított vitéz magatartásuk elismeréséül a hadiékitményes harmadik osztályú katonai érdemkeresztet adományozta. Papp Dezső szatmári m. kir. 12. honvéd gyalogezredbeli szakasz vezető az elsőosztályu ezüst vitézségi érmet kapta, melyet azért érdemelt ki, hogy a múlt év dec. 8 án a Velki-Kosmajhegyen (Szerbiai harctéren) dacára súlyos sebesülé­sének, az ellenséget pár pmberével ieltudta tartani. A kitüntetett szakaszvezető, a hábo­rúban a jobb kezét elveszítette. — Előléptetések. Lei ty án Ödön pénzügyi titkár és Dr. Németh Béla vár­megyei aljegyző honvédhuszár hadnagyokat főhadnagyokká léptették elő. — Gyászhir. Súlyos csapás érte Tóth József tanitóképzőintézeti tanárt. Édesanyja sz. Kovács Rozina életének 67-ik évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Az elhunyt egyike volt a legjobb, legezeretőbb édesanyáknak. Neve fogalom volt, fogalma a kötelesség teljesitéenek, az anyai szeretet­nek s önzetlenségnek, s vallásos buzgóság- nak ; szive: az előzékenység, jóság, ember­szeretet hirdetője. A templom volt második otthona; a székesegyházi Mária-oltár rende­zésének, gondozásának ellenőrzését becéző szeretettel, vallásos rajongással magáénak ismerte. Ártani nem tudott aenkinek, hasz­nálni ellenben mindenkor s mindenkinek. A legutolsó, a legszegényebb emberhez, a kol­dushoz is Volt egy jó szava; figyelmessége pedig utánozhatlan azokkal szemben, kiket becsült s közel állott.jó leikéhez. Tevékeny, szorgalmas tagja volt az Oltáregyesületnek, Nőegyletnek. Temetése pénteken délután ment végbe a Teleki-utcai családi háztól a hidontuli temetőben. A temetési szertartást Benkő apátkanonok-plébános végezte. A Nőegylet s Oltáregylet tagjai testületileg vettek részt a temetésen. ' — Hősi halál. Tóth József várme-.. gyei aljegyző zászlós és századparancsnok a múlt hónapban a Kárpátok alat£„ a^Dukla- szoros körül folyt harcban 28 éves korában egy Schrapnell által találva hősi halált halt. — Halálozás. Szatmári Lőrinc 1 litván' a „Koma“ vendéglős'Szömbafön f. hó 13. -án 75 óvniokwában - meghalt. Temetése vasárnap volt.iáitok'.«• • »*0$* — A megszökött hadifogoly tudósítása. Fölötte érdekes levelet kapott vármegyénk alispánja egy fogságba esett, de Lembergnél megszökött tábori lelkésztől, ki fogolytársairól, csupa szatmármegyei embe­rekről ad hirt. Az érdekes tudósítás így hangzik : „Pöstyén, 1915. március 2. Nagy­ságos Alispán Ur I 1. Buor Demeter Buság, u. p. Misztótfalu. 2. Szűcs József juhász, í Nagydobos. 3. Nagy Gedeon, Vetés. Varga Sándor, Szatmár. 5. Takács Lajos (apja Takács Ferenc, ref. lelkész), Szaniszló. 6. Varga Elemér (anyja Radványi Jánosné), Erdőd. 7. Dull Sándor, Felsőbánya. 8. Fehér Gábor, Szatmárhegy. 9. Goldenberg Salamon, Nagysomkut. 10. Bíró Pál, Nagybánya. 11. Csizmadia Zsiga, Mátészalka. 12. Jakab János (apja Jakab Antal) KocBord. 13. Jakab Jenő (apja Jakab Aotal ref. lelkész), Mérk. 14. Sivák László kerékgyártó, Nyirparsznya. 15. Kondor Lajos, Tiszabecs. Ezekkel szemé­lyesen beszéltem Lembergben, abol orosz hadifogságban voltunk. Okét tovább vitték, de nekem sikerült elszöknöm. Egyikről-másik- ról már magam is értesítettem a családokat. Kérem nagyságodat méltóztassék e tudósítá­som vételét elismerni, amelyet kedves emlék­ként óhajtok eltenni. Hazafias üdvözlettel: Kertész Antal, tart. tábori lelkész Kassán, Fő-n. 108.“ — Dénes Sándor, a „Szamos“ fele­lős szerkesztője „Egy komitácsi ujságiró fel­jegyzései“ cimeo kiadja a harctérről irt tudósításait, melyeknek egy része már „Az Est“-ben és u „Szamosában megjelent. Hogy e mű teljes egészében kiváló lesz, arról kezeskednek a már megjelent részek, de különösen a mű szerzője, a ki eddigi Írásaival már teljesen meghódította a közön­séget. A kötet ára 2 K lesz, mely felerész­ben a háborúban elhalt hősök özvegyeinek és árváinak támogatására gyűjtött alapnak jut. A műhöz, mely már nyomás alatt van és rö­videsen megjelenik, Bródy Sándor irt előszót nagyválasztéku cipőraktárát • r !• 1 J » fl h h f I ej I 1 fi l t f ' 1 f f * J. HfRHIN ajánljak a i vévé közönségnek, mist a legelesébb bevásárlási forrást. ===== Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai Kiég Quality cipők kizárólagos raktára. valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom