Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-16 / 46. szám
46-ik szám. Harminckettedik évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. november 16. r r r TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. n 1 A közjegyzőség. Cholnoky Imre kir. közjegyző el- h&lálozván; a kir. közjegyzőség megüresedett. Elérkeztünk ezzel a legalkalmasabb időponthoz, a mikor a 2-ik közjegyzőség betöltésérül is beszélhetünk. Városunkban ugyanis a közjegyzői állások szervezése alkalmával két közjegyzőség lett megállapítva, de annak idején csak az egyik töltetett be, s miután mindig kényes kérdés volt az állásban lévő közjegyző személyére tekintettel a másik állásnak betöltéséről tárgyalni, ez a kérdés sohasem került komolyan felszinre. Ma azonban beszélhetünk róla, nincs kitől zsenirozni magunkat és 'ideje is beszélni, mert ha egyszer már 40 évvel ezelőtt szükségesnek látszott, hogy városunkban 2 közjegyzőség legyen, most 40 év múlva bizonyára még fokozottabb mértékben fennforognak azok a körülmények, a melyek a második helynek a betöltését is kívánatossá teszik. Sőt meggyőződéssel állítjuk, hogy egy harmadik közjegyzőség is elkelne, mert annak összjövedelme eddig is volt annyi, hogy három felé elosztva, három embernek a megélhetését biztosítaná, már pedig a helyes cél csakis az lehet, hogy minél többen boldoguljanak, nem pedig az, hogy egy embernek mivel sem indokolható aránytalanul nagy jövedelem jusson osztályrészül. A közönség szempontjából határozottan óhajtandó a második köz- jegyzöség betöltése is. A verseny minden téren haszonnal jár, azzal járna itt is, a mellett a két közjegyzöség- nek elhelyezkedése mindenesetre a közönség kényelmét is előmozdítaná Az egy közjegyzőség a benne rejlő inono- polistikus irányzatnál fogva nincs ráutalva, hogy berendezkedésénél különös súlyt helyezzen a közönségre, a mi bizony gyakran sok kellemetlenségnek is szokott előidézője lenni. Ha 40 év előtt az igazságügyi miniszter úgy látta, kogy Szatmár- Németi városban két közjegyzőség szükséges, ma már ezt a szükségességet bizonyítgatni felesleges dolog. Hogy miért nenrtöltötte be a második köz- jegyzöséget eddig, azt most feszegetni meddő dolog volna, de ha elmulasztotta annak idején, annál inkább óhajtandó, hogy azt a mulasztást most pótolja, a mikor minden feszélyezés nélkül megteheti Ilyen kedvező alkalom nem szokott gyakran ismétlődni. Hogy aztán kivel töltse be, ez a kérdés csak annyiban érdekel, hogy mindenesetre érdemes egyénekkel, annyit azonban mégis megjegyzünk, hogy várja be a háború befejezését, mert lesznek majd a pályázók között olyanok is, a kik a haza védelmében is érdemeket szereztek és igy méltán elvárhatják, hogy a mikor biztos kenyérről van szó, azok az érdemek is figyelembe vétessenek. Tudjuk nagyon jól, hogy siker csak úgy remélhető, ha az érdekelt tényezők megmozgatják az ügyet, azért különösen ajánljuk az ügyvédi kamara és a városi törvényhatóság figyelmébe, hogy minél gyorsabban tegyék meg a lépéseket, mert ha a most meglriilt 1 állás betöltetik, mielőtt ez irányban j valami történt volna, megint ott leszünk, a hol az elmúlt 40 éven át voltunk. 2) Pár nap van még1 hátra a harmadik hadikölcaön jegyzés lezárásáig, a nagy érdeklődésből, a jegyzések nagy tömegéből azonban már is megállapítható, hogy ez a kölcsönjegyzés eredményében előzőit jóval felül fogja múlni. A közönségnél mindinkább tért hódit az a tudat, bogy az állam sokkal biztosabb és nagyobb jövedelmet hozó adós, mint bármelyik pénzintézet ebben az országban; azonban ezek dacára az eddigi jegyzések nem alkalmasak arra, hogy azt a közgazdasági hatást, a mit a hadikölcsön kibocsátásával a kormány célzott, elérni lehessen. Ne áltassuk magunkat és valljuk be őszintén a nagy győzelmek, nem is sejtett óriási terület gyurapodús dacára pénzüuk és értékeink devalválódtak, a frank, a márka, de még néhány hónappal azelőtt a rubel is értékében a háború alatt a mi pénzünkhöz viszonyítva óriásit emelkedtek, jobban mondva ami koronánk nagyot hanyatlott, mert a mi közönségünk még ma is a ládafiába tartja elrejtve a papírpénzeket. Ez a körülmény pedig újabb és újabb bankjegyek kibocsátására kényszeríti az Osztrák- Magyar Bankot, a mi viszont megfelelő fedezet nélkül a pénzbeváltásának nehézségét fokozza. Ez okozza azután pénzünknek oly nagy értéktelenitését. Mig a háború kitörése előtt 20 dollárt kellett 100 koronáért fizetni, ma a jenkik 15 dollárt sem akarnak a mi 100 koronánkért adui. Ezt az értékcsökkenést pedig csakis u hadikölcsön mentői fényesebb sikere képes biztositaoi, csakis ha mindenki papírpénzét állampapírokba fekteti, ha a forgalomban levő papírpénzek óriási hányadát juttatjuk vissza, lehet elérni, hogy a korona az ő régi fényes értékét újból visszanyerje. Na higyjük azt, hogy a kormánynak pénz irtiutt van szüksége a hadikölcsönre, hiszen tudjuk azt, hogy újabb papirpénz kibocsátásával szükség esetén tud magán segíteni, azonban erre a hadikölcsönre nekünk van szükségünk, hogy ezáltal meglevő vagyonunk emelkedjék. Mig Németországban; Franciaországban minden polgár kötelességének ismeri, hogy a papírpénzt mielőtt visszajuttassa a kibocsátó pénzintézethez és önmaga megelégszik a hadikölcaön kötvénnyel, Franciaországban meg pláne vetekednek abban, hogy az arany éksze- i reket a kormány rendelkezésére minél nagyobb tömegben bocsássák, hogy ezáltal a bank ércfedezetét emeljék, addig nálunk sportot űznek az aranypénzek összehalmosásából, a papírpénzeket pedig úgy szorongatják a ládafiának fenekén, hogy valahogy Isten ments, felszinre ne kerüljenek. Ez az eljárás, ez a nálunk tapasztalt közöny azonban a leghazafiutlanabb cselekmény és mint a háb >ru gazdasági haditervének elárulása teljes retorziót érdemel. A katona meggondolás habozás nélkül ontja vérét, vére hullásával minket megmentett, vagyonúnkat a teljes megsemmitéstől, a Galicia [sorsára való jutástól saját testükkel megóvott, mi pedig gondtalanul éltünk, va- gyonosodtunk, tollasodtunk azonban még ettől a legelemibb kötelességtől, a melyik nem is kötelesség, hanem előny, tartózkodtunk. Ez a közöny a maga méltó büntetését megfogja kapni. Aki ezt a legelemibb kötelességet nem teljesíti, annak a fronton van a helye. Ha a hazafias belátás őket a kötelesség teljesítésére önként rá nem veszi, ha az itthon maradott a közgazdasági harc kivívásához segédkezet nyújtani nem akar azt küldjük ki a lövészárokba, vagy pedig ha erre koruknál fogva képtelen, úgy hadi munkára. A kölcsönjegyzőket, meg a nem jegyzőket számon fogjuk tartani egyenként és községenként és gondunk lesz reá, hogy a mo9t bekövetkező szemléknél véráldo- zattal megválthassák a pénzbelileg ki nem fizétett áldozatot. Ezt a sorozásnál közrs- mőködő katonai hatóságoknak is figyelmébe ajánljuk. A polgári hatóságoknál ugyanis meg van erre nézve az elhatározás. Apróságok. Egyik szomszédközségbe tábori levelező lapot hozott a posta, melynek a címén csak ennyi volt': „Kedves feleségemnek“ és a község neve. A férj Írja a harctérről otthon levő feleségének a következőket: »Furcsa híreket hallok hazulról, azért figyelmeztetlek, hogy megbecsüld magad, mert ha majd haza kerülök, nagy haj talál lenni belőle. Szerető urad.“ A kisbiró valamennyi asszony- hpz elviszi, a kinek az ura a harctéren van, de egyik sem vállalja. — No de ilyet 1 — méltatlankodik a sok járás után — akármelyik nyugodtan elfogadhatná és egyik sem akarja magáénak elismerni. tt A Kúria bUntetójogegységi tanácsa december 3-án ülést tart, a melyen azt a kérdést fogja eldönteni, hogy a rámsli néven ismert kártyajáték szerencsejátéknak tekintendő-e vagy pedig nem. A kérdés eldöntését városunkban sokan nagy érdeklődéssel várják, miután a rámsli, különösen hölgyeink között, ugyancsak el van terjedve, bár arra nézve egyeznek a vélemények, hogy a rámslin is csak az nyerhet, a kinek szerencséje van. # A napokban 9 titkos tanácsos lett kinevezve. — Meglássa komám I — magyarázza egyik polgártárs a szomszédjának — hogy a háborúnak hamarosan vége lesz. Mert hogy a békét alaposan meg> üthessék, ahhoz nagyon aok okos ember szükséges. Azért nevezett ki ó felsége most egyszerre 9-et. * Panaszkodik a hivatalnok ember egyik ismerésének a nehéz megélhetési viszonyokról és élénk színekkel ecseteli, hogy a legrosszabb helyzetben épen azok vannak, a kiknek fiksz fizetésük van. — Hát a kiknek nincsen ? — sóhajt fel a másik — mint pl. jómagámnak is 1 * A kiadómnak van egy hatalmas hizója. Mikor a nyomdába megyek, mindig megnézem és hét- röl-hétre konstatálom rajta a gyarapodást. Tegnap is gyönyörködtem benne, a mint jóízűen a máiét ropogtatta i irigykedve gratuláltam a gazdának,. De ó, mint most mindenki, valami panasszal állott elő. — Üss a szádra, kérlek ! — mondom neki — A kinek ilyen hízója van, annak nem szabad panaszkodni. Ha az enyém volna, nem cserélnék Kotschilddal sem, pedig az már csak gazdag ember. Demeter. HÍREINK. Az első hó. A lüivös november levegőjében apró fehér virágok táncoltak ma reggel. Nyolc óra után hópihék hullottak alá a magasból. A még messzi lévő hóhadtestek előre szabadiéit előőrsei voltak esek s csupán néhány percig próbálkoztak meg a tereppel, azután eltűntek. Még korán jöttek, még nincs itt az idejük, csak arra voltak jók, hogy eszünkbe juttassák az elkövetkező telet. — Vájjon virítani fognak-e még a vérpiros rózsák a fehér mezőkön, avagy a béke tavasza megelőzi-e a természetét? Ez a legnagyobb kérdés, amelyhez sorakozik a többi, a megélhetésre, a lakásra, a fűtőanyagra vonatkozó. Végig kell-e küzdeni még egyszer a telet a csatatéren és idehaza — a drágasággal s ezt a gondolatot fakasztották lelkűnkben a tél fehér előőrsei. Azután elszállt a gondolat a távoli mezőkre: északra és délre, ahol a mieink vannak. — Vájjon mit jelentenek számunkra azok a szállongó pihék, amelyek, az aszfalton olyan hamar elolvadtak, de ott a távoli vidékeken talán fehér takaróval vonták már be a begyeket, völgyeket ? Amíg elsóhajtottuk magunkat, az első hó már beleveszett a szürke őszbe, de a lelkünkre hullott tovább és a súlyos teher alatt úgy kívántuk azt a tavaszt, amely szebb lesz valamennyinél. * — Cholnoky Imre meghalt, őszinte részvéttel vettük a gyászjelentést, amely tu- datju, hogy csolnokosi Cholnoky Imre királyi közjegyző 65 éves korában folyó hó 9.-én meghalt. Az elhunyt mint közjegyző és úgyis mint nagypaládi földesur, egyszers- mint a vármegyének bizottsági tagja, Szat- máron és a megyében széles körben ismert és tisztelt egyén volt. Társadalmi munkásságát és tiszta jellemét különösen nagyra- becsülték. Egyéniségén valamint modorán hamarosan felismerhető volt az igazi magyur ur, meglátszott rajta, hogy nemesi családból származott. 1851. február 21.-én Bölcskén, Tolnamegyében született. Tanulmányait a pápái és gyönki ref. gimnáziumokban végezte. A jogot Pápán hallgatta. 1871. elején tette le a bírói vizsgát, ugyanez év őszén pedig az ügyvédi vizsgát. Ezután Dunaföldváron és Budapesten ügy vedeskedstt. 1877-ban Marcaliba királyi közjegyzőnek nevezték ki, ahonnnn 1894-ban Szatmárra helyezték át és azóta 21 éven keresztül itt élt közöttünk, folytonosan munkában, szolgálva a közügyét. Pár évvel ezelőtt még élénk részt vett a politikai életben és a jogi irodalom terén is fokozott tevékenységet fejtett ki, újabban azonban a politikai élettől teljesen visszavonult. Temetése csütörtökön délután folyt le a Majláth-utcai gyászháznál. A szertartást dr. Jordán Károly kanonok, a Cholnoky I család régi barátja végezte, aki megható UECfÉB K £ Z X £ & II! az őszi és téli idényre megrendelt == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti!- MT A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. “Vi valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik s
