Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-21 / 38. szám

Harminckettedik évfolyam. 38-ik szám. Szatmár-Németi, 1915. szeptember 21. SZATMAR r VIDÉKÉ sis »V m vsfc." • ? 3 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők: Egész évre . . . 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Morvái János könyvnyomdája, Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > Edtvöa-ntoa 8. sz. HIRDETÉSEK — • lap kiadóhivatalában — jutányos Arak ellenében Tétetnek föl. A hirdetések díjjal elére fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. A gazdagok adója. Azok az adókivető bizottságok, ame­lyek a húszezer koronánál nagyobb jövedelmű urakat mammogtatja, hogy a hadiadót kivet­hessék rájuk, az egész országban működnek s a kivételes adóalanyokat állandóan izga­tottságban tartják. Ezeknek a bizottságok­nak a munkája valamivel kellemesebb és kevésbé szivet tépő, mint a rendeseké, ame­lyek a szegény ördögökre sózzák a külön­féle adókat. Ami ugyanis a különböző időpontokban dolgozó rendes bizottságokat illeti, azoknak polgári tagjai vajmi sok esetben rosszul ér­zik magukat, mert közvetlen közelből ismer­kednek meg a nyomorúsággal, a szegény­séggel s ezeknek unoeuntalun hallani kell az indokolt sirámokat. Bezzeg másféle érzel­mek töltik el azokat, akik a most működő bzdiadókivető bizottságokban jutnak szerep­hez, mert ezekben kivétel nélkül vagyonos, vagy hatalmas jövedelmű urakkal kerülnek szembe, akikről a jólét, az uruság derül­ten 'lenevet. Bármennyi jövedelmük legyen is azon­ban a gazdag uraknak, abban bajszálig ha­sonlók az igazi szegényekhez és a kisiparo­sokhoz, hogy jövedelmük bizonyos hányadát letagadni igyekeznek, még pedig nagy buzgó- sággal s olykor-olykor derültséget keltő ftír- fanggal. Az a játék azonban, amit a bizott­ságok előtt lejátszanak, vajmi keveset basz­nál nekik, mert a kivetési tervezetben meg­állapított summákat a bizottságok ritkán módosítják, ami aztáu nagy méltatlankodá­sokra ad okot. A kisemberek, a szegény ördögök, ami­kor kiakarják vetni rájuk az adót mondjuk ötven vagy száz korona jövedelem után, majdnem eskíidöznek, hogy mindössze busz, vagy hatvau korona az egész keresetük. Mu­togatják szegényes, kopott, majdnem rongyos ruháikat, hivatkoznak éhező gyermekeikre, beteg feleségükre, adósságukra és' ki tudja miegyebekre. É9 szinte könny gyűl a sze­mükbe," olyanforma kijelentéseket téve, hogy a kivetendő adó végromlásba dönti őket. Ilyen helyzetben a rendes adókivető bizott­ságok polgári tagjai méltán érzékenyülnek el és nem kis meghatottsággal állapítják meg az illetőkkel szemben a kisebb összegekre rugó adókat. Ez az oka annak is, hogy a gyöngébb szivü nyárspolgárok nem szívesen vesznek részt uz adókivető bizottságokban. De amig azokban a megindulás nyer uralmat rajtuk, addig a most dolgozó bizott­ságok tagjai között semmi ilyen érzelem nem talál tanyát. És a legkisebb meghatott­ságot sem érzik akkor, amikor a potrobos, aranyláncos és gyémátgyürüa bankár, nagyi­paros, földbirtokos, tőkepénzes és a többi, majdnem elpityeredve, nagybusan nyögi, hogy neki három százezer korona jövedelem helyett csakis kétszázezer van s igy háromszázezer után nem vethetik ki rá a hadiadót. Mosolyok támadnak a bizottsági tagok bajuszai alatt, amikor a sikerekben gazdag múltú katonai szállító siránkozva jelenti ki, hogy egyáltalában nem keresett félmilliót, mert a rósz üzleti viszonyok és a drágaság miatt egy év allatt mindössze csak három­százötvenezer korona jövedelme volt s azon­kívül egy millió korona árát drukkolt. Es akkor sem csuklanak az elérzékenyülés ha­tása alatt, amikor egy dús gazdag háziúr a lakbérek behajthatatlansága miatt kesereg és azt valja, hogy öt bérháza után alig ma­radt neki százezer korona tiszta jövedelme, amely összeg nem elég arra, hogy megszo­kott életmódját folytathassa. Hát most ilyen és efajta sirdogálások hallatszanak a bizottságok előtt, amelyek persze nem sok irgalmat ismernek azokkal szemben, akik millióik és százezreik dacára is kiakarnak a nagyobb összegű hadiadó fizetése alól bújni. A Jótékony Nő egylet szinielőadása. Megtelt a városi színház vasárnapeste Szutmár előkelő, úri közönségével. Az a nemes érzés, amely a mi társadalmunkban mint az áldozatokban kifogyhatatlan jóté­konyság ismeretes, csakis diadalt ülhetett a • Nőegylet zászlaja alatt, amikor a világot jelentő deszkákra is bivta, a lámpák elé is szólította a mi kedves leányainkat. A törek­vést, szorgalmat, lelkesedést szinte lehetet­len is volt nem méltányolnia a színházban az irodalmat, a szépet, a tisztaerkölcsöt ke- reső és élvezni nagyon is tudó közönségünk­nek, mivel nagyon jól tudta, hogy filléreivel a kárpáti falvak ujjáébredését támogatni annyit is jelent, mint a legjobb erők, a legbájosabb műkedvelők játékában is gyö­nyörködni. —.— Mint á legékesebb virágcsokor jelentek meg a színpadon a mi legfiatalabb nagy­leányaink : Szlavkoszky Nóra, Markos Jola, T burn er Lili, Hajdú Bözsi, Ru nyai Bözsi, Wallon írén, Füzes sy Etelka, F ü z e s s y Gizi. Milyen eleven, meg­nyerő gazdasszony volt Tímár Berta. Nagyon megnevetette a hallgatóságot. Ru- nyai Mariska (Szerafin kisasszony) szintén jól beletalálta magát nehéz ezerepébe, telje­sen megérdemelte azt a sok, önkéntelenül felzúgó tapsvihart. Markos Ilonka, a ne­velőintézet tulajdonosa is igen kedvei meg­jelenésű, jelentős szerepekre való kis művésznő. De Asztalos Ilonka is nemcsak mint Piroska hódított — a színdarabban, hanem meghódította a közönséget is. Őszi napon, amikor már hullott a lomb a fákról a szép szeptember virágaira, ami­kor a délutáni órákban annyiszor végig-vé- gigseperte a várost, a hideg, esős őszi szellő, mégis hogy annyira felmelegedett, olyan szí­vesen jelent meg a színházban a mi sok ol­dalról igénybe vett úri világunk, azzal a tudattal, hogy dr. Barna Jánosné és Szeles Valérka is fog játszani. Amint Csiky Gergely, amikor Sardu hatása alatt, párisi tapasztalatok alapján megtanulta, hogy a magyar színpadra a ma­gyar társadalmi életet kell felvinni és ezzel meg a színpadi hatás titkainak ismeretével, éles megfigyelő meg kitűnő szerkesztői tehet­ségével megalapítója lett a magyar társa­dalmi drámának, ép igy a rendezők is na­gyon jól tudták, hogy ebbe az előkelő, szép virágkoszoruba, ezek közé az ügyes és bájos művésznők közé csak dr. Barna Jánosnét és Szeles Valit kell a főszerepekre felkérni és feledhetetlen estét teremtenek nekünk. Csakugyan szerepet átérezni, mintegy teljesen átélve — hanghordozással, arcjátékkal oly hí­ven tolmácsolni, mint a Márta erőket próbáló és és a nagymama szintén erős színpadi gya­korlottságra épülő szerepében interpretált, alakított dr. Barna Jánosné és Szeles Vali, bármelyik neves színművésznőnek a büszkesége lehet. Feledtették a darab hibáit. A férfi pártnerekről azonban szinte nem is kellene dicsérő-szót mondanunk. Cső may Győzőnek már annyiszor nyújtottuk a babért, itt is mint ezredes páratlanul, ritka művé­szettel játszott. Bodnár Pista pedig, aki szép zenei tudásával szintén ismerős a közön­ség előtt, itt is olyan művesziesen, élvezete­sen, hóditóan szerepelt, hogy a hölgyekhez náluk méltóbb pártnereket a rendezőség alig kereshetett. R u n y a i Sándor nagyszerűen adta az ifjú grófot. Thurner Béla min­denkit megnyert komoly fellépésével. M e- zei Ferenc rendkívüli hűséggel alkalmaz­kodott tetszetős szerepéhez, de Szlávik Ferenc is oly eredeti színész volt, hogy alig vártuk, mikor jelenik meg ismét és ismét a szinen. Csak hálásak vagyunk úgy a szerep­lők, mint a rendezők iránt. Örömmel hajt­juk meg a sajtó részéről is az elismerés zász­laját Vajay dr. és Szemere Géza ren­dezők előtt. így csak természetes, hogy a hölgy­szereplőket szinte ellepte a sok szebbnél- szebb virágcsokor. Hogy a Társaskör, a Pannónia termei is olyan népesek voltak az előadás után, mint a színház páholyai, ülés­sorai. Mindenki azzal a jól eső meggyőző­déssel távozott otthonába, hogy csak a ván­dormadár V betűje száll el most ez ősszel, a mi kedves műkedvelőinkhez még (esz sze- rencsénk. A viszontlátásra! (rjg) Apróságok» A hatósági ármegállapítás szerint egy kiló szóló 70 fillér, de azért mindenütt 80-ért árulják. Ebből látszik, hogy milyen ereje van nálunk I ha­tósági intézkedésnek. — Hja kérem, — mondja erre egy hatósági ember — tessék bejelenteni, e nélkül a hatóság semmit sem csinálhat. — Könnyű ezt mondani, de ki az ördög fog azért a 10 fillérért a rendőrségre mászkálni 11 — Hja kérem, akkor meg ne tessék pa­naszkodni ! # Dicséri valaki azt az osztrák egyetemi ta- hárt, a ki felvetette az eszmét, hogy ezután az ausztriai iskolákban hozzák be a magyar nyelv kö­telező tanitását és kiemeli, hogy milyen igazi ba­rátja a magyaroknak. — No én meg azt mondom, — szól rá a ba­rátja — hogy ebből nagy baj származhatnék, ránk haragítanák az egész fiatalságot és újra vége lenne annak a barátságos közeledésnek, a mit a mostani háborúnak köszönhetünk. * Vadászkörökben általános az irigység a Keresztszeghy Gyurka vadász szerencséje miatt, a ki a cári erdőben két bölényt lőtt és a mellett még más ritka vadakat is ejtett. Más közönséges halandó, mikor olvasta a hirt, egyszerűen érdekes­nek találta és tovább haladt az olvasásban, de a vadász letette a lapot az asztalra és fejét két ke­zére támasztva, elmerengett a nagy eseten és só­hajtozva mondogatta, magában; —a Istenem, Istenem, ha én is ott lehettem volna, hacsak láthattam volna is, nem adnám egy millióért. * Tekintettel a nagy drágaságra a kormány elhatározta, hogy a bíráknak hadisegélyt fog nyúj­tani, nem mindegyiknek ugyan, mert a nőtlenek nem fognak kapni. E miatt aztán, a mi érthető is, nagy az elkeseredés a nőtlenek táborában. — Nem értelek benneteket, —. mondja nagy komolysággal egy öreg bíró — miért ez a felzúdu­lás, mikor ezen könnyen lehet segiteni. Az egész annyiból áll, hogy meg kell házasodni. — Köszönjük szépen, már akkor inkább se­gély nélkül maradunk 1 * Beszélget a földes ur a falusi gazdával és kérdi tőle, mit ir a fia a harctérről. — Hát instálom, hogy nincs] semmi baja. Mondjuk is az anyjukkal, hogy ez a fiú világéle­tében mindig olyan pekhes volt. A Kurta szom­széd fia alighogy elment, mindjárt megsebesült és már itthon van, ez pedig az eleje óta ott van és még mindig nem tudta semmire vinni. Demeter. HÍREINK. — Egyetemi kinevezés. A király W olkenberg Alajos dr-t, a budapesti tudományegyetemen a hitszónoklati tanszék nyilvános rendkívüli tanárát ugyanezen tan­szék nyilvános rendes tanárává, a VI. fize­tési osztályba, a szabályszerű illetményekkel kinevezte. — Egyházi kinevezés. A király a hajdudorogi görög katholikus egyházmegyé­ben a káptalanon kívüli székesegyházi fő- esperességre Bor ob János makói esperes­lelkészt, a káptalanon kivüli székelyföldi főespereaségre Hubán Gyula székelyföldi püspöki helyettest, a káptalanon kivüli szatmármegyei főespereaségre M a r c h i s Romulus György nagykárolyi esperes-lel­készt kinevezte. — Kitüntetett miniszteri biztosok. Ferenc Szalvátor főherceg' a Vörös Kereszt Egylet védnökhelyettese, Csaba Adorján főispánnak, a szatmárnémeti megfigyelő állo­más miniszteri biztosának a katonai egész- ségügy körül szerzett érdemei elismeréséül a Vörös Kereszt hadiékitményes díszjelvényét; dr. D a m o k o s Andor nyugalmazott alispán­nak, a szatmárnémeti megfigyelő állomás helyettes miniszteri biztosának, szintén a katonai egészségügy körül szerzett érdemei elismeréséül a Vörös Kereszt II. osztályú tiszteletjelvényét adományozta a hadiókit- ményekkel. — Katonai kitüntetés, ö Felsége a király, gróf Teleki Pál önkéntes gép­kocsizótestületi népfölkelő főhadnagynak, az ellenség előtt tanúsított vitéz magutartáea elismeréséül legfelsőbb dicsérő elismerését nyilvánította. — Csaba István huezárön- kéntesnek, főispánunk fiának, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért az ezüst vitézségi érmet adományozta. — Újabb kitüntetés. A király el­rendelte, hogy G i 11 y é n Sándor népfelkelő főhadnagynak, dr. Fekete Samu népfel­kelő főorvosnak, Tari a k a Zoltán hadnagy­nak és Kél er László főhadnagynak a leg­felsőbb dicsérő elismerés újólag tudtul adassék. — Előléptetés a katonaságnál. Lévay Péter a szatmári 5. gy. e. önkén­tese az északi harctéren kadéttá lett kine­vezve, éppen akkor, amidőn egy szép hadi­tettéért felsőbb hatósága részéről a nagy ezüst vitézségi érem kitüntetésére lett felter­jesztve. — A király gróf Teleki János huszárhadnagyot a 13. sz. huszárezredben főhadnaggyá kinevezte. — Óvónők áthelyezése. A közok­tatásügyi miniszter P u j d a Margit szinér- váraljai és Balog Margit kucorai állami óvónőket saját kérelmükre jelen minőségük­ben kölcsönösen áthelyezte. — Krémer Sándor — Ungváron. Ungvár város szioügyi bizottsága a téli sze­zonra Krémer Sándort, színházunknak több éven át volt direktorát hivta meg színigazgatónak. — Hadifogságban. A 248-as vesz­teségi lajstrom szerint dr. Nagy Elek és M a k á r y Dezső 12. népf. gye. tartalékos hadnagyok hadifogságba jutottak. RÖTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == === Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi schevraux és boxbőrből készült legújabb divatu úri-, női- és gyermek lábbeliek. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom