Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-14 / 37. szám

Harminckettedik évfolyam. 37-ik szám / I Szatmár-Németi, 1915. szeptember 14. | TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ! MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. SO fill. Fél » . . . 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hoya a lap szellemi részére yonatkoz6 közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eitvói-ntes 8. sz.-»-v HIRDETÉSEK -v— — • lap kiadóhivataléban — jutányos árak ellenében vétetnek ISI A hirdetések díjjal elére fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Kapunyitáskor. Most, kapunyitáskor, amikor az újkori Magyarország kis katonái elfoglalják az isko­lák padjait, engedjék meg jóakaró barátaink : igazgató, tanár..és tanító urak, hogy nehány szót intézzünk Önökhöz. A csatatereken még dal az iszonyatos küzdelem! Minden pillanat megszüli a maga bus árváit, özvegyeit, hontalanjait. Idehaza remegd félelem, várás és szomorú reménykedés tölti be a sziveket. Hazánk ifjúsága: a leg­szebb, a legillatosabb virágcsokor megtépetett, megfogy ott 1 Erre a meg tépett megfogyott ifjueágra már aligha számíthat nemzetünk. Ujnemzedékre van szükségünk, hogy az „uurea aetas„ napsugarai ismét bevilágítsák, meggaz- dagitsák a földet. Az nj nemzedéknek fejlődése az Önök kezében van : Vigyázzanak az Istenért! Ha megdől ez a generáció is, el vagyuak veszve. Az az ország, melynek erőforrása kiapadt, a történelemé csak, s az nem nyit, mert nem is nyithat számára uj lapot a jövendőben. Vigyázzanak az Istenért I Önök talán soha sem állottak hivatásuk magaslatán oly fokon, mint most, a világháború napjaiban. A nemzet Önökbe helyezi most minden bizo­dalmát! Neveljék fel a hazának ezt a zsenge hajtását sudara3, erős tölgyekké, melyen nem fog a bősz vihar, melyet nem ingat meg, s melynek sudarát nem tépi le az orkánok idegmorzsoló tombolása. Neveljék ezeket a csemetéket magyar­nak, hazaszeretőnek: neveljék beléjük a sok vihart, szenvedést nyomorúságot átélt, de a törhetetlen hazaszer tetet; neveljék őket sovi­nisztáknak, mint az a német paedagógus teszi a gondjaira bízott gyermekkel, hogy amikor kiröpülnek védő szárnyai alól, valamennyien szilárd oszlopai a germánságnak. Neveljék beléjük a ragaszkodást mind- ahoz ami magyart Legyenek apostolai nagy nemzeti missziónknak, amelyet egyesületünk: a Magyar Védő Egyesület második évtizede hirdet — a magyar ipar pártolásának. Lan­kadatlan kitartással küzdünk az eszméért, me­lyet nagynevű elődeink : Széchenyi, Kossuth, Deák írtak zászlainkra. Állítsák föl Önök az iskola kapujában a vámsorompót, hogy a tudásukat, eszméiket, hazaszeretetüket felszívó ifjúság ipari szüségleteinek kielégítésére kizá­rólag honi gyártmányt vásároljon. Vigyék be az ifjúság öntudatába esz­méink nagyságát s annak szükségszerűségét, hogy majdan, ha kilépnek az életbe, ha a komoly gondolkodás, a megfontoltság szirtjét elérik, előharcosai legyenek a magyar ipar­pártolásnak. Uraim, az Önök kezében a jövendő haza sorsa! Neveljenek soviniszta nemzedéket a Ha­zának! Ünnepi beszédeikből ne hiányozzék a magyar ipar felkarolásának eszméje. Önkép­zőkör! üléseik tárgyalják a magyar ipar helyzetét. Gazdasági helyzetünk javítása, ipar­pártolásunk alkotó munkája egészítse ki működésüket. Evenkint circa másfélezer milliót adunk a külföldnek silány ipari termékekért. Nap­ról* napra szegényedünk, pénzüuket idegen rongyokért,, hitvány termékekért dobjuk ki nem gondolva meg, hegy ezáltal lass-lassan önmagunk sírját ássuk meg. Ez az irtózatos háború, a gyászos gyil­kosságok, a nagy nemzeti megfeszítés sok mindenre megtanított bennünket. Szégyen­kezve vettük tudomásul, hogy az annyira dédelgetett franciák, angolok, belgák etc, mely államok cikkeiért készek voltunk feláldozni hazánk fejlődő iparát,- álnok lator mód, minden emberi érzésből kivetkőzötten semmi­sítették meg a magyar vagyont földjük te­rületén s bajtársainkat, kiket a háború kitörése ott ért, fogoly táborokba zárták, sőt a legtöbb esetben a védteleneket tetleg is bántalmazták. — Es mi ilyen degenerált nemzeteknek áldoz­tuk véres verejtékünk és munkánk gyümölcseit. Iparúnkat virágzóvá tehettük volna már réges régen, hogyha a kidobott sok ezer milliót az országban gyümölcsöztettük volnu. Amint a háború megteremtette a bojkotott és a kiviteli tilalmat a hadviselő államok kihirdették, azonnal önmagunkra, honi iparcikkeink fogyasztására lettünk átalva. És ugyebár -nem akadtunk meg semmiben ? Ha nem lett volna életképes iparunk, be­következett volna a legteljesebb gazda­sági csőd. Egyesületünk mint minden iskola év elején, úgy most is kibocsátottá „Szózat“-át az ifjúsághoz. Nagy fáradozással összeállítot­tuk ismét hazai iskolaszereink jegyzékét, mely cikkekért egymagában 23 milliót juttattunk a külföldnek. Minden cikknek, melyre a tanuló - ifjúságnak szüksége van, képben közöljük védőjegyót, hogy teljes biztonság­gal vásárolhasson mindenki hazai iskolaszert. A haza s mindnyájunk nevében kérjük, hogy missiójuk önzetlen,' fárudhatatlan be­töltésével legyenek részesei a jövendő szebb, boldogabb Magyarország fölópitésének. A Magyar Védő Egyesület nevében hazafias tisztelettel: Kiss Lajos, Dobieczki Sándor, igazgató tanács tag. alelníik, orszgy. képviselő. Apróságfok. A „Szamos“ hétfői híradása nyomán egy kemény apróságot Írtam Romániára, de miután nem nyert még megerősítést az ántánttal való benső szövetkezés, nem lehetett közzétenni. — Kár is volt olyan nagyon neki gyürközni, — jegyezte meg a kiadóm — mert a mit Filip- peszku mond, az még nem szentirás. — Jő, jő, hanem azért csak tegyétek félre, hátha most az egyszer mégis igazat mondott s akkor majd elővesszük. * Az egyik olasz újság abból az alkalomból, hogy az orosz cár átvette a hadsereg vezérletét, isszonyu lelkes cikket eresztett meg, a melyben a gondviselés különös kegyelmének mondja, hogy ily módon a világ legnagyobb hadvezére is aktív részt fog venni a nagy háborúban. — Aljas talián 1 — mordul fel egy újság ol­vasó — ilyen arcátlan hízelgésre is csak te le­hetsz képes I * Hogy mikor lesz vége a háborúnak, az a kérdés állandóan és élénken foglalkoztatja a kedé­lyeket, s annyi kombinációt lehet, hallani, amelyek mind azt akarják bebizonyitani, hogy október vé­gőre okvetlenül béke lesz, hogy ezzel szemben el­enyésző csekély számban vannak azok, a kik még egy téli háborút jósolnak. — Most már én is azt mondom — szólal meg Bégre ur — hogy novemberre béke lesz, mert az osztálysorsjáték húzását kitűzték, már pedig azok tudják, hogy mit csinálnak. Két asszony beszélget az utcán, mindkettő­nek a harctéren a fia, természetes, hogy erről fo­lyik a beszéd, mikor odajön a harmadik, a kinek a fia megsebesülve már hazijött. Persze ö is pa­naszkodik és adja a szerencsétlen anyát, mire a másik kettő boszankodva ráförmed; — Ugyan hallgasson 1 Könnyű magának, a maga fia már megsebesült, bár mi is ott tartanánk ! * A férj a harctéren van s idehaza'szorongat- ják és perléssel fenyegetik az asszonyt, hogy a váltókat rendezze s miután nincs váltó, tanáccsal is ellátják, hogy küldje el az urának aláírás végett. — Ugyan az Isten áldjon meg, — jön a vá­lasz az asszonynak — hagyj békét ezzel a váltó­val. Nem elég nekem az én bajom, most még arra is ügyeljek, hogy el ne rontsam. Mond meg az urak­nak, legyenek egy kis türelemmel, majd aláírom, ha otthon leszek. Demeter. HÍREINK, — Szatmár a kárpáti falva­kért. Az oroszok által feldúlt kárpáti falvak újjáépítésére Szattnárváros köz­gyűlése 2000 koronát szavazott meg s a városi hatóság a közönség körében gyűjtést indított. Kötelessége minden szatmári polgárnak, hogy e célra szánt adományát a városi közpénztárba jut­tassa, hogy ott oly tekintélyes összeg gyűljön üssze, amely méltó legyen városunk hírnevéhez, nehogy Szatmár- város a nagyszerű akcióban hátra­maradjon akkor, mikor a többi váro­sok szinte versengenek, hogy melyik hozzon nagyobb áldozatot. E helyen mi is felhívjuk s felkérjük a közön­séget az adakozásra. Szatmárváros közönségéhez mindenesetre az volna méltó, ha egy falut maga épitene fel, ami elvégre nem lehetetlenség, mert egy ház mindössze 600 koronába kerül. — Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága tegnap délután tartotta szeptember havi közgyűlését. A polgármester jelentését dr. P i r k I e r Ernő aljegyző ismertette. A jelentés foglalkozik a törvényhatóságoknak Őfelsége elé vonult hódoló küldöttségével; a cs. és kir. 65-ik gyalogezrednek városunkba való elhelyezésé­vel ; a fogolytábor áthelyezése érdekében i — mondja a jelentés — a közgyűlés ren­delkezéséhez képest több rendbeli feliratot küldöttünk az illetékes fórumokhoz, azonban ugylátszik, hogy az elhelyezkedést végleges­nek tekintik s igy a megindított actió sikere nem sok reménnyel biztat. Annál kedvezőbb megoldást nyert a barakkórház végleges el­helyezésének kérdése, amennyiben a város belterületén elhelyezve levő megfigyelő kór­házak meg lettek szüntetve, ami azt eredmé­nyezte, hogy az uj iskolai év kezdetén a város­ban minden iskola megnyittatott. A köz­egészségügyi viszonyokat illetőleg tudatja a jelentés, hogy koleraeset sem a fogolytábor­ban, sem a polgári lakosság körében hetek óta egyetlíen egyszer sem fordult elős egyóbb járványos betegségek is csak szórványosan észlelhetők s igy a közegészségügyi viszo­nyok jelenleg kielégítőknek mondhatók. Majd Bodnár György kir. tanfelügyelő 10 éves \tanfelügyelői munkálkodását mél­tatta a jelentés és jubileuma alkalmából a törvényhatóság nevében üdvözölte őt. A jelentés kapcsán a polgármester megemlé­kezett Vécliey Elemérné sz. Wallon Mar­git haláláról és az ő halálával Szatmár vá­rosára szállott, körülbelül 80 ezer korona értékű örökségről'. Duszik Lajos az ellen­séges országokban fogságban levő katonáink részére ajándékok, különösen meleg ruha- neműek gyűjtésére vonatkozó indítványát tette szóvá. A közgyűlés megállapította Csízek János rendőrségi írnok családi pótlé­kát. A Szatmári Gőzmalom Társulattal a közellátásra engedélyezett 5000 mm. gabona beszerzésére és megőrlésére vonatkozó szer­ződést a közgyűlés elfogadta. — Kitüntetések a tartalék-kór­házban. Ferencz Szalvátor főherceg, mint a Vöröskereszt Egyesület védnökhelyettese, a katonai egészségápol&s körül szerzett ér­demek elismeréséül dr. D a s e k Bálint ezredorvosnuk, a tartalék-kórház parancsno­kának, dr. L ü k ő Bélának, az első sebészeti osztály főnökének, dr. Kölcsey Ferenc­nek, a második sebészeti osztály főnökének, dr. Lehotzky Jánosnak, a harmadik se­bészeti osztály főnökének, dr. Mnhy Zsig- mondnak, a belgyógyászati osztály főnöké­nek, dr. Gobi Alajos és Weisz Károly tartalék-kórházi főorvosoknak, Benyáts Brúnó gyógyszertári főnöknek, továbbá Mater Afra W o e f 1 e fejedelemasszonynab, a szat­mári apácazárda főnöknőjének és Hornyák István tábori plébánosnak a Vöröskereszt II. osztályú tiszteletjelvényét, — dr. Sc h lä­ge tt er Nándor szigorló orvosnak, kadett- őrmesternek, Huszár Károly és Arg- m a n n Ferenc Őrmestereknek-, D-u s z i k Lajos ev. lelkész és dr. Gutman n Lajo^ ügyvédjelölt, önkéntes ápolóknak, N agy Ilonka orvosnövendéknek, Bernáth Ilona gyógyszerésznőnek, Bónis Rléhályuó ápoló­nőnek; továbbá Páter Mayer Marcell ás Páter K i g 1 i c a Isencus ferencrendi atyák­nak, utóbbi már a harctéren folytatja önfel­áldozó munkáját, Schwester Corneli Cas­telli, Schwester Adrienne Zarkovich és Schwester S e r a p h i a apácáknak, a .szat­mári apácazárda tagjainak a Vöröskereszt ezüst érmét adományozta. — Dr. Domby Zoltán kir. ügyészt a városi zeneiskola igazgatótanácsa a zene- történeti tanszékre tanárának hívta meg. Domby dr. a meghívást elfogadta. — Kinevezés. Az igazságfigyfninisz- tér dr. Török József szatmárnémetit kir. törvényszéki joggyakornokot jegyzővé, —- dr. Tár ez a Aurél nagysomkuti lakos, ügy­védjelöltet a szatmárnémeti ügyészség kerü­letébe ideiglenes ügyészségi megbízottul kinevezte. — Halálozások. V é e h e y Elemét m. kir. hontv. százados neje Wallon Mar­git hosszas szenvedés után életének 26 ik, házasságának 4-ik évében szeptember 9.-én Szatmárhegyen elhunyt. Szombaton délelőtt helyezték örök nyugalomra a hidontuli teme­tőben. Az elhunyt úrasszony férje Orosz­országban hadifogoly; tekintélyes vagyonát, mintegy 80.000 koronát, édesapja végrende­lete szerint, mivel gyermektelenül halt meg, Szatmárváros örökli. — özv. d’f. Puky Ákosné szül. Böszörményi Margit hosszas betegség után Budapesten elhunyt. Az el­hunyt uriasezónyban dr. Böszörményi Emil szatmári ügyvéd nővérét gyászolja. Temetése Szatmáron vasárnap délelőtt 11 órakor ment végba. — Súlyos csapás érte Balázsy Bálint nkárolyi pályaudvari postafőnököt és családját nejének: Bán Irmának f. hő 4-én hirtelen, váratlanul bekövetkezett korai ha­lálával. A családjáért élő anya n-égy gyer­meket hagyott szomorú árvaságban. — Hősi halál. Részvéttel vettük a-z alábbi gyászjelentést: „ Alulírottak fájdalom- tői megtört szívvel tudatják, hogy egyetlen fiuk Katona litván a 32-ik honvéd gyalog­1 ezred hadaprődja, az oroszok ellen vívott üt­közetben Orosz-Lengyelországban, Wisoky­BOTH SIMON nagyválasztóku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! _ __ A valódi amerikai King Quality cipók kizárólagos raktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi schevraux és boxbőrbői készült legújabb divatu úri-, női* és gyermek lábbeliek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom