Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-20 / 29. szám
Ilf? I ' SZATHÁB ÉS VIDÉKE. — Akik nem felejtkeznek meg ft eebesültekrői. A sebesült katonákra még mindig szűnni nem akaró bálával és szeretettel gondol a közönség azon része, amely a háború első percétől kezdve enyhi- teni igyekezett hőseink szenvedéseit. A püspöki koaviklus betegeit, mióta a rendes napi uzsonnák megszűntek, gyakran keresi fel az uzsonnáztató társaság cigarettával és hűsítő italokkal, különösen vasárnap délutánonként. Legutóbb Erdélyi István főmérnök neje, R o o z Samuné, Schill érvéin Annuska és Gödör Gyulánó látták el négy vasárnapon a kórház több százra menő betegeit cigarettával és hűsítő italokkal, mely szép cselekedetről szívesen emlékezünk meg. — A daleetély szereplői. A szatmárnémetit dal- és zeneegyesület f. hó 24 én tartja idei dalestélyét a Polgári Társaskörben. Az estélyen közreműködnek: Bleuer Andor főhudoogy neje Nagyváradról, Herma an Ella és Milica, a két fiatal jeles művésznő, Berger Rózsi, aki egy melodrámát szaval. Biró Luluka Mozart egyik zongora versenyét fogja játszani és végül egy alkalmi ifjúsági zenekar szerepel. Bleuar An- dorné úrnő, aki a budapesti Zeneakadémián végezvén tanulmányait, elismert művésznő. — Bolgár Lilli. A háború zajában, a sok megpróbáltatás közepette, amely egyeseket | az összességet is egyformán érintik, mikor pénzt, életet mindent áldozunk a haza szent oltárára a szebb jövő, jobb élet biztos reményében, jóleső megnyugvással látjuk, mint sietnek egyesek hasznos ötlettel, anyagiakkal, nemes cselekedettel segíteni. Mindenkinek keresni kell az eszközt, az alkalmat, hogy kivegye részét a nagy küzdelemből, hogy tehetségével, energiájával, anyagiakkal hozzájáruljon a háború természetes borzalmai enyhítéséhez, megkönnyítse az itthonmaradt C'aládtagoknnk különben is bizonytalan helyzetét. Bolgár Lilli egy ismert földbirtokos fiatal leánya is ezen eszmétől áthatva — cselekedett. — B:rtokán tu dakozó irodát létesített, ahol a hadifoglyok és sebesültek hozzátartozói felvilágosítást nyerhetnek övéikről s a háború körül való ügyes-bujos dolgukban útbaigazítást, jótanácsot kaphatnak. Egy megértő nemes lélek önként temérdek munkát vállalt magára és jutalma — bizonyára nem is vár egyebet — a kötelességtoljesités megnyugtató érzése. Érdemes a nevét feljegyezni. by. — Villámcsapás. Á vasárnap délutáni égiháboru alkalmával egy villámcsapás u Eossuth-kert hátúlsó részével szemben levő T o m bor y-villa szomszédságában, egy magas fába--ütött le. ■ Szerencsére a villában.levők ijjedelmén kívül egyéb baj nem történt. — Elfogott orosz tiszt. M Í9kolczy Sándor pénzügyi fŐvigyázó az érkörtvélyesi határban szolgálat teljesítése közben' egy szökevény orosz tisztet tartóztatott le. A derék pénzügyőr foglyát a katonai parancsuokság- nak adta át. — Nem adnak ki több fogolyt. A kolera széthurcohisa miatt a katonai hatóság a szatmári fogolytáborból munkásokat nem ad ki. —A 42—50 évesek szemléje julius 20 tói augusztus 30-ig lesz megtartva. Jelentkezni kötelesek olyanok is, ukik már kiszolgált katonák, A járvány bizottság ülése. A közegészségügyi bizottság tekintettel a kolera veszély re jár vány bizottsággá alakult át s első ülését szombaton délután tartotta a városházán. A bizottság az orvosok szakvéleménye alapján, behatóan megvitatta a kolera-veszély leküzdésére teendő összes óvintézkedéseket. Különösen a fogolytábornak, a legfontosabb közegészségügyi szabályoknak megfelelő berendezését és a közönségtől való teljes elkülönítését kívánja a bizottság az illetékes hatóságoktól. A fogolytábort külön katonai parancsnoksága, az időközben városunkba érkezett katonui őrséggel, elzárja a közönségtől. A tiszti főorvos indítványára a polgári hatóságot felkérte a bizottság, hogy a kolerának a város belső területére bebur- colását megakadályozandó, irj >n fel az illetékes minisztériumhoz, hogy a fogolytábort, a belváros közeléből, a méntelep tőszomszédságában levő vásártérről a város lakott részétől távolabb fekvő területre helyeztesse át. Különösen figyelmébe ajánlotta a bizottság a hatóságnak, hogy a külterületi lakosok kényszeroltását sürgősen rendelje el. Az oltás hosszabb id-ig tartó lázt vagy nagyobb fájdalmat egyáltalán nein okoz és pír óra múlva nem is érzik. A bizottság és hatóság nyomatékosan figyelmébe ajánlja a közönségnek, hogy a kolera ellen magát mielőbb ol- tassa be! Az udvarokat állundóan tisztán- tartsa és mésztejjel öntözze. A hatóság az utcai szemét rendes kihordásáról és az u'cai folyókák állandó fertőtlenítéséről ezután fokozottabb mérveken gondoskodni fog. Erélyesen sürgette a bizottság nz illemhelyek kitakarításának szigorú hatósági ellenőrzését és amennyiben a köztisztasági vállalkozó ebbeli kötelezettségeit nem teljesítené: szerző dés felbontását és más vállalkozó benl|itá-át ajánlja. Végül foglalkozott a bizottság házi- ezredeink visszahelyezésének kérdésével. A visszahelyezést, bár szívesen várja varosunk és vármegyénk katonufiuit és óhajtja itten mielőbb vuló elhelyezésüket, a kolera miatt nem javasolja. A bizottságnak az o^meggyő- ződéae, bogy a koleraveszéiy pár hét múlva városunkban megszűnik. — Jelentkezzenek a munkácsiak. A hatóságnak tudomására ju'ott, hogy Munkácsról, ahol kolerajárvány van, tömegesebben Szutmárra menekültek. A ragály behur- colása és itteni elterjedése elleni védekezés céljából dr. Csomay Aladár h. főkapitány felhivju a város lakosságát, hogy Munkácsról érkezetteket, akár rokonok, albérlők, vagy átutazók, haladéktalanul jelentsék be a rendőrségnél, mert mindazokat, akik a jelzett városból jöttek, megfigyelés alá kell helyezni. Aki e felhívásnak nem tesz eleget, a legszigorúbb büntetésben fog részesülni. Jelentkezzenek tehát a munkácsiak és mindazok, akiknél munkácsiak luknak. — A húsfogyasztás korlátozása. A múlt héten megjelent miniszterirendelet megtiltja a marhahús, borjúhús árusítását, vagy forgalombuhozutulát a keddi és pénteki napon. E napokon tilos ezen húsfélékből előállított étkeket akármilyen nyilvános étkező- helyeken kiszolgáltatni. A kormány e rendeletével kettős célt akar elérni. Egyik cél, hogy a húsfogyasztás korlátozásával a húsárakra árszabályozó hatást tudjon gyakorolni. A másik cél pedig az, hogy valamennyien érezzük — hogy háború van. Szatmári képek. A Kossuth-kert. Az árnyas Kossuth-kert utain bolyongok, Körülöttem üde, összehajló lombok, Mind megannyi sátor. Sűrű bokrok alján, mennyi szép virág vaD, Álmodozva nyílnak a csendes magányban, Rejtve a világtól. Enyhe lugasoknak — balzsamos, búi árnya, Szelidea hívogat, pihenőt kínálva, Csöndes belsejében. És e méla csöndben, ábrándozni édes, Mert a mit az ember e szép helyen élvez, A valódi béke. Óh 1 szép vagy Kossuth-kert, te tündéri ligpt, Enyhét és üdülést nyújtasz mindenkinek,^ Zöld lomjaid alatt. S az a kedves öreg, aki léire hozott, Ki az érdekedbe annyit fáradozott,*) íme! veled maradt. Ércalakba öntött szelíd képe áll itt, Maga körül látva az ő katonáit, A fák bosszú sorját. S a csalogány dalira korai reggelen, Minden bokor, virág előtte megjelen, Köszöntve fogadják. Hódolatát a lomb Neki bemutatja,. Legszebb ékességét elébe hullatja, A kedvét keresve. Susogva becézik. Mintha azt mondanák: j Jó reggelt 1 Jó reggelt 1 kedves régi gazdánk, Fékünk ezredese. Alexy. *) Néhai Kiss Gedeon főkapitány. A hadikenyér. 1848-1915. — Irta: id. Kárpáti Endre. — Reánk szakadt az az idő is, mikor a mi rendes házi kenyerünk, umely a magyarnak oly fontos tápláléka, budi kenyérré változott. Meghozták az első sütet, ötvenpercentes hadi • kenyeret a péktől. Szépen sütötték meg. Szép, dombom volt. Nem olyan, mint amiuő- ket utcahosszat hazaviltek. Mert némelyik kenyérnek, egy kis fantáziával, kezét, lábát is láttam. — Dj hát a külső csalhat. Hadd lássam mi lakik belsejében. Előveszem az öregkést, amelylyel kenyeret szoktunk szelni, hogy majd megszelem. Belea- kasztottom a kenyérbe . . . huzom . . . vonom . . . erre is . . . arra is . . . de nem megy. Feleségem »egit ki a bajból; mert | kenyérszelós az usszony dolga; a Férfi nem ért hozzá. De őt is majdnem szégyen- létbe hozza a vastag, kőkemény héj: és belének erőszakos barátsága, hogy semmi- képen sem akarja, hogy a kés keresztül hatoljon rajta. No, kezemben a pille. Megkóstolom. Rágicskálom. Hm . . . hát ilyen az ötvenpercentes kenyér ? Hanem kis gondolkodás után eszembejut, hogy ettem cn már ennél rosszabb kenyeret is. Mikor is csak ? Régen, régen, sok esztendeje unnak. Ilogj.an is történt ? Azóta már ötvenkilenc esztendő forgott el fölöttem. Falud tanitó voltam két egész hétig. Akkor még a falud tanitó — a mes- tér ur — szöszön-boron élt. Pedig nemcsak tanitó, hanem kántor, jegyző, sekrestyés, harangozó is ő volt a faluban. És mind.-zen hivatala után fizetése készpénzben igen csekély vol>, de többnyire természetben adták meg javadalmát: búzát, fát, rőzsét, húst, bort, kenyeret stb. A harangozásért rendesen a harangozókenyér járta minden ház évenkiut adott egy egy kenyeret. No bit uz volt ám ctak a konyérl Volt abban a kenyérmagvakon kivül mindenféle cók-mók, ocsuban visszamradt; de volt benne olyanféle is, umulyet nem ember számára termesztett | gazda ... de jó lesz a mester urnák. Mikor az első ilyen kenyeret kezembe- adták, hogy hát szóljak belőle, épen úgy jártam, miat most : sehogy sem tudtam megszegni. A mester ur zsizsikszemü leánya mosolyogva nézett egy ideig, aztán kivette kezemből a kést és e ezavakkal „Nem férfinek való dolog ez \* egy akkora dombot vágott le, hogy szinte megijedtem tőle, mikor átnyújtotta, hogy hát ez a flöstoköm. Ettől kezdve minden reggel ő szelt nekem kenyeret. Da nsgy 7olt a bajom. Ha jól találtam lakni u kenyérből, úgy elnyujtóz- kodott bennem, hogy aznap még a turóscsu- sza sem Ízlett. Az a keserves kenyér nem sziveit meg maga mellett semmiféle ételt. Ha keveset ettem belőle, akor meg délfelé már nem ismertem meg az éhségtől az abc-és táblán még az i betűt sem. És igy valóságosan hadilábon álltam a hurangozókenyér- rel. Tehát az is hudikenyér volt, de rosszabb a mostaninál. Két hétig hadakoztam vele. Akkor az Alföldre kerültem, ahol azokat a híres kenyereket sütik. Hanem már akkor ismertem az ilyen kenyeret. Ettem én már azelőtt is. Most hatvanhét esztendeje. A szabadságharc alatt. Nehéz idők voltak azok 1 Még nehezebbek mint uminő most, eddig reánk szakadt. Kevesen vannak meg már azok közü’, akik akkor ettek. Én harmadik elemi iskolai tanuló voltam. Amint a hadikenyeret forgatom, eszembe jutnuk mindazon események, amelyek városunkat érték attól a perctől fogva, mikor elhangzotta „Talpra magyar 1“ egész addig, mig, mig egy este elterjedt városunkban a hir, hogy „Görgey Világosnál letette a fegyvert.“ Az iskolai tanulás szünetelt akkor is. A gyermekek szabadjára voltak hocsájtva. Ki is használtuk szabadságunkat. Egész nap az utcát jártuk. Néztük a katonaságot, amely keresztül vonult. — Olvasgattuk a falragaszokat, kiáltványokat, rendelőtöket, amelyeket gróf Buttyány, Kossuth Lajos, Lukács Sándor, Gyapay Dénes, majd Windischgrätz herceg, Hanyau adott ki, hogy a népet utasítsa. Láttam azt az uggodalmas sürgést- forgást élénk susogást, mikor egy hűvös októberi délután Jellachich vezérlete alatt, egetverő „zsivió“ kiáltásokkal a horvátok elözönlötték városunkat. És ettől kezdve nem. fogytunk ki a katonaságból. Egyik nap a magyarok, másik nnp az osztrákok, csehek, majd a muszkák töltötték el városunkat. így folyt ez mindig. És mindeniket el kellett látni a városnak mindenfélével, amit csak kértek, azaz : parancsoltak. Parancsoltak. Parancsnokuk magú elé rendelte a polgár- mestert és előszámlálta neki, hogy ennyi száz kenyér, ennyi száz akó bor, ennyi száz mérő zab, ennyi bakancs, köpenyeg, pobréc, ennyi mázsa hús etc. holnap déli tizenkét órára itt, meg itt legyen, különben a várost elpusztítja. Isten segítségével a buzgó elöljáróság kiteremtette mindig a kívánt dolgokat, úgyhogy városunk az elpusztítást kikerülte. De a lakósok sokat szenvedtek. A katonák a szabadban, a nagy hideg miatt, nem tanyázhattak. Szétosztották őket a Lázukban. Ott aztán megettek-iltak mindent, hozzá a vad ellenség elpusztította, amit lehetett, elvitte, n-mit talált. Nemsokára a város élelraikcszlete elfogyott, úgy bogy nemcsak a szegényebb osztály, de a jómódú családok is kenyér nélkül maradtak. A hatóság minden igyekezete mellett sem segíthetett a baj ón úgy, amint bu'gó- eága akarta. Vasntunk n»m volt, kocin kellett mind- nt szállítani. Óriási munkávul sikerült mégis az éhséget csillapitan. A hatóság maga süttetett kenyeret és azt kiosztotta ingyen azok között, akik rászorultak. Ott áll1 unk százan, meg ezren a városház előtt utalványunkkal és vártuk, mig ránk kerül a sor. Eközben furnkodlunk, taszigá- lódlunk, hurcoltunk, nehogy elszalasszuk, mikor nevünket kiáltják és megkapjuk kenyerünket. Nem nevezték azt hadikenyérnek ; de valósággal az volt; mert ugyancsak karoltunk érette. Milyen diadallal vittük azt haza I És mily nugy áldás volt a családra, mikor a kenyeret megszegto ! o c Ez jutott eszembe, mikor a percentes keuyeret kóstolgattam. De eszembe jutott még más is egy felejthettetlen jelenet. Jó anyám egyik délután, nagy utánjárásra, egy üveg tejet hozott öt apró, éhes árvájának. Mily ujjongassal fogadtuk ! Mindjárt szét is osztotta közöttünk, öt pohárba. Én hogy rég nélkülözött ritkaságot érdeméhez képest élvezhessem, kiültem vele | nagy d ófa alá — a H-sfner féle házban — és mindenek előtt, a szokásos étkezés előtti imádságot elmondtam. Epén kez'cmbe vettem | pohar.i*, mikor egy torzonborz, vad kiné- zéiií katona, nem tudom, miféle, bejött a kapun, körülnézett az udvaron és egyenesen felém tartott. Én c->ak néztem, mit akur uz a c unya katona ; c>ak ' urra eszméltem, mikor kezemből kikapt^-a--p.oha^K? tejet fölhajtotta és a poharat e szavakkal: „Kossuthmilli“ földhözvágta, azután kezemből hirtelen kikapta ki nyeremet, beleharapott és raajszolvu kisiotett a kupim. Hogy mit érzett akkor uz én upró szivem, leírni sem tudnámr Csak néztem u rabló után. Eközben eszembe jutott, amit. az iskolában hittunitóm. Nagy Ignác mondott, hogy: „Mindenkit még ellemégünket is szeretnünk kell.“ De hát ez a katona nem szeret engem; mert, ha szeretne, nem vette voluu el azt u kis ételt, amihez oly nehezen jutottam. Vugy nem tanulta uz ezt az isteni parancsolatot. Vugy Nagy Ignác nem mondott igazat ? . . . Nehéz lélekkel ballagtam édesanyámhoz. Elp inaszoltam, mi történt. Eközueu elfogott a keserves sirás. Anyám mindenképen vigasztalt, kenyeret is adott, de azt is sürü könyök közt eddegéltem meg. Végtelenül fájt első csalódásom, amely az életben ért és amely utáa a többi sok . . .-sok következett. Ez forgott eszemben, mig most a hadikenyeret kóstolgattam. Meg az, hogy az akkor lefolyt nehéz időket hatvanhét évvel túléltem ... de vajon, megérem-o a most folyó világháború végét ? . . . megérem e? Megérem-e | „jobbat mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakén ?“ — Szab. kézi ruha mángorló és facsaró gépek. Vízvezeték és fürdőszoba teljes felszerelések. Valódi berendorfi alpuccu evőeszközök. Nickel, aluminium, rézabron- esős konyha edényekés mindennemű konyha felszerelések, valamint házturtási cikkek épület és butorvasalások továbbá építkezési anyagok és vasgerendák nagyraktára Melch- ner Testvérek vaskereskedőnól Szatmár. — (Takarékpénztár épület.) Telefon 121. ez. Felelős szerkesztő: Dr. Fejes István. Főmunkatárs: Ruprecht Sándor. Laptulajdonos és kiadó: Morvái János. JaurU pompásan beváltak a harc- téri autókon. MOBIL Pmmatit Bésrájtármáir BUDAPEST VI. Mozsár-utca 9. Sürgönyeim: Puentanril. — Telefon 99-02. MORVA! JÁX03 EÖ.N'YVSYO^ID.í JA, SZATMÁUOS.
