Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-18 / 20. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE szigorúan büntették. Többen azonban to- | vább is ragaszkodtak kath. hitükhöz s az I orosz pópát sohasem vették igénybe. Titkos «gyűléseket tartottak az erdőkben, akárcsak az őskeresztények a katakombákban. Reymont világhírű lengyel iró 1905- ben a türelmi rendelet kiadása után bejárta a cholmi földet, s az egyszerű népnek ajkáról leste el azon megrázó esetek elbeszélését, miket „A cholmi földről“ irt müvében örökittet meg. Hrudy község lakói nem akartak a gör. keleti hitre áttérni. Katonaságot küldtek a nyakára, hogy ez pusztítson a községben. Ez az erőszak mit sem használt. Sokat bebörtönöztek. Ott is kitartottak és ellent állóknak (uporsztujuscsi) maradtak. Nem mentek orosz templomba. Gyermekeiket szükségkeresztséggel maguk látták el; halottaikat maguk temették el titokban, hogy az örök (strázsnikok) észre ne vegyék, s a halottat kiásva át ne adják a pópának, ki ortodox szertartás szerint másodszor temette volna el a halottat. i876-ban szigorú parancs érkezett, hogy az összes gyermekeket, kiket nem a cerkjevben (orosz templom) kereszteltek, küldjék oda. Erre az asszonyok gyermekeikkel együtt elmenekültek az erdőbe. Mire a katonaság megjött, egy sem volt a községben. A férfiak hallgattak, hiába faggatták őket. — Hát akkor megvárjuk, mig visszatérnek, mondá a parancsnok s a katonaság tanyát ütött a faluban. Kora tavasz volt. Hideg szél fújt; mintha ez az asszonyok és gyermekék sírását is hozta volna az erdő felöl. De egy sem jött vissza. A katonaság várt 1 napig, 1 hétig, 6 hétig, mire megunta a várakozást és kitakarodott Hrudyból. Erre az egész falu mint egy ember sietett az erdőbe, hogy vissza vigyék családjaikat az otthonba. Az erdő sűrűjében összeaszott, görnyedt, botra támaszkodó, majdnem meztelen, borzas alakokat találtak, kik inkább csontvázaknak, mint élőknek látszottak Egy községben egy római kát. asz- szony arra kérte a földesurat, küldjön rögtön fogatot a 4 mértföldnyire lakó kát. papért. Én egészséges vagyok, — mondá, — de csak hozzám jöhet kát. pap, mert a hatóság csak engem ismert el a faluban katolikusnak, a többit gör. keletinek Írták be. Négyen haldokolnak a községben a nem akarnak gyónás nélkül meghalni. Egész hete rimánkodnak papért, szinte rettenetes halgatni őket. Én betegnek tetetem magamat, a betegeket titokban hozzám hoznák. A papnak szabad lesz igy bejutni házamba. — De mi lesz gyermekeiddel ? A betegek himlősek ? — Isten kezében vagyunk. Négy lelket kell megmenteni — válaszolta az asszony. A pap késő este megérkezett és sarkában az őrök, vigyázva, hogy titkos gör. katholikusokhoz ne menjen. Az őrök a háznál állottak mindaddig, mig a pap a betegeket ellátta a szentségekkel. Meg is halt mind a négy s utána az asszony mindkét gyermeke, kik a himlőt megkapták, s az asszony fájdalma dacára — hősies lélekkel megnyugodott Isten akaratán. Reymont szerint volt rá eset, hogy az erdőkben nagy titokban megtartott misén olyanok vettek részt, akiket most keresztel tettek, eskettek s kinek gyermekeit is most keresztelték; voltak olyanok, kik ilyenkor hallgattak először sz. misét. Volt rá eset, hogy az összes jelenlevők mind már büntetve voltak, ki a kereszte lésért, ki a gyónásért, ki a temetésért — és mégis mind kitartott hite mellett. Hogy e nép a rettenetes üldözések dacára mily híven kitart kath. hite mellett, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1905-ben, midőn az utolsó forradalom hatása alatt a cár kiadta a türelmi rendeletet, félmillió egykori gör. kát. tért vissza a kát. egyházba* és mivel az orosz állam- hatalom most sem ismeri el a gör. kát. egyházat, róm. katolikusokká lettek. D A. SCHERL ING ANTAL HÍ fényképészeti és festészeti műterme ID Deák-téren — a EH Pannónia udvaraim nak földszintén. Kényelmes Kocsi bejárat! I! Telefon 375Apróságok. A multheti városi közgyűlésen a Leszámítoló Bank igazgatója indítványozta, hogy a város is jegyezzen az ujubb hadi- kölcsönre, hozzá tévén azt is, hogyha netalán a városnak pénze 'nem volna, egy pár százezer koronával szívesen áll rendelkezésére. A többi bankigazgatók ámulva néztek egymásra és szinte olvasni lehetett az urcuk- ról, mennyire szeretnék tudni, honnan az ördögből van annak pénze, mikor eltekintve a hadseregszállitóktól, senkinek sincsen. * A jó öreg Lipeczky Is itt hagyott bennünket és elvitte f szép bariton hangját, mely annyi éveken át egyik slágere volt a dalárdának. Csupa küzdelem volt az élete, annyi osapás érte, hogy elég lett volna háromnak, de ő azért nem csüggedott soha és a legnagyobb bajában is tudott jóízűen kacagni, ha a humor közelében megszólult. Sőt ha kérték, hogy énekeljen és ő énekelhetett, olyan boldognuk érezte magát, hogy nem cserélt volna senkivel. Mintha most is hallanám az ő kedvenc nótáját: A Kis éri pusztán foly a viz Ne menj urra rózsám, mert elvisz ... * Nagy az elégedetlenség mindenfelé, hogy a vitézségi érmek és kitüntetések kiosztásánál az osztrákok előnyben részesülnek, mert mig a magyurnuk jut egy, addig ők hatot is kapnak, legalább az arány úgy néz ki. Pedig a magyarázata nagyon egyszerű; a magyar, ha adnak neki, hát elveszi, de hogy kapjon, azért ki nem nyitná a száját, mig az osztrák élelmosebb lévén, még akkor is kiabál, ha semmi nagy dolgot nem cselekedett. Különben ez már régi prakszisa, azért húzta a magyar mindig a rövidebbet. a Az olasz mozgolódásról beszélnek egy társaságban és nagyon természetes, hogy ugyancsak szidják a tuliánokut. — Hej I ha én annak a Salandrának a nyakát megfoghatn im, — szólal meg egy öreg szittya — olyat szorítanék rajta, hogy makaróni lenne belőle! * " X. ur levelet kapott sógorától, akit meghívtak a pünkösdi ünnepekre. Mutatja a feleségének. — Azt Írja a sógor, hogy okvetlenül eljön, ha valami közbe nem jön. Hogy is mondja csuk: „Mert tudod itt Szatmárban soha sem tudhatja az ember, hogy mi adja elő magát. Nektek ott a Dunántúl fogalmatok sincs az itteni dolgokról. Tegnap még együtt voltam egyik ismerősömmel a kávéházban és ma már azt olvasom a helyi -újságban, hogy az illető le van tartóztatva.“ — Ez bizony furcsa história, még megeshetik, hogy a sógor is bele kerül az újságba, a mi pedig nagyon kellemetlen volna. — Ugyan, mit beszélsz, hiszen tudod, hogy ő mindig bolondozni szokott. Demeter. HÍREINK. Indulás előtt. — Bucsusorok az édesanyámnak, — Nem mondom, hogy feledj el, mert tudom, Hogy anya vagy: feledni nem lehet. Gsak várj és imádkozzál minden este, S ha a bánat féltő szivedbe beleesne: Ne legyen könnyes szép fekete szemed. Né legyen könyes szép fekete szemed, Hogy nem mondhatod i feküdj le gyermekem I S nem simogathatod meg a barna hajam, Ha majd bejösz a kis szobámba halkan, S én nem leszek fönn a késő éjjelen. Nem találsz fönn a késő éjjelen; Azért csak rakosgasd rendbe könyveim, £3 a fehér ágyam vesd meg csöndbe szépen És a kis ablakot csukd be úgy mint régen És ne merengj el a szemed könnyein. És várj. Lehet, hogy hosszú évek telnek, Lehet talán, hogy a hirem se hozzák, Te csak imádkozzál, ne higyj a mesének, Ne ejtse meg lelked bus sejtelmes ének : Valamikor ngyis is visszajövök hozzád. Visszajövök hozzád tán sok évek múltán. Talán mint halk szellem suttogó avaron, Késő éjjel lopva, mikor nem gondolod, S megcsókolom lágyan a lázas homlokod, Aggódó szivednek imáját zavarom. — Báró Hazai Samu Szatmáron. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter szombaton jött vissza külön vonatával Mára- marosszigetről, ahol a harctéren megsebesült fiát volt meglátogatni. A honvédelmi miniszter déli fél 1 órakor érkezett a szatmári állomásra, ahol másfél óra hosszat időzött. A miniszter kíséretében volt Kulinyi vezérkari ezredes. A különvonatnak érdekes vendégei is voltak: a honvédelmi miniszter magával hozott négy könuyehben .sebesült német tisztet, akik az ő fiával együtt harcoltak és ugyanott sebesültek meg. A német tisztek gondos ápolásban részesültek a vonaton. A , különvonat megérkezése után a miniszter fo- , gadta dr. Dainokos Andor h. miniszteri biztost, Boromisza Tibor vasúti állomásparancsnokot és Kulcsár Lajos állomás főnököt. A miniszter ezután kiszállott a szalonkocsiból és a vasúti étteremben ebédelt. Az ebédhez beinvitálta dr. Damokos Andort, akivel az ebéd alatt igen sokat beszélt a helybeli barakkórházról. Kijelentette a többek közt, hogy a barakkot ötven épülettel kibővitteti a miniszteriura, hogy még 3000 beteggel nagyobb legyen a befogadó képessége. A miniszteri biztosnak arra a kérdésére, hogy mi fog történni a barakk épületével háború után, a miniszter azt felelte, hogy az épületek a háború után még egy évig ugyanígy lesznek kezelve, hogy a fertőzés minden lehetősége el legyen kerülve. Hogy azután mi fog velük történni, arra Dézve még nincs határozat. Fia sebesüléséről azt mondta, hogy az orosz golyó oldalról érte, a jobb lábán ment be és a lágyé- kon jött ki. Szerencsére azonban a nemesebb részeket elkerülte. A fiatal báró sérülése súlyos ugyan, de — tekintettel arra, hogy láza nincs — nem életveszélyes. A honvédelmi miniszter különvonuta délután két órakor robogott ki a szatmári állomásról. — Katonai kitüntetések. Őfelsége a király Schamschula Rezső vezérőrnagynak az ellenséggel szemben kiválóan eredményes magatartása elismeréséül u katonai érdemkereszt 2. osztályát a hadi ékítménnyel ajándékozta. — Dr. Vámos Andor m. kir. szolgálaton kivüli viszonyban levő honvéd főorvosnak, ki jelenleg a szatmári megfigyelő állomáson teljesít orvosi szolgálatot, az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő és önfeláldozó magatartásának elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagjával adta. — Kitüntetett postás. Nagy Lajos kalauzpostás, ki előzőleg városunkban pénzeslevél kézbesítő is volt, a háborúban mint a debreceni 39. gyalogezred közvitéze vett részt és vitéz magatartása következtében már a háború folyamán őrmesterré léptették elő. Nagy Lajos a 39. gyalogezred egy nevezetes csatájában, a tysowiczkai ütközetben a múlt év október 27.-én annyira kitüntette magát, hogy érdemeinek jutalmazásául a király az arany vitézségi érmet adományozta neki. A vitéz őrmester, ki szakaszával a jelzett napon tartalékban volt, önként jelentkezett egy veszedelmes felderítő szolgálatra. Egy fontos magaslat sorsa attól függött, hogy az igen jó helyzetben levő orosz gépfegyverek ellen sikerűbe rohamot indítani, mielőtt az ellenség erősítést nyerne. E célból azonban egy erdőt fel kellett deríteni. Nugy Lajos nemcsak a felderítő munkát végezte el igazi vakmerőséggel, hanem nagy tűzben és szuronyharccal megközelítette az orosz gépfegyverfedezéket és az ellen rohamot indított, miközben szakaszát szétszórták és ő maga is megsebesült. Súlyos sebei dacára visszacsúszott a magaslatra és ezredesének jelentést tett a felderítésről. — Előléptetés. Volt pénzügyigazgatónk fia Kemény Alajos századossá lépett elő, mig testvére Kemény Emil főhadnagy lett'. — Eljegyzés. — Kecskeméthi t)r. Bornemisza Béla fehérgyarmati ügyvéd eljegyezte özr. Aign&r Iinréné sz. Csepei Zoltán Jolán úrasszony leányát, Ilonkát, Tunyogról. — Lipeczky Elek meghalt. Lipeczky Elek a szatmárnémeti gör. kath. magyar egyház kántora f. hó 16.-án életének 74. évében meghalt. Lipeczky közismert és közbecsül ősben álló alakja volt városunknak, ahol 40 éven át tanitóskodott és egyidejűleg félszázadon keresztül mint kántor egyházát is szolgálta. Az elhunyt a helybeli férfi dalegyesületnek is oszlopos tagja volt, melynek sok dicsőséget és országosan ismert nevet szerzett. Négy év előtt ülte kántorsá- gának félszázodos jubileumát, mikor is hitközsége részéről nagy ünneplésben részesült. Lipeczkyt özvegyén és három gyermekén kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése ma délután 1 órakor lesz. — A Szatmári Takarékpénztár- Egyesület f. hó 16.-án tartotta rendes évi közgyűlését a részvényesek igen élénk érdeklődése mellett. A 62,385.60 ko róna tiszta nyereségből 48,000.— koronát — részvé- nyenkint 40.— koronát fizetnek ki osztalékul. Az intézet saját tőkéje, — a tartaléktőkével együtt, — az idei hozzájárulással 1.250,000.— koronára emelkedett. Fontos pontja volt a közgyűlésnek a megüresedett bárom igazgató-tagsági hely betöltése, melyre dr. Ambrózy József, dr. Göbl Alajos és Szegedy Antal választattak meg. — Schillervein Annuska urleány a püspöki konviktusban elhelyezett sebesült katonáknak az elmúlt vasárnap pompás uzsonnát adott. Kétszáz katonát látott el kávé uzsonnával és süteménnyel. A sebesült katonák ez utón mondanak érte hálás köszönetét. — Hősi halál. Dr. K a t z Izsó nagy bányai ügyvéd, az 5. ■ gyalogezred hadnagya a galíciai harctéren hősi halált halt. Dr. Katz Izsó, mint zászlós vonult be az általános mozgósítás idején és azóta állandóan a harctéren teljesít szolgálatot. Sokáig volt az ökörmezői vonalon, mikor azonban a vezényletet a németek vették át, bevonult ezredéhez Rimaszombatra, ahonnan ismét a harctérre küldték Galiciába. Itt azonban csak két napot töltött, harmadnap ellenséges golyótól találva elesett. A fiatal, szimpatikus ügyvéd nemrég nősült és Nagybánya társadalmában általános szeretetnek örvendett. — Halálozás. Molnár Mihály helybeli tekintélyes kereskedő és háztulajdonos, városunk közbecsüléeben álló polgára, életének- 60-ik, házasságának 32-ik évében folyó hó 12.-án rövid szebvedés után elhunyt. Temetése ö hó 14.-én ment végbe nagy részvét mellett. Az elhunytat özv. Molnár Mihályné 9zül. göncruszkai Pigay Irma felesége, Molnár Sándor, Imre, József és Mihály, gyermekei és nagyszámú rokonai gyászolják. — Elhunyt földbirtokos. Horváth János földbirtokos, vármegyei bizottsági tag, a Gazdasági és Ipurbunk igazgatósági tagja folyó hó 17.-én életenek 67-ik évében rövid szenvedés után Szatmárudvari- ban elhunyt. Temetése szerdán délután 2 órakor lesz. Gyászolják: özv. Horváth Jánosné szül. Papp Emma, neje; Horváth Emma férj. dr. Sárközy Adorjánná, Horváth András ej n*ja Ilosvay Bella, gyermekei; özv. Pupp Ddzsőné szül. Horváth Julia, testvére; Papp Berta, Papp Móricz, Pupp Antal, Papp Eduard, sógorai és özv. Ilosvay Endréné, násza. — Gyászjelentés. Jendrásrík Jenőné szül. Sváby Hona és férje Jendráesik Jenő, gyermekeik Ernő és Borbála ; Ráthonyi Ákos és neje Borbély Erzsébet és gyermekeik; továbbá Ráthonyi György mély fájdalommal jelentik, hogy özv. svábóczi és tótfálvi Sváby Sándorné adorjáni és nagyráthonyi Ráthonyi Borbála hosszú kinos szenvedés után életének 51-ik évében f. hó 16.-án este 9 órakor Kökényeiden meghalt. Földi maradványait f. hó 18.-án délután 2 és fél órakor uz ev. ref. egyház szertartása s;erÍDt helyezzük örök nyugalomra a balmi-i családi eirkertben. — Protestáns istentisztelet a kath. templomban. Messzi harctereken katonai sorban fekszenek egymás mellett a sírban a bősök : egy protestáns, egy katolikus, egy zsidó. — A pap ajkán egyszer latinul csendül az ima, máskor héber énekben sir. — A mohamedán bosnyák sírjához keresztet tűznek bujtársuik; egy az Isten! — Hogy felolvadt minden érzésünk, hogy egybefolyt minden könnyünk, minden örömünk ebben a világháborúban! Uj formát kapott minden csak egy maradt: egy az Isten. -T- A strassburgi püspöki ordinariátus körlevélben értesítette a papságot, hogy a katolikus templomokban is lehet protestáns istentiszteletet tartani, protestáns vallásu katonáknak. A papságnak a szószék, az or- gonu és a harangok használatát is mag kell engedni . . . — Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság múlt hó 10-én tartotta évi rendes közgyűlését gróf Csekonics Endre titkos tanácsos elnöklete alatt. Az 1914-iki üzletévről szóló Qrmódy Vilmos főrendiházi tag, vezérigazgató által előterjesztett igazgatósági jelentés szerint az egyes biztosítási üzletágakban elért nyereségek egyesítése után a tiszta nyereség 6.744,975 korona 64 fillér összegre rúg, melyből az ulupszabály9zerü levonások és a társaságnál megszokott nagyszabású tartalékolások után 3 200,000 korona fordittatik a részvényesek osztalékára | igy minden gg-y’ós egész részvény osztaléka 800 korona. A jelentés kiSzatmármegyében. SE Megnyitás 1915. junius 1-én. Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegvizgyógyintézet, Dr. Bulling féle Iuhalatio. 160 kényelmeden berendezett szoba, vízvezeték, acitilén világítás. Állandó fürdőOrvOfl. Vasúti állomás, posta, távírda. Telefon. Gyógy tár helyben. Prospektust vízről és árjegyzékét kívánatra küld a fürdőigazgutóság. — Eiő- Ó9 utó évadban az állandó tartózkodónál a szoba árakból 30°/o^ngedmóny ! — Katonatiszteknek és legénységnek —- — — 50—50 hely féláron (szobaár és összes gyógytónyezőkből.) — — —