Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-18 / 20. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE szigorúan büntették. Többen azonban to- | vább is ragaszkodtak kath. hitükhöz s az I orosz pópát sohasem vették igénybe. Tit­kos «gyűléseket tartottak az erdőkben, akárcsak az őskeresztények a katakom­bákban. Reymont világhírű lengyel iró 1905- ben a türelmi rendelet kiadása után bejárta a cholmi földet, s az egyszerű népnek aj­káról leste el azon megrázó esetek elbeszé­lését, miket „A cholmi földről“ irt müvében örökittet meg. Hrudy község lakói nem akartak a gör. keleti hitre áttérni. Katonaságot küld­tek a nyakára, hogy ez pusztítson a köz­ségben. Ez az erőszak mit sem használt. Sokat bebörtönöztek. Ott is kitartottak és ellent állóknak (uporsztujuscsi) maradtak. Nem mentek orosz templomba. Gyermeke­iket szükségkeresztséggel maguk látták el; halottaikat maguk temették el titokban, hogy az örök (strázsnikok) észre ne vegyék, s a halottat kiásva át ne adják a pópának, ki ortodox szertartás szerint másodszor te­mette volna el a halottat. i876-ban szigorú parancs érkezett, hogy az összes gyerme­keket, kiket nem a cerkjevben (orosz temp­lom) kereszteltek, küldjék oda. Erre az asszonyok gyermekeikkel együtt elmene­kültek az erdőbe. Mire a katonaság meg­jött, egy sem volt a községben. A férfiak hallgattak, hiába faggatták őket. — Hát akkor megvárjuk, mig visszatérnek, mondá a parancsnok s a katonaság tanyát ütött a faluban. Kora tavasz volt. Hideg szél fújt; mintha ez az asszonyok és gyerme­kék sírását is hozta volna az erdő felöl. De egy sem jött vissza. A katonaság várt 1 napig, 1 hétig, 6 hétig, mire megunta a várakozást és kitakarodott Hrudyból. Erre az egész falu mint egy ember sietett az erdőbe, hogy vissza vigyék családjaikat az otthonba. Az erdő sűrűjében összeaszott, görnyedt, botra támaszkodó, majdnem mez­telen, borzas alakokat találtak, kik inkább csontvázaknak, mint élőknek látszottak Egy községben egy római kát. asz- szony arra kérte a földesurat, küldjön rög­tön fogatot a 4 mértföldnyire lakó kát. papért. Én egészséges vagyok, — mondá, — de csak hozzám jöhet kát. pap, mert a hatóság csak engem ismert el a faluban katolikusnak, a többit gör. keletinek Írták be. Négyen haldokolnak a községben a nem akarnak gyónás nélkül meghalni. Egész hete rimánkodnak papért, szinte rettenetes halgatni őket. Én betegnek te­tetem magamat, a betegeket titokban hoz­zám hoznák. A papnak szabad lesz igy be­jutni házamba. — De mi lesz gyermekeiddel ? A betegek himlősek ? — Isten kezében vagyunk. Négy lel­ket kell megmenteni — válaszolta az asszony. A pap késő este megérkezett és sar­kában az őrök, vigyázva, hogy titkos gör. katholikusokhoz ne menjen. Az őrök a háznál állottak mindaddig, mig a pap a betegeket ellátta a szentségekkel. Meg is halt mind a négy s utána az asszony mindkét gyermeke, kik a himlőt meg­kapták, s az asszony fájdalma dacára — hősies lélekkel megnyugodott Isten akaratán. Reymont szerint volt rá eset, hogy az erdőkben nagy titokban megtartott misén olyanok vettek részt, akiket most keresztel tettek, eskettek s kinek gyerme­keit is most keresztelték; voltak olyanok, kik ilyenkor hallgattak először sz. misét. Volt rá eset, hogy az összes jelenlevők mind már büntetve voltak, ki a kereszte lésért, ki a gyónásért, ki a temetésért — és mégis mind kitartott hite mellett. Hogy e nép a rettenetes üldözések dacára mily híven kitart kath. hite mellett, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1905-ben, midőn az utolsó forradalom ha­tása alatt a cár kiadta a türelmi rendele­tet, félmillió egykori gör. kát. tért vissza a kát. egyházba* és mivel az orosz állam- hatalom most sem ismeri el a gör. kát. egyházat, róm. katolikusokká lettek. D A. SCHERL ING ANTAL HÍ fényképészeti és fes­tészeti műterme ID Deák-téren — a EH Pannónia udvara­im nak földszintén. Kényelmes Kocsi bejárat! I! Telefon 375­Apróságok. A multheti városi közgyűlésen a Le­számítoló Bank igazgatója indítványozta, hogy a város is jegyezzen az ujubb hadi- kölcsönre, hozzá tévén azt is, hogyha neta­lán a városnak pénze 'nem volna, egy pár százezer koronával szívesen áll rendelkezé­sére. A többi bankigazgatók ámulva néztek egymásra és szinte olvasni lehetett az urcuk- ról, mennyire szeretnék tudni, honnan az ördögből van annak pénze, mikor eltekintve a hadseregszállitóktól, senkinek sincsen. * A jó öreg Lipeczky Is itt hagyott ben­nünket és elvitte f szép bariton hangját, mely annyi éveken át egyik slágere volt a dalárdának. Csupa küzdelem volt az élete, annyi osapás érte, hogy elég lett volna há­romnak, de ő azért nem csüggedott soha és a legnagyobb bajában is tudott jóízűen ka­cagni, ha a humor közelében megszólult. Sőt ha kérték, hogy énekeljen és ő énekelhetett, olyan boldognuk érezte magát, hogy nem cserélt volna senkivel. Mintha most is hal­lanám az ő kedvenc nótáját: A Kis éri pusztán foly a viz Ne menj urra rózsám, mert elvisz ... * Nagy az elégedetlenség mindenfelé, hogy a vitézségi érmek és kitüntetések ki­osztásánál az osztrákok előnyben részesülnek, mert mig a magyurnuk jut egy, addig ők hatot is kapnak, legalább az arány úgy néz ki. Pedig a magyarázata nagyon egyszerű; a magyar, ha adnak neki, hát elveszi, de hogy kapjon, azért ki nem nyitná a száját, mig az osztrák élelmosebb lévén, még akkor is kiabál, ha semmi nagy dolgot nem csele­kedett. Különben ez már régi prakszisa, azért húzta a magyar mindig a rövidebbet. a Az olasz mozgolódásról beszélnek egy társaságban és nagyon természetes, hogy ugyancsak szidják a tuliánokut. — Hej I ha én annak a Salandrának a nyakát megfoghatn im, — szólal meg egy öreg szittya — olyat szorítanék rajta, hogy makaróni lenne belőle! * " X. ur levelet kapott sógorától, akit meghívtak a pünkösdi ünnepekre. Mutatja a feleségének. — Azt Írja a sógor, hogy okvetlenül eljön, ha valami közbe nem jön. Hogy is mondja csuk: „Mert tudod itt Szatmárban soha sem tudhatja az ember, hogy mi adja elő magát. Nektek ott a Dunántúl fogalma­tok sincs az itteni dolgokról. Tegnap még együtt voltam egyik ismerősömmel a kávé­házban és ma már azt olvasom a helyi -új­ságban, hogy az illető le van tartóztatva.“ — Ez bizony furcsa história, még megeshetik, hogy a sógor is bele kerül az újságba, a mi pedig nagyon kellemetlen volna. — Ugyan, mit beszélsz, hiszen tudod, hogy ő mindig bolondozni szokott. Demeter. HÍREINK. Indulás előtt. — Bucsusorok az édesanyámnak, — Nem mondom, hogy feledj el, mert tudom, Hogy anya vagy: feledni nem lehet. Gsak várj és imádkozzál minden este, S ha a bánat féltő szivedbe beleesne: Ne legyen könnyes szép fekete szemed. Né legyen könyes szép fekete szemed, Hogy nem mondhatod i feküdj le gyermekem I S nem simogathatod meg a barna hajam, Ha majd bejösz a kis szobámba halkan, S én nem leszek fönn a késő éjjelen. Nem találsz fönn a késő éjjelen; Azért csak rakosgasd rendbe könyveim, £3 a fehér ágyam vesd meg csöndbe szépen És a kis ablakot csukd be úgy mint régen És ne merengj el a szemed könnyein. És várj. Lehet, hogy hosszú évek telnek, Lehet talán, hogy a hirem se hozzák, Te csak imádkozzál, ne higyj a mesének, Ne ejtse meg lelked bus sejtelmes ének : Valamikor ngyis is visszajövök hozzád. Visszajövök hozzád tán sok évek múltán. Talán mint halk szellem suttogó avaron, Késő éjjel lopva, mikor nem gondolod, S megcsókolom lágyan a lázas homlokod, Aggódó szivednek imáját zavarom. — Báró Hazai Samu Szatmáron. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter szombaton jött vissza külön vonatával Mára- marosszigetről, ahol a harctéren megsebesült fiát volt meglátogatni. A honvédelmi minisz­ter déli fél 1 órakor érkezett a szatmári ál­lomásra, ahol másfél óra hosszat időzött. A miniszter kíséretében volt Kulinyi vezérkari ezredes. A különvonatnak érdekes vendégei is voltak: a honvédelmi miniszter magával hozott négy könuyehben .sebesült német tisz­tet, akik az ő fiával együtt harcoltak és ugyanott sebesültek meg. A német tisztek gondos ápolásban részesültek a vonaton. A , különvonat megérkezése után a miniszter fo- , gadta dr. Dainokos Andor h. miniszteri biztost, Boromisza Tibor vasúti állomás­parancsnokot és Kulcsár Lajos állomás főnököt. A miniszter ezután kiszállott a sza­lonkocsiból és a vasúti étteremben ebédelt. Az ebédhez beinvitálta dr. Damokos Andort, akivel az ebéd alatt igen sokat beszélt a helybeli barakkórházról. Kijelentette a töb­bek közt, hogy a barakkot ötven épülettel kibővitteti a miniszteriura, hogy még 3000 beteggel nagyobb legyen a befogadó képes­sége. A miniszteri biztosnak arra a kérdé­sére, hogy mi fog történni a barakk épüle­tével háború után, a miniszter azt felelte, hogy az épületek a háború után még egy évig ugyanígy lesznek kezelve, hogy a fer­tőzés minden lehetősége el legyen kerülve. Hogy azután mi fog velük történni, arra Dézve még nincs határozat. Fia sebesülésé­ről azt mondta, hogy az orosz golyó oldal­ról érte, a jobb lábán ment be és a lágyé- kon jött ki. Szerencsére azonban a nemesebb részeket elkerülte. A fiatal báró sérülése súlyos ugyan, de — tekintettel arra, hogy láza nincs — nem életveszélyes. A honvé­delmi miniszter különvonuta délután két óra­kor robogott ki a szatmári állomásról. — Katonai kitüntetések. Őfelsége a király Schamschula Rezső vezérőr­nagynak az ellenséggel szemben kiválóan eredményes magatartása elismeréséül u ka­tonai érdemkereszt 2. osztályát a hadi ékít­ménnyel ajándékozta. — Dr. Vámos Andor m. kir. szolgálaton kivüli viszonyban levő honvéd főorvosnak, ki jelenleg a szatmári megfigyelő állomáson teljesít orvosi szolgá­latot, az ellenséggel szemben tanúsított ki­tűnő és önfeláldozó magatartásának elisme­réséül a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagjával adta. — Kitüntetett postás. Nagy Lajos kalauzpostás, ki előzőleg városunkban pénzes­levél kézbesítő is volt, a háborúban mint a debreceni 39. gyalogezred közvitéze vett részt és vitéz magatartása következtében már a háború folyamán őrmesterré léptették elő. Nagy Lajos a 39. gyalogezred egy ne­vezetes csatájában, a tysowiczkai ütközetben a múlt év október 27.-én annyira kitüntette magát, hogy érdemeinek jutalmazásául a király az arany vitézségi érmet adományozta neki. A vitéz őrmester, ki szakaszával a jelzett napon tartalékban volt, önként jelent­kezett egy veszedelmes felderítő szolgálatra. Egy fontos magaslat sorsa attól függött, hogy az igen jó helyzetben levő orosz gép­fegyverek ellen sikerűbe rohamot indítani, mielőtt az ellenség erősítést nyerne. E cél­ból azonban egy erdőt fel kellett deríteni. Nugy Lajos nemcsak a felderítő munkát végezte el igazi vakmerőséggel, hanem nagy tűzben és szuronyharccal megközelítette az orosz gépfegyverfedezéket és az ellen roha­mot indított, miközben szakaszát szétszórták és ő maga is megsebesült. Súlyos sebei dacára visszacsúszott a magaslatra és ezrede­sének jelentést tett a felderítésről. — Előléptetés. Volt pénzügyigazga­tónk fia Kemény Alajos századossá lépett elő, mig testvére Kemény Emil főhad­nagy lett'. — Eljegyzés. — Kecskeméthi t)r. Bornemisza Béla fehérgyarmati ügyvéd eljegyezte özr. Aign&r Iinréné sz. Csepei Zoltán Jolán úrasszony leányát, Ilonkát, Tunyogról. — Lipeczky Elek meghalt. Li­peczky Elek a szatmárnémeti gör. kath. magyar egyház kántora f. hó 16.-án életé­nek 74. évében meghalt. Lipeczky közismert és közbecsül ősben álló alakja volt városunk­nak, ahol 40 éven át tanitóskodott és egy­idejűleg félszázadon keresztül mint kántor egyházát is szolgálta. Az elhunyt a helybeli férfi dalegyesületnek is oszlopos tagja volt, melynek sok dicsőséget és országosan ismert nevet szerzett. Négy év előtt ülte kántorsá- gának félszázodos jubileumát, mikor is hit­községe részéről nagy ünneplésben részesült. Lipeczkyt özvegyén és három gyermekén kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése ma délután 1 órakor lesz. — A Szatmári Takarékpénztár- Egyesület f. hó 16.-án tartotta rendes évi közgyűlését a részvényesek igen élénk érdek­lődése mellett. A 62,385.60 ko róna tiszta nyereségből 48,000.— koronát — részvé- nyenkint 40.— koronát fizetnek ki osztalé­kul. Az intézet saját tőkéje, — a tartalék­tőkével együtt, — az idei hozzájárulással 1.250,000.— koronára emelkedett. Fontos pontja volt a közgyűlésnek a megüresedett bárom igazgató-tagsági hely betöltése, melyre dr. Ambrózy József, dr. Göbl Alajos és Szegedy Antal választattak meg. — Schillervein Annuska urleány a püspöki konviktusban elhelyezett sebesült katonáknak az elmúlt vasárnap pompás uzsonnát adott. Kétszáz katonát látott el kávé uzsonnával és süteménnyel. A sebesült katonák ez utón mondanak érte hálás köszönetét. — Hősi halál. Dr. K a t z Izsó nagy bányai ügyvéd, az 5. ■ gyalogezred hadnagya a galíciai harctéren hősi halált halt. Dr. Katz Izsó, mint zászlós vonult be az általá­nos mozgósítás idején és azóta állandóan a harctéren teljesít szolgálatot. Sokáig volt az ökörmezői vonalon, mikor azonban a vezény­letet a németek vették át, bevonult ezredé­hez Rimaszombatra, ahonnan ismét a harc­térre küldték Galiciába. Itt azonban csak két napot töltött, harmadnap ellenséges go­lyótól találva elesett. A fiatal, szimpatikus ügyvéd nemrég nősült és Nagybánya társa­dalmában általános szeretetnek örvendett. — Halálozás. Molnár Mihály helybeli tekintélyes kereskedő és háztulajdo­nos, városunk közbecsüléeben álló polgára, életének- 60-ik, házasságának 32-ik évé­ben folyó hó 12.-án rövid szebvedés után elhunyt. Temetése ö hó 14.-én ment végbe nagy részvét mellett. Az elhunytat özv. Molnár Mihályné 9zül. göncruszkai Pigay Irma felesége, Molnár Sándor, Imre, József és Mihály, gyermekei és nagyszámú rokonai gyászolják. — Elhunyt földbirtokos. Hor­váth János földbirtokos, vármegyei bizott­sági tag, a Gazdasági és Ipurbunk igazga­tósági tagja folyó hó 17.-én életenek 67-ik évében rövid szenvedés után Szatmárudvari- ban elhunyt. Temetése szerdán délután 2 órakor lesz. Gyászolják: özv. Horváth Jánosné szül. Papp Emma, neje; Horváth Emma férj. dr. Sárközy Adorjánná, Horváth András ej n*ja Ilosvay Bella, gyermekei; özv. Pupp Ddzsőné szül. Horváth Julia, testvére; Papp Berta, Papp Móricz, Pupp Antal, Papp Eduard, sógorai és özv. Ilosvay Endréné, násza. — Gyászjelentés. Jendrásrík Jenőné szül. Sváby Hona és férje Jendráesik Jenő, gyermekeik Ernő és Borbála ; Ráthonyi Ákos és neje Borbély Erzsébet és gyermekeik; továbbá Ráthonyi György mély fájdalommal jelentik, hogy özv. svábóczi és tótfálvi Sváby Sándorné adorjáni és nagyráthonyi Ráthonyi Borbála hosszú kinos szenvedés után életének 51-ik évében f. hó 16.-án este 9 órakor Kökényeiden meghalt. Földi ma­radványait f. hó 18.-án délután 2 és fél órakor uz ev. ref. egyház szertartása s;erÍDt helyezzük örök nyugalomra a balmi-i csa­ládi eirkertben. — Protestáns istentisztelet a kath. templomban. Messzi harctereken katonai sorban fekszenek egymás mellett a sírban a bősök : egy protestáns, egy katoli­kus, egy zsidó. — A pap ajkán egyszer la­tinul csendül az ima, máskor héber énekben sir. — A mohamedán bosnyák sírjához ke­resztet tűznek bujtársuik; egy az Isten! — Hogy felolvadt minden érzésünk, hogy egybefolyt minden könnyünk, minden örö­münk ebben a világháborúban! Uj formát kapott minden csak egy maradt: egy az Isten. -T- A strassburgi püspöki ordinariátus körlevélben értesítette a papságot, hogy a katolikus templomokban is lehet protestáns istentiszteletet tartani, protestáns vallásu ka­tonáknak. A papságnak a szószék, az or- gonu és a harangok használatát is mag kell engedni . . . — Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság múlt hó 10-én tar­totta évi rendes közgyűlését gróf Csekonics Endre titkos tanácsos elnöklete alatt. Az 1914-iki üzletévről szóló Qrmódy Vilmos főrendiházi tag, vezérigazgató által előter­jesztett igazgatósági jelentés szerint az egyes biztosítási üzletágakban elért nyereségek egyesítése után a tiszta nyereség 6.744,975 korona 64 fillér összegre rúg, melyből az ulupszabály9zerü levonások és a társaságnál megszokott nagyszabású tartalékolások után 3 200,000 korona fordittatik a részvényesek osztalékára | igy minden gg-y’ós egész rész­vény osztaléka 800 korona. A jelentés ki­Szatmármegyében. SE Megnyitás 1915. junius 1-én. Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegvizgyógyintézet, Dr. Bulling féle Iuhalatio. 160 kényelmeden be­rendezett szoba, vízvezeték, acitilén világítás. Állandó fürdőOrvOfl. Vasúti állomás, posta, távírda. Telefon. Gyógy tár helyben. Prospektust vízről és árjegyzékét kívánatra küld a fürdőigazgutóság. — Eiő- Ó9 utó évad­ban az állandó tartózkodónál a szoba árakból 30°/o^ngedmóny ! — Katonatiszteknek és legénységnek —- — — 50—50 hely féláron (szobaár és összes gyógytónyezőkből.) — — —

Next

/
Oldalképek
Tartalom