Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-27 / 17. szám

Harminckettedik évfolyam. _________________17-ik szám. Szatmir-Németi, 1915. április 27. TÁ RSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MÉGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre X kor. 50 Ű1L Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 » SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 8. sz. HIRDETÉSEK -v~­— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek fői. A hirdetések díjjal el6re fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ■ ■ Önbizalom. A harctereken az utóbbi napokban nyugalom állott be. A francia offenziva, amelyet J oft Ve generális francia szokás sze­rint ismét az etikett formáinak megfelelőleg előre kikürtölt, megakadt, illetve semmiféle eredményt elérni nem tudott, az orosz gőz­henger pedig még mindig nem elég erős arra, hogy lehengereljen bennünket és szö­vetségesünket. Ez a két tény elég arra, hogy változatlan, sőt az eddiginél nagyobb önbi­zalommal nézzünk a jövő elébe. i Ha a francia offenziva és az orosz tá­madások nem tudtak benuünket megtörni, ezután még kevésbé fog az nekik sikerülni. A franciák és az oroszok minden tartaléku­kat magukhoz vonták már, a franciák — mint tudjuk — már a tizenhétéveseket sorozzák, az oroszok pedig összes népfelkelőiket behiv ták. Ha valahol bármelyik harctéren mi erősebb nyqmást gyakorolunk ellenségeinkre az uj előnyt azok már nem tudják vissza­nyerni. Tartalékuk nincs már és a most had­sorba, tüsvonalba állított katonaság már csak másodrangu. Ezt bizonyítják különösen a kárpáti harcok. Az oroszok hatalmas túlerővel, vér- pocséklással támadtak bennünket és állásain­kat és azt amit akartak, frontunk áttörését, _s.ehol sem sikerült nekik elérniük, sőt az utóbbi napokban mi tettünk tekintélyes elő­rehaladást. Amikör ezt nyugodtan, higgadtan, ma­gunkat egyáltalában nem áltatva megállapít­hatjuk, nem tehetünk egyebet, mint rendület­len önbizalómmal várjuk a háború végét, a mi biztos diadalunkat. Ez az önbizalom az, mely életet ad nekünk, amelylyel kibírjuk a szorongással várakozással lassan eltelő napokat és amely mint valami láthatatlan támasz segiti, tánio gatja hadseregünket. Akik itthon vannak, azok ' eleinte, a háború első heteiben, kétségbeesetten, össze­tett kézzel várták, mi fog történni. Senki nem mert belefogni semmibe, mindenki a másiktól várta, hogy valamit kezdjeű, min­denki embertársait nézte, hogy azok vájjon, hogy élnek mit csináltak, mire törekednek. Aztán túl estünk az első ijedelmén és ma­gunkhoz tériünk. Nézzünk körül. Minden megy a rendes medrében, a kereskedelmi és ipari életre, ha csendesebben folydogál is, de nem állt meg, nem posványosodott el, sőt bizonyos mérték­ben és bizonyos irányban fejlődött és uj élet­re kapott Mi, akik magunkat gyengéknek, töré­kenyeknek, fejletlen gazdasági élettel biró államnak tartottuk, kétszeresen meglehetünk elégedve, hanem önbizalmut is meríthe­tünk belőle. Ha eddig meg tudtuk állani a helyün­ket, hu eddig a háború mérlegének nyelvét magunk felé tudtuk dönteni, akkor most tar­tani is tudjuk magunkat. A háború vihará­nak legborzalmasabb, legizgalmasabb perceit már átéltük, szinte érezzük, hogy szűnni kezd a vihar, alább hagy a szél, most n»m szabad elveszítenünk az önbizalmunkat, ha­nem ha kell összeszoritott fogakkal is tar­tanunk kell magunkat az utolsó erőfeszítésig, a végső diadalig. Színházi élet. Csak dicsérni lehet a direktiónak valódi üzleti szellemre valló vállalkozását, hogy az utolsó napokban a Ballá Mariska révén zsúfolt házakat csinált. Ethikailag a saját művészeivel szemben nem szép eljárás volt ugyan, de hisz azt már megszoktuk Kiss Árpádtól a hat hóna­pos szezon alatt, hogy nem nagyon szereti kultiválni az udvariasságot. Az ígéretek nagy mesterét különben csak akkor tudjuk kellőeq értékelni, ha emlékünkbe idézzük az 1914. janius 28.-án a Szamosban megjelent e fűt fát Ígérgető cikkét, melyből vajmi keveset teljesített. Enyhítő körülmény a háború, de hogy valaki ennyire vissza éljen ezzel, azt nem akartuk feltételezni. A 3 esztendei szerződés ellenében mit láttunk ? A beígért operákból, uj díszletekből, klasszikus művekből, nagyszerű erőkből, fé- 1 nyes tehetségekből — semmit. Igen jellemző azonban az egész dolog­ban az, hogy a még mindig tehetsége teljé­ben levő s a szatmári publikum által rajongva szeretett H. Ballá Mariska különös egyéni varázserejét kellett felhasználni, hogy kelle­mes emlék kövesse a szezon befejezését. Kivánc4ak vagyunk, hogy .a jövő sze- zen megkezdése nem-e ilyen zsánerben Jog történni ? Hogy a hat hónapon belül mi van, úgy látszik az mellékes, csak a kezdet és vég legyen jó s akkor minden meg van bocsátva ? I _ _ Apróságok. .Egy ugocsai zsidó ember valamelyik nap délutánján bemegy egyik Helybeli pénzintézetbe, hogy a váltóját rendezze. A főkönyvelő szemre­hányást tesz neki, hogy miőrt nem jött délelőtt, mikor tudja, hogy akkor van az ideje. — Nem lehetett kérem,'— szólt az illető mosolyogva — mert le voltam tartóztatva. Tet­szik tudni, ugocsai emberrel ez mostanában köny-. nyen megtörténik. * . Hogy mikor lesz vége a háborúnak és mi­kor fognak békét kötni, erről folyik a beszéd egy társaságban és ugyancsak élénk eszmecsere fejlő­dik ki a sokféle felfogású emberek között. — Én azt hiszem, — mondja egyik tekinté­lyes helyi külpolitikus — hogy a háború mar nem fog soká tartani. Abból ugyanis, hogy úgy az an­gol, mint a francia és az orosz lapok egyre han­goztatják, hogy addig mig az ellenséget teljesen tönkre-.nem teszik, békét nem kötnek, én azt lá­tom, hogy nem sokára béke lesz. * Szomorú biz az, a mi itt körülöttünk végbe megy. Úgy látszik, nemcsak az ugocsai emberrel, de a szatmárival is könnyen megtörténik, hogy bajba keveredik. Pedig milyen szépen indult ez a háborús világ; a csatamezükön dicsőség termett a magyarnak, Európa előtt kezdett a nevének jó­hangzása lenni és ime, a kik itthon maradtak, azok rontják el a dolgunkat. Ha vége lesz a há­borúnak, most kétszeresen igaz lesz a költő mondása : „S elhultanak legjobbjaink a bossszu harc alatt“ « — Ugyan mi történhetett véled, hogy u sörözőbe láthatunk ? — kérdik a már bentlevók egy belépő úri embertől, a ki ott már régen nem fordult meg. — Nagyszerű üzletet csináltam, annak az örömére vagyok itt. Egy jó barátom szőlit meg, hogy segítsem ki egy pár napra. A mint beszélni kezdett, biztosra vettem, hogy legkevesebb KPK-ról lesz szó, s a vége az lett, hogy csak 2 koronát kért. Ilyen könnyen még soha sem kerestem 8 koronát. — Küldjétek be a szakácsnőt I — paran­csolja az ur. — De nincs idehaza. — mondja az asszony — Még a reggel elküldtem és azóta oda van. — És te ezt déli 12 órakor olyan nyugod­tan mondod, mintha ez a legtermészetesebb volna a világon. — A mint hogy úgyis van, miután lisztért küldtem a városi kiárusító helyre. Demeter. HÍRESÜNK. Hősök. A kezembe tévedt egy idegen birlap, Benne daliákról, diadalról Írnak ; Hősökről, akik u vésszel szembeszállva Dicjő áldozattal mennek a halálba, Dj az igazságot önző kézzel osztják: A sok derék vitéz mindegyszálig osztrák. Akármit is írjon az idegen hirlap, Idehaza mégis magyar anyák simák 1 — Kamarai közgyűlés. A szatmár­németi ügyvédi kamura vasárnup délelőtt 10 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a városház nagytermében. A közgyűlésen dr. Kereaztszeghy Lajos kamarai elnök elnökölt. A jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Hadady Lajos és dr. Veréczy Ernő küldetett ki. Ezután dr. Scbönpflug Jenő titkár az 1914. évről szóló és nagy gonddal kidolgozott jelentését terjesztette elő, a melyet közgyű­lés egyhangúlag elfogadott és a szép mun­káért neki jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Elfogadta közgyűlés a beterjesztett száma­dásokat és pénztárnok részére a felment­vényt megadta. Megállapította az 1915. évre a költségelőirányzatot s az évi tagsági dijat, a melyben a n) ugdijjárulék is bent foglal­tatik, 140 koronában szavazta meg és ki­mondta, hogy az f. évi juoius 1-én lesz ese­dékes. Más tárgy nem lévén, elnök a köz­gyűlést berekesztette. A közgyűlés befejezte után dr. Hunwald Izidor fehérgyarmati ügy­véd tartott sikerült előadást a nyugdíjügy­ről, a melyet^a jelenvoltuk nagy figyelem­mel hallgattak meg, s végül az előadót lelkesen megéljenezték. — A Szatmári Jót. NőegyesüUt május 3.-áu hétfőn délután 5 órukor rendes gyűlést tart a városháza kis tanácstermében. — Előléptetések a Máv.-nál. A magyar királyi államvasutak tisztviselői ka­rában az idei május elsejétől kezdődően Lakatos Dániel, Kulcsár Lajos főellen­őrök, Me n sáros Zoltán titkár, Réczey Dezső segédtitkár, Pás z kán Mihály, Sztupkai Dénes, Révész Géza. Mo hácsy Ferenc mérnökök magasabb fizetési osztályba léptek elő. — Előléptetés. Dr. L ü k ő Béla or­vost őfelsége főorvossá nevezte ki. — Kovács Pál erdőmérnök, járási erdőgond­nokot a földmivelésügyi miniszter főerdőmér- nökké. léptette elő. — Kinevezések. A pénzügyminisz­ter Kiss Gábor pénzügyi tanácsosi címmel és jelleggel felruházott pénzügyi titkárt, tren- cséni meghagyása mellett a VII. fizetési osz­tályba pénzügyi tanácsossá, dr. Radetzky Ágost tlési segédtitkárt titkárrá kinevezte. O O — Siket Traján — főigazgató. A király Siket Trajánt, a nagyváradi posta- ós távirda igazgatóját, posta és távírda fő­igazgatóvá nevezte ki. — Tiszteletbeli tiszti alttgyéss. A vármegye főispánja dr. Kovács Lajos szatmári ügyvédet a vármegye törvényható­ságához tiszteletbeli t. alügyésszé kinevezte. — Katonai kitüntetés. A híres és dicsőeégteljes koluburui ütközet egyik vité­zét és hősét csáváéi Kiss Lajos uradalmi intézőt, a 12. népfölkelő ezred főhadnagyát az ellenség előtt tanúsított bátor magatar­tása elismeréséül őfelsége a III. osztályú hadiékitményes katonai érdemkereszttel tün­tette ki. Hodula Károly ezredparancsnok most küldötte meg a súlyosan sebesült fő­hadnagynak a legfelső elismerés érdem- keresztjét. — Fényes esküvő. Dr. ifj. csol- nokosi C b o 1 n o k y Imre kit*, közjegyző- helyettes, földbirtokos folyó hó 25-én, vasár­nap délután tél hát órakor tartotta esküvő­jét athiai és ikáchi Péter ff y Imre föld- birtokos leányával. A1 i c e v a 1. Az egyházi szertartást dr. szentgyörgyi Jordán Károly kanonok végezte, aki az ifjú párhoz lélek­emelő, mélyeu átérzett, átgondolt beszédet intézett. A szépen kivilágított nagy temp­lomot a város és megye előkelő közönsége megtöltötte. A polgári házasságkötés szom­baton délelőtt történt meg a városházán. Itt az esketést Vajay Károly kir. tan., polgár- mester végezte. — Dr. Leohner Antal, & Gróf Hunyady-család uradalmának nyugalmazott orvosa és a Beregvármegyei közkórház orvosa, városunk szülötte, munkás életének 54. és házasságának 13. évében folyó hó 25.-én este meghűlt. Betegségét a sebesült katonák megmentése körüli hivatásának buzgó tel- jesitése közben szerezte. Yérmérgezést kapott és hosszú szenvedés után következett be a halála. Haláláról mély részvéttel értesültünk. Temetése ma délután lesz Beregszászban. Az elhunytat özv. dr. Lechner Antalné szül Stirling Gizella neje, Lechner Gizella és Lechner László gyermekei, továbbá Szatmáron élő nővérei Lechner Anna és Lechner Emma gyászolják. — Elhunyt körjegyső. Tasnád- szántói Becs k y György, volt csomaközi körjegyző, vm. bizottsági tag, a vármegyei és járási jegyzői egyesületnek agilis vezető férfiú életének 36 ik évében hosszas beteg­ségben f. hó 15-én elhunyt. — Halálozás. K r a 8 s ó Miksa fa- kereskedő, városunk tekintélyes, köztisztelet­ben álló polgára, volt városi bizottsági tag, csütörtökön este váratlanul, két napi szen­vedés után elhunyt. Halála mély részvétet keltett az egész városban. Temetése vasár­nap délelőtt volt. A temetésen nagyszámú intelligens közönség jelent meg, köztük több maga9 állású férfiú. A temetési szertartást Jordán Sándor főrabbi végezte, ki megható rövid beszéddel búcsúztatta el a halottat, aztáu gyászkocsira tették a koporsót s a résztvevő közönség impozáns menetben kisérte ki a teme­tőbe. Az elhunytat gyászolju özvegye Krassó Mikeáné, gyermekei: Dezső. Edith, leendő veje Dr. Rossk&pf Béla, özv. Klein Edéné anyja, Krassó Ármin, Krassó Albert, Klein B. Vilmos, Klein Dávid, Krassó József, Klein Sándor testvérei. — És nagyszámú rokonság. Tóth Lajos a nagykárolyi kér. pénz­tár helyettes igazgatója f. hó 21-én déli 12 órakor életének 46-ik évében rövid szen­vedés után elhunyt. Dombrády Antal, városunk közis­mert polgára 65 éves korában meghalt. nagyválasztéku cipőraktárát Jf *'1*1 1 r 1 m M r 1 » j 1 1a/mXIvI\ La ' * 1' f* f i ■—■—HnP ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = i Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai Klag duality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom